Szülők nevelési elképzelései a beszoktatás során

Az óvodai beszoktatás minden kisgyermek és szülő életében egy különleges és érzelmekkel teli szakasz. Ez az első lépés a társadalmi életbe való beilleszkedés felé, ahol a gyermek először találkozik egy olyan közösséggel, ahol a szülők jelenléte már nem része a mindennapoknak. A cikkek többsége csak a beszoktatásról, a bölcsőde- és óvodakezdés első hetéről szól, fontos azonban azt is tudni, mi történik utána. Hogyan változik meg a gyermek a közösségben? Mit tapasztalhatunk majd rajta? Milyen viselkedési problémák jelentkezhetnek? Milyen szokásokat vehet fel a gyermek?

A gyerekek egy részénél zökkenőmentes a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket. Úgy gondoljuk, ha már reggel bentmarad, nem sír az elváláskor, jól érzi magát az oviban, de ez tényleg így van? A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud. A kulcs tehát az, hogy tud-e kötődni az óvónénihez, kialakul-e vele a kötődés.

Az óvodai beszoktatás minden kisgyermek és szülő életében egy különleges és érzelmekkel teli szakasz. Ez az első lépés a társadalmi életbe való beilleszkedés felé, ahol a gyermek először találkozik egy olyan közösséggel, ahol a szülők jelenléte már nem része a mindennapoknak. Az első nagy kihívás az óvodai beszokás során a gyermek és a szülő közötti elválás kezelése. Az óvodai elválás megbolygatja a biztonsági hálót, így természetes, hogy a gyermekben szorongás, félelem vagy akár ellenállás is megjelenhet. A szülők feladata ebben az időszakban az, hogy fokozatosan támogassák a gyermek önállósodását. Az óvoda a gyermek első nagyobb közösségi élménye, ahol megtapasztalja a társas kapcsolatok különféle formáit, a közösségi normákat és a csoportos együttműködést. Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint az óvodáskor az autonómia kialakulásának időszaka, ahol a gyermekek megtanulnak egyre függetlenebbé válni, ugyanakkor felfedezik az új közösségi szabályokat. A gyermek számára az első közösségi élmények meghatározóak lehetnek az önbizalom és a szociális készségek fejlődése szempontjából.

A beszoktatás során az a fő lényeg, hogy ebben a merőben új helyzetben támogassuk gyermekünket, hogy egy mély, személyes kapcsolatot ki tudjon alakítani a bölcsis gondozókkal, bízzon bennük, kötődjön hozzájuk, megszokja új környezetét. Az egyik, hogy tisztázzuk magunkban, mi milyen viszonyban vagyunk azzal, hogy gyermekünk bölcsibe megy, tudjuk-e hitelesen kommunikálni felé, hogy ott neki jó lesz. A másik, hogy mi magunk milyen kapcsolatot építünk ki a kisgyermeknevelőkkel, hiszen ezzel is utat mutatunk gyermekünknek feléjük. Azt tanácsolta, hogy igyekezzünk a lehető legtöbb dolgot megosztani a családról, a gyermekről, a nevelési stílusunkról. Az evés, alvás szokásain túl mondjuk el milyen a habitusa, mi a kedvenc játéka, mi az a dal, amivel könnyen megnyugtatható és nyugodtan említsük meg a jelbeszédet. Ezekkel az információkkal is segítjük a gondozókat abban, hogy közelebb kerüljenek a gyermekünkhöz, aki így egyre több bizalmat érez irányukba. Próbáljunk meg mi is minél többet megtudni a bölcsődei szokásokról, a gondozókról, arról hogyan kezelnek különböző szituációkat.

A beszoktatás típusai és módszerei

Magyarországon két típusú beszoktatás ismert és gyakorlott: a fokozatos, és az anyás-fokozatos. Az anyás-fokozatos beszoktatás átlagosan két hétig tart. Az első héten a szülők a gyerekekkel együtt vesznek részt az óvoda életében, és fokozatosan hagyják egyre hosszabb ideig a számára új helyen. Közösen fedezik fel a gyermek életének új helyszínét, környezetét, és együtt ismerkednek meg az óvodai dolgozókkal és a gyerekekkel. A második héten délelőtt már legtöbbször egyedül vannak a gyerekek a játszószobában, bár a szülő a közelben, elérhető helyen tartózkodik. A szülő nélkül töltött idő fokozatosan növekszik, természetesen a gyermek alkalmazkodási ritmusának megfelelően.

