A terhességi cukorbetegség, vagy gesztációs diabétesz, olyan állapot, amely a várandósság alatt alakul ki, és jelentős hatással lehet mind az anya, mind a fejlődő magzat egészségére. A hyperglykaemia kezelése a terhesség alatt kiemelten fontos a szülészeti kimeneteli adatok javítása érdekében.
A terhesség alatt a hormonális változások megváltoztatják a szénhidrátanyagcserét, fokozódó inzulinrezisztenciát eredményezve. A szervezet inzulinigénye megnő, és a hasnyálmirigynek többet kell termelnie a normál vércukorszint fenntartásához. A terhességi hormonok, mint a kortizol, az emberi méhlepény laktogén, ösztrogén, progeszteron és prolaktin, inzulinintagonistaként hatnak, növelve az inzulinrezisztenciát.
A Gesztációs Diabétesz Kialakulása és Diagnózisa
A terhességi cukorbetegség a várandósság alatt fellépő hormonális változások miatt alakul ki, és a legtöbbször a szülést követően meg is szűnik. Általában a terhesség második felében jelentkezik. A magas vércukorszint számtalan problémát okozhat mind az anya, mind a magzat számára. A terhességi cukorbetegség nem rendelkezik jellegzetes tünetekkel, így a korai felismerésben a szűrővizsgálatok a legfontosabbak.
A szűrés a terhesgondozás részét képezi Magyarországon, minden kismamának részt kell vennie rajta a 24-28. terhességi hét között. Azok, akiknél nagyobb a kockázat, már a 16-18. terhességi héten szűrésre kerülnek. A szűrés orális glükóztolerancia teszt (OGTT) elvégzésével történik, amelynek során mérik, hogyan reagál a vércukorszint a glükóz fogyasztását követően.
Az OGTT helyes kivitelezése magában foglalja, hogy reggel, éhgyomorra (min. 10 órás koplalást követően), az előző 3 napon normál, legalább 150 g szénhidrátot tartalmazó étrend és átlagos fizikai tevékenység után, 75 g glükózt 3 dl vízben feloldva, 5 perc alatt elfogyasztva, 0 és 120 perces glükózértékeket mérnek. A határértékek a hazai és nemzetközi ajánlásokban változhatnak, de általában 7 mmol/l feletti random vagy éhgyomri, illetve 11 mmol/l feletti terhelést követő 2 órás glükózérték cukorbetegséget jelez.
Németországban a terhességi cukorbetegség előfordulása az utóbbi két évtizedben több mint ötszörösére nőtt. Az összes állapotos nő 13,2%-ában alakul ki terhességi cukorbetegség. A HAPO-tanulmány (Hyperglycemia and Adverse Pregnancy Outcomes) végső eredményei, amelyben 25 000 várandós nő vett részt, alapvető ismereteket nyújtottak az anya megnövekedett vércukorszintjének a születendő gyermekre gyakorolt hatásairól.
Kockázati Tényezők
Bár terhességi diabétesz bárkinél előfordulhat, vannak olyan kismamák, akiknél különböző rizikófaktorok állnak fenn:
- 35 évesnél idősebbek
- Túlsúlyos nők (BMI>30)
- Asszisztált reprodukcióval (mesterséges megtermékenyítéssel) megfogant terhességek
- Családi kórtörténetben szereplő cukorbetegség
- Korábbi terhesség során tapasztalt gesztációs diabétesz
- Inzulinrezisztencia a terhesség előtt
- Korábbi koraszülés, méhen belüli elhalás, fejlődési rendellenességgel született gyermek
- 4000 gramm feletti gyermek születése
- Ikerterhesség
A Gesztációs Diabétesz Hatásai
A kezeletlen terhességi cukorbetegség mind az anya, mind a magzat számára veszélyeket hordoz. Az anyánál növelheti a magas vérnyomás, a preeklampszia, a koraszülés, a császármetszés és a fertőzések kockázatát. A legsúlyosabb szövődmény a toxémia, amely mind az anyára, mind a kisbabára nézve életveszélyes lehet.
A baba szempontjából a következőkkel kell számolni:
- Nagy születési súly: Az anyai magas vércukorszint a babánál is megjelenik, ami gyorsabb növekedést és óriásnövést okozhat, szülési komplikációkkal.
- Veleszületett rendellenességek: Növelheti bizonyos rendellenességek kialakulásának kockázatát.
- Méhlepény elégtelenség: A méhlepény keringésének károsodásához vezethet, ami miatt elmaradhat a magzat fejlődése.
- Alacsony vércukorszint születés után: A baba vércukorszintje hirtelen leeshet, súlyos következményekkel.
- Légzési problémák: A magas inzulinszint gátolhatja a tüdőérlelő hatást.
- Hyperbilirubinemia: Sárgaság alakulhat ki a babánál.
- Elhízás és 2-es típusú cukorbetegség kockázatának növekedése: A nagy születési súlyú babáknál nagyobb az esélye ezek kialakulásának a későbbiek során.
