A gyermekek agresszív viselkedése sok szülőt aggodalommal tölt el. Fontos megérteni, hogy az agresszió nem mindig rosszindulatból fakad, hanem gyakran mélyebb problémák tünete, amelyek megértése és kezelése elengedhetetlen a harmonikus fejlődéshez.
Az agresszió lehetséges okai
Az agresszív viselkedés hátterében számos tényező állhat, melyek komplex módon befolyásolják a gyermekek cselekedeteit.
Érzelem- és viselkedésszabályozási nehézségek
Az agresszív viselkedéssel kapcsolatban fontos szót ejteni az indulatkezelés és az önkontroll fejlődéséről, melyek az érzelemszabályozás folyamatának lényeges összetevői. Az érzelmek szabályozása azt a képességet jelenti, hogy meg tudjuk nyugtatni magunkat, heves érzelmeinket le tudjuk csillapítani. Mindezt az idegrendszer érése mellett temperamentumbeli sajátosságok, valamint a környezeti hatások és reakciók együttesen alakítják. Tanulás és gyakorlás során tudja elsajátítani a gyermek a megfelelő érzelem- és viselkedésszabályozást, ami döntő fontosságú a társas kapcsolatok, a beilleszkedés, és később az iskolai követelményekhez való alkalmazkodás szempontjából is. Ehhez nagyon sok érzelmi támogatásra, útmutatásra és jó példára van szüksége. Fontos, hogy a szülő úgy utasítsa el a nemkívánatos viselkedést, hogy közben fizikailag és érzelmileg is biztonságot nyújtson.
Nevelési stílus
A szülői bánásmód már kezdetektől fogva meghatározza a gyermek személyiségfejlődését, viselkedésmódját. A hatalomhangsúlyozó (autoriter) büntetési módokat (fizikai büntetés, kiabálás, megszégyenítés, érzelmi zsarolás) alkalmazó szülők gyermekeinek viselkedését hosszútávon a büntetés elkerülése motiválja, és hajlamosabbak agresszív megnyilvánulásokra. Ha a szülő ellenségesen, agresszióval válaszol a kisgyermek érzelemkitöréseire, azt erősíti meg, hogy a társas konfliktusok kezelésére az agresszió alkalmazható. A büntetés nem segít a gyermeknek megbirkózni azzal az érzéssel, ami a rossz viselkedéséhez vezetett. A büntetés ráadásul attól is problematikus, hogy nem kínál fel viselkedési alternatívát, hanem csak az adott mintát próbálja legátolni.
Feszültséget, agressziót szülhet az is, ha a gyermek folyamatos korlátozást él meg és minden tiltva van a számára. Ha érzelmeit nem szabad kifejeznie, ha nem kérdezhet, ha mindig csak azt hallja, hogy „mit nem szabad”, akkor a nevelés csak a viselkedés szabályozására irányul, de nem segít az érzelmek elviselésében. Ilyenkor lehet, hogy otthon nem lesz agresszív, de a feszültség más környezetben (pl.: óvodában) valószínűleg ki fog robbanni. Ugyanakkor azokban a családokban, ahol nincsenek korlátok és hiányzik az életkornak megfelelő viselkedés elvárása, szintén növekedhet az agresszivitás szintje. Hiszen ilyen környezetben nem tanulja meg a gyermek, hogy a viselkedésének következményei vannak. Ha a szülő enged az érzelemkitöréseinek, és nem szabályozza azokat, akkor megerősíti az indulatos viselkedést, így a gyermek később is az agresszió segítségével próbálja elérni céljait.
