Minden, ami a hanggal kapcsolatos, rezgéseken alapul. Azonban nem mindegy, milyen frekvenciájú rezgésen. Tapasztaltuk már, hogy az egyik muzsika hatására bódult állapotba kerültünk, míg a másik felzaklatott, netán álomba ringatott. Elmondhatjuk, hogy megváltozott a légzésünk, szívritmusunk, vérnyomásunk! Terhesség alatt ugyanezek az állapotok vonatkoznak a pocaklakóra is. Kismamák kerüljék a modern tánczenét és a nyugtató dallamokat részesítsék előnyben!
Egy Elias Canetti nevű híres író egyik könyvében azt írta le, hogy a zenéhez való viszonyunkat anyánk szívdobogásának emléke alakítja. Mintha csak emlékezne a saját születés előtti életidejére, édesanyja akkori szívhangjaira. Canetti úgy véli, hogy minden ismert dobritmus két alapmintára épül fel: az emberi szív nyugodt verésére, és a rohanó állatok patáinak dobogására. Egy másik író, Clausernek hívják, Canettivel szemben azt állítja, hogy a ritmus ősélményét édesanyánk járása okozta ringatás adja. Ennek viszont kétségtelenül kapcsolata van a szívritmussal. A ringatás előhívja a babákban az anyaméh nyugtató, védett, kellemes világát. Canetti és Clauser azt állítják, hogy a babák anyaméhbeli élménye akusztikus-ritmikus természetű, amit a járás ritmikus ringatása, a ki-belégzés ritmusos zaja és a szívritmus együttesen komponálnak meg.
Nagyon sok anya tudja, hogy babája már a negyedik hónaptól reagál a zenére. Egy német orvos számolt be arról, hogy a kismamái nem tudtak a rockkoncerten megmaradni, mert a kemény zenére a babák vadul rugdalózni kezdtek. Ezeket az élményeket később kísérletekben is vizsgálták, és bebizonyosodott, hogy a babák a zenekari összhangzásból a dob ritmusára rugdalóznak.
Egy Clemens nevű kutató kezdte szisztematikusan vizsgálni a zene magzatokra gyakorolt hatását. Kiderült, hogy a babákra Vivaldi és Mozart zenéje hat a legmegnyugtatóbban. A ritmusanalízis aztán kimutatta, hogy a két zeneszerző kompozícióinak ritmusképlete áll a legközelebb az anyai szívdobogáshoz, a légzési ritmushoz. A kísérleti csoportban a két zeneszerző műveire minden magzat megnyugodott, szívverésük egyenletessé vált, mozgásuk kisimultabb lett. A kísérletek is ugyanezt támasztják alá, csak nem ilyen poétikusan.
Még érdekesebb kísérletet végzett De Casper. Egy magnóval összekapcsolható speciális cumit szerkesztett. A cumi eltérő ritmusú szopásával az újszülöttek háromféle zenét tudtak a magnetofonon beindítani. A háromféle zene egyikét a babáknak a terhesség harmadik harmadától kezdve rendszeresen lejátszották. A babák rövid időn belül abban a ritmusban kezdtek el szopni, amelytől az ismerős dallam megszólalt.
Más vizsgálatok szerint a külső környezetből érkező zajok mintegy 20 dB-es erővel, míg az anyából származók 35 dB-es erővel érik el a magzatok hallószervét. Ez is bizonyíték arra, hogy az anya hangjának speciális jelentősége van a magzatára nézve. Újabban francia akusztikus fiziológusok mutatták ki, hogy ha az anya belső hangján beszél a magzatához, arra a magzat szívfrekvencia-változással reagál. De még ennél is érdekesebb, hogy ha csak gondol rá, a pici arra is szívfrekvencia változással reagál. Tehát már az sem mindegy, hogy az anya mit mond a magzatának vagy mit gondol róla.
A muzikalitás fejlődésének másik fontos szerve az egyensúlyi, más néven vesztibuláris rendszerünk. A fej orientációjának és mozgásának regisztrálása a fő funkciója. Egy ugyancsak francia kutató kiderítette, hogy az egyensúlyi rendszerünk a ritmus érzékeléséért is felelős. Az a zene, ami nemcsak a hallókürtöt, hanem az egyensúlyérzékelő rendszert is ingerli, lényegesen nagyobb hatással van a magzatra, mint a csak hallott.
