A kisbaba számára a legideálisabb táplálék az anyatej. Az anyatejes táplálás az emberiség történetében a kezdetektől fogva kiemelkedő szerepet játszott, a gyermekek védelmét, életben maradásukat biztosította. A szoptatás megítélése korszakonként és koronként változott. Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, mivel a szoptatás a 19. század végéig nem képezte a tudományos vizsgálódás tárgyát. A 19. század előtti időszakra a dajkaság is jellemző volt, a 20. század elején ennek ellenére hazánkban a nők többsége, ha tehette, szoptatta gyermekét. Ahol a szoptatás elterjedt volt, kisebb volt a csecsemőhalandóság, mint ott, ahol az anyák nem maguk szoptatták vagy mesterségesen táplálták csecsemőiket.
Az első világháborút követően azonban különösen drámai volt a helyzet. A szegénység, az éhezés, a nyomor, a járványok, a természeti csapások mind-mind csökkentették az akkor született gyermekek életben maradási esélyeit. Az ínségenyhítő tevékenységet az antant missziók végezték, ezt követően pedig a társadalmi jótékony egyesületek, egyházak igyekeztek a nyomorgó tömegek helyzetén javítani. Az első világháború alatt és utána is nagyon sok csecsemő halálozott el, amit összefüggésbe lehetett hozni az anyák alultápláltságával, a szegénységgel, a nyomorral, valamint az 1918-ban világpusztító útjára induló spanyolnáthával, amely válogatás nélkül szedte áldozatait. A halálokok között gyakran szerepelt a táplálkozás problémáival összefüggő gyomor- és bélhurut, az időjárással kapcsolatos tüdő- és mellhártyagyulladás, a külvilágtól kapott különböző fertőző betegségek (kanyaró, himlő, tbc). Összességében megállapíthatjuk, hogy az első világháború után született csecsemők és kisgyermekek óriási veszélynek voltak kitéve. Számukra, valamint a koraszülöttek és a veleszületett rendellenességben szenvedők számára létfontosságú volt, hogy életük első néhány hónapjában hozzájussanak az éltető anyatejhez. Nem véletlen tehát, hogy a csecsemők egészségi állapota és túlélési arányai egyértelműen alátámasztják az akkori orvostudomány álláspontját az anyatej egészségvédő és immunerősítő hatásával kapcsolatban.
A csecsemő táplálása kiemelten fontos az egészséges fejlődéshez. Az Országos Stefánia Szövetség az anyák és csecsemők védelmére kiadványa. Budapest, 1918. A kiadványt az Uránia Tejkonyha Orvosi Bizottsága szerkesztette. Magyar Anyák Naptára az 1927. évre. Az 1915-ben megalakult Országos Stefánia Szövetség egyik fő célkitűzése a magas csecsemőhalandóság csökkentése volt. Ennek érdekében arra törekedtek, hogy minden anya maga szoptassa gyermekét. 1929-ben az anya- és csecsemővédő intézeteken kívül már 27 tejkonyhát működtettek, ezek az anyatejet nélkülöző csecsemők tejellátására szolgáltak. Hét anyaotthon, 20 bölcsőde és napközi otthon és öt szülőintézet tartozott az országos szervezet kötelékébe. Az intézetekben a munkát 319 orvos és több mint 500 hivatásos anya- és csecsemővédőnő látta el.
A Stefánia Szövetség két alapító tagja, Tauffer Vilmos szülész-nőgyógyász és Heim Pál gyermekorvos is sokat tett az anya- és csecsemővédelem érdekében. Heim Pál kezdeményezésére indították el 1916-ban a védőnőképzést a Központi Védőnőképző Iskolában, Tauffer Vilmos szerint pedig a védőnők feladata „az anyát otthonában felkeresni és bizalmát megnyerni, nevelve vezetni csecsemője szoptatása és egészségben való felnevelése érdekében.”