Összezavarja a gyermeket az a szülői minta is, mely nem tartja elfogadhatónak a gyermek negatív érzelmeit (pl.: harag, félelem, féltékenység) és törekvése arra irányul, hogy a gyermek egyáltalán ne érezzen ilyesmit. A gyermek emiatt úgy érezheti, hogy valami baj van vele, hiszen nem azt érzi, amit várnak tőle. Ha nagyon nagy a nyomás a szülők részéről, a gyermek elnyomja magában ezeket az érzéseket, ami viszont lehetetlenné teszi az érzelmek felismerésének és kezelésének a megtanulását. Ha a gyermek nem képes felismerni, megérteni a saját érzéseit, akkor nem fogja tudni kezelni azokat. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy mások érzelmeit sem fogja érteni és nem lesz képes belehelyezkedni mások érzelmi állapotába. Ez viszont erősíti az agresszív magatartást, mert nem érti vagy félreérti a társai viselkedését.
Családon belüli rizikótényezők
Minél több a rizikótényező a gyermek környezetében, annál nagyobb eséllyel alakulhat ki a kedvezőtlen viselkedésmód. A kockázati faktorok közé sorolhatók a családi működészavarok (pl.: tartós feszültség, gyakori konfliktusok), a változások és a krízisállapotok. Mivel az érzelemszabályozás és a viselkedésszervezés óvodáskorban még könnyen mutat visszaeséseket, így egy korábban kiegyensúlyozott gyermek viselkedésében is megjelenhetnek indulatos megnyilvánulások, például akkor, ha a környezetében történő változás miatt kibillen a lelki egyensúlyából. Ilyenkor feszültséget élhet át, ami agresszióban is levezetődhet.
A családban történő traumatikus események (pl.: kisállat elvesztése, édesanya elhúzódó távolléte, válás, közeli hozzátartozó betegsége vagy halála) szintén megváltoztathatják a gyermek viselkedését. Ezek az élethelyzetek félelmeket, szorongást vagy csalódottságot generálhatnak benne, melyek hirtelen dühkitörések, sértődékenység, indokolatlan agresszió formájában megmutatkozhatnak a viselkedésében. A családban lévő egzisztenciális és anyagi problémák - amikor a mindennapi létfenntartásért folyik a küzdelem - is komoly stresszfaktort jelentenek. Ez a folyamatos feszültség a gyermekben is megjelenhet és agresszivitást okozhat. A strukturálatlan napirend, a kaotikusabb életvezetés szintén hozzájárulhat a gyermek viselkedésével kapcsolatos problémák kialakulásához.
Külső minták és tanulás
A gyerekek törekednek a jóra, ezért ha mégis agresszívvá válnak, akkor találkozniuk kellett valakivel, akinek agresszív viselkedése minta az ő számukra. Ez a személy nagyon gyakran a közvetlen környezetben van, családtag. Lehet azonban egy barátja vagy egy barát apja, anyja. Persze nem zárjuk ki a lehetőségét annak, hogy a gyerek nem másvalaki hatására vált ilyenné. Mielőtt azonban saját magát neveznénk meg a jelenség okául, előbb érdemes a külső mintát feltételezni és megkeresni. Akárki is a minta a gyerek agresszivitásához, látható a gyerek számára, hogy az a személy sikeres a viselkedésével, és általában ilyenfajta viselkedéssel eléri a céljait.
Közismert tény, hogy a gyerekek a legtöbbet az őket ért hatásokból tanulnak, utánozzák mindazt, amit látnak, még akkor is, ha az inger képernyőről érkezik. A pszichológusok egyetértenek abban, minél több agresszív filmet néznek a gyerekek, annál inkább hozzászoknak az erőszak látványához, egyre kevésbé érinti meg őket a halál fogalma, s válnak ők is egyre erőszakosabbá. Minden szülő és tanár fontos feladata, hogy megóvja a gyerekeket az agresszív filmek hatásaitól, felhívja a gyerekek figyelmét az erőszakos filmek veszélyeire és azok nézése helyett más, izgalmas és szórakoztató szabadidős elfoglaltság lehetőségét biztosítsa.
A gyermek megfigyeli, hogy amikor szépen kér, akkor ritkábban teljesülnek a kérései, mint amikor kifejezetten mérgesen. A gyerek felfedezi, hogy fenyegetéssel még gyorsabban célt ér, mintha csak mérges lenne. Valamilyen erőszakos testi mozdulatokkal nyomatékosítja szándékait. Tényleges fizikai erőszakot alkalmaz, például megüt valakit.
