Az autós gyerekülés kiválasztása és használata sok szülő számára aggodalomra ad okot, különösen a menetiránynak háttal történő utazás kérdése merül fel. A válasz erre nem mindig egyértelmű, hiszen számos tényezőt kell figyelembe venni a gyermek biztonsága érdekében.
Ahogy a baba halad előre a mozgásfejlődés útján, úgy erősödnek folyamatosan a gerinc tartóizmai. A forgás, kúszás, mászás során érik el azt a megfelelő izomerőt, amely már ülés és állás során meg tudja tartani a gerincet és a fejet függőleges helyzetben is. Állásnál, és járásnál már a csípő körüli izmok megfelelő izomereje is elengedhetetlen. A kicsik feje még elég nagy súlyt képvisel az egész testtömegükhöz viszonyítva, mely a növekedéssel együtt fokozatosan éri el a felnőtt korra jellemző arányt.
Minél nagyobb a gyermekünk, annál kisebb lesz a fej súlya arányaiban a test tömegéhez viszonyítva, így kisebb energia szükséges a fej megtartásához a nyaki gerinc izmainak. Ütközéseknél az egyik legnagyobb sérülést a fej előre-majd hátracsapódása jelentheti, annak nagy tehetetlensége miatt.
A legfiatalabb gyermekek különösen nagy veszélynek vannak kitéve egy esetleges autóbaleset során. A baba az autóút során először egy autós babahordozóban ül, amelyben általában a menetiránynak háttal utazik (néhány modellben merőlegesen a haladási irányra).
Az ENSZ EGB 44. szabálya szerint a legfeljebb 9 kg-os csecsemők nem szállíthatók előre néző helyzetben, a jelenlegi i-Size szabvány (UN ECE Reg. 129) pedig 15 hónapos korig írja elő a menetiránynak háttal történő utazást. Ha a gyermek kinövi a babahordozót, utazhat továbbra is menetiránynak háttal néző gyermekülésben. Az ADAC azt javasolja, hogy legalább kétéves korig a gyermekeket hátrafelé néző gyermekülésben szállítsuk.
A menetiránynak háttal történő elhelyezés nagyobb védelmet nyújt a számukra. Frontális ütközésnél ugyanis a menetiránynak háttal bekötött gyerekülés esetén az erőhatások az ülés háttámlájára irányulnak, míg a fennmaradó energia egyenletesen oszlik el a fejen, a nyakon és a felsőtesten. Ezzel szemben az előre néző ülésen csak a felsőtestet tartják vissza a hevederek - a fej előre lendül és megrándulhat a nyak. Ez azért fontos, mert a fiatalabb gyermekek feje nehéz a teljes testtömeghez képest, továbbá a nyakizmok még nem fejlődtek ki teljesen.
A svédországi szabályozás is kiemelt figyelmet fordít erre: jogszabály írja elő, hogy a négyéves kor alatti gyermekeket olyan gyermekbiztonsági rendszerben kell elhelyezni, amelyben a menetiránynak háttal utaznak (szükség szerint a légzsák kikapcsolása mellett).
A magyarországi szabályozás is egyre szigorúbb: a gyermekbiztonsági rendszerek használatáról szóló rendelkezés (KRESZ 48. §) 2002. június 1-jétől írja elő a gyermekek biztonsági gyermekülésben vagy ülésmagasítóban történő szállítását. A 2010. január 1-jétől hatályos szabályozás pedig kimondja, hogy 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretéhez és testsúlyához igazodó kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható.
A gyerekülés kiválasztásánál nem csak a kor, hanem a súly, a magasság és a mozgásfejlődési fázis is mérvadó. Nem a kor szerinti ajánlást kell nézni, hanem a gyermek egyéni adottságait. Sok gyerek kisebb az átlagosnál, esetleg gyengébb izomzatú, ebben az esetben mindenképp azt javaslom, hogy inkább háttal utazzanak, amíg a gerinc körüli tartóizmok meg nem erősödnek.