A passzív zenehallgatásnak, amelybe az anya teste nem kapcsolódik be, nincs olyan fejlesztő hatása a magzati intelligenciára és zenei érzékre, mint amikor maga a kismama énekel babájának, és az ének ritmusára mozog is, vagy a hallott zene ritmusára táncolgat. Javasolom a kismamáknak, hogy naponta hallgassanak legalább fél órán keresztül komolyzenét, főleg Mozartot vagy Vivaldit.
Talán meglepő, de számos kutatás született azzal kapcsolatban, miket hall a magzat odabent, és mindez milyen hatással van rá. Az egyik leghíresebb egyén, aki a babák és a zene viszonyával foglalkozott, Elias Canetti volt. Az édesanya szívdobogása az első ritmus, melyet a gyermek megismer. Valójában a zene azért van jótékony hatással a babákra bent az anyaméhben és kint a születés után is, mert ritmikus hangsorokból áll.
A magzatok a második trimeszterben már érzékelik a hangokat, melyek a külvilágból származnak. A várandósság 24. hetében már kifejlett hallással rendelkeznek, később pedig jelzik is, ha túl hangos vagy nekik nem tetsző zenét hallanak. Az biztos, hogy az édesanya hangja jut el hozzájuk a leginkább: a magzatvíz ugyanis tompítja a külső hanghatásokat. Éppen ezért javasolják a szakemberek, hogy az anya mindenképp beszéljen, énekeljen a kicsinek, erre a hangra a babák emlékezni fognak és megnyugtatja őket, amikor majd idekint is hallják.
Amikor a kismama pihen és kiegyensúlyozottan, békésen lélegzik, azt a baba is megérzi az anyaméhben és ő is megnyugszik. Például sokan nem tudják, hogy a ritmikus mozgás, ringatózás, hintázás során a jobb és bal agyfélteke összekapcsolódik, ez pedig a későbbi írástanulás egyik alapfeltétele.
Szoktál hamisan énekelni? Volt már, hogy ezt szóvá tette a kisbabád? Számos tudományos bizonyítékot olvashatunk arról, hogy már magzati korban is érzékelik a zenét a gyerekek. A 24. héttől már eltudja különíteni a külső és belső zajokat és ilyenkor már érzékeli a beszédet is. A zenehallgatás boldogsághormonokat (endorfint) termel a kismama és kisbabája számára is, így csökkentheti a feszültséget.
A kutatások szerint azok a babák, akik magzati korban is hallgattak zenét (ne a metálra gondoljunk) születésük után nyugodtabbak lesznek, a kreativitásuk nagyobb lesz és később jobb nyelvi és matematikai készségekkel rendelkeznek. Milyen zenéket érdemes hallgatni? Vivaldi, Haydn, Mozart műveinek többsége kiváló. Leginkább azért, mert ezeknek a műveknek a tempói állnak legközelebb az emberi szívműködés tempójához.
Sok baba CD kapható a boltokban, de saját válogatást is készíthetünk. De mindenek előtt kedves édesanya és édesapa! (Legalább annyira fontos) énekeljetek bátran, a Ti hangotok lesz az igazi és elsődleges támpont a gyermeketek születése után. A biztos pont az ismerős hang. Születés után a korábban sokat énekelt dalok ismerősek lesznek kisbabátok számára, így erősíteni tudjátok a kezdeti kötődés kialakulását. Nincs hamis hang, a babátok számára a legtökéletesebb hang a tiétek, ami csak létezik.
Sokszor hallhatjuk, hogy a zene megnyugtat, ösztönöz minket és jótékony hatásai is vannak. Ha rossz kedvünk van, vagy ha éppen kicsattanunk az örömtől, ha éppen esküvőn vagyunk vagy temetésen, vagy csak a házimunkát végezzük el otthon, a zene az, ami legtöbbször ott van velünk és segít kicsit az érzékeinket megnyugtatni. Amikor eljön a nagy pillanat és kiderül, hogy mi is egy csoda részesei lettünk és babát várunk, azt mondják, hogy a pici már akkor is reagál a zenére, amikor még csak a hasunkban van. Bár egy korábbi cikkből kiderül, hogy sok kutató úgy gondolja, már a 16. héttől érzékeli a magzat a zajokat, de ami teljesen biztos, hogy a 24. héttől már teljesen képes reagálni a hangokra és elkülöníteni azokat.
