A gyermekorvos a csecsemők és gyermekek egészségének szakértője, aki újszülött kortól egészen tinédzserkorig végigkíséri a kicsik fejlődését. Feladata messze túlmutat a betegségek kezelésén: éppoly fontos a megelőzés és a szülők támogatása is. A gyermekgyógyászat szépsége, hogy a gyermekorvos a születéstől a serdülőkor végéig biztos pontként áll a gyermek és családja mellett - nemcsak a kialakult betegségeket kezeli, hanem segít időben felismerni és megelőzni a fejlődési rendellenességeket, súlyosabb eltéréseket is.
Legyen szó bőrpanaszokról, emésztési gondokról vagy visszatérő fertőzésekről, a csecsemő- és gyermekgyógyász mindenben támogatást nyújt a kicsiknek - szükség esetén pedig további specialistához irányítja a gyermeket.
Mikor forduljunk gyermekorvoshoz?
A mindennapos, enyhe panaszok - például rövid ideig tartó nátha vagy múló hasfájás - többnyire otthoni ápolással is rendeződnek. A gyermekorvos felkeresése azonban nemcsak betegség esetén indokolt: a megelőző ellenőrzések, az oltási tanácsadás és a fejlődés rendszeres nyomon követése ugyanolyan fontos a biztonságos, tudatos gyermekellátásban.
Érdemes mielőbb gyermekorvosi vizsgálatot kérni, ha a tünetek szokatlanul hevesek vagy elhúzódnak; ha a gyermek elesett, légzése nehezített, nem fogad el folyadékot, ismételten hány, tartós hasmenése vagy erős fájdalma van; ha fül- vagy torokpanasz, szemmel látható hallás- vagy látásromlás, szokatlan kiütések vagy allergiás reakció jelentkezik; illetve sérülés, baleset esetén.
Újszülötteknél és fiatal csecsemőknél az óvatosság különösen indokolt: bármely aggasztó jel esetén javasolt a gyors gyermekorvosi konzultáció. Kétség esetén is jobb szakemberhez fordulni - a korai, szakszerű ellátás megnyugtató, és segít megelőzni a szövődményeket.
Néhány gyakori szituáció, amikor érdemes szakemberhez vinni a gyermeket:
- Magas vagy tartós láz, elesett állapot
A láz a szervezet természetes védekező reakciója, de csecsemő- és kisdedkorban fokozott figyelmet igényel. Három hónapos kor alatt már a 38°C vagy afölötti testhőmérséklet is azonnali orvosi vizsgálatot indokol. 3-6 hónapos csecsemőnél 39°C feletti láznál szintén sürgősen gyermekorvoshoz kell fordulni. Nagyobb babáknál és kisgyermekeknél, ha a láz 2-3 napnál tovább fennáll vagy nem reagál megfelelően lázcsillapítókra, szintén javasolt orvosi vizit. Riadójelnek számít, ha a magas láz mellett a gyermek nagyon bágyadt, nehezen ébreszthető, vagy ha a lázhoz rendkívüli tünetek társulnak - például hányás, erős fejfájás, tarkómerevség, esetleg furcsa bőrkiütések vagy apró bevérzések a bőrön. Ilyen esetekben fennállhat súlyos fertőzés gyanúja (pl. agyhártyagyulladás), amikor azonnal orvoshoz kell fordulni! Ugyancsak sürgősségi ellátást igényel, ha a lázas gyermek görcsrohamot kap vagy eszméletvesztést tapasztalunk. - Légúti panaszok: erős köhögés, nehézlégzés