A szülővel történő fokozatos beszoktatás a családdal való együttműködést helyezi előtérbe. Az anya, az apa vagy más családtag jelenléte biztonságot ad, segíti a kisgyermeknevelő és a gyermek között az érzelmi kötődés kialakulását, ezzel a gyengéd átmenetet, az új környezethez való alkalmazkodást. Beszoktatással kezdődik a kisgyermek bölcsődei élete. Az ismeretlen új környezet megismeréséhez, bölcsődei napirend elfogadásához, a gyermekcsoport életébe való beilleszkedéshez, az anyától való elváláshoz a gyermeknek szüksége van az anya, a szülő biztonságot nyújtó jelenlétére, türelmes biztató, támogató magatartására.

A bölcsődei, óvodai beszoktatás komoly kihívás a gyermek számára: egyszerre tapasztalja meg a szülőtől való elszakadás és egy új közösségbe való beilleszkedés nehézségeit és szépségeit. Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy a gyermek a napirendet megismerje, a szülőtől való elválás hosszát megtapasztalja és jósolhatónak érezze a családjával való újbóli találkozás időpontját. A beszoktatás ideje alatt pszichés változások jelentkezhetnek, amit megértéssel és türelemet igényel az otthoni és a bölcsődei/óvodai környezetben is. Ez az első közösségbe való beilleszkedés, ami a kisgyermek további életútjára nézve is meghatározó lesz.

A beszoktatás menete a következőképpen alakulhat:

1. 1. és 2. nap: A gyermek 9 órára érkezik és még csak egy órát tartózkodik a csoportban, ekkor még a beszoktató szülővel együtt. Ekkor a gondozási és nevelési feladatokat a beszoktató szülő végzi. A gyermek ismerkedik az új környezettel, játszik új társaival. A nevelő/pedagógus megfigyeli a szülő és a gyermek interakcióit, eközben tapintatosan nyit a gyermek felé.
2. 3. és 4. nap: A gyermek 9 órára érkezik, de később már a tízórait is a csoportban fogyasztja. A nevelő/pedagógus kapcsolatfelvételt kezdeményez a gyermekkel. A szülő rövid időre távozik a csoportból, de ha a gyermek hiányolja, a szülő visszajön a csoportba hozzá.
3. 5. nap: Érkezés 9 órakor. A szülő a tízórai előtt távozik a csoportból. Innentől a gondozási-nevelési feladatokat a nevelő/pedagógus végzi. Ha a gyermek hiányolja a szülőt, a nevelő/pedagógus vigasztalja. Szükség esetén azonban a szülő visszatér a csoportba.
4. II. 1. nap: Érkezés 9 órakor. A szülő a tízórai előtt távozik a csoportból. A nevelő/pedagógus megmutatja a gyermeknek az ágyát és megbeszéli vele, hogy a következő napon ott fog aludni. A gyermek ebéd után távozik a szülővel.
5. 2. és 3. nap: A gyermek 9 órára érkezik. Ebéd után pedig a csoportban alszik. A szülő telefonközelben marad, hogy ébredés után elvigye a gyermeket.
6. 4. és 5. nap: Érkezés 8 óratól. A gyermek reggelizik és ebédel a bölcsődében. A kisgyermeknevelő végzi a gondozási műveletek jelentős részét. A szülő hosszabb-rövidebb időre kimegy a csoportból, de bármikor visszahívható. Ebéd után már az ágyát is megmutatják a gyermeknek. A hétvége után visszaesés tapasztalható.
7. 7. nap: Eltöltött idő kb. 6 óra. A szülő a gyermekkel 8 órára érkezik. A szülő kimegy a csoportból, a kisgyermeknevelő végzi a gondozási műveleteket. Ebéd után az anya altatja el a gyermeket, és ébredéskor szintén jelen van.
8. 8. nap, 9. nap, 10. nap: Eltöltött idő kb 7-8 óra. A gyermek reggelire érkezik és uzsonna után hazamegy. A szülő délelőttönként már egyre több időt van távol, végül már nincs is jelen. A gondozási műveletek a kisgyermeknevelő végzi.

A beszoktatás utáni viselkedésváltozások és lehetséges problémák

Sok anyuka számol be róla, hogy az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza. A megoldás igen egyszerű: hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit.

Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. Emiatt te ideges vagy, mert másnap reggel kelni kell, nincs idő órákat altatni. A problémát az okozza, hogy nehezen tud elválni tőled a gyermeked. Többet szeretne belőled. Több figyelmet, több együttlétet. Amíg kicsi, addig számára a szülő a biztonság, az önbizalom forrása, mondhatni belőled töltődik. Mi a megoldás? Az estédből fel kell áldozni egy kis időt, amit teljesen a gyermekedre fordítasz. Jó lehetőség ez az időszak az alvási szokások átgondolására is. Sokszor azért kapcsol ki nehezen a gyerek, mert az estéi tele vannak ingerekkel, mi pedig elvárnánk tőle, hogy a mesenézés, a nagy esti csiklandozás, az erős műfények, a hosszas intenzív pancsolás után azonnal aludjon el. Mit tehetsz? A lefekvés előtti rutin (kb. a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét (és ne igyon kakaót, cukros teát, ne egyen cukros ételeket, mert ez is felpörgeti)! A fények körülötte is egyre halványabbak legyenek.

Ezek egyik formája a pavor nocturnus, ilyenkor a kisgyerek nem ébred fel teljesen, hanem néha csukott, néha nyitott szemmel ül a kiságyban és hangosan sír. Nem lehet felébreszteni, nem lehet beszélni vele. A jelenség ijesztő, de veszélytelen. A pavor gyakorlatilag az alvajárás egy fajtája, ami 8 éves korig fordul elő a gyerekeknél. Nem tudjuk pontosan mi okozza, de az biztos, hogy gyakrabban fordul elő, ha a kisgyerek nagyon elfáradt napközben. A másik gyakran elforduló jelenség, hogy a gyerek elkezd átmászkálni a szülői ágyba. Ez egyértelműen arra utal, hogy rátok van szüksége, többet szeretne veletek lenni.

Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban. Vagy azért, mert kisebb az alvásigényük és már otthon se nagyon igényelték az alvást délután. Vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tudnak ellazulni. Vagy azért, mert nem érzik magukat biztonságban. Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba is (ezt mindenképpen beszéljük meg az óvónénivel, nekik is könnyebb, ha nem tiltják meg) vagy, ha még nincs átmeneti tárgya a gyereknek (ami gyakorlatilag egy biztonságot nyújtó „anyapótló”), akkor bevihet magával egy olyan tárgyat, amit mi szoktunk használni és ismeri (pl. egy póló vagy kendő).

Nehezebb helyzet, amikor a gyerek egyáltalán nem hajlandó enni az oviban. Fontos kiemelni, hogy ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen. Sok esetben ilyenkor adnak neki valamilyen más ételt, hátha azt majd elfogadja (pl. kenyeret) vagy a szülő visz be valamilyen ételt otthonról, de ez csak állandósítja a problémát. Gyakran ilyenkor már otthon is gondok vannak az evéssel, a gyerek nem eszik egyedül, válogat, nyafog, így úgy gondolja, hogy a figyelem felkeltésének jó módja ez az oviban is. Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, ő is résztvesz az étkezésben, megbarátkozik a helyzettel, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e. Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen, ne legyen játszmahelyzet és nyafogás tárgya az evés. Főzzetek sokat együtt, vásároljatok be együtt, beszéljétek meg, mit miért vesztek, mi készül majd belőle!

Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok „baleset” fordulhat elő. Az is gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad délelőtt, hogy a szokásosnál mélyebben alszik délután.

Az oviban felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, amiket addig nem csinált. Görcsösen ragaszkodhat például a cumijához (különösen, ha folyton piszkálják miatta, miért cumizik és el akarják venni tőle), de rághatja a körmét, szophatja az ujját, csavargathatja a haját vagy a combjai, nemi szerve ingerlésével is nyugtathatja magát. A megoldás az lehet, ha segítünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, ha utat mutatunk neki, ahogyan feldolgozhatja az érzelmeit.

A beszoktatási időszakban a gyermekek kisebb nagyobb mértékben instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól, a szülőtől, ami lelkileg megterhelő számukra, ez vezethet testi, immunrendszeri legyengüléshez. Így könnyebben elkapják a különböző betegségeket, hiszen a közösségben számtalan új bacival találkoznak, amikkel korábban otthon nem. Előfordulnak az egyéb, ún. pszichoszomatikus betegségek, ill. inkább tünetek, pl. a már szobatiszta gyerek újra elkezd bepisilni, vagy hirtelen belázasodik egyéb tünet nélkül, vagy reggel hasfájásra, hányingerre panaszkodik stb. Ha ezek a tünetek gyakran előfordulnak, vagy átmeneti megjelenésük után nem szűnnek meg, akkor érdemes szakemberrel megbeszélni a problémát, mert ezeket a tüneteket a szorongás hozza létre. Azt jelzik, hogy valami nem jó a gyereknek, amit ilyen testi tünetnyelven fejez ki.