Amikor kezdtük kinőni a hordozót, felmerült a kérdés, hogy milyen gyerekülést válasszunk. Első lépésként egy autós magazinban ellenőriztük a törésteszteket, és ezzel eleve leszűkítettük a kört, majd a rostán fennmaradt üléseket végignézve láttuk, hogy van olyan köztük, amit még háttal is be lehet szerelni az autóba, és 360 fokban forgatható. Végiggondolva, hogy én mitől érezném jobban magam, hiszen az esetek nagy százalékában a gyermekem velem utazik az autóban nap mint nap, arra jutottunk, hogy továbbra is háttal szeretnénk utaztatni, amíg azt a méretei megengedik. Az ülés, amit választottunk, háttal a menetiránynak még egy kicsit dönthető is, így kényelmesebben tudott benne utazás közben aludni.
A mi gyerekülésünk menetiránnyal szemben pajzsos megoldással köthető be, ami felülről is fogja a gyermeket. Sok gyerek furcsának, kényelmetlennek tarthatja ezt a megoldást. Hozzáteszem, hogy nem panaszkodott, gond nélkül viselte, hogy csak oldalra lát ki az autóból. Persze, ez nem minden gyermekkel megy ilyen könnyen.
A gyermekülés vagy ülésmagasító használata (az ülés saját vagy az autó biztonságiövet becsatolva) 135 cm-ig kötelező a hátsó ülésen. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jobb egyes ülésbe csakis abban az esetben tegyünk gyerekülést, babahordozót, ha a légzsák kikapcsolható!! Fontos tudni, hogy a szokásos haladási iránnyal ellentétesen az első üléséhez gyermekbiztonsági rendszer (autós babaülés) csak akkor szerelhető be, ha az autó üléséhez légzsákot nem szereltek fel gyárilag, vagy a légzsákot ki lehet kapcsolni.
Az autóban a gyerekek számára általában a hátsó ülések nyújtják a legjobb helyet. Ajánlott a jobb hátsó vagy a hátsó középső ülést kiválasztani, mivel akkor a gyermek mindig be- és kiszállhat a gyalogos járda felé néző oldalon.
Az ISOFIX önmagában nem elég. De akkor sem dőlhetünk hátra, ha megvan a megfelelő gyermekbiztonsági rendszer, a megfelelő hely számukra az autóban, mert mit sem ér az egész, ha nem helyesen rögzítjük az ülést, illetve abban a piciket. Márpedig szakértők szerint ez jóval gyakrabban előfordul, mint gondolnánk! A hárompontos biztonsági övvel rögzíthető ülések után nagy előrelépést hozott ezen a téren az ISOFIX rendszer elterjedése. Ez nemcsak stabilabban tartja a gyerekülést (hiszen az a jármű karosszériájához kapcsolódik), hanem a rögzítésénél is jóval kevesebb a hibalehetőség.
A másik tipikus hiba, hogy nem húzzuk elég szorosra az autós gyerekülés saját pántját. Ha viszont túl laza marad, akkor lecsúszhat a gyerkőc válláról, vagy a nagyobbak ki is bújhatnak belőle, akkor pedig már nem nyújtanak kellő védelmet, sőt baleset esetén kifejezetten sérülésveszélyt jelentenek. Persze fontos a gyerekek kényelme, de ne felejtsük, hogy még előrébb való a biztonság!
Szakértő: Illés János a Traffic Control Balesetelemző és Tanácsadó Kft.
Az ülésmagasító és a gyermekbiztonsági rendszerek szabályai
Az autós ülésmagasítót sokan félreértésből szabálytalanul használják, holott az ülésmagasító nem számít integrált gyermekbiztonsági rendszernek, hétköznapi nevén gyerekülésnek. A hungarocell anyagból készült, hipermarketekben is kapható egyszerű ülésmagasító nem tekinthető a KRESZ által előírt integrált gyermekbiztonsági rendszernek, úgy, mint a jóváhagyási számmal ellátott autós gyerekülés, ezért az ülésmagasító használatára más szabályozás vonatkozik, mint a gyerekülésre.