Heim Pál, a budapesti Irgalmas-kórház gyermekosztályának főorvosaként a beteg, anyatejet nélkülöző csecsemőknek anyatejet próbált szerezni. 1916-ban, az Orvosi Hetilapban A dajka- és csecsemő-otthonokról, a csecsemő-kórházról című cikkében az anyatej furfangosságot sem nélkülöző „beszerzéséről” így ír: először „megvettem más asszonyoktól pénzért. Egy-két napig eljöttek ezek az asszonyok, de azután elmaradtak, mert féltek, hogy saját csecsemőjüknek nem jut. Ekkor cselhez folyamodtam, és azt mondtam, hogy saját csecsemőjük érdekében meg akarom a tejüket vizsgálni. De a midőn megtudták, hogy ezt más csecsemőnek adom oda, ki akartak szerkeszteni az újságokban”, vagyis nyilvánosságra akarták hozni az esetet, az anyák megtévesztését.
Hazánkban a 20. század első évtizedeiben az anyatejes táplálást tartották az egyetlen járható útnak a magas csecsemőhalandóság megfékezésére. Azt tartották, hogy a rendszeres anyatejes táplálás következtében még a gyengébb újszülött is jól fejlődhet, kivéve a „vérbajos vagy iszákos szülők magzatait”. A nyári hónapokban, különösen júliusban és augusztusban megnőtt a csecsemőhalandóság. Nemcsak a rosszul táplált, gyenge és születésétől fogva fejletlen apróságok között pusztított a bélhurut, hanem „nagy rendeket” vágott a látszólag egészséges és jól gondozott csecsemők között is. Mindez megelőzhető lett volna, ha az anyák betartják a csecsemővel való bánásmód „aranyszabályait és örökké érvényes igazságait”. Ez az anyatejjel való táplálás volt, mivel „Az anyatejet nem pótolja semmi! Bűnt követ el minden anya, aki akár kényelemszeretetből, akár ostoba hiúságból, alapos egészségi ok nélkül megvonja gyermekétől a természetes táplálást.” Az anyák megkapják mindazt a segítséget és felvilágosítást, amire szükségük van, hiszen szerte az országban ingyenes orvosi tanácsadókat működtetnek, a védőnők pedig rendszeresen látogatják az újszülötteket, az anya pedig „igen kevés fáradsággal megszerezheti magának [...] azokat az ismereteket, melyeknek pontos megszívlelésével elháríthatja az ártatlan csöppség feje felől a korai halál veszedelmét”. Az egészségügyi és higiénés szabályok be nem tartása, a káros és helytelen szokások, a különböző főzetek, teák, a fertőzés, a „bűnös” gondatlanság és az oktalan babona sok ártatlan kisded életét oltotta ki idő előtt. Vétkeztek azok az anyák is, akik kényelemszeretetből nem táplálták anyatejjel gyermeküket.
A halandóság csökkentésére 1929-ben, „a nemzetpusztulás elleni küzdelem” érdekében akciót indítottak. Ennek keretében jelent meg 1930-ban a Hogyan lehet elejét venni a nagyobbmérvű nyári csecsemőhalálozásnak című írás, amelyben felvilágosító munka keretében tájékoztatták az anyákat, hogy csecsemőiket születésüktől fogva három óránként etessék. Kérték a tisztasági szabályok pontos betartását, mivel ez „a legjobb védekezés a csecsemőbetegségekkel szemben”. Leszögezték: ha a gyermek mégis megbetegszik, az anyatej nem lehet az oka betegségének, inkább a tisztaság, a pontosság és az ápolás szabályai ellen „vétettek”. Ilyen esetben azonnal orvost kell hívni. Az üvegből való mesterséges táplálást csak „igen kivételes esetben” javasolták az anyatejes táplálás helyett, mivel a kombinált etetés „még mindig okosabb és jobb, mint a csecsemőnek kizárólag üvegből való táplálása”.
Kimondták: „Szent kötelesség, hogy az anya maga szoptassa gyermekét. Ezt minden körülmények között meg kell kísérelni. Az anyatej a legjobb, a legolcsóbb, a legegyszerűbb és legbiztosabb csecsemőtáplálék.” Ugyanakkor a szoptatás mellett érvelve kijelentették, hogy a szoptatás az anyára nézve is előnyös, ezért minden anyának szoptatnia kell a gyermekét, legalább annyiszor és olyan mennyiségben, amennyiben ezt teheti. Jó tanácsként megfogalmazták, hogy a csecsemőt július és augusztus hónapokban ne válasszák el, mert a nagy hőség miatt az elválasztás „veszedelmes, sőt igen sokszor életveszélyes”. Végezetül követendő példaként tanácsolták, hogy a szoptató anya ugyanazt egye, mint más asszonyok. „Ihatik kevés sört, de nem kell okvetlenül innia”. Kerülnie kell a fűszeres, nehezen emészthető ételeket, ellenben salátát, gyümölcsöt, tésztát, káposztát és savanyú ételt ehet. A szoptató anyának nem kell otthon ülnie, nyugodtan „táncolhat, teniszezhet, kerékpározhat”.