A szülő szerepe és felkészülése

Az óvodába kerülés előtt elsősorban a szülő tud segíteni a gyermekének, hogy viszonylag zökkenőmentes legyen majd a beilleszkedés, de figyelembe kell venni azt, hogy ez eléggé gyerek, - személyiségfüggő. Egy tény, hogy előbb-utóbb minden gyerek képes lesz rá.

Elsőként érdemes a figyelmüket saját magukra irányítani jóval az óvodakezdés előtt és megvizsgálni, hogy Önök, szülők hogyan állnak az óvodakezdéshez, hogyan gondolnak az óvodára /esetleg sajátélményből is/, mit éreznek, mikor arra gondolnak, hogy egy nap majd ott kell hagyniuk a gyermeküket. Majd a beszoktatás megkezdésekor megfigyelni azt, hogy milyen érzések töltik el Önöket, mikor első nap viszik óvodába, vagy amikor először hagyják ott 1-2 órára gyermeküket. Miért fontos ez az önvizsgálódás? Azért, mert minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből. A gyerekeknek pedig nagyon jó antennáik vannak, amikkel képesek venni ezeket az érzéseket és gondolatokat. Ezért ha a szülő maga fél, szorong az óvodától, igazából nem szeretne még elszakadni a gyermekétől, ezeket a félelmeket a gyerek átveszi és ő is elkezd szorongani. Ezért a szülőnek magával kell elkezdenie a felkészülést az óvodára, hogy szorongásmentesen, lazán, természetesen, pozitívan tudja közvetíteni gyermekének ezt az eseményt.

A beszoktatást mindenképpen meg kell, hogy előzze a gondozónővel való ismerkedés, mind a szülő, mind a gyermek részéről. Ez, ha a bölcsőde vagy óvoda felajánlja, történhet először a család lakásán is, ahol a gyermek biztonságban érzi magát. Ez a találkozás alapvető a gyermek és gondozója közti bizalmi légkör kialakítása szempontjából. Már ekkor érdemes elmondani a gyerekről a legfontosabbakat. A legtöbb intézmény már kér a szülőtől egy alapos, a gyermek belső tulajdonságait (pl. félénkség, vagy az ellenkezője: túlzott bátorság), kedvenc játékait és meséit figyelembe vevő jellemzést. Ezenkívül egy orvosi anamnézist, a gyermek egészségi állapotáról és a korábbi eseményekről (pl. Ha volt műtét, milyen, ha van allergia, milyen, milyen tünetei vannak a gyermeken, hogyan kell kezelni, milyen gyógyszer adható, stb.). Előfordul, hogy az intézmény megkérdezi a szülőket a nevelési-fegyelmezési elveikről, büntetésről, dicséretről.

A szülő segítheti a jó gyerek-óvónő kapcsolat kialakulását, ha megbízik az óvónőben, ha pozitívan, nyitottan viselkedik vele, ez példamutatást jelent a gyerek számára, így várhatóan ő is pozitív attitűddel, együttműködően fog viszonyulni az óvónőhöz.

A reggeli elválás kedves, szeretetteljes, de határozott legyen. Ne féljünk a gyermek érzelmeitől, ne féljünk a könnyektől! Bármennyire is nehéz a szülő részéről is az elválás, mégis azt tanácsolom, magatartásuk ezekben a helyzetekben is sugározzon nyugalmat, biztonságot, szeretetet! Ellenkező esetben, a gyermekben pillanatok alatt kialakul az érzés, hogy szülei nem jó helyen hagyták, hisz’ anya is sír. Ne sírjunk együtt a gyermekkel, sem a gyermek jelenlétében, mert azonnal rossz érzést fog közvetíteni az egész óvodáról a kis lelkében, tudatában. A gyermek átveszi az anya képzetáramlását.

