Az úszásoktatás a gyermekkor egyik legfontosabb mozgásfejlesztő és egészségmegőrző tevékenysége. A kisgyermekek számára a vízhez szoktatás, majd az úszás elsajátítása nem csupán egy új készség megszerzését jelenti, hanem komplex módon járul hozzá fejlődésükhöz, mind fizikai, mind mentális síkon.
A minőségi úszásoktatás középpontjában a gyermek személyisége és egyéni igényei állnak. Fontosnak tartjuk, hogy a magunk területén mi is hozzájáruljunk személyiségének, önbizalmának fejlesztéséhez. Nagy figyelemmel, szeretettel, a tanítványok életkorának megfelelő módszerekkel oktatunk. Oktatóink türelmesek. Fontosnak tartjuk, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a gyerek és az oktató között.
Az oktatás során a gyermekközpontú alapelveket követjük, egymásra épülő, sok éves tapasztalaton alapuló feladatokkal. Tisztában vagyunk vele, hogy áraink magasabbak a tömeges oktatást végző úszóiskolák árainál, azonban minőségi és kiemelkedő úszásoktatást biztosítunk gyermekeknek. Alapelvünk, hogy nem ún. tömeges oktatást végzünk. Csoportjaink tipikus létszáma maximum 4 fő. Ettől csak a kifejezetten haladó csoportoknál térünk el, de ott is csak max. 6 főig. Ezáltal minden gyerekre megfelelő mennyiségű és minőségű idő és figyelem jut.
Egy 4 fős csoportban közel azonos életkorú és tudásszintű gyerekek tanulnak. Kétségtelen, hogy a nagy létszámú oktatás is megfelelő lehet bizonyos gyerekeknek. Azonban a tapasztalatok szerint csak a gyerekek azon kb. 10%-ára igaz ez, akik eleve kiemelkedően jó mozgáskoordinációval bírnak. A többiek, akik egyébként teljesen normális és átlagos fizikai adottsággal rendelkező gyermekek, a tömeges oktatás követelményrendszerében legtöbbször csak “szenvednek”. Nyilvánvalóan csak kislétszámú csoportos oktatás által lehetséges a gyermekek egyéni igényeire figyelni. Ez az elv határozza meg csoportjaink létszámát.
A személyre szabott, privát oktatás során is ugyanazok a pedagógiai elvek érvényesülnek, mint kislétszámú csoportjainkban. Mindig a gyermek egyéni igényeihez igazítjuk az aznapi feladatokat. Tisztában vagyunk vele, hogy a gyerekek különösen érzékenyek, ezért a pillanatnyi tudásuk nem csak a korábban megtanultaktól függ, hanem az adott napi fizikai és érzelmi állapottól is. Nálunk nincs “elvárt” teljesítmény. Ha mindez megvalósult, onnantól egészen biztosan sikerül az úszással kapcsolatos feladatokat is teljesíteni. Ha pedig nem aznap, akkor legközelebb.
Az úszás holisztikus hatása a gyermek fejlődésére
Az úszás az egyetlen olyan sport, amely megkímél bennünket testsúlyunk cipelésétől; jelentős javulást érhetünk el vele ízületi panaszok, asztma, pszichológiai problémák, illetve egyes szívbetegségek esetén is. A gyerekek játékos formában sajátíthatják el az úszás alapjait, a vízhez szoktatásuk a későbbi biztonságos úszás miatt is fontos.
A vízparti nyaralások alkalmával minden szülő nyugodtabb, ha gyermeke „vízbiztos”, azaz tud úszni. A gyerekek számára is kellemesebb a nyaralás, ha felszabadultan fürödhetnek akár a Balatonban, akár egy strandon. A gyerekek többségének alaptulajdonsága, hogy szereti a vizet, szeret fürödni, pancsolni, ugrálni. Ezt még jobban fogják élvezni, ha már tudnak úszni. Azok pedig, akik esetleg félelemmel, vagy legalábbis erős ellenérzéssel viseltetnek a vízzel szemben, a gátlások oldását követően, az úszástudás birtokában szinte kivétel nélkül megszeretik a vizet, a vízben való mozgást és játékot. Azaz az úszás, a strandolás, a fürdés végre élménnyé válik nekik is.
