Petőfi Sándor, született Petrovics Sándor, 1823. január 1-jén Kiskőrösön, 1849. július 31-én a Fehéregyháza környékén hunyt el. A magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja, forradalmár, nemzeti hős. Rövid, mindössze 26 évet megélt élete során közel ezer verset írt magyarul, melyek közül körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra. Munkássága a magyar romantika kiteljesedése, új témákat honosított meg a költészetben, mint a családi líra, a hitvesi szerelem ábrázolása, és a magyar táj, a "puszta" méltó bemutatása. Ő írt először a "világszabadságról", és új, eredeti hangot hozott a magyar irodalomba. Számos verse szinte minden magyar számára ismerős, legismertebb alkotása a Nemzeti dal, amely az 1848-as forradalom szimbólumává vált.
Petőfi élete és pályafutása rendkívül eseménydús volt. Tanulmányait tizennyolc évesen hagyta abba, hogy színész legyen, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től Pesten élt, majd 1846-ban barátaival irodalmi társaságot alapított. Fiatal kora ellenére országos ismertségre tett szert. A "márciusi ifjak" egyik vezetőjeként aktívan részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek egyik fő szimbólumává vált. A szabadságharcban is harcolt, és a mai álláspont szerint a magyar szabadságért áldozta életét 1849. július 31-én, a segesvári csata utáni menekülés során.
Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Petrovics Sándor néven Kiskőrösön. Édesapja, Petrovics István, mészárosmester volt, felvidéki szlovák családból származott, de magyarnak vallotta magát. Édesanyja, Hrúz Mária, szintén szlovák anyanyelvű volt. A család 1821-ben költözött Kiskőrösre, majd 1824-ben Kiskunfélegyházára. Petőfi gyermekkorát vidámnak és boldognak írta le, melyre később is szeretettel emlékezett vissza. Költeményében, a Szülőföldemen, Kiskőröst nevezte szülőhelyének, ami később viták tárgyát képezte a települések között.
Petőfi eleven, elmés, kissé makacs, de jószívű gyermek volt. Édesapja igyekezett a legjobb iskoláztatást biztosítani számára, így Petőfi összesen kilenc iskolában tanult. Tanulmányait Félegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten és Aszódon folytatta. Már gyermekkorában érdeklődött a rajzolás iránt, később pedig a színészet kezdte el foglalkoztatni. Aszódon járt gimnáziumba, ahol első verseit írta, és itt lobbant fel benne az első szerelem Cancriny Emília iránt. Itt akart először színésszé válni, de apja ezt ellenezte.
Az aszódi algimnázium elvégzése után Petőfi életében a hányattatás és a szenvedés évei következtek. Apját súlyos csapások érték, ami Petőfit is mélyen érintette. 1838-ban a selmecbányai líceumban folytatta tanulmányait, ahol csatlakozott a Nemes Magyar Társasághoz, és kezdett verseket írni. Itt ismerkedett meg Szeberényi Lajos társaság elnökével, aki támogatta költői ambícióit.
Az ifjú Petőfi élete tele volt küzdelmekkel és vándorlással. Színésznek állt, de nem talált megélhetést, így városról városra vándorolt. Pápán, majd Debrecenben is élt, ahol nyomorúságos körülmények között is folytatta tanulmányait és írásait. Párizsban való tartózkodása során megismerkedett a francia irodalommal, és ekkoriban írta többek között a Cipruslombok Etelke sírjáról című kötetét, melyet szerelme, Etelke tragikus halála ihletett.
1844-ben Pestre utazott, ahol találkozott Vörösmarty Mihállyal és Bajza Józseffel, és megjelent első kötete, a A helység kalapácsa. Ezt követte 1844 novemberében a János vitéz című elbeszélő költeménye, amely nagy sikert aratott. Petőfi hamarosan a közönség, különösen az ifjúság kedvelt költőjévé vált egyszerű, természetes és közvetlen hangja, valamint csodálatos képzelete révén.
1847-ben Petőfi feleségül vette Szendrey Júliát. Házasságukból két gyermekük született, de mindketten korán elhunytak. Petőfi élete utolsó éveiben is aktívan részt vett a politikai életben, és a szabadságharc egyik vezető alakja lett. Az 1848-as forradalomban a Nemzeti dal című költeményével vált a nemzeti mozgalom egyik legfontosabb szimbólumává.
Petőfi Sándor - Irodalom érettségi
Petőfi Sándor 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csata utáni menekülés során. Halálának körülményei máig vitatottak, de a legelfogadottabb nézet szerint kozákok végezték ki. Halála nagy veszteség volt a magyar irodalom és nemzeti kultúra számára.
Petőfi költői munkássága rendkívül gazdag és sokszínű. Versei, drámái, elbeszélő költeményei, útirajzai és publicisztikai írásai egyaránt jelentős értéket képviselnek. Művei közül kiemelkedik a János vitéz, amelyből opera, film és rockopera is készült. A helység kalapácsa című paródiája, Az apostol című drámai költeménye, valamint a Ciprus lombok Etelke sírjáról című versciklusa szintén nagy népszerűségnek örvend. A Nemzeti dal pedig a magyar nemzeti öntudat egyik legfontosabb szimbóluma.
Petőfi Sándor műveit számos nyelvre lefordították, és külföldön is nagy elismerésnek örvend. Olaszországban például a 19. század végén igazi kultusza alakult ki, ahol a szabadság költőjeként tartották számon. Számos olasz fordítása jelent meg, és tanulmányok születtek művészetéről.
Petőfi Sándor élete és költészete ma is inspirációt jelent a magyarok számára. Ő a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, akinek művei örök érvényűek és a magyar nemzeti identitás szerves részét képezik.