Fontos, hogy ne sürgessék a beszoktatást, de ne is nyújtsák. A szülőnek szüksége van önálló napirendje az intézménybe kerülés előtt. Ezt, ha ismerjük a kiszemelt óvoda napirendjét, érdemes ahhoz alakítani. Ha nem, akkor is szüksége van napirendre, mert ezáltal ő is kipihentebb, nyugodtabb, ráadásul fejlődik szabálytudata, másrészről a felnőtt is gördülékenyebben tudja végezni a dolgát napközben.

Hasznos lehet az is, ha a beszoktatás előtt már egy-két hónappal egyedül hagyjuk egy-egy rövid időre egy barátja mamájával vagy a nagyszülőkkel. A gyermek új helyzetre való felkészítése már otthon elkezdődhet, ha az anyuka sokat beszélget vele a bölcsőde/óvoda világáról. Az otthoni játékok is bevonhatók az új helyzetbe, érdemes is a beszoktatás alatt kedvenc játékát magával vinnie. Ezzel jelképesen otthonából vihet magával egy "kis szeletet" a bölcsődébe/óvodába, és ez számára biztonságot nyújt.

A bölcsődei, óvodai beszoktatás nem verseny, ne hasonlítgassuk a gyermekünket másokkal. A beszoktatást nem szabad siettetni, mert teljesen természetes, ha nem egyik napról a másikra megy. Az is helyénvaló, ha vannak benne hullámok, visszaesések. Az alkalmazkodási időszakban nem szabad(na) más stresszes eseménynek is bekövetkeznie, ezért ha tehetjük, kerüljünk minden mást, ami felesleges stresszel járhat - ilyen például a költözés vagy egy külföldi nyaralás.

A beszoktatás akkor fejeződik be, amikor a reggeli elválás már természetesen zajlik, amikor a gyermek elfogadta az óvónőt, érzelmileg kötődni tud hozzá, aki a jó anya biztonságát tudja nyújtani. Erre nincs általános recept, nincs meghatározott időkeret. Ne keseredjen el a szülő, ha a másik gyermek már nevetve megy óvodába. Higgye el, az Ön gyermeke is úgy fog ébredni egy nap: „Anya! Mikor megyünk már oviba?” A kötődés kialakulásával ő ügyes kis ovissá válik. A földbe vetett magok sem azonos időben bújnak ki a földből és hoznak termő gyümölcsöt, de ez így van rendjén.

A szülőnek magával kell elkezdenie a felkészülést az óvodára, hogy szorongásmentesen, lazán, természetesen, pozitívan tudja közvetíteni gyermekének ezt az eseményt. Megkönnyíti a majdani beszoktatást, ha nem elsősorban óvodát, hanem óvónőt választanak, amire remek lehetőséget kínálnak pl. az óvodákban a játszóházak, egyéb ismerkedési lehetőségek, ahol még a beiratkozás előtt a leendő óvodások és szüleik találkozhatnak a leendő óvónőkkel, megismerhetik az óvoda, az egyes csoportok arculatát /természetjáró, egészségvédő stb./. Persze nagyon fontos az óvónők szakmai felkészültsége is, de sokkal fontosabbnak tartom a könnyebb beszokás és az egész későbbi óvodai élet szempontjából, hogy a gyermek és az óvónő személyisége mennyire „passzol” egymáshoz.

Minden szülő - még ha elfogult is - többé-kevésbé ismeri gyermeke személyiségét, tulajdonságait, hogy milyen típusú felnőtteket fogadott el eddig könnyebben, és ez alapján szerencsés olyan személyiségű óvónőt választani, akinél bízhatunk abban, hogy jó kapcsolat alakul ki közte és a gyerek között. Ha a gyermek eleven, akaratos, szabályokat kevésbé betartó, akkor egy határozottabb, erőteljesebb személyiségű óvónő fogja tudni nagy valószínűséggel jobban kezelni, viszont ha túlérzékeny, félénk a gyerek, akkor egy melegebb, lágyabb óvónéni lehet számára a megfelelőbb.

Tehát fontos az óvónő személyisége, majd az iskolaválasztásnál is hasonló szempontokat fognak mérlegelni, de egyet azért ne felejtsenek el, hogy a gyermek most kezdi el a saját felnőtté válását, ami arról is szól, hogy meg kell tanulnia a különböző személyiségű emberekhez sikeresen alkalmazkodnia, kapcsolatot teremteni velük. Ezen a hosszú tanulási úton neki kell végigmennie, közben érik majd sikerek is, kudarcok is, és a szülő nem állhat ott mindig mellette, nem egyengetheti mindig az útját, hogy az a legideálisabb legyen. Hiszen majd az egyre önállóbbá váló, majd a felnőtti életében sem csak pozitív élményekkel fog találkozni és az nem lesz mindig konfliktusoktól mentes, így a szülőknek ebben a tanulási folyamatban is segíteniük kell gyermekeiket.