Életkori sajátosságok és túlzott gondoskodás
Igen, kétéves kor körül nő a gyerekek agressziós szintje, különösen a fiúké. A túl sok ölelgetés, puszilgatás, dajkálgatás pedig felkelti, felkeltheti a megszakítatlan “birtoklás? igényét, ami megint csak nem tud kielégülni, és agresszióba csap át. Azt is tudjuk, hogy a meleg-engedékeny nevelői légkörben felnövekvő gyerekek időnként meglehetősen agresszívek, mert nem rettegnek a lesújtó büntetéstől. De általában: a kreatív emberekben, akiknek a tettvágyát, aktivitását gátlások nem fogják vissza, mindig magasabb az agressziós szint! Ezen nem segít az az elvárás, hogy “a kicsiket nem szabad bántani”, vagy éppenséggel “szeretni kell”.
A sokat vitatott együttalvás egyik következménye lehet, ahogy arról többször is beszéltünk, hogy a gyerek félálomban vagy féléberen “vihar”-ként, vagy éppenséggel “birkózás”-ként átéli a szülők szexuális életének jeleneteit. Ezek levezethetetlen izgalmat keltenek benne, ami a “birkózás” nappali utánzásában (vagy éppenséggel megállíthatatlan körbe-körbe futkosásban) nyilvánulhat meg.
ADHD és egyéb neurológiai okok
Az ADHD-s gyermekek viselkedését sok tényező befolyásolja. Az agresszió mögött állhat frusztráció: Az ADHD-val élő gyermekek nehezen kezelik az impulzusaikat, és gyorsan felhúzhatják magukat olyan helyzetekben, amelyeket más gyermekek könnyebben elengednek. Érzékenység: Gyakran érzékenyebbek az igazságtalanságra, vagy úgy érzik, hogy nem értik meg őket. Kommunikációs nehézségek: Ha nem tudják megfelelően kifejezni magukat, az agresszió válhat az egyetlen eszközükké. Stressz: Az iskolai elvárások, a társas kapcsolatok és az otthoni helyzet is feszültséget okozhat. A gondolataink, és az erős érzelmi töltések esetében ugyanez a helyzet. Ha nehezen fejezi ki, mit érez az adott helyzetekben (és ez az agresszív gyerekeknél gyakran megesik), a következő módon segíthetünk neki.
A fent említett okok mellett a gyermek agreszív megnyilvánulásainak hátterében húzódhatnak még neurológiai okok, de ADHD (figyelemhiányos-hiperaktivitás) is. Nagyon fontos kiemelni, hogy a gyermekkori depresszió egészen másképp néz ki, mint a felnőttek esetében. Egy depressziós óvodás vagy kisiskolás nem egyértelműen enervált, lehangolt és rosszkedvű.
Az agresszív viselkedés hátterében ritkán agyi károsodás is állhat: traumás fejsérülés; agyi fertőzések; agyi keringészavar; egyéb agyat érintő megbetegedések.
Az agresszió kezelése és megelőzése
Az agresszív viselkedés megszüntethető, és számos módszer áll rendelkezésre a gyermekek segítésére.
Egyértelmű tiltás és határozott fellépés
Úgy gondolom, hogy mindezekben az esetekben - ahogy erről már sokszor beszéltünk - az egyértelmű tiltás (és megakadályozás) a helyénvaló. Például: leguggolok a gyerekhez, megfogom a két karját, és határozottan, belső elszánással, ahogy erről a múltkor is szó volt, azt mondom: - Nem! Ezt nem! Tudnunk kell azt is, hogy ezek a dolgok változékonyak, múlékonyak maguktól is, de igen, van eset, hogy határozottan “szabályoznunk” kell. Mindez csak akkor hatékony, ha jó, bizalomteli és érzelmileg meleg a kapcsolatunk a gyerekekkel, és ritkán alkalmazunk ilyenféle tiltásokat, csak nagyon kevés esetben, de akkor határozottan.
Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked abbahagyja az agresszív viselkedést, akkor az első lépés ehhez az, hogy változtasd meg, vagy távolítsd el a gyerek környezetéből azt, akitől a gyerek „tanulja” ezt a viselkedést. Egy mintául szolgáló olyan gyerekkel, aki nincs a családodban, nehezebb lehet a dolgod, egy-egy felnőtt megváltoztatása pedig egyenesen reménytelennek is tűnhet, ha már több tíz éve ordítja le mások fejét. Mindenesetre meg lehet próbálni elsősorban kommunikációval. Őszintén el kell mondani az illetőnek, hogy a gyerekednek nem tesz jót, ha tőle azt látja, hogy fizikailag vagy lelkileg bántalmaz másokat. Megkérheted, hogy a gyerek előtt tartózkodjon az ilyen viselkedéstől.
Ahol lehet futni, ütni, esetleg kiabálni is. Ez azonban nem minden gyermek beállítottságával egyezik meg. Hiába minden? Mert az agresszió mögött rejlő félelmet, tehetetlenséget nem, vagy csak nagyon nehezen lehet tudatosan szabályozni.
Az első lépés mindig a nyílt és őszinte kommunikáció az iskola pedagógusaival. Kérdezzük meg, pontosan milyen helyzetekben jelentkezik az agresszió, és keressük közösen a megoldást. Lehetőség szerint vonjuk be az iskolapszichológust vagy fejlesztőpedagógust is.
A stressz levezetése és az érzelmek kifejezése
Segíts gyermekednek, hogy merje kifejezni az igazi érzelmeit. Azt is, ami az agresszió mögött valójában van. Könnyen félreérthetnek bennünket, frusztráltakká, dühösekké válhatunk, ha nem tanuljuk meg megfelelően kifejezni az érzelmeinket. Fejleszd magad is apró lépésekben. Agresszív a gyereked? Segíts gyermekednek, hogy megtanulja könnyebben levezetni a stresszt. Az agresszív gyermekeknek hasznos a sport a stressz levezetéséhez.
A gyermek feszültségének csökkentéséhez az is hozzátartozik, hogy eszközöket, lehetőségeket kínálunk az energia levezetéséhez. A rendszeres mozgás (pl.: egy olyan sport, amit szeret) sokszor már önmagában is képes rendezni a problémát. A terhelés boldogsághormonokat szabadít fel, ami hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek könnyebben tudja megnyugtatni magát. Arra azonban figyeljünk, hogy ne osszuk be minden percét, fontos, hogy maradjon szabadideje az önfeledt játékra is.
Ahol lehet futni, ütni, esetleg kiabálni is. Ez azonban nem minden gyermek beállítottságával egyezik meg. Hiába minden? Mert az agresszió mögött rejlő félelmet, tehetetlenséget nem, vagy csak nagyon nehezen lehet tudatosan szabályozni.
A szülő és a nevelő lehet a legjobb minta az empátiás viselkedés megtanulásához. Az a nevelő, és az a szülő, aki nem használja a kezét (nem verekszik), nagyobb valószínűséggel nevel olyan gyermeket, aki követi őt ebben is.
Pozitív megerősítés és bizalomépítés
Növeld az önbizalmát a gyermekednek, találd meg a félelmei mélyebb lelki okát. Segíts az érzelmei kifejezésében, és a stressz levezetésében. Jelentkezz Gyerek tanácsadásra, hogy közösen kidolgozzuk a legjobb megoldást! Itt nemcsak a probléma megismerése, a közös célok felállítása történik meg, de személyes tapasztalatot szerzel a stresszkezelő módszerek alkalmazásában.
Dicsérjük meg gyermekünket minden alkalommal, amikor sikeresen kezeli az indulatait. Az elismerés erősíti az önbizalmat és a megfelelő viselkedést.