A megfázás miatti enyhe köhögés önmagában nem szokatlan a kicsiknél, de fullasztó, ugató jellegű vagy szűnni nem akaró köhögés esetén már indokolt a vizsgálat. Különösen fontos, ha a köhögést sípoló légzés, szapora vagy nehezített légvétel kíséri - ezek légúti szűkületre vagy alsó légúti fertőzésre (pl. krupp, hörghurut, tüdőgyulladás) utalhatnak, melyeket gyermekorvosnak kell megítélnie. Orrdugulás és nátha miatt a kicsik gyakran köhécselnek (a hátsó garatfalra csorgó váladék irritálja a torkot), de ezt általában orrszívással, orrcsepp használatával lehet kezelni. Ha azonban a gyermek légzése láthatóan erőlködő, mellkasa behúzódik a levegővételnél, vagy szokatlan hangot hallat légzés közben, mielőbb vigyük orvoshoz. Csecsemőknél az orrjáratok szűkek, így az orrdugulás is okozhat nehéz légzést - ha a pici kékül vagy szürkül a bőre oxigénhiány jeleként, az azonnali orvosi ellátást igényel. - Fül- és torokfájás, fülfájásra utaló jelek
A fül és a torok megbetegedései a leggyakoribb gyermekkori problémák közé tartoznak. Kisebb gyerekeknél a fülfájást sokszor csak közvetett jelekből vesszük észre: a baba vagy totyogó gyakran piszkálja a fülét, sírós, nyugtalan, éjjel felsír, esetleg egyensúlyzavara van. A középfülgyulladás rendszerint egy banális megfázás szövődményeként alakul ki, amikor a fertőzés az orr-garat üregéből a fülkürtön át a középfülbe jut. Heves fülfájdalom, ismétlődő láz, vagy ha a gyermek hirtelen rosszabbul hall, mind gyermekorvosi vizsgálatot igényel - az orvos speciális eszközzel (otoszkóppal) belenéz a fülbe, megállapítja, fennáll-e középfülgyulladás, és szükség esetén kezelést (pl. fájdalomcsillapítás, antibiotikum) indít. A torokfájás szintén gyakori panasz: okozhatja vírus (megfázás, torokgyulladás) vagy baktérium (pl. Streptococcus, ami tüszős mandulagyulladást, skarlátot kiválthat). Ha a gyermeknek erős torokfájása van, nyelési nehezítettséggel, magas lázzal, vagy gyanú van rá, hogy tüszős mandulagyulladása lehet (fehéres foltok a mandulákon, rossz közérzet), mutassuk meg orvosnak a megfelelő terápia (pl. antibiotikum) miatt. Kisebb torokfájást, náthát kísérő enyhe kaparást otthon is lehet enyhíteni bő folyadékkal, mézes teával (1 éves kor felett) és torokfertőtlenítőkkel - de a hosszan tartó vagy súlyos torokfájást mindig vegyük komolyan. - Hányás, hasmenés, hasi panaszok
A csecsemőkori hasfájás (kólika) többnyire ártalmatlan és magától múló jelenség, de ismétlődő vagy szokatlan hasi fájdalmaknál fontos kizárni az esetleges betegségeket. Hányás és hasmenés esetén a legfontosabb a folyadék és sók pótlása - például gyakori szoptatás, kortyonként adott víz vagy speciális rehidráló oldat formájában. Általában egy-egy vírusos gyomorrontás pár nap alatt rendeződik, de orvoshoz kell fordulni, ha nem sikerül a folyadékveszteséget pótolni (a gyermek nem fogad el italt vagy minden kijön belőle), ha a hányadék vagy széklet véres, vagy ha a hasmenés 1-2 nap alatt sem csillapodik. Kiszáradás veszélye fenyegethet, ha a gyermek bágyadt, szemei aláárkoltak, szája száraz, bőre rugalmatlan - ez sürgős ellátást kíván. Az erős hasi fájdalom lázzal, puffadással, véres széklettel szintén azonnali orvosi vizsgálatot igényel, ilyenkor akár vakbélgyulladás vagy más akut hasi kórkép is fennállhat, amit ki kell zárni. - Bőrkiütések, allergiás reakciók
