A hüvelyöblítés (irrigálás) olyan gyakorlat, amelynek során valamilyen folyadékot - például vizet, gélt - juttatnak be a hüvelybe, hogy onnan kiöblítsék a váladékot, vérmaradványokat vagy hogy a „tisztaság” érzését keltsék. Egyesek azt gondolják, hogy a hüvelyöblítés megelőzi a fertőzéseket. Sokak számára a napi tisztálkodás része a hüvelyöblítés. A hüvelyöblítés (irrigálás) valószínűen feltalálása óta viták kereszttüzében áll szükségességét, gyakoriságát, a felhasznált gyógyszereket és gyógyhatású anyagokat illetően.
Több tudományos vizsgálat és áttekintés rámutat, hogy a hüvely öntisztuló rendszerrel rendelkezik, amely saját baktériumflórája segítségével fenntartja az egészséges savas kémhatást (pH) és megakadályozza a kórokozók elszaporodását. A hüvely eredeti savas kémhatása segíti az egészséges flóra dominanciáját, különösen a Lactobacillusokat. A hüvelyöblítés megnöveli a bakteriális vaginózis esélyét, ami olyan állapot, amikor a normál flóra bakteriális összetétele felborul, és kórokozók szaporodnak el. Ha a kórokozók feljutnak a hüvelyből a méhbe, petevezetékbe, petefészekbe, ott gyulladást okozhatnak. Ezt a hüvelyöblítés elősegítheti. A hüvelyi irrigálás felborítja a hüvelyi mikroflóra egyensúlyát, növeli a bakteriális vaginózis és a kismedencei gyulladás kockázatát, és nem gyorsítja fel a fertőzésből való felépülést. A vezető szakmai társaságok álláspontja egyértelmű: a hüvelyi irrigálás szükségtelen és káros, még „természetes” megoldások használata esetén is. Ez a kamillára is vonatkozik. Bár az irrigálás látszólag enyhülést hozhat, növeli a baktériumok terjedésének kockázatát és rontja a terhesség kimenetelét. Ez különösen veszélyes, ha orvosi vizsgálat nélkül próbálják „kezelni” a tüneteket, mivel így nem vesznek észre szexuális úton terjedő fertőzéseket és más, speciális kezelést igénylő diagnózisokat.
A terhesség alatt bekövetkező hormonális változások, valamint a gyakori hüvelyi vizsgálatok könnyen felboríthatják a hüvelyflóra kényes egyensúlyát. Terhesség alatt az intim területek tisztán tartása mind a kismama, mind a magzat egészsége szempontjából is nagyon fontos. Egy bakteriális vagy gombás hüvelygyulladás ugyanis akár idő előtti fájásokhoz, burokrepedéshez, alacsony születési súlyhoz vagy akár koraszüléshez is vezethet. A hüvelyflóra egészségéért az enyhén savas kémhatás felel, a hüvely savas közegében ugyanis nem tudnak megtelepedni a különféle kórokozók. Ezt a kémhatást a hüvelyben található jótékony tejsavbaktériumok tartják fel. Ha azonban valamilyen oknál fogva számuk megfogyatkozik, akkor ennek következtében a hüvely kémhatása is megváltozik, és könnyen elszaporodhatnak a kórokozók. A terhesség alatt tehát az a feladat, hogy a hüvely kényes egyensúlyát fenntartsuk. A terhesség miatti hormonális változások a hüvelyflóra egyensúlyát is felboríthatják.
A kamilla, közismert nevén Matricaria recutita, monográfiák hagyják jóvá hagyományos gyógymódként enyhe bőr- és nyálkahártya-gyulladás, valamint gyomor-bélrendszeri panaszok esetén. A kamilla az Asteraceae családba tartozik, és keresztreakciók lehetségesek azoknál, akik érzékenyek a fekete ürömre, a parlagfűre és más Asteraceae családtagokra. Kamilla fogyasztása után kontakt dermatitist és ritka szisztémás reakciókat, köztük anafilaxiát jelentettek. Ha allergiás reakció bármilyen jele jelentkezik, hagyja abba a használatát, és forduljon orvoshoz. Felmérték a kamillával való lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokat. Vannak jelentések és elméleti alapok a warfarinnal és más, májenzimek által metabolizált gyógyszerekkel, valamint nyugtatókkal való kölcsönhatásokról. A szabályozási monográfiák azt mutatják, hogy bizonyos korcsoportok és terhesség alatt nincs elegendő bizonyíték a belsőleges használat biztonságosságára. Ezért a terhes és szoptató nők, csecsemők és kisgyermekek nem használhatják belsőleg a kamillát orvosi egyéni kockázatértékelés nélkül. Külsőleges használat esetén is óvatosan kell eljárni az allergiára hajlamosaknál. Fontos megérteni: még ha jól is tolerálható, a kamilla továbbra is csak vigasztaló szer, nem pedig a húgyúti fertőzés kezelésére szolgáló eszköz.