Bizonyítottnak tekinthető, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen úsznak, sokkal frissebbek a szellemi megterhelések, tanulás, iskolai órák során is, jobban teljesítenek, kevésbé fáradékonyak. Ennek élettani okai vannak. A jobb keringési rendszer, a megerősödött izomzat, az átmozgatott ízületek, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek könnyebben vegyék az iskolában, óvodában is az akadályokat. Ritkábban betegszenek meg, a légúti fertőzések veszélye is csökken, egyszóval egészségesebbé, edzettebbé válnak az úszás segítségével.
A mozgásszegény életmód nemcsak a felnőtt lakosság jellemzője. A gyermekek igényeikhez képest, szintén keveset, mondhatni abnormálisan keveset mozognak. Ezzel is magyarázható a tartási rendellenesség magas száma, és a testi kondíció alacsony mutatója. Az úszás a prevenció része, az egyik legfontosabb eszköze az egészséges testi fejlődésnek.
A víz, éltető elem, ezért fontos az, hogy a gyerekek megismerjék, ne féljenek tőle, és a célunk az, hogy biztonságosan mozogjanak benne. Az úszás közben elfoglalt vízszintes helyzet előnyt jelent a mozgásszervek és a keringés egészséges fejlődésére. Emellett nagyon jó hatása van a légzőszervek fejlődésére, erősítésére. Kedvező hatása van a mozgásszervekre azért, mert a gravitációs erő a vízben kevésbé érvényesül. A vízben tehermentesül a láb és a gerinc, ezért fontos szerepe van a mozgásszervi elváltozások megelőzésében. A vízben való önfeledt játék segít feloldani a gátlásos gyermek szorongásait.
Célunk, hogy örömet jelentsen számukra a rendszeres mozgás akár a vízben, akár a szárazföldön, szokjanak hozzá a rendszeres testedzéshez, és ez váljék igényükké a további életükben is, mert az egészséges életmód megalapozását már az óvodás korosztálynál kell elkezdeni, mert ők még nagyon könnyen alakíthatók.
Az úszás, mint mozgásos tevékenység, igen sokrétűen fejti ki pozitív egészségügyi hatását az emberi szervezetre. Úszás hatására kedvező biológiai változások jönnek létre az ideg-, izom-, csontrendszer, valamint az egyéb szervek, szervrendszerek funkcionális tulajdonságaiban. A mozgás közegének, a víznek már önmagában is frissítő, élénkítő hatása van. Fokozza a vérkeringést, javítja az erek tónusát, élénkíti a vegetatív reakciókat. A hőmérséklet változása kiváló értornának is felfogható. Sűrűsége lehetővé teszi, hogy támasztékot találjunk rajta, így jelentősen megterheli a szívet és a keringési rendszert, ezáltal javítja működésüket, a fokozott izommunka pedig magas szintű légzőrendszeri működést eredményez.
A gyógyításban is kiemelkedő szerepet szánnak a vízben való mozgásnak. Az allergiás, asztmatikus megbetegedések megelőzésében jelentős szerepe van a vízben végzett foglalkozásoknak. Az élettani funkciók felgyorsulnak, az immunrendszer hatékonyabban védekezik a betegségekkel szemben. A légzéstechnika javul, a légzőizmok erősödnek.
A testhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletű víz összehúzza a vérereket, felgyorsítja ezzel a véráramlást, ami fokozottabb szívműködést eredményez. Ennek pedig következménye a kapillárisok javuló vérellátása. Az egyenletes és kíméletes terhelés mellett viszonylag nagy energiafelhasználással jár, így kifejezetten jó a túlsúlyos gyerekek számára is.
A víz ellenállása miatt úszás közben intenzívebb munka végezhető, mint a szárazföldön. Kevésbé megterhelő, hisz a vízben könnyebb a hőleadás és kevesebb az izzadás. A felhajtóerő pedig csökkenti a testre nehezedő súlyt, így kíméli az izületeket - éppen ezért kicsi a sérülésveszély. Túlsúlyos, illetve mozgássérült személyeknek is javasolt, mert a gerincoszlopra és a csontozatra kisebb terhet rak.
Az úszás fontos szerepet játszik az izomrendszer fejlesztésében, a mozgásszervi rendellenességek javításában. A gyermek ontogenetikus fejlődése során kétszer is jelentős alakváltáson megy keresztül. Az első alakváltozás során következik be a gerinc, hát és nyaki görbületeinek kialakulása. Vízben a gravitáció mértéke lecsökken, az ember a fajsúlyánál fogva könnyedén, légiesen mozog, lebeg a vízben, tehermentesítve a gerincet és az alsó végtagot. A mozgás közege és a vízszintes testhelyzet leveszi a terhet a gerincről, növeli annak rugalmasságát és erősíti a gerinc tartásában résztvevő izmokat. A tartáshibák megelőzésének egyik legjobb eszköze, amelyre nem csak a pubertás korban, de előtte is nagy hangsúlyt kell fektetni.