A bőrön jelentkező elváltozások közül sok ártalmatlan (pl. melegkiütés, enyhe ekcéma), de vannak figyelmeztető jelek, amelyekkel azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha a bőrön csalánkiütés-szerű, viszkető duzzanatok jelennek meg rovarcsípés, új étel vagy gyógyszer kapcsán, és a gyermeknél emellett sápadtság, verejtékezés, nehezített légzés, gyengeség jelentkezik, fennállhat az anafilaxia (súlyos allergiás reakció) veszélye - ez életveszélyes állapot, amit sürgősen kezelni kell. Az allergiás reakció legkisebb gyanújánál is indokolt gyermekorvosi vizsgálat, aki szükség esetén antihisztamin vagy szteroid gyógyszert ad, illetve megszervezi a további ellátást. Kiütéses fertőző betegségek (bárányhimlő, skarlát) gyanúja esetén szintén keressük fel a gyermekorvost. Ilyenkor a bőrtünetek mellett gyakran láz, levertség is jelentkezik. A bárányhimlő például apró hólyagos kiütésekkel jár, míg a skarlátot láz, málnanyelv és testszerte érdes tapintatú kiütés jellemzi - a pontos diagnózist és a szükséges kezelést (pl. skarlátnál antibiotikum) a szakorvos fogja megállapítani. Csecsemőknél a tartós pelenkakiütés, nedvedző bőrelváltozás vagy bármi szokatlan bőrtünet esetén is érdemes tanácsot kérni, mert lehet fertőzés (pl. gombás bőrgyulladás) a háttérben, ami kezelést igényel. - Fejlődési vagy viselkedésbeli eltérések
A gyermekorvos nemcsak akut betegségek idején segít, hanem a gyermek fejlődését is nyomon követi. Ha a szülő azt tapasztalja, hogy gyermeke lemarad a mozgásfejlődésben, beszédfejlődésben vagy egyéb képességekben a kortársakhoz képest, ezt érdemes megbeszélni a gyermekorvossal. Az első életévben nagy egyéni különbségek lehetnek, de pl. ha 6-7 hónaposan nem forgolódik a baba, 10-12 hónaposan nem próbál ülni vagy mászni, 1,5-2 évesen nem beszél legalább néhány szót, indokolt a kivizsgálás. Ugyanígy viselkedésbeli problémák, extrém hiperaktivitás vagy figyelemzavar, alvás- és evésproblémák kapcsán is kérhetünk tanácsot. A gyermekorvos az esetek jó részében megnyugtatja a szülőt, vagy javasol egyszerű fejlesztő módszereket. Ha komolyabb gyanú merül fel (pl. autizmus spektrumzavar, ADHD, halláscsökkenés), a gyermekorvos beutalót ad a megfelelő szakrendelésre (gyermekpszichológushoz, korai fejlesztőbe, audiológiára stb.), hogy a gyermek időben megkapja a szükséges segítséget.
Gyakori gyermekkori betegségek és tünetek
Gyermekkorban számos jellegzetes betegség fordul elő, amelyekkel a szülőknek nem árt tisztában lenni. Az alábbiakban sorra veszünk néhány gyakori gyermekkori betegséget és állapotot - a gyermekorvos ezek diagnosztizálásában és kezelésében elsődleges szerepet játszik, szükség esetén pedig specialistához irányítja a pácienst.
Megfázás és felső légúti fertőzések gyermekeknél
A nátha, megfázás a leggyakoribb gyermekbetegségek egyike, különösen közösségbe kerülés (bölcsőde, óvoda) idején. Oka többnyire vírusfertőzés (pl. rhinovírus), tünetei az orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, hőemelkedés vagy alacsony láz, torokkaparás. A gyermekorvos fő feladata ilyenkor a súlyosabb szövődmények kizárása és a tüneti kezelés ajánlása. Általában otthon is kezelhető bő folyadékbevitellel, pihenéssel, orrszívással és orrcseppek alkalmazásával. Influenza esetén magasabb láz, levertség, izomfájdalmak jelentkezhetnek - a gyermekorvos megvizsgálja a gyermeket, és szükség esetén vírusellenes kezelést vagy egyéb támogatást javasol. A náthától az influenzáig a felső légúti betegségek legtöbbször maguktól gyógyulnak, de szövődmény (pl. fül- vagy arcüreggyulladás) esetén orvosi beavatkozás kellhet.