Várandósság alatt az intim zuhany használata, a hüvelyöblítés és az irrigálás is kerülendő. A túlzásba vitt intim tisztálkodással ugyanis árthatunk magunknak: kimoshatjuk a hüvelyből a jótékony baktériumokat, így a kórokozók szabad utat kaphatnak. Nem érdemes túl szoros, nem megfelelően szellőző fehérneműket sem hordani. Az akut húgyhólyaggyulladás a húgyhólyag nyálkahártyájának bakteriális gyulladása, amely gyakori, fájdalmas vizelési ingerrel, sürgető érzéssel és égő érzéssel jár, szisztémás érintettség jelei nélkül. A húgyúti fertőzésekre vonatkozó európai és nemzeti irányelvek egyértelműen meghatározzák az antibakteriális terápia megkezdésének indikációit, valamint azokat a helyzeteket, amelyekben vizelettenyésztésre van szükség. A kamilla csak kiegészítő kezelésként alkalmazható a külső nemi szervek és a gát körüli kellemetlenségek esetén, hólyagfertőzés kezelésére nem. A hólyaghurut elsődleges kezelése a jelenlegi klinikai irányelvek szerint továbbra is antibakteriális és tüneti.
A hüvelyöblítés nem tévesztendő össze a fürdés vagy zuhanyozás közben a külső szeméremtest megmosásával. Ez utóbbi nem árt a hüvelyflórának. A legtöbb nőgyógyásznak az a véleménye, hogy a hüvelyöblítés kerülendő, a hüvelyflóra egyensúlyának megzavarása miatt. A legtöbb nőgyógyász nem javasolja a hüvelyöblítést. Az irrigálás megváltoztathatja a hüvelyben lévő mikrobiom összetételét. Az egészséges hüvelyben hasznos és káros baktériumok egyece talán. Ezeknek a baktériumoknak az egyensúlya tartja fenn a hüvely védelmét biztosító savas környezetet. Az irrigálás a káros baktériumok túlszaporodását okozhatja. Bakteriális vaginózist (BV), amely a hüvelyben kialakuló fertőzést jelent. Nem szabad hüvelyöblítést alkalmazni a hüvelyi szag vagy más hüvelyi probléma, mint például folyás, fájdalom, viszketés vagy égés megszüntetésére. A hüvelyöblítés csak rövid időre fedi el a szagot, a többi tünetet pedig egyenesen súlyosbítja. Ne végezz semmiképp hüvelyöblítést a nőgyógyászati vizsgálat előtt. Hüvelyöblítés nem alkalmas a hüvely tisztántartására. A női szervezet természetes módon gondoskodik a hüvely tisztántartásáról. A hüvely tisztántartásának a legjobb módja, ha hagyjuk, hogy magától tisztuljon. A hüvely természetesen tisztítja magát azzal, hogy nyákot termel. Az erős szagú folyás vagy irritáció általában azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Tudnod kell azonban, hogy még az egészséges, tiszta hüvelynek is van enyhe szaga, ami a nap folyamán változhat. Fürdés közben megmosod a külső szeméremtestet meleg vízzel. Kerüld illatosított tampon, betét, hintőpor vagy intim spray használatát.
Ha a kép tipikus akut hólyaghurutra utal, és nincsenek „vörös zászlók”, akkor a kezelést a klinikai irányelveknek megfelelően kell megkezdeni. A kamilla nem helyettesíti az antibiotikumokat. A meleg ülőfürdők rövid távú kényelem érdekében elfogadhatók. Az irrigálás és az otthoni „infúziók” nem ajánlottak. Az égő érzés csökkentése érdekében 2 napig fenazopiridint lehet adni. Ha 48-72 órán belül nem tapasztalható javulás, tenyésztést kell végezni, és módosítani kell a kezelési rendet.
