A babák nem fejlődnek egyformán, éppen ezért nem szabad ismerősökhöz, testvérekhez hasonlítgatni őket.
Vannak gyorsabban fejlődő babák, amik mindent korábban kezdenek el és lassabban fejlődőek, akik a maguk komótos tempójában haladnak, de haladnak.
Amire ügyelni kell, hogy a fejlődés folyamatos-e, mindig tanul-e a baba valami újat.
Ha az egyik hónapban még csak az egyik irányba forog, a következőben már a másik irányba is forog és egyre ügyesebben forog, akkor nem kérdés, hogy idővel kúszni kezd majd.
Itt a kezdő dátumok kevésbé fontosak, hiszen vannak nagyon ügyes és fürge babák, akik már az első félév során olyan bravúrokat hajtanak végre, mint a forgás és a kúszás-mászás-felállás, ez azonban ritka.
Lehetnek megtorpanások is a fejlődésben, amikor egy adott mozgásformát tökéletesít a kicsi.
A másik félreértés az ülés kapcsán szokott jelentkezni: önállóan akkor tud ülni a baba, amikor képes magától, kapaszkodó nélkül felülni és huzamosabb ideig egyenes háttal ülni anélkül, hogy előre dőlne és a kezére támaszkodna.
Ekkorra már eléggé fejlettek a hátizmok ahhoz, hogy megtartsák a baba fejének és hátának teljes súlyát.
Ezeket az izmokat kúszás és mászás révén fejleszti ki a baba, általában az első önálló felülés a mászásból szokott következni.
Mikor és miért maradhat el a mozgásfejlődés?
Miért nem mászik a babám? Miért nem fordul át? Mikor fog járni? Gond az, ha felállt, de még nem mászott? Mi lehet a háttérben, ha a baba lemaradt a mozgásfejlődésben? Egyáltalán, honnan tudjuk, hogy lemaradt-e?
Hypotónia és Hypertónia: Az izomtónus problémái
Hypotónia esetén az izomtónus petyhüdt, laza, a baba nem szeret mozogni, hamar kifárad.
Ha a szülő mozgatja, akkor egyáltalán nem áll ellen, fekvő helyzetből a karjánál felhúzva nem tudja a fejét megtartani, hátrafelé lóg (3 hónapos korban).
Az izmok tapintásra is lágyak, mintha szétfolynának a kezed alatt, a baba normál testsúly mellett is dundinak tűnik.
Ha nem kezelik időben, a baba állása és járása bizonytalan lesz, a „szétfolyó” izmok miatt az arcizmai sem működnek jól, ami beszédzavarokat okozhat.
Hypertónia esetén az izomzat feszült, merev, rugalmatlan.
A baba nem szeret mozogni, mert az izomműködése folyton ellenállásba ütközik.
Álló helyzetben a vállát felhúzza, mintha a nyakával egybe lenne, a törzse merev, az izmok láthatóak.
A mozgásfejlődés során egyensúlyproblémák és beszédproblémák jelentkeznek.
A korai fejlesztés fontossága
Hypertónia és hypotónia gyanúja esetén mihamarabb kezdjük el a fejlesztést, forduljunk korai fejlesztőhöz, mert csecsemőkorban az idegrendszer még jól formálható, az adott agyterület működése visszaállítható vagy a fejlesztés révén a környező területek át tudják venni a szerepét.
A hason fekvés dilemmája
Nem szeret hason lenni! Baj? Mit csináljak? …mert a fejét nem tudja kényelmes helyzetbe hozni.
Ugyanis a vállai és a csípője teljesen szemben vannak a földdel.
Próbáld csak ki ezt a pozíciót magad!
Ha a fejedet oldalra fordítod, és úgy rakod a földre, az olyan nagymértékben csavarja a nyakadat, hogy elég hamar nem lesz kényelmes.
Ha viszont a hasra rakott baba nem fordítja el a fejét, és úgy teszi le, akkor az arca kerül a földre - ez is kényelmetlen.
Próbálja hát emelni a fejét - igen ám, de így nem hagyok neki kényelmes választást, nyugalmi testhelyzetet: kényszerhelyzetbe hoztam!
És mivel még nem tud megfordulni, ezért ebből a helyzetből nem tud kijönni.
Az ép idegrendszerű, egészséges babától azt várjuk, hogy ilyen helyzetben szóljon: reklamáljon, sírjon.
Alternatíva a hasaltatáshoz: A függőleges testhelyzet
A babák hasaltatásának gyakorlata azért alakult ki, mert az volt a babákhoz az ajánlás, hogy csak etetéshez és pelenkázáshoz legyenek fölvéve, különben legyenek lerakva.
Ha ezt a gyakorlatot követjük a babával, akkor valóban szükség van a hasaltatásra, ugyanis háton fekve nincsen alkalma a babának emelni és tartani a fejét.
Ha a baba rajtad, nálad van függőlegesen, akkor mindent megkap, amit a hasaltatástól várnánk: használja, emeli, tartja a fejét.
Sőt, ennél többet is kap: testközelséget, mozgatásos ingereket, és mindezt kényelemben, biztonságban.
A stressz helyett, amit a hasaltatáskor átél.
Igen.
Arra biztatlak, hogy mindig, amikor hasra tennéd, vedd föl.
Ha a baba amúgy is rendszeresen van a karodban, az öledben vagy hordozóban rajtad, akkor erre sincsen szükség, mert a függőlegesség nálatok természetesen megvalósul.
Tudja használni a nyakát, tartani a fejét, amennyit csak akarja.
Biztonságban érzi magát.
Érintéses és mozgatásos ingereket kap.
Mindezekért ha a babádat fölveszed, sokkal hatékonyabban segíted a mozgásfejlődését, mintha hasaltatnád.