Kezelés és Gondozás
A terhességi cukorbetegség kezelésének célja az optimális vércukorszint biztosítása a kismama és a baba egészsége érdekében. Az első és legfontosabb elem az életmódváltás: megfelelő étrend kialakítása a fizikai aktivitáshoz igazítva, napi 5 étkezésre elosztva, valamint rendszeres testmozgás.
Ha az életmód-terápia nem elegendő, gyógyszeres kezelés, leggyakrabban inzulin, javasolt a terhesség végéig. A kezelés része a laboratóriumi és diabetológiai ellenőrzés, otthoni vércukormérés, valamint diétás és vércukornapló vezetése.
A szülést követően naponta mérni kell a vércukorszintet, hogy kiszűrjék, cukorbetegségről van-e szó. Ha igen, diabetológiai gondozás és terápia-beállítás javasolt. A terhességi cukorbetegségben szenvedő nőknek 50%-os kockázata van a betegség ismételt kialakulására, ha ismét teherbe esnek, és fokozott a kockázata a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának is.
Terhességi cukorbetegség (diabetes Mellitus) ápolása, tünetei a szülészeti ápolásban
A terhességi cukorbetegség kezelése komplex folyamat, amely magában foglalja a diabetológus szakorvos, dietetikus és mozgásterapeuta együttműködését. A szigorú diéta, a rendszeres mozgás és szükség esetén az inzulin terápia kulcsfontosságú a szövődmények elkerülésében.
A szülés utáni utánkövetés kiemelten fontos mind az anya, mind a gyermek számára. Az anyánál a szülést követő 6 héttel és egy év múlva ismételt cukorterhelésre van szükség, illetve kétévente javasolt az OGTT elvégzése. A gyermeknél a szülést követő napokban történik vércukorvizsgálat, és szükség esetén gyermekdiabetológus felkeresése indokolt.
A korai vascularis öregedés (EVA) és a szupernormális vascularis öregedés (SUPERNOVA) koncepciója segít értelmezni, miért alakulnak ki egyesekben korai célszervkárosodások és érrendszeri szövődmények, mások miért maradnak jóval „fiatalabbak” kronológiai életkoruknál. Az érfali rugalmatlanságnak prediktív szerepe van a későbbi szív-ér rendszeri események szempontjából is.
A betegek tájékoztatása kiemelt fontosságú. A betegek megfelelő tájékoztatáshoz való jogát az egészségügyi törvény rögzíti. A tájékoztatás célja, hogy a beteg a beavatkozás kockázatát felmérhesse és megalapozott döntést hozhasson.
A cukorbeteg terhesség esetén a folsav szedése javasolt, amit a kezelőorvos írhat fel. A kismama beállítatlan cukoranyagcseréje komplikált szülést vagy a baba túlzott növekedését okozhatja. A magzat szervezete is reagál az anya inzulinszintjére, így a szülés után rosszullét léphet fel a leesett inzulinszint miatt.
Az I. és II. típusú cukorbetegséggel élőknek a gyermekvállalás is nagyobb körültekintést igényel. A pajzsmirigy funkció ellenőrzése elengedhetetlen, mivel a 2-es típusú cukorbetegek felénél előfordul a pajzsmirigy funkcionális zavara. A szemészeti vizsgálat is indokolt az esetleges szövődmények miatt.
A terhességi cukorbetegség diagnózisának felállítása után mielőbb diabetológus szakorvost kell felkeresni a további teendők céljából. A terhességi hiperglikémia esetén életmódváltás és fokozott vércukorvizsgálat szükséges.
A cukorbetegség a vele járó szövődményei által határozza meg az egyén sorsát. A hosszú távú (krónikus) szövődmények alapvetően az érrendszer károsodását jelentik, s ezek visszafordíthatatlan szervi diszfunkcióhoz vezethetnek. A kisérkárosodás leginkább a szem ideg- vagy recehártyáját, a vese legkisebb véredényeit vagy az idegeket érinti.
A kezelési célértékek terhesség vállalása előtt: 3,5-5,3 mmol/l éhgyomri glükóz, 6,5% alatti HbA1c, 290 alatti fruktózamin, 130/80 alatti vérnyomás. Szükség esetén fogyás, ezek elérése előtt megfelelő fogamzásgátlás, napi 400 ug folsav, 2000-4000 mg myo-inositol, 2000 NE D-vitamin bevitele javasolt.
A terhesség alatti diabétesszel szövődött szülések körüli kezelés, különösen a hyperglykaemia kezelése, döntő fontosságú. Szteroidok alkalmazása a koraszülés kockázatának kitett várandósoknál tovább bonyolítja a hyperglykaemia kezelését, szükségessé téve az inzulinterápia módosítását. A szülés alatti éhomra maradás igénye megfelelő folyadék-, glükóz- és inzulinkezelést igényel.