A budai Várnegyedben, a II. világháború utáni városépítészeti koncepció részeként, egykor az ország villamoshálózatát irányító központ épült fel. Az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) épülete, amelyet Virág Csaba tervezett, a korabeli építészeti értékek és a modern technológia ötvözete volt, miközben igyekezett harmonikusan beilleszkedni a történelmi környezetbe.
Ezen az 1933-as képen a Levéltár épülete mellett látszik az a kis ház, amelyet a II. világháború után bontottak le, s amelynek helyére a teherelosztó épült.
Az épület története és építészeti értéke
A Teherelosztó helyén eredetileg két polgárház állt. A Bécsi kapu térhez közelebbi házat még a Pecz Samu tervezte Levéltár építésének idején lebontották, helyére ugyanis eredetileg egy szolgálati épületet szántak. A másik telken álló házat a II. világháború után bontották le, s ennek a helyére épült a mai épület. Az építész szándéka az volt, hogy a műemléki környezetben kortárs épületet hozzon létre. A szűk, ék alakú telken álló épület tömege alkalmazkodott a beépítéshez, kontúrja az utca felől jól illeszkedik a történeti épületekhez. Ugyanakkor a ház szerkezete, formálása, a homlokzatok roncsolt felületű műkőborítása, egykor áttetsző-tükröződő, füstszínű üvegű függönyfala a „high-tech” építészet megoldásait mutatta. Az épület egyedi megjelenésével mindig rendkívülinek számított. Igen kedvező nemzetközi szakmai megítélése a magyar városépítészet, építészet, műemlékvédelem ma ritkán megnyilvánuló példamutató együttműködésének is köszönhető.
A budavári Országos Villamos Teherelosztó épület az egyik, kétségtelenül a megoldási lehetőségek határait feszegető építészeti alkotás, és mint ilyen, korának fontos és értékes dokumentuma. Magastetős tömegalakításában, épületmagasságában követi az utca beépítését, miközben sajátos, toronyszerű elemével reagál az Országos Levéltár szomszédos épületének nagyobb magasságú tömegére is. Az épület elrendezésével, a vári környezethez illeszkedő tömegével úgy kötötte össze az idegen léptékű épületeket a középkori utcarendben, hogy ez a modern épület tudta helyreállítani a történeti beépítés léptékét és rendjét. Virág Csaba építész épülete saját korának, az 1970-es éveknek egyik legkarakteresebb, magas színvonalú egyedi építészeti alkotása.
A belső terek is figyelmet érdemelnek: az előtérben a vári házak gótikus ülőfülkéi köszönnek vissza, a nagy előadóterem falait, mennyezetét különleges, ívelt faburkolat borítja. „Azt hiszem, ez egy elég jó ház. Itt elkezdtem valamit, amit lehetett volna folytatni” - nyilatkozta jóval később a tervező. Az Országos Villamos Teherelosztó épülete a Kapisztrán tér „bejáratánál” van: a Bécsi kapu tér felől érkezők számára kiváló helyzetben ahhoz, hogy például egy minden igényt kielégítő látogató-központ lehessen.
A villamosenergia-rendszerirányítás technikai háttere
Az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) rendszereinek kialakítása és fejlesztése szorosan összefonódott a magyar villamosenergia-ipar fejlődésével. A rendszerirányítás nagy múltra tekint vissza Magyarországon. Kezdetben az OVT, majd a MAVÍR végezte ezt a rendkívül összetett feladatot. Az operatív üzemirányítás technikai eszközei ekkor még meglehetősen korlátozottak voltak, a diszpécserek a rendszer állapotát fatáblára ragasztott és állványra erősített sémán követték, és az erőművektől, alállomásokról postai telefonon érkeztek az információk.
Az OVT 1951 áprilisában saját telephelyre, a Budai Várba költözött. Az 1960-as évek közepén az OVT munkatársai koncepciót fogalmaztak meg, miszerint a rendszerirányítás feladatait olyan számítógéprendszerrel kell megoldani, amely a diszpécserirányításhoz szükséges távmérési-távjelzési információkat nagy sebességgel, online dolgozza fel és jeleníti meg. A munka Budapesten és Japánban folyt. A jelentősen növekvő rendszerirányítási feladatok megoldására 1979-ben a Budai Vár területén, a Petermann bíró utcában elkészült az OVT új épülete. Itt helyezték üzembe a Hitachi gyártmányú komplex folyamatirányító rendszert, amelynek lelke egy 2X HIDIC-80 számítógéprendszer volt.