A közölt dokumentumokból láthatjuk, hogy az anyatejes táplálásnak mindig voltak, vannak és lesznek hívei, függetlenül attól, hogy az egyes korszakokban a nők milyen divatirányzatot követnek, hiszen a csecsemők ellátása, életben maradása, egészséges fejlődése anyatej nélkül nem vagy csak kétes eredménnyel biztosítható.
Tej: A szoptatás intim története, írta Joanna Wolfarth · Hangoskönyv előzetes
Az Anyatej Világnapját ünnepeltük augusztus 1-én, és e jeles nappal kezdetét vette a Szoptatás Világhete is. Mindezt azért, mert tudjuk, hogy óriási kihívás a „kezdő” anyukák számára a gyermekük ellátása és táplálása, a lehető legjobbat szeretnék adni nekik, de a megfelelő tapasztalat híján még bizonytalanok ezen a területen, rengeteg kérdés bukkan fel, amelyre akár egymásnak ellentmondó válaszokat kapnak. Rengeteg félelmet élnek át, vajon képesek e úgy ellátni a kicsit, ahogy a gyermek azt igényli, és tényleg zakatolnak a kérdések: Vajon elég az anyetej? Elég jó az anyatej a kicsinek? Mit egyen-mit igyon a laktációs időszakban az édesanya? Miért sír a kicsi, éhes? Eleget evett? Miért nem gyarapszik gyorsabban?
Az egyértelmű, hogy az anyatejes táplálás, főleg, ha az szoptatás formájában tud megvalósulni, a legkomfortosabb táplálási forma, hiszen a természet gondoskodik annak előállításáról, tökéletes az összetétele, az állaga, a hőmérséklete - pont olyan, amelyre a babának szüksége van. Pontosan azok a fehérjék, zsírok, vitaminok, szénhidrátok, ásványi anyagok, nyomelemek és az immunrendszert védő alkotóelemek vannak benne, amelyek a leginkább elősegítik a baba fejlődését. Egyértelműen a legkényelmesebb is, hiszen nincs vele extra feladat, nem kell méricskélni, vizet forralni, hűteni - így a leggyorsabb is. Tudjuk azt is, hogy a baba számára a szopás az nem csupán az éhség csillapítását szolgáló folyamat, de az egyik legtermészetesebb „nyugtató” is, a szopás alatt a kicsi ellazul, biztonságban érzi magát, szeretve van: mintha egy külső érzelmi védőburok ölelné át. Sok szempontból a legteljesebb védettséget éli meg és ez érzelmi fejlődése szempontjából (is) nagyon fontos. Érdemes tehát nagy önbizalommal, a gyermek igényeire és jelzéseire fókuszálva „elsajátítani”, és alkalmazni ezt a táplálási formát. NE ADD fel. Felejtsd el a sok, gyakran egymásnak ellentmondó jó tanácsot! Hogy beinduljon a tej - egyrészt tedd gyakran mellre a kicsit, másrészt fejd ki a tejet gyakran. Soha ne hasonlítsad a magatok szoptatási szokásait máshoz - a ti utatok lehet teljesen más, mint a sógornődé vagy a szomszédasszonyé. Szoptatás közben ne telefonálj, ne nyomkodd a telefont és ne nézz tv-ét. A babára fókuszálj. Szoptatás közben legyen szemkontaktus a babáddal. ha nem mellből eteted, akkor is. Hallgass ösztöneidre! Higgy abban, amit súgnak, merj eltérni a megszokott vagy elvárt dolgoktól. Ha neked a meleg víztől vagy a gyengéd mellmasszázstól indul be a tej, akkor attól. A lényeg, hogy beinduljon. Egyél sok gyümölcsöt, és tejserkentő ételeket. De ne engedj be akárkit az elmédbe….. Igyál sok folyadékot, hallgass jó zenéket, relaxálj. Felejtsd el a babamérleget. Bármennyit is tudsz szoptatni, az jó.