A második alakváltás időszakában az izomzat fejlődése gyakran elmarad a test növekedésétől, ami tartáshibák kifejlődéséhez vezethet. A mozgatórendszer szervi elváltozásainak egyéb okai is lehetnek, amelyek legtöbbször az iskolakezdés időszakában kezdődnek. Az iskola kezdetével lecsökken a mozgás, megnövekszik a szellemi tevékenység és ezáltal a padban ülés ideje, amihez gyakran nem megfelelő ülés párosul. Ha nem is alakulnak ki kóros elváltozások, azok a hibás tartás és a csökkenő mozgástevékenység miatt előbb-utóbb bekövetkezhetnek. Mind a saggitalis síkban történő tartáshibáknál (lapos hát, kypholordotikus tartás, fokozott ágyéki lordosis, domború hát), mind pedig a horizontális deformitásoknál, amilyen a scoliosis, az úszás az egyik leghatékonyabb gyógymód. A gerinc fiziológiás görbületeinek kialakításában (a gyors-, hát-, delfin lábtempó), az ágyéki gerincszakasz mély hátizmainak erősítése, a törzsfeszítő izmok, has- és farizmok erősítésében jelentős szerepe van az egyes úszásnemeknek.
Úszás hatására a csontrendszerben bekövetkező változások döntő fontosságúak a fiatalok fejlődésében, hiszen elősegítik a csontok megvastagodását, a csontsűrűséget, a hosszanti növekedést és ezáltal az egész test hosszanti növekedését is. Nő a csontok szilárdsága, teherbíró képessége, ásványi anyag tartalma kedvezőbb. Idős korra erősebb, teherbíróbb, minőségében jobb csontozatot figyeltek meg azoknál, akik szabadidejükben úsznak.
A gerinc testünknek az a része, amely először elkopik. Az elváltozás első jelei már 18 éves korban észlelhetőek. A porckorong, ami lengéscsillapítóként működik, afféle rugalmas tok, melyet zselészerű mag tölt ki. Ez az ember egyik legsérülékenyebb testtája. Olyan mozgásoknál, ahol a testsúly a gerincre, mint támasztó oszlopra nehezedik, a porckorongok összepréselődnek, a rugalmas tok egy idő után elfárad, kinyúlik, elveszíti tartását. További terhelés esetén a kocsonyás mag kidudorodhat, a tok kiszakadhat. Ez nyomja a gerinc szalagjait és idegvégződéseit, így fájdalmat okoz. Nem csoda, ha a deréktáji fájdalom olyan gyakori. Úszással a kopás, a degeneráció mérsékelhető, ekkor ugyanis nem éri terhelés a gerincet, a porckorongok folyadékot szívhatnak magukba, visszanyerhetik eredeti formájukat, szétnyomhatják a csigolyákat. Ha erős has- és hátizomzatot fejlesztünk ki, csökken a gerincünkre nehezedő gravitációs hatás, enyhül a krónikus derékfájdalom.
Az úszásnak kiemelt szerepe van a testtartás javításában (gyógyúszás kamaszkori gerincferdülés esetén), ezért nemcsak a rekreáció, hanem a rehabilitáció területén is hasznos a vízben való mozgás. Így a csont-, ízületi bántalmak, szív- és érrendszeri betegségek, gerincdeformitások és balesetek, műtétek utáni terápiára is alkalmas. Nem véletlen, hogy mind a gerincbántalmakban szenvedőknek, mind pedig baleseti rehabilitációban részesülő pácienseknek is javasolják.
Az úszás rendkívül pozitív hatással van a légzőszervi működésére. A hidrosztatikai nyomás, azzal, hogy nehezíti a belégzést és segíti a kilégzést, a légzésben részt vevő izmok és az egész mellkas izomzatának fejlődéséhez járul hozzá. Jóllehet a légzőszervi panaszokkal küzdők számára a legtöbb mozgásforma nem előnyös, mindez az úszásról nem mondható el egyértelműen. Az úszók között a mozgás okozta asztma ismeretlen, mivel úszás közben a belélegzett levegő rendszerint meleg és párás. Közvetlenül a víz felszíne fölötti tiszta, por- és füstmentes páradús levegő mind az asztmás, mind pedig az allergiában szenvedőknek is kedvez.