Azoknál a babáknál, akiknél még magzati korban az édesanyjuk zenét hallgatott, születésük után sokkal gyorsabban haladnak a beszédfejlődésben és mindemellett nyugodtabbak is lesznek. Persze van úgy, hogy nem szeretjük a komolyzenét, de vannak lágyabb, kellemes hangzásúak is, ilyenek például Mozart: Kis éji zenéje, ami talán picit ritmusosabb, Vivaldi: 4 évszakja, ami valóban lágy és kellemes, vagy vannak kifejezetten kismamáknak való összeállítások, amit szintén érdemes megkeresni az interneten. A babaaltatódalokra talán még mi is teljesen ki tudunk kapcsolni és mindemellett dúdolhatunk is vagy énekelhetünk mellette.
Semmiképp ne törődjünk azzal, hogy mennyire hamiskás a hangunk, higgyétek el a picitől nem fogunk ezért letolást kapni. Mindenképpen érdemes ezeket a módszereket alkalmazni, mert nem csak jótékony hatása van, de ezzel megnyugtatjuk magunkat és a picit is.
A zene életünk szerves részét képezi. Kutatások kiderítették, hogy már magzati korban érzékeljük a külvilágban szóló muzsikát, sőt reagálunk is rá. Ha az anyuka a megfelelő ritmusú zenét hallgatja, ezzel sokat segít a baba fejlődésében. A magzat már egészen korai időszaktól képes hallani. A 24. héttől pedig már el tudja különítani a külső és belső zajokat, jól érzékeli a beszédet.
Nemcsak a baba, hanem az anya is megnyugszik a várandósság alatti zenehallgatástól. A zene segíti az ellazulást, energiával, boldogsághormonokkal (endorfin) tölti fel az anyát, magzatot egyaránt. Ha a várandósság alatt a kismama énekel a magzatnak, vagy zenét hallgatnak, akkor csökken a rúgások gyakorisága az anyaméhben. (Azért tegyük hozzá, hogy ez csak a lassabb, klasszikus zenére, altatódalokra igaz. Ha az anya metál zenét hallgat, a baba aktív rugdosással reagál, és ez nem azt jelenti, hogy élvezi a ritmust, hanem inkább szabadulni szeretne tőle.
A tapasztalatok szerint, ha a szülés alatt halk dallam szól, akkor jelentősen csökken a szülő nő félelme, és kevesebb fájdalomcsillapítóra lesz szüksége, ugyanis az endorfin termelés itt is beindul, ami természetes fájdalomcsillapítóként funkcionál. A szakemberek azt is kiderítették, hogy a zene különösen jótékony hatással van a magzat, később pedig a baba fejlődésére. A magzatkorban történő zenehallgatás elősegíti a születendő gyermek kreativitását, csemeténk később jobb nyelvi és matematikai készségekkel rendelkezik majd, ha gyakran hallgatunk együtt zenét.
Azok a babák, akik zenét hallgattak magzatként, csecsemőként nyugodtabbak voltak mint a zenét nélkülöző társaik. Ha csecsemőkorban is folytatjuk a kicsi „zenei képzését”, sokat teszünk azért, hogy gyorsabb és könnyebb legyen a beszédfejlődése. Továbbá a zene összehangolja a két agyféltekét, formálja az értelmet, az érzelmeket, tökéletesíti a mozgást, segíti a szociális érést.
Az újszülöttek képesek felismerni a magzatként hallott zenét. Ha a nyűgös kicsinek lejátsszuk a várandósság alatt hallgatott kedvenceinket, azt fogjuk tapasztalni, hogy a baba megnyugszik, mosolyog, boldogan gőgicsél az ismerős dallamokról. Ahogy már korábban említettem, nem mindegy, hogy mivel szórakoztatjuk magunkat és magzatunkat. A vizsgálatok szerint a nyugtatásra a barokk klasszikus zeneszerzők a legalkalmasabbak: Bach, Mozart, Vivaldi, mivel zenéjük hatvan-hetven taktust tartalmaz percenként, ami közel áll az emberi szívverés nyugalmi állapotához. Az agyban alfahullámokat kelt, kikapcsol, relaxál.
A zenehallgatáshoz hasonlóan jótékony hatást ér el a kismama, ha minél gyakrabban énekel a magzatának. Nem kell félni attól, hogy a hamis énekével tönkreteszi a gyerek hallását! Ezzel erősíti kettejük kapcsolatát, és jótékonyan fejleszti a baba idegrendszerét.