A vetélés esélye hétről hétre változik a terhesség során. Azt általánosságban megállapíthatjuk, hogy minél több hét telik el, minél fejlettebb és életképesebb a terhesség, annál kisebb az esélye a terhesség elvesztésének. Az alábbi százalékos értékek természetesen csak nagy átlagokat jelentenek, minden nőnek egyénileg lehet kisebb vagy nagyobb az esélye a vetélésre az egyéni kockázati tényezők, alapbetegségek ismeretében.
Vetélésről akkor beszélünk, ha a terhesség a várandósság 24. hete - vagy az 500 grammos magzati súly elérése - előtt megszakad. Spontán vetélés esetén az embrió elvesztése külső behatás nélkül következik be. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel, és jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne.
A vetélések sokszor nagy pszichés teherrel járnak, de fontos megjegyeznünk, hogy ezek a genetikai rendellenességek az élettel össze nem egyeztethető betegségeket okoztak volna, a legtöbb esetben a következő terhesség során nem kell az eltérés ismétlődésétől tartani, és jó eséllyel a következő terhesség egészséges lesz. A vetélés felkavaró élmény az anya és az egész család számára. Teljesen normális, ha ebben az időszakban igen erős érzelmek kerítenek téged hatalmukba. Bár nincs általános, mindenki számára működő recept, amit segít leküzdeni az ilyenkor érzett fájdalmat, de annyi biztos: semmiképp nem szabad elfojtanod a helyzettel járó érzéseidet. A szomorúság, a zavartság, a düh, a bűntudat - ezek mind természetes reakciók, így kimutatni sem szégyen őket, sokkal inkább bátorság. Engedd, hogy barátaid és családtagjaid is segítsenek megbirkózni a veszteséggel. Ha úgy érzed, ez nem elegendő, akkor vedd igénybe tanácsadók vagy önsegítő csoportok támogatását! Emlékezz, vihar után mindig eljön a szivárvány! Pontosan ezért szokták a vetélés(ek) után született kisbabákat szivárvány babának (rainbow baby) nevezni: ez esetben a vihar a veszteséged szimbolizálja, a szivárvány pedig a felhők elvonulása után megjelenő, sötétségből előbukkanó csodás dolgot, vagyis az új életet, a kisbabát.
A vetélés folyamata és tünetei
A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.
Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg: hátfájdalom; súlycsökkenés; fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás; 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom; barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül; vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből; a terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése.
Ha a méh teljesen kiürül, akkor a vetélés teljes (komplett), ha a méh nem ürül ki teljesen, akkor a vetélés tökéletlen (inkomplett). Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.
Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!
A spontán vetélés kockázati tényezői és okai
A vetélés leggyakoribb okait a nők sajnos nem tudják befolyásolni, hiszen például a korai terhesség során a vetélés leggyakoribb oka valamilyen genetikai rendellenesség. A magzati kromoszóma-rendellenességek a korai vetélések körülbelül 50 százalékáért felelősek. A legtöbb ilyen kromoszóma-rendellenesség véletlenszerűen jön létre, ahogy az embrió osztódik és növekszik - nem a szülőktől örökölt problémák miatt.
A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. Gyakori az úgynevezett kémiai terhesség is: az osztódásnak indult valamely rendellenesség (pl. az élettel összeegyeztethetetlen kromoszómadefektus) miatt a méhfalba ágyazódott embrió vérzés kíséretében - a szokásos menstruáció idején - távozik az anya szervezetéből, így sokan nem is tudják, hogy vetélésen estek át.
A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők:
- 40 év feletti anyai életkor
- dohányzás
- drog- és alkoholfogyasztás
- túlzott koffeinfogyasztás
- véralvadási zavar
- cukorbetegség
- extrém túlsúly
- lisztérzékenység
- a pajzsmirigy működési zavarai
- policisztás ovárium szindróma (PCOS)
További lehetséges okok az alábbiak:
- Sárgatest-elégtelenség: ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására.