A beszoktatási időszak az óvónők számára sem egyszerű feladat, hiszen különböző családi háttérből érkező különböző személyiségű gyerekekhez kell megtalálniuk a kulcsot, így a beszoktatás összeszokást is jelent a gyerek és az óvónő számára. A szülő segítheti ezt az összeszokást, ha minél több mindent elmond az óvónőnek a gyermekéről, tulajdonságairól, szokásairól, aki így könnyebben rá tud hangolódni a gyermekre, megfelelőbben képes majd reagálni az egyes viselkedéseire.

A szülővel történő fokozatos beszoktatás módszere, hogy a gyermek bölcsődei tartózkodásának idejét fokozatosan növeljük. Célszerű, ha a beszoktatás 2 hétig tart, de esetenként ez a gyermek viselkedésétől függően növelhető. A beszoktatás az első héten a szülővel történik, a második héten már a szülő állandó jelenléte nélkül. A szülő egyre rövidebb időt tölt gyermekével a csoportban, míg így a gyermek egyre hosszabb ideig tartózkodik szülő nélkül a bölcsődében. A kisgyermeknevelők a gyermek együttműködésétől függően, már az első napokban próbálkoznak a kapcsolat kialakításával, kísérletet tesznek egy-egy gondozási részművelet elvégzésére is a szülő jelenlétében (pl.: kínálás, cipő bekötése, orrtörlés, stb.).

Fontos, hogy a szülő bízzon a választott nevelőben, magabiztosságot sugározzon gyermeke felé, így benne is biztonságérzetet kelt, megkönnyítve ezzel a beszoktatást. Az óvoda vagy a bölcsőde első heteiben egyszerre élünk át jóleső izgalmakat és apró kétségeket. A mindennapok ritmusa végérvényesen megváltozik, és természetes, hogy a beszoktatás időszakában kisebb-nagyobb nehézségek is adódnak. Fontos, hogy ilyenkor sok türelemmel, megértéssel segítsük gyermekünket ezen a fontos átmeneten.

Az alábbi beszoktatási tippek nem általános érvényűek, nem mindeninek egyforma sikerrel válnak be, és még csak nem is változtatják meg varázsütésre a nehéz búcsúzást. Amikor a kisgyermek egyik napról a másikra új közösségbe kerül, és gyökeresen megváltozik a mindennapi élete, különösen fontos számára a biztonság, a kiszámíthatóság és az állandóság megélése. Ezt legkönnyebben ismétlődő, megnyugtató rituálékkal teremthetjük meg, legyen szó a reggeli készülődésről, az óvodai búcsúzkodásról vagy akár a délutáni elhozatalról.

Már otthon, reggel is sokat tehetünk azért, hogy a bölcsődei vagy óvodai búcsúzás könnyebben menjen. Segít, ha nyugodt, kapkodástól mentes reggeleket biztosítunk, és elegendő időt hagyunk a lassabb készülődésre. Jó ötlet lehet, ha például mindig ugyanarra a dalra táncolunk elindulás előtt, vagy az autóban, útközben ugyanazt a kis dalt dudorásszuk együtt (az éneklés kimondottan segít oldani a feszültséget, szabályozza az érzelmeket).

Sok kisgyereknek segít, ha valami ismerős tárgyat visz magával a bölcsődébe, óvodába. Ez lehet egy plüssállat, rongyi vagy egy bizonyos játék, amelyek segítenek a gyerekeknek jobban kezelni a negatív érzelmeiket. A pszichológia ezeket „átmeneti tárgyaknak” nevezi, és bizonyítottan nyugtató hatással vannak a kicsikre. Még ha a kiválasztott plüssállat már nem is néz ki szépen, az érzelmi értéke jóval fontosabb.

Nagyon fontos továbbá a rendszeresség elve. Az azonos időszakokban ismétlődő tevékenységek biztonságot, kiszámíthatóságot, stabilitást adnak a gyermek számára. A beszoktatás akkor fejeződik be, amikor a reggeli elválás már természetesen zajlik, amikor a gyermek elfogadta az óvónőt, érzelmileg kötődni tud hozzá, aki a jó anya biztonságát tudja nyújtani. Erre nincs általános recept, nincs meghatározott időkeret.