Az anya hiányos, nem kiegyensúlyozott táplálkozása hatással lehet az anyatej összetételére. Amennyiben az édesanyának hiányos a táplálkozása, úgy a legfontosabb összetevőket, a fehérjét, a tejcukrot és a kálciumot az anyatej tartalmazza ugyan, de azt a saját szervezetétől vonja el. Számos vitamint és ásványi anyagot viszont tartalmaznia kell az étrendnek, mivel hiányos bevitelük esetén ezen összetevők jelentősen csökkenni fognak az anyatejben. A szoptató édesanyának növelnie kell a bevitt folyadék mennyiséget és 25-30%-kal az energiabevitelt. A szoptatás alatt nem ajánlott a fogyókúra! A speciális, gyógyászati célra szánt élelmiszerek olyan készítmények, amelyek speciális összetételük révén biztosítják az egyes betegségek, kórképek által előidézett táplálási igényeket.
A táplálékfehérjéken kívül az élelmiszerek adalékanyagai, a bennük levő vegyszermaradványok, és az anyuka által bevett gyógyszerek is megjelenhetnek az anyatejben. Nem mindegy tehát, mit eszik, iszik, mit vesz be a szoptatós anyuka. Egészséges szoptatós anyuka elvileg mindent ehet, de javasolt a magas allergénaktivitású fehérjék, pl. tej, tojás, hal mennyiségének korlátozása (napi 2 dl tej, heti 3 tojás, heti 1x hal). Ugyanakkor a kifejezetten allergénkerülő, tejmentes, halmentes, földimogyoró-mentes stb. anyai diéta allergiát megelőző hatása nem bizonyított, ezért egészséges baba esetében nem indokolt. Amennyiben viszont a szoptatott babánál táplálékallergia lehetséges tünetei jelennek meg, pl. erős hasfájás, komolyabb ekcéma, véres széklet, meg kell kísérelni az erős allergéneket, pl. a tehéntejet és tejtermékeket teljesen kiiktatni a szoptató anyuka étrendjéből. Ebben az esetben a szoptató anyuka kalcium- és vitaminpótlását külön vitaminokkal kell megoldani!
Bizonyos élelmiszerek ugyan allergiát nem okoznak, viszont ezekből a baba számára kellemetlen, puffasztó hatású, hasfájást okozó anyagok juthatnak át az anyatejbe. Ilyen, gázképződést kiváltó élelmiszerek a hüvelyesek, bab, borsó, lencse, káposztafélék, vastag héjas gyümölcsök, pl. a szőlő. Puffasztó hatásúak lehetnek még a szénsavas italok, rostos gyümölcslevek is. Erős fűszerek, pirospaprika, bors szintén kerülendők, mert bőrirritációt okozhatnak. A dohányzó kismama gyermeke szívbeteg lehet. Azoknak az anyáknak a gyerekeinél, akik várandósságuk első harmadában dohányoznak, nagyobb valószínűséggel jelentkeznek bizonyos típusú szívrendellenességek.
A dohányzás teljes tilalmát javasoljuk, beleértve a passzív dohányzást is, mert egyértelműen bizonyított, hogy a terhesség és szoptatás alatti aktív és passzív dohányzás is jelentősen növeli a baba későbbi hajlamát az asztmás betegségekre. Tehát: ne legyen dohányfüst a baba körül a szoba levegőjében és az anyuka vérében sem! Koffeintartalmú italok, kávé, tea mértékkel fogyaszthatók, napi 1-2 feketekávé korábban is kávézó anyáknál megengedett. Energiaital fogyasztása nem javasolt, szükségtelen szoptatás alatt.