Őszinte érdeklődéssel vegyük körbe a gyermeket. Érezze, hogy fontos számunkra az, hogy mit érez és gondol. A napi eseményekkel kapcsolatos meghitt esti beszélgetések, a testi kontaktus, az ölelések segítik megnyugtatni őt, még ha nem is tudja elmondani a benne lévő feszültségeket. Ha a gyermeket úgy neveljük, hogy biztonságban érezze magát és legyen önbecsülése, akkor kevésbé fog szorongani és jobban fogja tűrni a feszültségeket. Megsegíthetjük azzal is, hogy hangsúlyt fektetünk tűrőképességének és frusztrációs toleranciájának növelésére. Ez az akadályokkal való megküzdés, a kitartás és a várakozás képességének a fejlesztését jelenti. Mindezeket a hétköznapi élet apró eseményei közben tudjuk erősíteni, például: előre megbeszéljük, hogy csak egy dolgot vásárolunk neki a közértben, és csak akkor eheti meg vagy kaphatja meg, ha már kifizettük.
Elsősorban nyújtsunk a gyermekünk számára biztonságos, szeretetteljes kapcsolatot és érzelmi azonosulást! Ne frusztráljuk sokat, és ha mégis szükséges, az életkorának megfelelő indoklással figyelmeztessük! Ne erősítsük meg az agressziót (ha indokolatlanul sokat foglalkozunk vele, az is megerősítés lehet)! Félelmével, dühével ne hagyjuk magára, ne rekesszük ki ilyenkor a társas helyzetből! Foglalkozzunk a másik féllel, az agresszió elszenvedőjével is! 4 éves kor után az észérvekkel való meggyőzésre helyezzük a hangsúlyt! Segítsük az érzelmek kontrollálását más helyzetekben is! Mindenekelőtt pedig ne adjunk agresszív mintát!
Szakszerű segítség
Ha a gyermekünk viselkedését saját nevelési eszközeinkkel nem tudjuk befolyásolni és a probléma olyan mértékű, hogy a mindennapi életvitelben tartósan szenvedést okoz (a környezetnek és a gyermeknek is), akkor keressünk fel egy gyermekpszichológust.
Ha az agresszió súlyosabb vagy rendszeresen ismétlődik, érdemes szakemberhez fordulni. A viselkedésterápia, a neurofeedback vagy egy családterapeuta bevonása segíthet a probléma megoldásában.
Amennyiben minden erőfeszítés ellenére sem múlik az agresszív viselkedés, keresse fel háziorvost vagy a házi gyermekorvost, vagy forduljon a területileg illetékes nevelési tanácsadó vagy pszichológus szakemberhez.
Amennyiben viszont egy gyerek azt látja, hogy szülei is idegesek, frusztráltak, ez számára csak olaj a tűzre, hiszen azt éli meg, hogy anyáék sem képesek őt megnyugtatni. A fent említett okok mellett a gyermek agreszív megnyilvánulásainak hátterében húzódhatnak még neurológiai okok, de ADHD (figyelemhiányos-hiperaktivitás) is.
Mikor lehet szükség szakember segítségére? Ne halogassuk szakember bevonását, ha nem érezzük magunkat elég hatékonynak, mert ha rögzül ez a hibás megküzdési mód, nehezebb a korrekció, mint a hatékony viselkedés kialakítása. A szakember segít az érzelmek megnevezésében, egy alacsonyabb izgalmi állapot elérésében, valamint abban, hogy a gyermek szavakkal is képessé váljon kifejezni az érzelmi állapotait.
Az óvodai pszichológus vagy a pedagógiai szakszolgálat nevelési tanácsadással foglalkozó szakemberei lehetnek segítségünkre, illetve ha szükség van rá, ők tesznek javaslatot az egészségügyi rendszer további szakellátóinak bevonására.
Dühkezelési technikák gyerekeknek - Stratégiák a megnyugtatásra, amikor felemelkedik a düh
A gyermek agresszív viselkedése sokféle okra vezethető vissza, beleértve az éretlen idegrendszert, a tanulási nehézségeket, a környezeti hatásokat és a szülői magatartást. A megértés és a megfelelő stratégiák alkalmazása kulcsfontosságú a probléma megoldásában.