Középfülgyulladás gyermekeknél
A középfülgyulladás (otitis media) főleg a 6 hónapos-3 éves korosztályban gyakori probléma. Gyakran egy egyszerű megfázás talaján alakul ki: a vírus vagy baktérium az orr-garatból feljut a fülkürtön át a középfülbe, ahol gyulladást okoz. Tünetei az orrfolyás és torokfájás után fellépő erős fülfájás, nyűgösség, esetleg láz; csecsemőknél a fülfájást jelzi a fülhúzogatás, vigasztalhatatlan sírás is. A gyermekorvos a fület megvizsgálva látja a dobhártya állapotát (piros, elődomborodó dobhártya utalhat gyulladásra). A kezelés függ a gyulladás súlyosságától: enyhébb esetben elegendő lehet a fájdalomcsillapítás és orrcsepp, súlyosabb vagy bakteriális fertőzésnél antibiotikum adása szükséges. A kezeletlen középfülgyulladás tályogot vagy halláscsökkenést okozhat, ezért mindig komolyan kell venni. Visszatérő fülfertőzések esetén a gyermekorvos fül-orr-gégészhez irányíthatja a gyermeket a további kezelés (pl. orrmandula műtét) megbeszélésére.
Torokgyulladás, mandulagyulladás
A torokgyulladás gyermekkorban általában vírusos eredetű, és a meghűlés részjelensége. Ilyenkor vörös torok, enyhe fájdalom, rekedtség fordul elő, a gyermekorvos pedig elsősorban a tüneti kezelést javasolja (bőséges folyadék, szükség esetén fájdalomcsillapító, torokfertőtlenítő). Bakteriális torokgyulladás - leggyakrabban Streptococcus okozta mandulagyulladás - esetén magas láz, erősebb torokfájás, nyelési nehézség, duzzadt nyaki nyirokcsomók jelentkezhetnek, a mandulákon pedig gennycsap látható. Ezt a köznyelv tüszős mandulagyulladásnak hívja. Kezelése orvosi vizsgálat után antibiotikummal történik, amit a gyermekorvos felír (általában 10 napos penicillin-kúra szükséges). Fontos a megfelelő dózis és időtartam betartása, hogy megelőzzük a szövődményeket (mint a reumás láz, vesegyulladás). Skarlát (scarlatina) esetén a Streptococcus fertőzés bőrkiütésekkel jár - ilyenkor a jellegzetes pontszerű kiütések, málnanyelv, valamint hámló bőr is megfigyelhető. A skarlátot is penicillinnel kell kezelni, és a gyermekorvos utasítása szerint otthon elkülöníteni a gyermeket a fertőzés terjedésének megakadályozására. Visszatérő baktériumos mandulagyulladásoknál szóba kerülhet a fül-orr-gégészeti beavatkozás (mandulaműtét), erről a gyermekorvos szakorvoshoz küldi a pácienst.
Alsó légúti fertőzések: hörghurut, tüdőgyulladás, krupp
Hörghurut (bronchitis) gyakran a felső légúti vírusfertőzés szövődménye, amikor a gyulladás a légcsőből a hörgőkbe terjed. Kisgyermekeknél a hörgők szűkebbek, ezért hajlamosabbak a gyulladás miatti beszűkülésre, nehézlégzésre. Tünetei: eleinte száraz, majd hurutos köhögés, sípoló légzés, szapora légvétel, esetleg láz. A gyermekorvos meghallgatja a gyermeket (sok esetben szörcszörejek, sípolás hallható a tüdő felett) és eldönti, szükség van-e gyógyszeres kezelésre. Vírusos hörghurutnál gyakran elegendő a párásítás, bő folyadék és hörgőtágító inhaláció (pl. sóoldatos párásítás); bakteriális felülfertőződés esetén antibiotikumot ír fel az orvos. Tüdőgyulladás is kialakulhat szövődményként, ilyenkor magas láz, elesettség, nehezített légzés és gyakran hasi fájdalom is felléphet. A tüdőgyulladást gyermekorvos állapítja meg (hallgatózással, szükség esetén mellkasröntgennel), és kórokozótól függően antibiotikummal vagy vírus ellen nincs specifikus terápia, csak tüneti kezelés történik. Krupp (laryngotracheitis) az őszi-téli időszak rettegett betegsége kisdedeknél, melyet vírus okoz és a gége-hörgő nyálkahártya duzzanatával jár. Ugató köhögéssel, rekedt sírással kezdődik, és éjszaka fulladásos rohamot okozhat a gégegörcs miatt. Kruppos roham esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, de amíg a mentő megérkezik, javasolt a hideg párás levegő, ami csökkentheti a duzzanatot. A sürgősségi ellátásban adrenalinos párásítást és szteroid gyógyszert kap a gyermek, amitől hamar javul. A krupp hajlamos a visszatérésre, ezért az érintett gyermekeket a gyermekorvos külön is instruálja, hogyan lehet megelőzni vagy időben kezelni a rohamot (pl. hideg párna éjjel, kúpok alkalmazása).