- Hüvelyi fertőzés: bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja.
- Kromoszóma-rendellenességek: kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő; ilyenkor a természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább.
- Nőgyógyászati rendellenességek: vetélést okozhat például a méh fejlődési rendellenessége, a méhnyálkahártya pusztulása, a méhfalak összenövése, esetleg nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte is.
- Méhnyak-elégtelenség: lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
- Immunológiai összeférhetetlenség: ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.
A vetélés időzítése és statisztikái
A vetélések mintegy 80 %-a az első trimeszterben következik be, a betöltött 12. terhességi hétig.
3-4. terhességi hét: A beágyazódás időszaka kb. egy héttel az ovulációt követően kezdődik. Az utolsó menstruációtól számolt 4. héten már a terhességi teszt pozitív is lehet. A terhességek 50-75 %-a szakad meg, mielőtt egy nő a terhességi tesztet elvégezhetné, és csak ritkán sejtik a tünetekből, hogy terhesek lehettek.
5. terhességi hét: Egy 2013-as tanulmány szerint a vetélés esélye ebben a terhességi korban igen változó lehet, átlagosan 21,3 %.
6-7. terhességi hét: A fent említett tanulmány szerint a 6. terhességi hét után mindössze 5 %-ban következik be vetélés. Általában 6 hetes terhesen már látható a szívműködés is az embriónál.
8-13. terhességi hét: Az első trimeszter második felében a vetélések száma tovább csökken, 2-4 %-ban következik be.
14-20. terhességi hét: A 13. hét után a 20. terhességi hétig a terhesség elvesztésének az esélye kevesebb, mint 1 %.
A 20. terhességi hét után több országban már szülésről, nem élő magzat esetén halvaszülésről beszélnek. Van, ahol ezt a 22. héttől számítják, Magyarországon a betöltött 24. terhességi héttől számít szülésnek a magzat világrahozatala.
A 22-23. terhességi héten született magzatok túlélési esélyei a legfejlettebb technikák mellett is sajnos nagyon csekély, de a 24. héttől a túlélésük hétről hétre javul, és a szövődmények kockázata szintén hétről hétre csökken. A fejlett országokban a betöltött 26. héten született újszülöttek kb. 77 %-a, míg a 30. hét után születettek közül szinte az összes újszülött életben marad.
Az ismert terhességek 10-20 százaléka végződik vetéléssel. A teljes szám minden bizonnyal ennél magasabb, hiszen sok vetélés történik még azelőtt, hogy a nők tudatában lennének terhességüknek.
A vetélés ismétlődésének kockázata
A vetélés általában egyszeri esemény. A vetélésen átesett nők túlnyomó többségének teljesen egészséges terhessége lesz a vetélés után. Nagyon kicsi azoknak az aránya - 1 százalék -, akiknek kettő vagy több vetélése lesz az életében.
A vetélés ismételt előfordulásának kockázata egy vetélés után 14 százalék. Két vetélés után a kockázat megnövekszik 26 százalékra, és három vetélés után már nagyjából 28 százalék a valószínűsége annak, hogy ismét bekövetkezik.
A vetélés diagnosztizálása és kezelése
A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel.
Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.
A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel.
Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre.
Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.
A vetélés megelőzése és az egészséges terhesség támogatása
Az embriók fejlődésük során nagyon érzékenyek a károsító külső hatásokra. Ilyen pl. az alkoholfogyasztás is. Ahogy erősödik, fejlődik a magzat, annál kevésbé lesz kitéve a környezete káros hatásainak. Ezért is fontos, hogy amikor egy nő megtudja, hogy terhes, mihamarabb változtasson a potenciálisan terhességre ártalmas szokásain.
A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség.
Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.
Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:
- egészséges életmód és táplálkozás
- fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése
- rendszeres testmozgás
- stressz kerülése
- alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése
A vetélést sok esetben nem tudod megelőzni, hiszen ahogy korábban írtuk, előfordulhatnak teljesen véletlenszerű elváltozások, melyeket nem lehet kontrollálni. Tény ugyanakkor, hogy számodra és kisbabád számára is nagyon fontos, hogy egészséges életmódot kövess, már a fogamzás előtt, illetve a terhesség alatt is.