A villamosenergia-rendszerirányítás legfontosabb jellemzője a folyamatos rendelkezésre állás, vagyis a szünetmentesség, valamint a nagy megbízhatóság. Az áramellátó rendszer áramirányító egységeinek megvalósítására a PowerQuattro Teljesítményelektronikai és Építőipari Rt. vállalkozott. Az áramirányító egységek tervezése 1997 januárjában kezdődött és a telepített rendszer próbaüzeme 1997. novemberében indult.
Az 1997. évi rekonstrukció során kialakított áramellátó rendszer felépítése a következőkből áll:
- UPS (Uninterruptible Power Supply) rendszerek: A 3UPQ 80/3x400 típusú UPS egységek párhuzamosan kapcsolva üzemelnek, a terhelő áramot egymás között egyenlően megosztva. Bármelyik UPS hibája esetén a teljes terhelést a másik hibátlan egység veszi át.
- Akkumulátortöltő berendezések: A TPQ 3x400/220-400 típusú akkumulátortöltő berendezések 220V névleges egyenfeszültségű akkumulátortelepek töltésére alkalmasak. Kézi és automata üzemmódban is működhetnek.
- HPQ típusú egyenirányító berendezések: Ezek széles hőmérséklethatárok között működő, párhuzamos üzemű áramellátó rendszerek, amelyek alkalmasak hírközlési fogyasztók táplálására. Szinuszos áramfelvételűek, kis méretűek és jó hatásfokúak.
Az OVT-ben telepített berendezéseket egy egységes felügyeleti egységgel látták el. A mérés, adatgyűjtés, adattovábbítás, parancsfeldolgozás jellegű feladatokat C51-es kontroller család alkalmazásával valósították meg.
Az épület sorsa és a jövőbeli tervek
A MAVIR-székház mindössze néhány évtizedig töltötte be eredeti rendeltetését (az országban működő áramtermelő erőművek és a villamoshálózat közötti terhelés elosztása, irányítása), 2007 óta azonban üresen állt. Állapota ezalatt jelentősen leromlott. A környezetét jelentősen lerontó épületet már egy 2016-os kormányhatározat értelmében le kellett volna bontani, az építészszakma egy részének tiltakozása hatására azonban a munka elmaradt. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar Építőművészek Szövetsége is tiltakozott az épület bontása ellen, hangsúlyozva, hogy az egyik legkarakteresebb alkotás, amelynek eltüntetése a történeti település folytonosságának súlyos megsértését jelentené.
Ezzel egy időben napvilágot láttak azok a tervek, amelyekből kiderült, hogy a MAVIR-székház helyére egy tömegében hasonló, de a környezetébe sokkal inkább illeszkedő épületet készülnek felhúzni. Az új ház a Nándor utca felől historizáló stílusú, törtfehér kulisszafalat kap, mögötte húzódik majd az új épület posztmodern üveghomlokzata. A helyszínre kihelyezett tábla szerint az átalakítás terveit Szécsi Zsolt (Szécsi és Társa építésziroda) jegyzi, a megrendelő a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság.
A gépészet, illetve a közel száztíz éves épület műemlékvédelmi fejlesztésének köszönhetően ismét egy hosszú évtizedek óta elhanyagolt, az emberek elől elzárt terület újul meg a budai Vár kiemelt pontján, amely 21. századi tartalommal, de az eredeti történelmi környezethez illeszkedő, lenyűgöző külsővel várja majd a látogatókat. Azt továbbra sem tudni, megmarad-e bármi a korábbi épületből, a bontás jelenlegi állapotát és az új ház terveit elnézve azonban ez erősen kétségesnek tűnik. Az épület sorsát rendezni szükséges, amelynek egyetlen elfogadható megoldása a megfelelő, méltó funkció megtalálása s az épület lehetőség szerinti minél kevesebb változtatásával való adaptálása az új funkcióhoz.
Magyarország három részre szakadása - Töri Érettségi
A budai várnegyedben mindenképpen szerencsés megoldás lenne a közösség, a közönség számára használható további belső terek megnyitása. Az egykori Országos Villamos Teherelosztó épülete a Kapisztrán tér „bejáratánál” van: a Bécsi kapu tér felől érkezők számára kiváló helyzetben ahhoz, hogy például egy minden igényt kielégítő látogató-központ lehessen.