A szoptatásnak azt a folyamatot nevezik, amikor egy nő közvetlenül a mellbimbóin keresztül anyatejjel látja el az újszülöttet/csecsemőt vagy fiatal gyermekét.
Megfelelő oktatást és támogatást követően az anyák 97 százaléka képes szoptatni újszülött gyermekét.
Az egészséges csecsemő kizárólagos szoptatása körülbelül hat hónapos koráig tart.A szoptatás különösen fontos a hat hónapnál fiatalabb csecsemők számára, mivel őket még nem lehet beoltani, ezért számukra a szoptatás az egyetlen módja annak, hogy fokozzák képességüket a vírus elleni harcra.
A vírus ellen a szervezetében termelődő ellenanyagok átmennek az anyatejbe, és védik a kisbabát a fertőzéstől.
Mivel az influenza és sok más, hétköznapi fertőző betegség cseppfertőzés és közvetlen érintkezés útján terjed, és nem az anyatej közvetítésével, a csecsemő a fertőzés kockázatának akkor is ki lenne téve, ha nem szopna - csak ebben az esetben az anyatejben lévő védőanyagokat nem kapná meg.
Ezért mindenképpen javasolt a szoptatás folytatása.
Az anyatej összetevői védik a babát a kórokozókkal szemben és segítik saját immunrendszerének érését.
Ha a baba esetleg elkapja a fertőzést, betegsége kevésbé lesz súlyos lefolyású, mint akkor, ha nem szopna.
A születés utáni azonnali bőrkontaktus és az első órán belüli szopás stabilizálja az újszülött légzését és keringését és erősíti az immunrendszerét.
A közelség segít abban, hogy olyan gyakran mellre tehesse a babát, amilyen gyakran szüksége van rá.
Az újszülötteknek általában 8-12 szopásra van szükségük naponta ahhoz, hogy jól gyarapodjanak, megfelelően ösztönözzék édesanyjuk tejtermelését, és elkerüljék azokat a problémákat, amik egy esetleges nagyfokú sárgaságból adódhatnak.
A legtöbb újszülött napközben 2-3 óránként szopik, esetleg egy hosszabb, 4-5 órás szünetet hagyva éjszaka.
Bizonyos napszakokban, főleg délután és este gyakrabban szophat.
A szoptatásnak mindenképpen nyugalomban kell történnie.
A helyes szoptatási technika elsajátítása időt és gyakorlást igényel.
Ehhez célszerű segítséget kérni a szülészeti osztályon a nővérektől, valamint a védőnőtől vagy a házi gyermekorvostól.
Bármilyen nehézség esetén fel kell tárni a hiba okát, és azt minél előbb orvosolni kell.
A szoptatás különböző típusai és módszerei
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az alábbi szoptatási módokat különíti el:
- Kizárólagos (anyatejes) szoptatás: a csecsemő csak anyatejet fogyaszt, illetve szükség esetén ásványi anyagokat, gyógyszereket kap táplálékkiegészítésként.
- Szoptatás folyadékkiegészítéssel: a kizárólagos anyatejes táplálás mellett más folyadékot (víz, vízalapú italok, gyümölcslé) is adnak a csecsemőnek, de azon kívül semmi egyebet.
- Szoptatás kiegészítő táplálással (hozzátáplálás): az anyatejes tápláláson kívül egyéb ételeket is adnak a csecsemőnek, azok fokozatos bevezetése mellett.
- Mesterséges táplálás: anyatej adása nélkül bármely más ételt vagy italt adnak a csecsemőnek, általában tápszert.
A szoptatás igény szerint történhet, amikor a csecsemő jelzi a szoptatás igényét, akkor az édesanya azonnal megszoptatja.
A komfortszoptatás a táplálkozástól függetlenül is megtörténik a szoptatás.
Különböző szoptatási testhelyzetek léteznek, amelyek mind az édesanya, mind a csecsemő számára kényelmesek lehetnek.
- Bölcsőtartás: Kényelmes, ülő pozíciót kell felvenni, a hátat megtámasztani. A csecsemőt az alkarra kell fektetni, a feje az édesanya könyökhajlatnál legyen.
- Keresztezett bölcsőtartás: A lépések megegyeznek a bölcsőtartásról fentebb leírtakkal, annyi különbséggel, hogy a csecsemőt ebben az esetben az édesanya maga előtt, keresztben fekteti le.
