A magyar védőnői hálózat az egész világon egyedülálló abban, hogy az egészségügyi és a szociális rendszerhez is kapcsolódik. A védőnői munka ma is kiemelten fontos a családok támogatásában, a magzat és a gyermek egészséges fejlődésének biztosításában.
A Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével, Heim Pál gyermekgyógyász kezdeményezésére létrehozott Védőnői Szolgálat 108 éve, 1915. június 13-án alakult. A századforduló és az első világháború idején a csecsemőhalandóság még igen magas volt hazánkban. Ma, amikor a statisztikák szerint ezer élveszülésre jut 3-4 csecsemőhalál, még belegondolni is nehéz, hogy 1900-ban ez a szám 225 volt, vagyis a gyerekek negyede a századfordulón nem élte túl a csecsemőkort. A Magyar Védőnői Szolgálat 1915-ös megalapításának célja a családok támogatása, a magzat és a gyermek egészséges fejlődésének biztosítása és ennek a magas csecsemőhalandóságnak a visszaszorítása volt.
A védőnő feladata igen sokrétű, tanácsot ad, felkészít, gyógyít. Munkájukhoz rengeteg türelem, odaadás és szeretet kell. A védőnők a várandósság korai szakaszától kísérik az édesanyákat, majd a babákat és a családokat. Megszervezik a szűrővizsgálatokat, védőoltásokat készítenek elő, ezenkívül gyakran egészségnevelő programokat biztosítanak a családok számára. Kapcsolatot tartanak ugyanakkor az egészségügyi, gyermekjóléti és szociális ellátórendszer embereivel is.
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között?
A védőnői rendszer fejlődése és kihívásai
A szakszolgálatot 2013-ban minősítették hungarikummá, ekkor kapta meg a Magyar Örökség Díjat is. Az amerikai mintára kialakított, hungarikumnak is besorolt hazai védőnői rendszer egyre komolyabb szervezeti és finanszírozási anomáliákkal küzdött a korábbi években. Idén nyáron államosították ezt a szektort is, önkormányzati helyett központi, kórházi irányítás alá került a védőnők túlnyomó része. Egyelőre kevésbé látszik az átszervezés hátterének szakmai oldala a szakszervezet szerint.
A védőnői hálózat az önkormányzatoktól állami kézbe kerülése kapcsán sok aggály merült fel. Az államosítás következtében a védőnőknek új szerződés szerint kell dolgozniuk, amiről nem tudni, hogy az állam biztosítja-e számukra a megfelelő feltételeket és a fizetésüket. Ez sokakat aggaszt a jövőjük miatt.
A 2010-es évek elején a betöltetlen védőnői állások száma 200-250 között mozgott, 2016 végére megközelítette a négyszázat. Ez persze azzal is jár, hogy a tartósan helyettesítő védőnő kevésbé elérhető a saját körzetében, illetve összességében kevésbé elérhető a helyettesített helyen is.
Egy 2021-es tanulmány alapján a fiatalabb védőnők pályaelhagyásának legfőbb oka az alacsony fizetés volt. Aztán jött az alacsony erkölcsi megbecsültség és az életpályamodell hiánya, majd az utóbbi években megnövekedett szakmai elvárások és a növekvő munkateher.
A védőnői munka a XXI. században
A védőnői munka ma is kiemelten fontos a családok támogatásában, a magzat és a gyermek egészséges fejlődésének biztosításában. A védőnők szoros kapcsolatban állnak a gyerekorvosokkal, egymásnak adják azokat a fontos információkat, melyek a gyerekek egészsége szempontjából fontosak.
A teljes mértékben önkormányzati finanszírozásban, több mint 150 millió forintból megvalósult beruházással 1600 család jut védőnői ellátáshoz lakóhelyéhez közel, 21. századi körülmények között. A XI. kerületbe az utóbbi években - az ingatlanfejlesztéseknek is köszönhetően - egyre több fiatal költözik, és évről évre több kisgyermek születik. Az önkormányzat és a fenntartása alatt álló intézmények igyekeznek megfelelni az igényeknek. Ennek jegyében adják át hamarosan Gazdagréten az új védőnői központot is.
A védőnői munka során sokkal szélesebb körűen kell foglalkozni a várandósok lelki egészségével, valamint biztosítani kell számukra a pozitív családtervezés lehetőségét. A társas támogatás hiánya jelentős mértékben képes befolyásolni a várandósok lelki állapotát negatív irányba.
A magyar társadalom alapvetően az anyákat tartja felelősnek a gyermekek gondozásáért, ellátásáért, így előáll az önfeláldozó és pótolhatatlan anya mítosza. Az állami, rendszerszintű segítség hiányát talán a valódi csoporttá alakulás tudja a leghatékonyabban pótolni.
A kutatás szerint a védőnők a párkapcsolati problémákat és a családon belüli erőszakot is csak korlátozottan tudják kezelni, pedig gyakran tapasztalnak ilyesmit. Évente 15-18 ezer spontán vetélés történik Magyarországon. Ezeknek a vetéléseknek a 30 százaléka már középidős vagy megszületett magzatot érint. Ám az ezzel szükségszerűen együtt járó lelki megrázkódtatás kezelésére sincsenek felkészítve a védőnők, és az állam máshogyan sem biztosít hatékony pszichés segítséget az érintett nők számára.
A Magyar Védőnői Szolgálat jogelődje, az Országos Stefánia Szövetség 108 éve, 1915. június 13-án alakult. A századforduló és az első világháború idején a csecsemőhalandóság még igen magas volt hazánkban. Ma, amikor a statisztikák szerint ezer élveszülésre jut 3-4 csecsemőhalál, még belegondolni is nehéz, hogy 1900-ban ez a szám 225 volt, vagyis a gyerekek negyede a századfordulón nem élte túl a csecsemőkort. A Magyar Védőnői Szolgálat 1915-ös megalapításának célja a családok támogatása, a magzat és a gyermek egészséges fejlődésének biztosítása és ennek a magas csecsemőhalandóságnak a visszaszorítása volt.
A családvédelmi hálózatnak tehát ez a fonata európai viszonylatban is kimondottan erős itthon. Ma Magyarországon a védőnői munkát csak védőnői szakon szerzett főiskolai oklevéllel lehet végezni.
A védőnők szoros kapcsolatban állnak a gyerekorvosokkal, egymásnak adják azokat a fontos információkat, melyek a gyerekek egészsége szempontjából fontosak. Sajnos egy új szabályozás szerint 2023 nyarán a védőnői hálózat az önkormányzatoktól állami kézbe kerül, míg a gyerekorvosok maradnak az önkormányzatoknál. Emiatt a kommunikáció nehezítetté válhat közöttük.
A súlyos félreinformáltság ma is lehet életveszélyes, de a múlt század elején még olyan, általánosan elterjedt káros hagyományokkal is le kellett számolni, mint amikor szerte az országban hatékonynak tűnő mákfőzetet vagy pálinkás kenyeret adtak a síró csecsemőnek, vagy anyatejet csöpögtettek a gyerek szemébe; azt gondolták, hogy a gyerek mellkasi fájdalmát démon okozza, a nő pedig meghal, ha szülés után hagyják aludni egy kicsit.