Rendszeres úszás hatására optimálisan fejlődnek a légzőszervek, nő a tüdőventilláció, nagyobb lesz a belélegzett levegő mennyisége, csökken a percenkénti légvételek száma. Rendszeresen úszó embereknél megfigyelhető, hogy kevesebb oxigénfelvételre van szükség, mint azoknál, akik mozgásszegény életmódot élnek.
Az úszás, valamint a közeg, keringésre gyakorolt pozitív hatásainál megemlíthetjük, hogy vízben a gravitáció csökkenésével könnyebb a szív munkája. Kilégzés után a negatív mellűri nyomás szívóhatást gyakorol a gyűjtőerekre, segíti a vénás visszaáramlást, amelyet a hidrosztatikai nyomás is megerősít. Terhelés hatására, izommunka során a vérkeringés gyorsul, távoznak a salakanyagok. Úszás hatására megszaporodik a szív hajszálérhálózata, csökken a szívinfarktus lehetősége, a szívinfarktus utáni felépülés gyorsabb. Megváltozik a véreloszlás. Hosszútávon, úszás hatására kialakulhat az edzett szív, amely megelőzheti a szívbetegségek kialakulását. Szív- és érrendszeri betegségek kockázatai rendszeres fizikai aktivitással, úszással csökkenthetők. A rendszeres úszás lassítja a szív és az erek öregedését, csökkenti az érelmeszesedések kialakulásának veszélyét.
Az úszás pszichológiai hatásai közt említhetjük, hogy a kellő és örömteli testmozgás a pszichoszomatikus betegségek (lelki eredetű testi betegségek) kialakulása ellen is védelmet jelent (stresszoldó hatás, önértékelés és testtudat javítása). Fox (Egyesült Királyság) (1999) több száz tudományos vizsgálat eredményeire hivatkozva összefoglalja, hogy a fizikai aktivitás javítja az életminőséget, növeli az önbizalmat, javítja a kedélyállapotot, a stressztűrést és az alvást. Pszichológiai szempontból az úszás, mint minden aktívan végzett sporttevékenység, hozzásegíthet a felesleges energiák levezetéséhez, ezért például csökkenti az agressziót is. Szerepe van a félelem leküzdésében, a szabályok betartásában, az összpontosításban, a céltartásban, a nehézségek leküzdésében, az empátiában és a kudarcok elviselésében. Az úszás kedvezően hat az idegrendszerre, serkenti az agyműködést, segíti a pihenést és a szellemi felfrissülést.
Az úszás mint a személyiségfejlesztés eszköze
Az úszásnak az egészségmegőrző és -fejlesztő funkcióján túl számos fontos hatása létezik, melyek elsősorban a szervezett keretek között (úszásoktatás, úszóedzés) valósulhatnak meg. Az úszómozgások harmonikus, összerendezett, könnyed végrehajtásának kívánalma, illetve megkövetelése az esztétikai érzéket is fejleszti. A sportág, és annak szabályának ismerete, az országos és nemzetközi szintű sporteredményekről való tájékozottság, az abban való jártasság fontos testkultúrális érték, az értelmi nevelés eszköze.
Úszás során eredményesen fejleszthetjük továbbá a motivációt, az aktivitást, az önfegyelmet, a kitartást, a bátorságot, az akaraterőt, a küzdeni tudást, az önbizalmat, a fájdalomtűrést, továbbá reális önértékelést alakíthatunk ki. A személyiségvonások mindegyike feltétlenül szükséges a jelenkori társadalomba való beilleszkedéshez és egyéni életünk, boldogulásunk optimális feltételeinek megteremtéséhez.
A kitartás, önfegyelem és küzdőképesség olyan összetett fiziológiai-pszichikai jelenségek, amelynek alapja az állóképesség (monotóniatűrés, tartós érdeklődés, biztos motivációs bázis, kitartó figyelem). A faltól falig úszáshoz pedig erre mind nagy szükség van. A tudatos fegyelemre nevelés kialakulásának feltételei közt említi a szakirodalom az önuralmat, a helyes önértékelést, a szabályok, követelmények ismeretét, elfogadását, a közösséghez való alkalmazkodás képességét. Ezek mind eredményesen fejleszthetők az úszással.