- Hónalj alatti tartás: Kényelmes, ülő testhelyzetet kell felvenni, illetve a hátat megtámasztani. A csecsemőt háton fekve a hónalj alá kell fektetni. A csecsemő fejét a hüvely- és a mutatóujj által kell megtámasztani, majd ezzel a fogással a mellre helyezni.
- Fekvő testhelyzet: Az édesanya feküdjön az oldalára, a hátát és a fejét egy párnával támassza meg. A csecsemőt szintén az oldalára kell fektetni, az anyával szemben. A csecsemő hátát és fejét meg kell támasztani, megakadályozva ezzel, hogy a hátára forduljon, és félrenyelje az anyatejet. A csecsemő szája a mellbimbóval szemben fog elhelyezkedni.
A mellre helyezés során a mellbimbót a lehető legközelebb kell elhelyezni a csecsemő szájához.
Az édesanya úgynevezett „C tartással” - vagyis hüvelykujját a mell tetején, három-négy ujját a mell alsó részén tartva - megtámasztja a mellét.
Meg kell érinteni a mellbimbóval a csecsemő arcát, aminek hatására - a csecsemőkori reflexnek köszönhetően - a baba az érintés irányába fordul, és szopni kezdi a mellbimbót.
A helyes szoptatás jelei és a szoptatás befejezése
Eleinte - főként az első hetekben - bizonytalanságérzet alakulhat ki az édesanyában azzal kapcsolatban, hogy megfelelő módon végzi-e a szoptatást.
Ez teljesen természetes érzés, ugyanakkor érdemes meggyőződni arról, hogy a szoptatás valóban a helyes módon zajlik.
- A csecsemő nemcsak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar jelentős részét is bekapta;
- a baba alsó és felső ajka kifelé fordul;
- a csecsemő orra és álla az édesanya melléhez ér;
- a szoptatás nem fáj az anyának;
- jellegzetes „cuppogó” hang hallható.
Amennyiben valamiért nem sikerül a helyes mellre helyezés, le kell venni a csecsemőt a mellről.
Ennek a legjobb módja, ha az édesanya óvatosan bedugja az ujját a csecsemő szájába, annak szélénél.
Ezáltal megszakad a szopás során keletkezett vákuum, és sérülésmentesen ki lehet venni a bimbót a csecsemő szájából.
Ugyanígy kell levenni a babát a mellről, amint vége a szoptatásnak.
Mikor kell abbahagyni a szoptatást?
Bizonyos gyógyszerek szedése esetén feltétlenül fel kell függeszteni a szoptatást.
- Kemoterápiás gyógyszerek;
- radioaktív gyógyszerek;
- kábítószerek.
Egyéb gyógyszerek szedése esetén a kezelőorvos segítségével mérlegelni kell a szoptatást vagy annak felfüggesztését.
Gyakori problémák és megoldások a szoptatás során
A csecsemők táplálásáról bővebben itt olvashat.
Két hónapos kislányom folyamatosan tekereg szopizás közben. Olyan, mintha fájna a pocakja, vagy valami zavarná. Emiatt viszont nagyon nyúzza a mellem szopás közben. Fáj, és sebes lesz tőle a mellbimbóm. Ráadásul evés után gyakran bukik is. Nem tudom, mit csináljak. Vegyem fel közben büfiztetni, vagy simogassam a hasát? Esetleg szélcsövezzem? Jó egyáltalán, ha ilyenkor eszik, vagy várjak a szoptatással, míg el nem múlik?
Több oka is lehet ezeknek a tüneteknek, és csak akkor tudunk jól segíteni, ha ezeknek nyomára akadunk - magyarázza Rózsa Ibolya laktációs szaktanácsadó.
Sok édesanya arra gondol ilyenkor, hogy kevés a teje, azért rángatja a mellét a kisbaba, mert nem jön eléggé a tej.
A legtöbb esetben azonban ennek az ellenkezője történik: nagyon intenzív a tejleadó reflex, a baba védekezik a túl gyors tejfolyás ellen, nem tud olyan gyorsan nyelni, ezért forgatja a fejét.
Közben sok levegőt nyel, ami utána feszíti a hasát.
A levegőnyelés akkor is előfordulhat, ha rosszul tapad a mellre a pici, cumizavaros, vagy lenőtt a nyelve.