A normál esetben csak a nemi szerv külső részét langyos vízzel, illat- és irritáló anyagtól mentes szappannal tisztítsuk, ne alkalmazzunk befelé irányuló öblítést! Ha hüvelyi viszketést, folyást, szagot vagy fájdalmat tapasztal, orvosi diagnózisra van szükség, nem irrigálásra. Az öngyógyítás elfedheti a problémát és késleltetheti a megfelelő kezelést.
Hüvelyfertőzés terhesség idején
A fentiek alapján az a gyakorlat elfogadható, ha a konkrét körülmények ismeretében az irrigálást különbözőképpen és különféle gyógyanyagokkal végzik, attól függően, hogy milyen ok miatt válik szükségessé. Masszív gyulladásnál a váladék és a törmelék eltávolítására, a hüvelyfal alapos lemosására van szükség. Ilyenkor erosebb áramlást és gyulladáscsökkento anyagot célszeru használni. A Döderlein-flóra helyreállítására, erősítésére, megőrzésére a lágyabb, kevesebb folyadékot felhasználó, de a hüvelyben mindenhova eljutó irrigálás a támogatható. Az előbbi feltételeknek olyan irrigáló készülék felel meg, amelynél lehetőség van az öblítés erősségének, az irrigáló folyadék mennyiségének változtatására. Az egyirányú áramlás mindenképpen célszerű, mivel az egyszer már kimosott, gyulladásos váladékot nem helyes újra befecskendezni. Irrigáló oldatként hüvelygyulladás esetén a kamilla a legelterjedtebb. Ezt tanácsos használni a kórokozó eltűnéséig. A hüvelyöblítés gyakoriságát illetően is megoszlanak a vélemények. Gyulladás kezelése lokális gyógyszer alkalmazásával - általában naponta egyszeri felhelyezéssel történik, így az irrigálás is naponta - a kezeléshez tartozóan - végezheto el. Ha a terápiát este alkalmazzuk, akkor a hüvelyöblítést reggel célszerű végezni, így napközben a gyógyszer vivo anyagának távozása nem okoz kényelmetlenséget. A Döderlein-flóra helyreállításánál kényes egyensúlyt szükséges biztosítani. Egyrészt kívánatos a megfelelő pH érték létrejöttének külső segítése, másrészt azonban egy erőteljes hüvelyöblítés a már visszatelepült baktériumokat kimoshatja. A civilizációs szokások változásának, a gyógyszeres kezelések kiterjedésének kényszerű következménye a hüvelyflóra természetes állapotának egyre gyakoribb megváltozása. Ennek helyreállításában a megfelelő eszközzel és megfelelő módon végzett hüvelyöblítésnek válogatott esetekben szerepe van. Az irrigáláson kívül lehetőség van lactobacillust tartalmazó hüvelykúpok használatára. Ilyen pl. a Silver Q a Lactofeel a Cikatridina. Ajánlom a legmodernebb hüvelyöblítõ rendszert: Lady Pharma Intim Zuhany. Ehhez kamillás ill.
A magas láz, hidegrázás, deréktáji fájdalom, hányinger és hányás, terhesség, férfi nem, idős betegek, katéterek, immunhiányos állapot, súlyos fájdalom vagy vér a vizeletben mind sürgős kivizsgálást és eltérő megközelítést igényelnek. Ilyen esetekben a főzetek, fürdők és más „természetes” módszerek nem megfelelőek, és a kezelés késleltetésének kockázatát hordozzák magukban. Ha megfelelő kezeléssel 48-72 órán belül nem javul az állapot, vagy 2-4 héten belül gyors relapszus lép fel, vizeletvizsgálatra és a terápia megváltoztatására van szükség. Az öngyógyítás nem helyettesítheti az antibiotikum-kezelést, mivel növeli a pyelonephritis és a szövődmények kockázatát. Ha kamillára allergia bármilyen tünetét tapasztalja - kiütés, viszketés, duzzanat, légszomj vagy szédülés -, hagyja abba a használatát, és azonnal forduljon orvoshoz. Ez különösen fontos azok számára, akik allergiásak a fekete ürömre, a parlagfűre és az Asteraceae családba tartozó más növényekre.
tags: #huvelyoblites #terhesen #kamillaval