„A mozgásnak, a sporttevékenységnek, így a rendszeres úszásnak is a személyiség fejlesztésében betöltött funkciója ma már nem vitatott. A személyiség fejlődése egy bonyolult, soktényezős folyamat, komplex jellegű, amelyben a sportnak is megvan a sajátos helye és szerepe, s nem szakítható ki ebből a rendszerből” - mondja Bíróné.
Korábban az úszástanulást egy-egy mozgássor megtanulására, illetve az egyes úszásnemek kar- vagy lábtempójának tanulására értették. Nagy Sándor (1984) tágabb értelemben már mozgástanulásról, viselkedéstanulásról beszél, Tóth Ákos (2002) pedig már személyiség- és jellemformáló tevékenységről.
Hogyan valósul meg a személyiségformálás az úszástanulás, úszóedzés során? Nézzük: A „tevékenység a nevelési folyamat alapja” - mondja Bábosik (1999). Ha ezt a tevékenységet, vagyis a gyermek tevékenységét, a nevelés folyamatában céltudatosan és célratörően irányítjuk, akkor „olyan magatartás-reguláció” fejődik ki, amely mind az egyén, mind pedig a társadalom szempontjából értékes „autonóm aktivitást” eredményezhet. Azt, hogy ez a belső vezérlésű autonóm aktivitás milyen mértékben képes kifejlődni, azt nagymértékben az határozza meg, hogy a heteronóm szabályozású tevékenységek pedagógiailag mennyire jól irányítottak. A heteronóm szabályozású tevékenységhez a szakirodalom a szociális szabályozást és a tekintélyi szabályozást sorolja. „Az úszásoktatásban az oktató pedagógus (mint tekintélyi irányító) és a közösség (mint szociális szabályozó hatást kifejtő közeg) alapvetően determináns szerepet tölt be nemcsak a mozgástanulás eredményességében, hanem a tevékenység szabályozásában, a nevelési folyamatban is.”
Az úszásoktatás, rendszeres edzés során a tanuló bekerül egy közösségbe, ahol a társaival együtt tevékenykedik, játszik, segítséget nyújt másoknak, megfigyeli társai mozgását, értékeli azt, ezáltal értékeli önmaga teljesítményét, megpróbálja túlszárnyalni önmagát, majd megpróbál legyőzni másokat, tehát társaival kölcsönösen formálják egymást. A tanuló tevékenysége tehát a kortárs csoportban zajlik, a „szociális szabályozó tényezőt” pedig a közöttük kibontakozó interakciók jelentik.
Az oktatásba - legyen az iskolai oktatás, úszásoktatás, vagy magasabb szintű versenysport - bekerülő gyermek elfogadja a tanár, az úszóoktató pedagógus, az edző vezető szerepét, tekintélyét, tehát „tekintélyi szabályozás” alá kerül. A tekintélyi szabályozás korfüggő, kialakulásának időszaka egybeesik az úszásoktatás kezdetének időszakával. Mivel az úszásoktatást, a vízhez szoktatással kezdve már óvodás, kisiskolás korban megkezdjük, ez a tekintélyi szabályozásnak szenzibilis időszaka, amikor a tanulók kezdik elfogadni az úszóoktató pedagógus irányítását.
Úszásoktatás #2 - Légzésszabályozás és tájékozódás a vízben (3+)
Különböző úszásoktatási módszerek és megközelítések
Az úszni tudás nem kötelező, de az úszni tanulás fontos része a gyermek életének, sőt elengedhetetlen ahhoz, hogy a szülő biztonságban engedhesse a vízbe és a vízi tevékenységek széles skálájának kipróbálására. A kajakozás, a vitorlázás, a vízicsúszdák és a vízisí csak néhány olyan tevékenység, amelyet az egész család magabiztosan élvezhet, ha a gyermek is tud úszni.
Annak érdekében, hogy megalapozzuk a gyermek víz iránti érdeklődését és szeretetét, már mindössze néhány hónapos koruktól kezdve sokat tehetünk, gondoljunk csak a babaúszásra, a vízben való játékra, a vízi vagy víz közeli környezetekben tett kirándulásokra vagy a mesékre. Ekkor még nem beszélhetünk úszásoktatásról, de már ezekkel is sokat tehetünk azért, hogy a gyermek a félelem helyett örömmel és kíváncsisággal közelítse meg a vizet.
A gyermekek egymást motiválva könnyebben megbarátkoznak a vízzel. A babaúszás általában 3-4 hónapos kortól 3 éves korig tart, amelyet követően 3-6 éves korban további vízhez szoktató és az úszást előkészítő oktatás következhet. A tényleges úszás gyerekeknek 6 éves kortól kezdődik az úszástechnikák és -nemek alaposabb megismerésével.