Az ülésmagasító, mivel nem integrált gyermekbiztonsági rendszer, csak akkor jöhet szóba, ha a gyerek elmúlt 3 éves és meghaladta a 135 centimétert, azaz fiatalabb/alacsonyabb gyerekeknél nem szabályos. A KRESZ szerint nincs szükség autós ülésre, ha a gyermek „a gépkocsi hátsó ülésén utazik, 3. életévét már betöltötte, legalább 135 cm magas és az üléshez beszerelt biztonsági övvel - testméretéhez igazodóan - biztonságosan rögzíthető." Az autó biztonsági öve pedig akkor megfelelő a gyerekeknek, ha nem vágja őket a pánt, valamint a válluknál helyezkedik el. És itt jön képbe az ülésmagasító, amelynek éppen az a funkciója, hogy megemelje a gyerekeket olyan magasságba, hogy az autó biztonsági öve rendesen rögzíthesse őket.
A jóváhagyott gyermekbiztonsági rendszer címkéjén szerepel a jóváhagyási szám, amely tartalmazza az ENSZ-EGB előírás számát, a módosítássorozat számát és a sorozatszámot. Megtalálható egy körben lévő nagy "E" betű is, mellette pedig egy szám, ami arra az országra utal, ahol a jóváhagyást kiadták.
Az R44 számú ENSZ-EGB előírás eredetileg 1981.02.01. napján jelent meg, de azóta többször módosult, sokat szigorodtak a követelményei. Jelenleg ezen előírás 03. és 04. verziói érvényesek. A megfelelő gyermekülés kiválasztását és felhasználhatóságát a jóváhagyási számot tartalmazó címkén feltüntetett, beépíthetőségüket jelölő kategóriák, tömegcsoportok, továbbá a burkolaton elhelyezett jelölések és használati útmutató segítik.
A 0. súlycsoportba a 0-10 kg közötti csecsemők tartoznak, az I. súlycsoportba a 9-18 kg közötti gyermekek, a II. súlycsoportba a 15-25 kg közötti, a III. súlycsoportba pedig a 22-36 kg közötti gyermekek.
Az R129 számú ENSZ-EGB előírás 2013.07.09. napján jelent meg, és kevésbé elterjedtek. Még nem adtak ki rá módosítássorozatot, tehát a jóváhagyási számában 00 található. Az R44 számú ENSZ-EGB előíráshoz képest eltérés, hogy nincsenek meghatározott tömegcsoportok, a gyermek magasságához igazodva választható ki a megfelelő termék, ezt a tartományt és a legnagyobb megengedett tömeget a jóváhagyási számot tartalmazó narancssárga címkén jelölik a gyártók.
Az R129 számú ENSZ-EGB előírás is kitér arra vonatkozólag, hogy milyen tájolásban lehet gyermekbiztonsági rendszereket jóváhagyni, és ennek megfelelően beépíteni. Szigorú szabály, hogy 15 hónapos korig a menetirány szerinti beépítés nem engedélyezett, amelyre külön címke is figyelmezteti a felhasználót.
Összegezve azt javaslom, azon túl, amit a konkrét gyerekülés használati utasításában találunk, hogy mérlegeljük gyermekünk testalkatát, habitusát, és nem utolsósorban azt, hogy mit enged meg a pénztárcánk, mert ez sem egy elhanyagolható szempont.
Szeretném újra felhívni a figyelmet, hogy a biztonsági utasításokat tartsuk be, és használjuk az öveket, csatokat és mindent, amit kell, különben nem tudjuk a maximális biztonságot elérni. Ez triviálisnak tűnhet, de láttam már olyan jelenetet, ahol a szülők betették a 3 év körüli gyermeküket az ülésbe, majd sem őt, sem magukat nem kötötték be, és úgy indultak útnak.
Tudtad, hogy az autós gyereküléseket az 1930-as évektől kezdték használni?