Gyomor-bélhurut (gastroenteritis) gyermekeknél
Gyermekkorban gyakoriak a hányással, hasmenéssel járó fertőzések, melyeket többnyire vírusok okoznak (például rotavírus, calicivírus). A gyomor-bélhurut tünetei: étvágytalanság, hasfájás, vizes hasmenés, hányinger/hányás, gyakran láz. A legfontosabb teendő a folyadékveszteség pótlása - a csecsemőket gyakran kell szoptatni, a nagyobb gyerekeknek kis kortyokban vizet vagy rehidráló oldatot adni. A gyermekorvos megvizsgálja a kiszáradás jeleit (nyálkahártyák szárazsága, bőr turgora, vizelet mennyisége), és dönt arról, szükség van-e kórházi folyadékpótlásra. Enyhe esetben otthon is kezelhető a betegség: diétával (könnyű ételek, például ropi, banán, rizs), probiotikum adásával, lázcsillapítással. Azonnal orvoshoz kell fordulni, ha a gyermek apatikus, nem iszik, vagy ha véres hasmenés jelentkezik - ez baktériumos fertőzésre utalhat, ami célzott kezelést igényel. Csecsemőknél a hosszan tartó hasmenés különösen veszélyes, mert gyorsan kiszáradnak; ilyenkor a gyermekorvos akár kórházi megfigyelést is javasolhat.
A gyermekorvos és a védőnő együttműködése
Az önálló orvosi tevékenységet törvény, a háziorvosi és a házi gyermekorvosi tevékenység jogi, finanszírozási, szakmai feltételeit kormányrendeletek, valamint egészségügyi miniszteri rendelet határozzák meg. E rendelkezések néhány pontban érintik ugyan a védőnői szolgálat működését is, de a körzeti védőnői tevékenység gyermek-alapellátást érintő vonatkozásait részletesebben egy másik rendelet tárgyalja. Az iskola-egészségügyi ellátás orvosi és védőnői szabályozását, a gyermekorvosi és a védőnői szűrővizsgálatok felsorolását rendeletek tartalmazzák. Ezekről a törvényekről általában megállapítható, hogy a házi gyermekorvosi és a védőnői szolgálat intézményi különválásából eredő helyzetet nem szabályozzák megfelelően. A háziorvos/gyermekorvos és a védőnő gyermekellátási tevékenységének az új szervezeti felállásnak megfelelő finomabb összehangolása szakmai, jogi és finanszírozási szempontból egyaránt elmaradt. Miközben a jogszabályok nagy általánosságban a két szolgálat közötti „együttműködésről”, „közreműködésről” rendelkeznek, nem határozzák meg a védőnői önállóság és felelősség határait, a szakmai koordináció kérdéskörét.