Szülő által
Az úszni tanítani a gyermekedet vagy gyermekeidet nagyszerű közös élményt jelenthet, és különleges időtöltés lehet a családdal. Mindenképp ügyelj azonban arra, hogy mindezt teljes biztonságban tedd. Először is, nagyon fontos, hogy te magad is vízbiztos úszó legyél, hogy meg tudd tanítani gyermekednek az alapokat. Győződj meg róla, hogy kényelmesen és magabiztosan mozogsz a vízben - ezt a gyermeked is érezni fogja és nagyobb valószínűséggel fogja ő is jól érezni magát melletted. Röviden szilárd alapokkal és egyfajta könnyedséggel kell rendelkezned a medencében.
Első és legfontosabb a biztonság! A biztonság minden úszásoktatásban prioritás, akkor is, ha te magad szeretnéd megtanítani a gyermekedet úszni. Ismeretlen környezetben a gyermek elbizonytalanodhat vagy pánikba eshet. Ezért olyan fontos, hogy biztonságban érezze magát, amíg tanul. Ehhez ideális lehet egy úszóöv vagy úszómellény használata. A felszerelést kiegészítheted egy vízi nudlival vagy úszódeszkával. Ezeket könnyedén beszerezheted a legnagyobb sportáruházláncokban, de sok uszoda ingyenesen biztosítja őket.
Az is fontos, hogy a megfelelő pillanatot válaszd ki arra, hogy gyermekedet bevezesd az úszás világába. A legjobb pillanat az, amikor a gyermek kellően jól érzi magát a vízben és mindenekelőtt tanulni akar. Nincs értelme erőltetni, hiszen a tanulási folyamat nem lesz a legjobb minőségű, ha gyermeked egyáltalán nem akar tanulni. Ha ilyen helyzetben találod magadat, türelemmel és fokozatosan próbáld vízhez szoktatni a gyermekedet. Ilyenkor jól jöhetnek az olyan közös játékok vagy tevékenységek a medencében, amelyekkel gyermeked jól szórakozhat, miközben önbizalmat szerez a vízben.
Ha gyermeked már ismerkedik a vízzel, megtaníthatod neki az úszás alapjait: lebegés elsajátítása hason és háton, a mellúszás láb- és kartempójának elsajátítása, fej vízbe merítése, tárgyak megtalálása merülés közben, vízbe ugrás a medence széléről stb. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a felhajtóerőt biztosító segédeszközök fontosságát, amelyek segítenek a gyermeknek a felszínen maradni és ezáltal növelni az önbizalmát. Nem utolsósorban a szórakozásról sem szabad megfeledkezni! A gyermek számára a különféle játékokon és tevékenységeken alapuló játékos tanulás a legjobb módja az új készségek elsajátításának.
Magánoktatóval
Ahhoz, hogy gyermeked megtanuljon úszni, bármikor fordulhatsz magánoktatóhoz is. Az úszás magánoktatóval történő tanulásának számos előnye van. Először is, gyermekeddel az oktató egyénileg foglalkozik. Ezáltal az oktató képes lesz arra, hogy a gyermek különleges igényeire összpontosítson és személyre szabott, a gyermekhez igazított oktatást biztosítson. A gyermek fejlesztést igénylő területeinek függvényében az oktató az órákat a gyermek szintjének és céljainak megfelelően állítja össze.
Tedd biztonságosabbá a családi nyaralásokat és vízi tevékenységeket azáltal, hogy segítesz gyermekednek úszni tanulni! Ezzel a személyre szabott tanítással gyorsabb fejlődés érhető el, miközben a gyermek a saját tanulási tempójában halad. Emellett a gyermek folyamatos visszajelzésben részesül, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy rossz szokásokat alakítson ki a medencében. Egy magánoktató továbbá gyakran nagyobb rugalmasságot biztosít, mint egy úszóklub. Ez azt jelenti, hogy közösen határozzátok meg, hogy mikor és hol szeretnétek tanulni, így könnyebben belefér az úszás az időbeosztásotokba.
Végül a magánoktatóval folytatott úszástanulás igazi motivációs forrás lehet a gyermekednek, mert az oktató egy megnyugtató és biztonságos környezetet teremt számára, ami önbizalmat ad neki a vízben való fejlődéshez. Ez ideális a minőségi tanuláshoz, különösen az introvertált vagy szorongó gyermekek esetében.