Ezekben az esetekben a kisbaba nem helyes szopási technikával próbál szopni, ami önmagában is zavarhatja, hiszen így valóban nem jut elegendő tejhez a mellből, egyúttal sok levegő kerül a hasába.
Érdemes több szoptatási helyzetet kipróbálni ehhez, kikísérletezni, hogyan fér jobban hozzá a baba a mellbimbóhoz.
A helyes szopási technikát cumi használata mellett “elfelejti” a pici, tehát szoptatás mellett ne használjunk bimbóvédőt, altató cumit vagy cumisüveget.
Ha valóban túl erős a tejleadó reflex, érdemes hátradőlve szoptatni, úgy, hogy a baba szinte hason feküdjön.
A kisbabák gyakran éppen szopizás közben kakilnak, és láthatólag olykor küzdenek az emésztéssel.
Hogyan tud egyszerre enni és üríteni a csecsemő?
A szopás valóban beindítja az emésztőrendszer perisztaltikus mozgását - folytatja Rózsa Ibolya.
Az újszülött számára új érzés az éhség, a belek mozgása.
Látható az arcán, hogy meglepődik, kicsit abbahagyja a szopást.
Két hónapos korban ez már ismerős számára, nem zavarja, de az fájdalmas, ha levegő szorult a hasába.
Szopás közben jó kicsit függőleges helyzetbe emelve büfiztetni, és a lábát is toljuk fel ilyenkor, ez a helyzet segíti a levegő eltávozását.
Nem ajánlott azonban a szélcső használata, a végbél stimulálása.
Miután megkönnyebbült a baba, ismét mellre lehet tenni, a szoptatás fájdalomcsillapító hatású is, tehát hasfájásra is jótékony gyógyír.
Végül, ha sokat büfizik, bukik a pici, akár tehéntejfehérje-érzékenység is állhat a háttérben, ám ezt több más tünet is kíséri.
Előzd meg, hogy levegőt nyeljen a kisbaba!
A mellre tapadást segítsd különböző szoptatási helyzetekkel.
Semmelweis oktatóvideók: Szoptatási tanácsok – A helyes mellre helyezés
A láz nem ok a szoptatás abbahagyására, az anya láza nem veszélyes a szoptatott babára akkor sem, ha magas.
A szervezet a láz segítségével küzd a vírusok ellen, ezért nem célszerű mindenáron lenyomni.
A láz csillapítására szoptatás alatt az ibuprofen tartalmú gyógyszereket tartják a legbiztonságosabbnak, de paracetamol tartalmú tabletta is bevehető.
Amíg beteg, pihenjen sokat és igyon bőségesen folyadékot!
Kérje rokonai vagy barátai segítségét a kisbaba ellátásához.
Az oseltamivir (Tamiflu) igen kis mennyiségben megy át az anyatejbe, a zanamivir (Relenza) pedig alig szívódik fel a keringésbe, ezért az anyatejben extrém kis mennyiségben jelenik meg.
A beteg gyermekeknek több folyadékra van szükségük, ezért tegye olyan gyakran mellre a babát, amilyen gyakran csak hajlandó szopni.
A beteg csecsemőnek sincs szüksége egyéb folyadékokra - pl. vízre, teára vagy gyümölcslére.
Ha a baba túlságosan elesett ahhoz, hogy szopjon, kínálja neki a lefejt tejet pohárból, kanállal, fecskendővel vagy szemcseppentővel.
Sőt kifejezetten ajánlott.
Egyrészt azért, mert a fiatal csecsemők környezetében élők oltása a kisbabát is védi.
Az újszülöttek aluszékonyabbak lehetnek az első életnapokon.
Gyakori jelenség, hogy a születést követő első néhány órában az újszülött általában aktív, majd felületes és mély alvási periódusok váltakoznak, amely során csak alkalmanként jelzi szopási igényét.
Egészséges újszülött esetén az egyes szüléseknél az anya számára alkalmazott gyógyszerek hatással lehetnek a szülést követő 1-2 napban az újszülött éberségi állapotára, valamint ha folyadékpótlásra kényszerülnek, az befolyásolhatja a későbbi szoptatást.
A folyamatos pólyában tartás is elősegítheti a nehezebb ébreszthetőséget, mivel az újszülött kevésbé érzékeli a külvilág ingereit.
A szoros bebugyolálás csökkentheti bizonyos újszülöttkori reflexek érzékenységét, amelyek az ébredést segítik.