Érdemes napközben elsétálni a kiszemelt bölcsőde/óvoda előtt, főleg ha a kertben kint játszanak a gyerkőcök, hogy a gyermek szokja a látványt, lássa kívülről a helyzeteket, amint a többiek mosolygósan homokoznak, vagy csüngnek valamelyik mászókán. Ha ismerős gyermek játszik ott, esetleg meg lehet látogatni, köszönni neki, és később, bölcsőde/óvoda után ismét találkozni vele. Esetleg néhány kedves szót váltani az ottani gondozónőkkel, hogy lássa a gyermek, jó helyre kerül.

Az óvoda kezdete sokkal könnyebb lehet, ha a beszoktatás időszaka előtt és közben biztató, kedves meséket olvasgatunk az óvodai mindennapokról. Deliága Éva gyermekpszichológust idézzük: "Egyénileg eltérő lehet ennek az időpontja. Lehet pár nap, pár hét vagy pár hónap is. A kulcs a kötődés és biztonságérzet: a gyerek elkezd megbízni a pedagógusokban, érzelmileg támaszkodik rájuk, megismeri a szabályokat, csoporttársakat, alkalmazkodik a napi rutinhoz. Baj akkor van, ha már a hétvége is csak arról szól, hogy: „Ugye nem kell oviba menni?!” Ha a kisgyermek éjjel felriad, attól tartva, hogy már reggel van, és indulni kell. Ha reggelente 3 hét után is sírva megy az oviba. Ha az oviban 30 sírás perc után sem nyugszik meg. Ha egész nap nem eszik, nem iszik semmit, nem beszél, nem játszik."

Fontos a jó és bizalomteli szülő-gondozónő kapcsolat kialakítása, amelyben mindent meg lehet beszélni a gyermeket illetően. Érdemes még figyelni arra is, hogy az új helyzetbe való bekerülés a szobatisztasággal kapcsolatos szokásokat megváltoztathatja. Van, akinél az új helyzetből fakadó szorongás például körömrágásban, dadogásban, esetleg vadabb, agresszívabb viselkedésben vagy túlzott csendességben nyilvánul meg. Általában ezek a tünetek elmúlnak egy-két hét alatt.

A szülőnek nem szabad elmenekülnie a gyermek elől, amikor az éppen nem figyel. A bizalom pillanatok alatt romba dőlhet egy ilyen elmenetellel. Bármilyen nehéz is, ne forduljon vissza, hogy megvigasztalja, hogy „együtt sírjanak”! Fontos, hogy lássa a szülőt elmenni. Észre fogja venni, hogy az anya „eltűnt”, és sokkal rosszabb, ha kialakul benne az érzés, becsapták, otthagyták. Ha nem látja a távozását, egész nap keresheti, és a gyerekben kialakul a félelem, hogy szülei akármikor eltűnhetnek, ez pedig nagyban hátráltatni tudja az óvodai beszokás folyamatát.

A beszoktatási időben ne gyengüljünk el olyan irányba, hogy néha-néha szabadságot engedélyezünk a gyermeknek, és otthon maradhat. Megkönnyítheti az elválást egy-egy otthoni kis plüss állat bevitele az oviba, vagy alvóka, mely az otthonból, az otthon illatából, érzelmi bázisából egy darab. Nagyon sokat segíthet az is, ha gyermekükkel közösen választják ki azokat, amiket az óvodába magával vihet.

Kedves Szülők! Használják ki az óvodai nyílt napokat és ismerkedési lehetőségeket, hogy ne idegenként lépjen a gyermek óvoda. A fokozatos szoktatással könnyebben érhetik el a leválást, a könnyek nélküli ott maradást, elősegítve a lelki érési folyamatokat. Amennyire lehetséges, igyekezzenek mindig ugyanabban az időpontban érkezni gyermekükért, a kialakuló idő- és biztonságérzet miatt. Tervezzék meg az estéket, legyen idő közös beszélgetésre, melyben a gyermek faggatás nélkül(!) beszélhet az első élményeiről! Legyen idő a reggeli stresszmentes indulásra, ugyanúgy, mint a meghitt esti mesére is, mely az óvodás korú gyermek egyik legfontosabb lelki tápláléka.

tags: #szulok #nevelesi #elkepzelesei #beszoktatas