Iskolai úszásoktatás
Az úszás nagyban hozzájárul a gyermekek egészséges testi fejlődéséhez. Az úszás azonban sokáig kiváltságos és igen költséges tevékenységnek számított. Az úszás alapjainak elsajátítása és a vízbiztonság fiatal korban történő kialakítása ma már szerencsére egyre fontosabb részét képezi a testnevelésóráknak.
Az iskolai úszás elterjedését tovább segíti az Úszó Nemzeti Program, amelynek célja, hogy az úszást az iskolai tantervbe illesztve már kisgyermekkorban lehetővé tegye a vízbiztos úszás elsajátítását. Az úszásoktatás Budapest területén is támogatja ezt a kezdeményezést, így a helyi iskolákban és úszóiskolákban is egyre több lehetőség van arra, hogy a gyerekek már fiatal korban biztonságosan és magabiztosan sajátítsák el a vízbiztonságot és az úszás alapjait.
Az iskolai úszástanulás azt is jelenti, hogy a gyermekek csoportban, osztálytársakkal együtt, barátok körében építik önbizalmukat. Az osztály kollektív motivációjának köszönhetően minden tanuló gyors fejlődést érhet el, miközben megtanulja az alapvető biztonsági szabályokat, mindezt pedig ingyenesen, a testnevelésórák keretében tehetik! Ha pedig a gyermek az iskolai úszásoktatáson kívül további foglalkozást igényelne, vagy komolyabban szeretné űzni ezt a tevékenységet, az úszóklubok ajtajai mindenki előtt nyitva állnak.
Mint minden úszásoktatási formában, az úszás iskolában történő elsajátításában is kulcsfontosságú a gyermekek vízbiztonságról és balesetmegelőzésről való tájékoztatása. A gyermekek ezáltal megtanulják, hogyan kell viselkedni a medence körül, hogy nem szabad futni, kiabálni vagy lökdösni a többi fürdőzőt. Az uszodák veszélyes környezetek lehetnek, különösen akkor, ha a gyermekek még nem tudnak jól úszni. Ezért fontos, hogy már korán megismerjék a biztonsági szabályokat.
Az iskolai környezetben való úszástanulással gyermeked megtanulja, hogy önmagára és másokra is vigyáznia kell a vízben és a medence körül is: Valaki bajban van? Szóljak az úszásoktatónak? Megnyugtassam az osztálytársamat? Az úszás alapjainak megtanulásával párhuzamosan más készségek és tulajdonságok, például a csapatszellem, az együttműködés és az empátia is fejlődik. Végül, az iskolai úszástanulás lehetővé teszi a gyermek számára, hogy felfedezze az úszást.
Az úszás mint a tehetséggondozás és sportpedagógia része
A tehetség jellemzői három csoportra oszthatók: egymástól elkülöníthetők a tehetség általános, motoros és pszichikus összetevői. Az élet egyéb területein is az átlagnál jobb képességek jellemzik. A tehetségtelen sportoló nem marad meg az élsportban. Fontos az eltérő közegben való mozgás képessége.
Morális szempontból nem mindegy, mikor mondjuk, hogy tehetséges. A tehetség kritériumai mérhetőek. Adottságai és az edzések segítségével képes a csúcsra jutni. Tartalmazza a versenyúszáshoz szükséges jellemző kondicionális, koordinációs-ügyességi képességeket. Állóképességi dominancia jellemzi. Megnyilvánulásához szükséges az edző következetes munkája. A kognitív képességek szerepe hangsúlyos. Mentális összetevők: versenyzésre való alkalmasság, monotóniatűrés.
Az úszásra az jellemző, hogy eltérő, specifikus közegben kell eredményt elérni. A vízhez való alkalmazkodás, illetve a motoros képességek hiánya alapvetően kizárja a kiemelkedő eredmény elérését. A kondicionális képességek közül az állóképesség dominál, ez egyrészt genetikailag determinált, másrészt 10-30%-ban fejleszthető. Ez a hányad maximális fejlesztést érdemel, mert az edzők szerint ez a képesség döntő jelentőségű.
A sportág monoton jellege miatt az úszó személyiségjegyei is meghatározóak. Pszichikus tulajdonságként a monotóniatűrést és a versenyzésre való alkalmasságot említették. A versenyző eredményeit befolyásolja, hogy mennyire kitartó és mennyire szereti a sportágat. Ez a hosszú évekig tartó felkészítési időszak miatt fontos. E tulajdonságok mellett a kognitív képességekre is szükség van. Ez egyrészt a versenyúszás szabályainak maradéktalan ismeretét, a kvalifikációs szabályokat, taktikai ismereteket és technikai paramétereket is jelenti.