Kiemelendő, hogy születés körüli fertőzések, szepszis, veleszületett szívbetegségek, neurológiai betegségek és további kórképek is állhatnak az aluszékonyság hátterében, ráadásul sokszor az alacsony vércukorszintnek is az egyetlen jele az, hogy az újszülött nehezen ébreszthető.
Mivel az aluszékony újszülött többet alszik, ezáltal kevesebbet szopik, elégtelenné válhat a táplálékfelvétele, amely kezdetben nagyobb súlyeséshez, majd elégtelen súlygyarapodáshoz vezethet.
A szoptatás akkor a legsikeresebb, ha az újszülött nyugodt, éber, aktív állapotban van.
Ha a gyermek már túl éhes, és sír (késői éhségjel), sokkal nehezebb mellre tenni.
Ezért szoptatás előtt meg kell nyugtatni (pl. dajkálással, sétálással, énekléssel célszerű próbálkozni).
Ahhoz, hogy az újszülött nyugodt állapotban kerüljön mellre, a korai éhségjelek megfigyelése segítséget nyújthat a számunkra.
A korai éhségjelek a következők: gyors szemmozgások csukott szemhéjak mögött (általában ekkor javasolt a gyermek finom ébresztése), a fej előre-hátra, esetleg oldalirányú mozgása, melyeket ún. keresőmozgásoknak nevezünk.
Emellett a kis öklét a szájába teszi, dörzsölgeti, nyelvét kidugdossa, grimaszol, nagyokat ásítozik, cuppog, halk hangokat ad (nyögdécsel).
Érdemes ideális környezetet kialakítani: csendes, nyugodt, kellemes hőmérsékletű, közepesen erős fénnyel megvilágított helyiségben próbáljuk ébreszteni a kisbabát.
Ha a gyermek be van pólyázva/bugyolálva, szabadítsuk ki a végtagjait.
A legtöbb kisbaba a finom levetkőztetéskor már felébred, emellett érdemes a szoptatás előtt pelenkát cserélni.
Helyezzük a gyermeket bőrkontaktusban az anya csupasz mellkasára úgy, hogy csak a pelenka van a gyermeken.
A különböző testrészek finom masszázsa is segíthet a felébredésben, érdemes a fejtetőtől a gerinc mentén lassan a hasát, majd a talpát gyengéden átmasszírozni, a karját le-fel simítani, esetleg körkörös mozdulatokkal az ajkát körbesimítani, közben lágy hangon beszélni a gyermekhez, szemkontaktust létesítve vele.
Ezt követően, ha még mindig nem ébredt fel, érdemes az újszülött testhelyzetének változtatásával is megpróbálkozni, ringatni (ülő és fekvő pozíciókat váltogatva, gyengéden előre-hátra), vagy szoptatási pozícióba helyezve a gyermeket.
Finom módszer az ún. tokacsiklandozás, amely során mutatóujjunkkal finoman megsimogatjuk az áll alatti területet.
A gyermek kezének, lábának, hátának simogatása is ébredést válthat ki.
Fejhetünk egy kis mennyiségű tejet a szájába, vagy a mell ritmikus összenyomásával élénkebb szopásra sarkallhatjuk a gyermeket.
Fontos hangsúlyozni, hogy az ébresztési technikák abban az esetben lehetnek hatásosak, ha az újszülött egészséges.
Bár az tény, hogy gyakran az újszülöttek ébresztése nagy kihívást jelentő feladat, azonban ha a gyermek a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem reagál, nem ébreszthető, mindenképpen érdemes orvosi segítséget igénybe vennünk.
Emellett, ha azt tapasztaljuk, hogy a 3-5. napon a 24 óra alatt mért vizeletes pelenkák száma kevesebb mint 4, valamint a 6. naptól kevesebb mint 6, akkor is érdemes segítséget kérni.
Továbbá ha még a 3. napon is meconiumos (szurokszékletet) ürít az újszülött, majd a későbbiekben 24 óra alatt kevesebb mint 3 széklete van.
Ha a súlyvesztés meghaladja a 7%-ot, akkor is javasolt szaksegítséget hívni, vagy ha a gyermek 2 hetes korára nem nyerte vissza a születési súlyát.
Illetve a szoptatások száma kevesebb mint nyolc alkalom 24 óra alatt.
A baba nem minden alkalommal éhes, ha sír.