Gyógyszerek vonatkozásában nagy a zűrzavar. A legtöbb szoptató anyuka láz- és fájdalomcsillapítót sem mer bevenni ebben az időszakban, inkább szenved a láztól, fejfájástól. Pedig a legtöbb vény nélküli gyógyszer nem okoz semmilyen károsodást a szoptatott kisbabánál, minimális mértékben választódik ki az anyatejben. Természetesen, célszerű minden gyógyszer bevételét megelőzően kikérni a kezelőorvos vagy a gyógyszerész előzetes véleményét ezzel kapcsolatosan. A krónikus betegségek többsége miatt szedett gyógyszerek mellett is megengedett a szoptatás néhány hónapig, de ilyenkor nem cél a 3-4 hónapon túl fenntartott szoptatás. Ma már viszonylag gyakori, hogy epilepszia, depresszió, pajzsmirigybetegség, magas vérnyomás, trombózishajlam miatt állandó gyógyszert szedő anyukák szülnek és szoptatnak is.
A korábban szedett terhességi vitamin folytatása javasolt, ezzel biztosítható az anyuka és részben a baba számára is a megfelelő mennyiségű A-, D-, E-, B-vitamin bevitele. Legújabb kutatások szerint allergiát megelőző, a baba immunrendszerét erősítő hatása lehet az anyuka által szedett táplálékkiegészítő probiotikumoknak. Az anyatejben levő jótékony baktériumok, különböző ún. Lactobacillus törzsek segítik az emésztést, a baba bélcsatornájának érését, gátolják a fertőző kórokozók megtelepedését. Hasfájást megelőző és táplálékallergia kialakulását gátló szerepük is jelentős. Az anyuka által szedett probiotikumok hatására az anyatejben mérhető IgA immunglobulin szintje is megemelkedik, ami jelentős, fertőzés elleni védelmet nyújt az újszülöttnek. Bizonyos magzatvédő vitaminokban már megtalálható, de még részben klinikai vizsgálatok tárgya az omega-3 zsírsavak jelentősége. A halolajban, lenolajban megtalálható omega-3 zsírsavak támogatják a baba idegrendszerének egészséges fejlődését, de allergiát megelőző hatásuk is feltételezett. A szokásos szoptatás alatti multivitamin mellett tehát javasolható az anyukáknak a probiotikum és az omega-3 zsírsav kiegészítő szedése.
Az anya táplálékából csak bizonyos elemek jelennek meg az anyatejben, amit az anya emésztőrendszere lebont, az nem. Ilyenek például a rettegett K-betűs ételekben a puffasztó rostok. Igen, az anyát felfújhatja a kelkáposzta. De ez hogy is működik? A kelkáposzta puffadásért felelős rostjait az anya emésztőrendszerében élő jótékony baktériumok bontják le, „akik” gázokat termelnek. Ezek a gázok puffasztanak. A rostok nem jutnak át az anyatejbe, tehát a babában már nem zajlik le ez a folyamat. A tejcukorérzékeny kisbaba édesanyja nyugodtan ihat tejet. A nyűgösséget számtalan dolog okozhatja, nem feltétlenül az anya táplálkozásában kell keresni a ludast! Akkor kell diétázni, ha a baba valamilyen ételintoleranciáját, allergiáját szeretné bizonyítani az orvos (eliminációs diéta), vagy ha ez már be is bizonyosodott.
A legutóbb megjelent csecsemőtáplálási protokoll ezt így fogalmazza meg: „Az anyáknak a kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes táplálkozást kell javasolni. Ha neked ez problémát okoz: fordulj gyermekgyógyász végzettségű szoptatási tanácsadóhoz. Igen, rostos üdítőt is. És szénsavasat is. És gyümölcsteát is. És kávét is. SŐT: alkoholt is. A kávénál annyi a kikötés, hogy észnél kell lenni, és reggel nyolc után nem jó tízkor is bedobni egyet, mert a baba szervezetében lassabban bomlik le a koffein. Alkoholt pedig lehet időnként, egy-egy pohárral, nem kell sem előtte, sem utána fejni. A babára veszélyes alkoholszint a tejben akkor alakul ki, amikor az anya már annyira spicces, hogy a figyelem- és mozgáskoordinációs zavar veszélyezteti jobban a csecsemőt. A rendszeres, és/vagy a nagy mennyiségű alkohol fogyasztása tilos szoptatás alatt.