A háziorvosi, védőnői ellátás meghatározása során azt kell megvizsgálni, hogy a jogszabály milyen alapvető célokat, feladatokat állít a szolgálatok elé. A háziorvosokat, gyermekorvosokat képzettségük, ismeretanyaguk a megelőzésre és a gyógyításra, a védőnőket pedig elsősorban a megelőzésre predesztinálja. Természetesen a védőnőknek is ismerniük kell a kórfolyamatok és a gyógykezelés fő vonalait, hiszen betegségeket megelőzni csak az képes megfelelő hatékonysággal, aki ismeri a betegségek kialakulásának okait, patomechanizmusait. A háziorvosi/gyermekorvosi ellátás fogalmának meghatározása is arra utal, hogy a páciens egészségben tartásának, gyógyításának, gondozásának, rehabilitációjának egy személy, az őt bizalmi viszonyban ellátó orvos kezében kell összpontosulnia. Neki kell ellátnia a gyermekek egészségügyi ellátásának szakmai koordinációját is.
A háziorvosi és a gyermekorvosi működés szervezeti egysége a szabad orvosválasztás alapján szerveződő praxis. A védőnő munkaterülete ugyanakkor a védőnői körzet. A praxis, a körzet, a gyermekközösségek, elsősorban a városokban, nem azonos gyermekpopulációkat foglalnak magukba. Az alapellátásban dolgozó orvosok túlnyomó többsége vállalkozó, a védőnők pedig az önkormányzattal munkaviszonyban álló közalkalmazottak. Ez a munkajogi helyzet - tetézve emberi gyarlóságokkal - már önmagában is együttműködési zavar forrása lehet.
A feladatok meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy két önálló, de mégis számos ponton - elsősorban a gyermekellátás területén - szorosan egymáshoz kapcsolódó ellátó rendszerről beszélhetünk. Miközben a jogszabályok az alapellátó orvos számára a gyógyító-megelőző ellátás teljes feladatkörét meghatározzák, a védőnők feladatait csak a prevencióra és a szűrővizsgálatokra vonatkozóan részletezik. A védőnői szolgálat alapfeladatai közé tartozik a nővédelem és a várandós anyák gondozása. E területek ellátásában a gyermekorvosi szolgálattal viszonylag kisebb a kapcsolódási felület, hiszen ezen tevékenységekben a védőnőknek elsősorban a háziorvosokkal és a szülész-nőgyógyászokkal kell kooperálniuk.
A védőnők másik alapfeladata a családgondozás. A szolgálat a jelenlegi állapotában azonban csak azon családok gondozását képes felvállalni, ahol várandós anya, vagy 0-16 éves korú gyermek él. A családgondozást a gyermek szempontjai alapján kell végeznie. A védőnői rendszer a gyermektelen családok sokrétű gondozását - munkaerőgondok és képzettség hiánya miatt - még hosszú ideig nem lesz képes felvállalni.
A gyermek-alapellátásban nincsenek átgondoltan meghatározva sem az orvosok, sem a védőnők preventív és gondozási feladatai. Hiányzik a gyermekorvos és a védőnő preventív tevékenységének, a különböző minőségükben (háziorvos, iskolaorvos, körzeti védőnő, iskolavédőnő) végzett szűrővizsgálatoknak az összehangolása. A primer prevencióban nyílik a legnagyobb lehetőség a védőnők önálló és képzettségüknek legjobban megfelelő tevékenységének kibontakoztatására. A megelőzésben nagyrészt rájuk vár az új szemlélet és az új metodikák elterjesztése. Ezeket a speciális pedagógiai és mentálhigiénés ismereteket, szemléltetést feltételező, időigényes szolgáltatásokat szinte teljesen a védőnőknek kellene felvállalniuk, mert az orvosok képzésük hangsúlyai, leterheltségük miatt erre kevésbé alkalmasak.