A legalapvetőbb lépések, melyeket megtehetsz:
- terhesvitamin és/vagy folát szedése (ideális esetben néhány hónappal a fogamzás előtt kezdve)
- egészséges testsúly fenntartása
- koffeinbevitel csökkentése
- alkohol, dohányzás, gyógyszerek és illegális drogok kerülése
- stressz csökkentése
Ha kettő vagy több, egymást követő vetélésed volt, mindenképp konzultálj orvosoddal arról, hogy szükséges-e további kivizsgálás, mielőtt ismét megpróbálnál teherbe esni. A vetélés hátterében álló esetleges okok azonosításában segíthet például:
- Vérvizsgálat
- Kromoszóma vizsgálat
A méh problémák kimutatásában segítenek az alábbi vizsgálatok:
- Ultrahang
- Méhtükrözés (hiszteroszkópia)
- Petevezeték átjárhatósági vizsgálat (hiszteroszalpingográfia)
- Ultrahangos méhvizsgálat (szonohiszterográfia)
A korai vetélések megelőzése 6-8 héttel
Veszélyeztetett terhesség és táppénz
A veszélyeztetett terhesség kifejezés olyan állapotra utal, amikor a várandósság során a magzat vagy az anya egészségét veszélyeztető tényezők lehetséges jelenléte fokozottan fennáll. Ily esetekben a kismamát szorosabb orvosi ellenőrzés mellett kell gondozni, a szülész-nőgyógyász szorosabban monitorozza a kismamát, gyakoribb vizsgálatokra, kontrollokra van szükség. Fontos hangsúlyozni, hogy a veszélyeztetett terhesség nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magzat egészsége károsodik, vagy a terhesség kimenetele negatív lesz.
A veszélyeztetett terhesség kockázatát növelő tényezők lehetnek:
- Ismert krónikus betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szívbetegség, pajzsmirigy-problémák, autoimmun betegségek).
- Terhesség alatt kialakuló kóros állapotok (terhességi cukorbetegség, preeklampszia, trombózisra való hajlam, koraszülésre utaló jelek).
- Életmódbeli tényezők (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogok használata).
- Életkor (nagyon fiatal, 18 év alatti vagy 35 év feletti kismamák).
- Testsúly (túl alacsony vagy túl magas).
- Korábbi terhességek komplikációi (koraszülés, vetélés, magas vérnyomás).
- Méh anatómiai eltérései (méhnyak rövidsége, kettős méh, hegesedés).
- Mentális és fizikai terhelés (tartós stressz, szorongás, depresszió).
A veszélyeztetett terhes kismamák számára a táppénz lehetőséget biztosít arra, hogy a fokozott kockázat miatt biztonságos környezetben, munkavégzés nélkül vigyék végig a terhességüket. Táppénzre azok a kismamák jogosultak, akiket az orvos veszélyeztetett terhesnek minősít, és akik számára a munkavégzés a terhesség alatt egészségi kockázatot jelentene. A jogosultság megállapításához szükséges, hogy a kismama rendelkezzen érvényes társadalombiztosítási státusszal.
A táppénz összege a kismama előző jövedelmének alapján kerül kiszámításra, és az aktuális jogszabályok határozzák meg. Általában a bruttó jövedelem 60-70%-a jár, de ez függ a biztosítási idő hosszától, valamint a munkaviszony jellegétől is. A táppénzt a kezelőorvos által kiállított igazolással lehet igényelni. Ezt az igazolást a munkáltatóhoz vagy a társadalombiztosítási szervhez kell benyújtani.
A táppénz minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is. A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakításba nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj (a diplomás GYED kivételével), az örökbefogadói díj és a gyermekgondozást segítő ellátás (GYES) folyósításának ideje.