A gyógyszerek egy része fel sem szívódik, másik része felszívódik ugyan, de nem jelenik meg az anyatejben, sok gyógyszer hatóanyaga megjelenik ugyan az anyatejben, de olyan kis mennyiségben, hogy a babára nincs semmiféle hatással. Egyes gyógyszerek szedését csak koraszülött és újszülött babák esetében kell kerülni. Sok olyan gyógyszer van, ami nem szedhető ugyan, de hasonló hatású más hatóanyagot tartalmazó gyógyszerekkel helyettesíteni lehet. Sem a depresszió, sem a pánikbetegség, sem a bakteriális fertőzés, sem az autoimmun betegség nem ok arra, hogy eleve kizárjuk a szoptatást. Léteznek rendszeresen frissített adatbázisok, vannak mindenki által elérhetők, és amelyekhez csak szakemberek férhetnek hozzá. Ennek feltétele, hogy a szoptató anya kényelmesen helyezkedjen el, ne vegyen fel kényszertartást, terüljön el az ágyon, kanapén, öblös fotelben, kerítsen párnákat, ha úgy jobb. Éjjel vegye magához a babát és fekve szoptasson. Ha hosszú, magányos szoptatások is vannak az életében (ez helyzet és babafüggő) unatkozik (miért ne unatkozna?) olvasson, nézzen tévét, hallgasson zenét, hangoskönyvet, hívja fel a barátnőjét, vagy aludjon. Kávézóban, játszótéren, múzeumban, bevásárlóközpontban, templomban, és így tovább. Nem kell behúzódni a „gyerekszobába”, a „szoptató fotelba”, nem szükséges hozzá különösebb tisztaság, sterilitás meg főleg nem. Praktikus öltözetben akár télen is meg lehet szoptatni egy babát szabadtéren úgy, hogy ne láttasson ki a mell, és ne fázzon senki. Lehet, hogy bizonyos esetekben némi kreativitás szükséges ehhez.Ja, és szoptatni bármikor lehet. Mindezt persze csak az az anya tudja megvalósítani, aki igény szerint szoptat, nem méri a babát, nem fej. Ha az igény szerinti szoptatással kapcsolatban kérdéseid vannak, keress szoptatási tanácsadót, önkéntes szoptatási tanácsadót, dúlát, perinatális szaktanácsadót, vagy olyan szakembert, aki érti a válaszkész gondozás lényegét. (ibclc.hu, lll.hu, module.hu, perinat.hu stb.)
Az első kisfiam, Ádi születése előtt nagyon sok mindenről tájékozódtam, igyekeztem elképzelni, hogy milyen is lesz az életünk hármasban, de valahogy nem jutott eszembe, hogy a szoptatásra felkészüljek… ha egyáltalán erre fel lehet. Tájékozódni előre viszont célszerű! Azt gondoltam, hogy a mellemhez emelem a gyermeket és a szoptatás csak úgy elindul, mert ez megy mindenkinek. Hát nem! Az anyának meg kell tanulnia szoptatni, a babának meg kell tanulnia szopni. Mivel az édesanyám engem nem tudott szoptatni, ezért egy icipici félsz volt bennem, hogy én se fogok tudni, de igyekeztem ezeket a gondolatokat elzavarni és a boldog, kiegyensúlyozott babavárásra koncentrálni. 39. hétre 3850 grammal, teljesen természetes körülmények között megszületett Ádi. Amikor először a mellemhez emeltem, ő meg bekapta a mellbimbómat, azt hittem, hogy elkezdődött a szoptatás. Hurrá, haladunk! Aztán, amikor másnap egy nővér segítségével rendesen a mellemre tettem, Ádi rázárta a vákumot és tényleg megszívta a mellemet, akkor jöttem rá, hogy addig semmi nem történt. A kórházat 72 óra múlva elhagytuk egy kisebb súlycsökkenéssel, majd pár nap múlva a gyerekorvosnál mért súly döbbentett rá, hogy még többet fogyott Ádi. Hú jaj, akkor lehet, hogy a kedves anyukának kevés a teje. Kezdje el mérni, hogy mennyit szopizik a baba. Így kerültem bele egy méricskélős körforgásba, ami eltartott addig, amíg magabiztos lettem a szoptatást illetően (néhány hónap!!!). A mérésekből rövid időn belül kiderült, hogy tényleg kevés a tejem, így SOS intézkedéseket tettünk. Először is I. beleásta magát