A szekunder prevenció módszere a szűrővizsgálatok és a kötelező státuszvizsgálatok végzése. Ez már elsősorban orvosi feladat, de a védőnő is végezheti bizonyos, klasszikus orvosi vizsgálati jártasságot nem igénylő módszerekkel. A gyermekellátásban szervezett szűrővizsgálatokat jelenleg a házi gyermekorvosi, a védőnői és az iskola-egészségügyi szolgálat végez. E tevékenységek azonban nincsenek megfelelően összehangolva, sok az átfedés. Nincsenek rögzített kompetenciahatárok a házi gyermekorvos és a védőnő által végzett szűrővizsgálatok között sem. Sok esetben mindkét szolgálat ugyanazokra a szűrésekre kötelezett, noha a védőnők esetében a semmire sem kötelező „alap”- vagy „tájékozódó” jelzővel megkülönböztetett szűrővizsgálatokról beszélünk. Ezek sokszor csak ún. előszűrések, amelyek önálló elvégzése nem jár kellő haszonnal. Alapelvként el kellene fogadni, hogy védőnő fizikális, orvosi jellegű vizsgálatot igénylő szűrést ne végezzen.
A gyermekorvosnak - a megelőzésre és a gyógyításra egyaránt kiterjedő felelőssége miatt - betegei ellátásában teljes körű a kompetenciája. A gyermekorvos és a védőnő alkotta team adja a magyar gyermek-alapellátás gerincét, ezért bármiféle, együttműködésüket gátló törekvés veszélyezteti az ellátás eddig elért színvonalát.
A közösségi gyermekorvos szerepe
Az új ügyeleti rendszer kihívásai a gyermekellátásban
Az új ügyeleti rendszer bevezetése aggályokat vetett fel a gyermekellátás biztonságával kapcsolatban. Póta György házi gyermekorvos szerint az új rendszerben előfordulhat, hogy olyan felnőttháziorvos vizsgál gyereket, akinek nincs ilyen gyakorlata, ami magában hordozza a hasonló tragédiák kockázatát. Vidéken gyakorlatilag megyénként mindössze egy gyerekorvosi ügyelet van, a megyei kórház gyermekosztályán. Ez azt jelenti, hogy a szülők a legközelebbi ügyeleti helyre viszik a gyereket, amely vidéken akár 24 kilométerre is lehet. Egy gyermekorvos nem küldte volna haza a gyereket ilyen esetben, hiszen tudja, hogy egyik óráról a másikra bekövetkezhet egy hirtelen rosszullét. A háziorvosi gyakorlatban azt is mérlegelni kell, hogy hova küldik haza a gyereket, hogy ha romlik az állapota, milyen gyorsan jut újra ellátáshoz.
A rendszer hiányosságaival kapcsolatban legutóbb egy váci esetről szóló hírek jelentek meg. Februártól már Pest megyében is működik az új rendszer, összesen három helyen van gyermekorvosi ügyelet. Március 15-én a váci kórházba érkezett egy apuka fulladó gyerekével, de késett az asszisztens, az ügyeletes orvos pedig nem tudott belépni a számítógépes rendszerbe, ezért nem tudta az esetet dokumentálni, és gyógyszert sem tudott felírni. Az új ügyeleti rendszert működtető Országos Mentőszolgálat (OMSZ) az RTL kérdésére azt írta: a nővér „elnézte a beosztását, késett”. Az OMSZ szerint a számítógépes rendszerbe az ügyeletes orvos „magától is képes belépni, nem szükséges hozzá asszisztencia”.
Az Országos Mentőszolgálat tájékoztatása szerint az alapellátási ügyeletben a gyermekek és felnőttek ellátása az általános orvosi ismeretek birtokában történik. Amennyiben gyermekgyógyász szakorvosi szintű, illetve akár ettől is magasabb szintű ellátási igénnyel rendelkező gyermek jelenik meg az ügyeleten, elsősorban szakorvosi telekonzultáció vehető igénybe, illetve a beteg gyógyintézeti elhelyezése, szakrendelésre történő továbbirányítása, vagy mentőellátás igénybevétele jelent az elsődleges ellátáson túl megoldást. Az új ügyeleti rendszerben a 2023. február 1-jei indulás óta már 175 ezer gyermek kapott ügyeleti ellátást.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az Ön által hivatkozott mindkét esetben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Rendőr-főkapitányságon folyamatban van a büntetőeljárás. Jelenleg mindkét tragikus esetet az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Regionális Mentőszervezete és a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ hatósági ellenőrzés keretében vizsgálja.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) háziorvoscsoportja tavaly áprilisban jelezte az új ügyeleti rendszerrel kapcsolatos aggályait, ám nem kaptak hivatalos választ rá, ezért február végén, az egyik eset után ismét a Belügyminisztériumhoz fordultak. A MOK szerint sokszor akár két órát is kénytelenek várni lázas gyermekükkel a szülők, mire találkozhatnak az orvossal.