Néha a baba abba hagyja a sírást, ha felveszed őt a karjaid közé és ilyenkor nincs szükség a mellre helyezésére.
Viszont, ha a baba továbbra sem hagyja abba a sírást akkor sem, ha a karjaidba veszed őt, vagy ha mellre helyezed és nem akar szopni, más okok után kell keresned.
És számos más ok is lehet, mint pl: túlmelegedés, hasfájás, kólika, fogzás, betegség (gyakori pl.
És ne higgy abban a klisében, miszerint az anya mindig tudja, hogy miért sír a gyermeke.
Ne feledd, hogy a baba viselkedése a korával együtt változik.
Az újszülötteknél az ujjuk szájukba helyezése vagy a pokróc vagy pelus szopása az éhség első jelei és nem kell várnod az etetéssel, amíg a gyermeked el nem kezd sírni.
A több hónapos csecsemőnél az ujjai szopása azt jelentheti, hogy épp felfedezte őket vagy épp fogzik.
A szoptatott babát nem lehet túl etetni.
Mégha nagy is, vagy ahogy néhányan mondanák, pufók, nem kellene diétára fogni őt!
Itt fontos, hogy figyeld a baba súlyának változását egy percentilis táblázat használatával; ha a baba súlya hirtelen megnő, minden rendben, mégha a 97. Percentilisen is van.
Az anyukák gyakran abbahagyják a szoptatást, ha betegek, mivel nem akarják megfertőzni a babájukat.
Ez viszont hiba, mivel pont az ellenkezőjét érik el vele.
Amíg a nő beteg, a szoptatás során antitesteket szállít a tején keresztül a gyermeknek.
A mellgyulladás a elzáródott tejcsatornák helytelen kezelésének, korlátozott folyadékbevitel, a szoptatás abbahagyása gyulladt mell esetén vagy pedig a mell erős és fájdalmas összenyomásának következménye.
A kismama megijedve a magas lázától és izom fájdalomtól abbahagyja a szoptatást, különösen akkor, ha fájdalmasak és duzzadtak a mellei, vagy ha a baba nehezen tudja megragadni a mellbimbót.
Ez hiba.
Az egyik ajánlott eljárás a mellgyulladás kezelésére a baba gyakori, minden 1,5-2 óránkénti, hosszú mellre helyezése és különféle szoptatási helyzetek alkalmazása a mell teljes kiürülése érdekében.
A mellek fiziológiai eltelítődésénél is, a gyermek születése utáni 3. és 5. napon.
Ha a csecsemő megszokta a bimbóvédőt, nehezen szokik vissza a csupasz mellre.
A hámosító kenőcsök használatát mellőzd.
Hatásukra pörkös sebfelület képződik, amely a szopások során újból és újból bereped.
A szoptatást sebes mellbimbók esetén sem célszerű abbahagyni, mert így csak elhúzódik az az időszak, amely alatt a mell megszokja az újfajta ingert.
Ha a baba nyelve le van nőve, nem tudja eléggé kinyújtani, és nem képes körülölelni a bimbót.
Ha a baba cumizavaros, ugyanúgy akar mellből szopni, mint a cumisüvegből: nem kapja be eléggé, úgy szippantja be, mint a spagetti, ínyével rászorít, nyelvecskéjével kifelé löki a bimbót.
Próbálj javítani a szoptatási pozíción.
Az éjszakai szoptatás is hozzátartozik a csecsemő, majd a kisgyermek természetes gondozásához, táplálásához.
Ez biztosítja a tejtermelődés kellő fokozódását, a hormonális egyensúlyt, a csecsemő megfelelő gyarapodását.
Éjszaka tehát sem teáztatni, sem cumisüvegből tápszert vagy lefejt tejet itatni nem szükséges, helyette szoptass!
Nem kell felkapcsolni a villanyt, mindketten ágyban maradhattok, így pár perc múlva már alhattok is tovább.
A szoptatás egy csodálatos ajándék a nő számára a természettől.
Ajándék ugyanúgy a kismama és baba számára is egyaránt.
Nagyon fontos, hogy szoptass olyan hosszú ideig, ahogy csak lehetséges.
Hogy a szoptatás kezdetei sikeresek legyenek, szüksége lesz magabiztosságra, türelemre, támogatásra a szeretteitől és sok hasznos ismeretekre és tippre, amelyek megnyugtassák a féleltektől és kételyektől.