a szoptatási szakirodalomba (La Leche Liga Magyarország - rengeteg segítséget nyújt), amíg én döbbenten és kétségbeesve sipákoltam, hogy mi lesz most a kisbabánkkal. Hívtunk szoptatási tanácsadót, hogy segítsen, valamint egy kedves vegán barátnőmtől szereztem anyatejet. Ő néhány hónappal előttem szült, neki is nehezen indult be a szoptatás, így sokat fejt és az összes mélyhűtőben lévő anyatejét nekünk adta. Ezenkívül a gyerekorvos felírt egy doboz tápszert (ami szerinte a legideálisabb a kisbabának). Szóval saját tej, barátnő teje és pár alkalommal tápszer - ez a hármas váltotta egymást az elkövetkező egy hétben. Mindeközben a napjaim így néztek ki: szoptatás, büfiztetés, kis pihi, fejés (elektromos mellszívóval), kis pihi, szoptatás, büfiztetés, kis pihi, fejés, kis pihi, szoptatás, büfiztetés, kis pihi, fejés… persze volt pelenkacsere, meg ettem, ittam, vécére jártam. 🙂 Ha I. nincsen mellettem, biztosan feladtam volna! Nagyon-nagyon nehéz volt és fárasztó. Szóval az első szabály: jó, ha a pasink, a férj, az apa (+ a környezetünk - szűk család, szoptatásban tapasztalt barátnők) teljes erőbedobással mellettünk áll, bátorít, nyugtat, akarja, hogy szoptassunk és minden tőle telhető segítséget megad, hogy ezt valóra is tudjuk váltani. A szoptatási tanácsadótól kértünk segítséget, ő mutatta be a különböző pózokat, hogyan lehet jól szoptatni. Ő mutatta meg, hogy hogyan használjuk a szoptanít készüléket (amit szintén gyorsan beszereztünk), hogy Ádi ne szokjon hozzá a cumisüveghez, amelyből sokkal könnyebb kiszívnia a babának az anyatejet, mint a mellből. Elvileg a szoptanít készülék olyan anyukáknak készült, akik nem tudják szoptatni természetes módon babájukat, de az én esetemben is lehetett használni. A készülék tartályába tettem saját vagy barátnőtől kapott anyatejet. Információk birtokában már csak arra volt szükségem, hogy valahogy beindítsam a tejtermelést és minél több tejem legyen, amivel Ádit táplálni tudom. Ehhez kellett a biztos támasz (I.), hogy ne adjam fel, akármilyen fáradt is vagyok és az, hogy tényleg az egész napom szoptatásból álljon másfél hónapon keresztül: szoptatás, szünet, fejés, szoptatás, szünet, fejés. Minél több ingerlést kapott a mellem, annál inkább több anyatejet termelt a szervezetem a megnövekedett igény kiegléítésére.
Másfél-két hónap kemény „munkával” sikerült a szoptatást csúcsra járatnom, vagyis lett elég tejem, így nem kellett már fejnem, elég volt szoptatnom! Ádi pedig nagyon jó baba volt, kb. két hónapos korától nagyjából átaludta az éjszakát. A melleim viszont nem bírták volna ki az éjszakát szopizás, fejés nélkül, mert óriásira dagadtak volna, ezért minden este éjfél körül fejtem egy adagot. Hol kevesebbet sikerült 60-100 ml-t, hol többet 160-200 ml-t. Ezeket a lefejt mennyiségeket anyatejtartó zacskókba tettem és beraktam a fagyasztóba. Nekünk már nem volt rá szükségünk, így két barátnőmnek ajándékoztam. Az egyikük egyáltalán nem tudott szoptatni, a másikuk szoptatott, de kiegészítette az én anyatejemmel és tápszerrel is a kisbabája táplálását. Amikor összegyűlt egy nagyobb adag a fagyasztóban, akkor szóltam nekik és jöttek érte. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen formában tudtam valakinek segíteni. A legutolsó adagot egy teljesen ismeretlen anyukának ajándékoztam, aki betegsége, vagyis annak gyógyszeres kezelése miatt nem tudta a kisbabáját szoptatni és egy barátnőmön keresztül jutott el hozzám. Fontos, hogy anyatejet csak megbízható forrásból fogadjunk el, vagy mi magunk is akkor ajándékozzunk, ha egészségesek vagyunk.