A gyermekellátás fő problémájaként a korfát említette dr. Kovács Julianna, a szakmai kollégium gyermek-alapellátás tagozatvezetője, az alapellátásban dolgozók átlag életkora ugyanis 60,5 év. A házi gyermekorvosi ellátásban dolgozók mintegy harmada nyugdíjas életkorú, akik ha úgy döntenek, hogy abbahagyják a munkát, a gyermek alapellátás veszélybe kerül. A törekvés az, hogy a fiatalokkal megismertessék, megszerettessék ezt a pályát, és hangsúlyosabban megjelenhessen az orvosi egyetemi képzésben is.
Neuralgikus kérdés, hogyan tudnánk erősíteni a gyerekek ügyeleti ellátását. Az a cél, hogy ügyeleti időben is lehetőleg gyermekorvosok, illetve gyermekellátásban jártas kollegák lássák el a gyermekeket. Ezzel párhuzamosan javítani kell az ügyeletet adó orvosok továbbképzésének tartalmát a gyermekgyógyászatra vonatkozóan is, mert különösen a vegyes ügyeletben dolgozókra jellemző, hogy sokszor a kevésbé problémás gyermekeket is kórházba irányítják indokolatlanul.
A gyermekegészségügy, azon belül is a gyermek alapellátás, lényegesen eltér a felnőttek ellátásától. A hatékonyabb és jobban szervezett, színvonalas ellátás érdekében alapellátási rendszerünket is meg kell újítani. Korszerű, a dinamikus változásokhoz jobban igazodó orvosi, védőnői hálózatot kell kialakítani, melyben a házi gyermekorvos vezető, koordináló szerepe mellett a védőnői szolgálatokra is összehangoltabb feladatok várnak.
Nagyon fontos, hogy a gyermekek 18 éves korukig a gyermekellátó alrendszerhez tartozzanak, ahol területi gyermekorvos, védőnő és az iskolaegészségügyi szolgálat foglalkozik egészségi állapotukkal. A szakma igénye, hogy ez a három terület szorosan együttműködjön, valamint az alap-, a szak- és a fekvőbeteg gyermekellátás egy teljesen önálló alrendszerként jelenjen meg az egészségügyi ellátórendszeren belül. Ezekhez a feladatokhoz egy országos hatáskörű intézményi háttérre is szükség van, mely a gyermekek és a serdülők egészségvédelmében, egészségügyi ellátásukban koordináló és módszertani szerepet tölt be.
A célok között szerepel az egészségügy átszervezése kapcsán felmerült praxisközösségek kérdéskörének rendezése. Ha a gyermekellátásban egy praxis üresen áll, az önkormányzatnak lehetősége van arra, hogy ezt felossza, vagy akár beolvassza egy felnőtt praxisba, és így gyermek-felnőtt vegyes praxis jön létre.
A cél, hogy a területi gyermekorvosi hálózat országosan megerősödjön, a területi gyermekorvosok, iskolaorvosok és védőnők közötti szakmai feladatok végzése összehangoltabban történjen, a gyermekorvosok utánpótlása megoldódjon. Ez sürgető kérdés, mert az idősödő korfa miatt veszélybe kerülhet a gyermekgyógyászati ellátórendszer működőképessége. Fontos szempont, hogy továbbra is csak csecsemő-és gyermekgyógyászati szakképesítéssel lehessen gyermekellátó praxisokba belépni, ezért szeretnék, ha a képzőhelyek kapacitásbővítése az alapellátói hálózat felé történő gyermekgyógyász szakképzést is elősegítené. Vonzó életpályamodellt kell kialakítani a házi gyermekorvoslás irányába is.