A felnőttkori eredmény eléréséig három nagyobb kiválasztási „szűrőn” esnek át a versenyzők. A kiválasztás folyamatát azonban megelőzi az úszásoktatás, ebben a gyerekek többsége már óvodás- vagy alsó tagozatos korától részt vesz. Az úszásoktatás után elsősorban negatív kiválasztás zajlik. Serdülőkorban (10-12 éves korban) az állóképesség alapján történik. E dominánsan állóképességi sport fejlesztése serdülőkorban kezdődik, csak ezután történik meg a kiválasztás. Abból nem lesz nagy úszó, aki nem dolgozik keményen az eredményért. Többszintű kiválasztás van: 1. mozgástanulás után; 2. technikai elemek után; 3. versenyzés után.
A kiválasztás első szűrője a mozgástanulást követően történik, ahol a négy úszásnemet megtanult gyerekeket választják ki a mozgásügyesség alapján. A második lépcsőben a technikai elemeket sajátítják el a versenyzők, majd felmérik az alkalmazási szintjét. Megjegyzendő, hogy az említett két lépés negatív kiválasztás, ami azt jelenti, hogy nem a jó képességű gyerekeket választják ki, hanem azokat, akik nem rendelkeznek valamely megjelölt képességgel, vagy nem megfelelő szinten tudják alkalmazni a megszerzett képességüket. Ezeknek a gyerekeknek az edzők felajánlják a sportágban maradást szabadidősport-jelleggel, vagy a képességeiknek leginkább megfelelő sportág felé orientálják (pl. öttusa, triatlon, vízilabda) őket.
A harmadik állomáson a versenysportban részt vevő sportolókat választják ki. Felmérik a versenyzési alkalmasságukat, az alkalmazkodóképességüket, a pszichés és a mentális tulajdonságokat, illetve a kondicionális képességeket is. Mindez a serdülőkorra tehető, a fő állóképességi jellemzők ekkor már megjelennek. A verseny maga objektív kiválasztási szisztémaként működik, hiszen a versenyszabályok által meghatározottan történik, és a többi versenyző által elért eredményhez viszonyít.
Említést tettek az edzők a mentális képességen alapuló kiválasztásról is. Vizsgálatunk célja a jelenlegi versenyúszás sajátosságainak felmérése volt pedagógiai szempontból. Az interjúkból és a megfigyelésekből kiderült, hogy a pedagógiai elvek megjelenése, alkalmazása a versenysportban speciálisnak mondható. Ezt figyelembe veszi az edző a versenysporthoz kapcsolódó pedagógiai céljai között. A sportszakember munkája sport- és eredménycéloknak rendelődik alá, a pedagógiai eszközök, módszerek és célok meghatározása, kijelölése és tervezése azonban mindenkor szükséges a sportcélok megvalósítása érdekében. A célok eléréséért figyelembe kell venni a sportoló gyerek érzelmi, affektív és szociális tulajdonságait, igényeit is.
Eredményeink alapján egyetérthetünk Ranschburg Jenővel (2004), aki szerint a tehetséges gyerekek az iskolai programon túlmenően differenciált oktatási tematikát és módszereket igényelnek annak érdekében, hogy képességeiket megfelelően kibontakoztathassák. Vagyis kimagasló szerepe van az edzőnek az egyes gyerekek megismerésében és útjának tervezésében, illetve annak sikeres végrehajtásában. A tehetség összetevői genetikailag meghatározottak, ugyanakkor megjelenése egyéb tényezőktől is függ (Czeizel 2004). A megkérdezett edzők is megerősítették, hogy a szülői segítség, pozitív hozzáállás nélkül nem lehet eredményt elérni. Gallagher és társa szerint nem egyéni, hanem társadalmi tragédiának számít, ha a tehetséges gyerekeknek nem segítünk abban, hogy a képességeiket minél teljesebb mértékben kibontakoztassák (Gallagher-Gallagher 1994). A mai eredményorientált versenysport megköveteli a kiemelkedő képességgel és teljesítménnyel rendelkező sportolók kiszűrését, tehetségük minél magasabb szintre emelését.
tags: #kisgyerek #uszasoktatas #pedagogia