Ádinál még nagyon izgultam az első házon kívüli szoptatásnál. Kerestünk olyan kávézót, ahol voltak puha fotelek és kényelmes helyen, pózban tudtam őt szoptatni úgy, hogy mások ne vegyék észre mi is történik az ölemben éppen. 🙂 Ebben is gyakorlat teszi a mestert és egy idő után már bármilyen pózban, állva, tömegközlekedésen, étteremben, játszótéren tudtam őt szoptatni. Én nem voltam és vagyok szégyenlős szoptatás terén, számomra nem okoz problémát, hogy nyilvános helyen szoptassak. Eleinte használtam stólát, pulóvert (ami éppen volt nálam), hogy valamennyire betakarjam magunkat, de aztán Ádi és Áki is unja ezt és állandóan letépkedték, lehúzgálták a leplet, így hozzászoktam, hogy ne tegyek magunk köré semmit. Nem mindig szoptató felső volt, van rajtam, amelyen keresztül könnyebb a szoptatás, de ha úgy ítélem meg, hogy nagyon zavaró lehet a kicsit látszódó mellem látványa valaki számára, akkor odateszem a kézfejemet és kicsit eltakarom.
Ádit másfél éves koráig szoptattam (neki ennyire volt igénye, egy éves kora után szépen elkezdett egyre kevesebbet cicizni). Ő mindig három óránként szopizott és ezeken kívül nem mászott rám soha cicit kérni. Ellenben Áki, aki már két éves elmúlt és még mindig nagy cicizős. Ő az elején két óránként ordított a ciciért és amikor már nagyobb volt, akkor is a nap bármely szakában jön hozzám és kér cicit, hogy megnyugtassa magát, ha valamiért rosszkedvű. Áki 37. hétre érkezett teljesen természetes körülmények között (nem lett éppen koraszülött az időt tekintve) 3450 grammal. Születése után újra hozzá kellett szoknom a szoptatáshoz, vele is ki kellett tapasztalnom, hogy mely pózokban tudom őt jól szoptatni és a magam megnyugtatása miatt néha megmértem, hogy milyen mennyiségeket eszik. Már akkor 80 ml-t szívott ki a melleimből, amikor elég lett volna neki 40-60 ml, szóval megnyugodtam, hogy második alkalommal nincs probléma az anyatej mennyiséggel. Ádi nálunk cumis lett, Áki nem fogadta el, ő nem. Lehet, hogy a cumi is közrejátszott abban, hogy Ádi csak másfél éves koráig szopizott. Nem tartom sem jónak, sem rossznak a cumit, egy eszköz, amellyel egy kisbabát meg tudunk nyugtatni. Nyilván Áki érkezése után a babasírás már nem volt olyan megrázó számunkra, mint első alkalommal és nem zavart annyira, hogy mindenképpen, azonnal elcsitítsam őt. Megpróbáltam neki is cumit adni, de kiköpte, nem érdekelte. Neki a melleim a cumik. Ádi könnyű babaként gyorsan leszoktatható volt a cumiról szerencsére. Egy fogorvosnál tett látogatás meggyőzött bennünket, hogy a cumit minél előbb vegyük el tőle. Már az aznap esti elalvásnál eltettük a cumit. Kérte, kereste, de nem hisztizett, hanem békés baba módjára elfogadta a helyzetet. 🙂 Második este is kereste még, de aztán a következő estétől már nem is beszélt róla, így őt nagyon könnyű volt két éves kora körül leszoktatni a cumiról.
A kezdeti nehézségek után - amikor úgy éreztem, hogy legyen már ennek a szoptatási hercehurcának vége, hagy adhassak már más ennivalót is a kisfiamnak, hogy ne csak tőlem függjön a táplálása, a fejlődése (igen, ez főleg első gyerekes anyukáknak okozhat stresszt) - belejöttem a szoptatásba és nagyon megszerettem. Remélem ez a bejegyzés sokaknak lesz segítség, támasz a szoptatás kezdetén! Happy National Breatfeeding Month! Nursing. The Final Feeding. Nem kell mártírnak lenned! Mit ettem/eszem szoptatás alatt?
tags: #tajekozatlan #szoptatos #edesanyak