Az egészségügyi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy a terhesség mindhárom trimeszterében előírnak egy részletes laborvizsgálatot. A várandós nő rendszeres kivizsgálása a saját és a születendő baba egészsége szempontjából is elengedhetetlen. A születendő gyermek egészsége szempontjából nemcsak a várandósság időszaka, hanem már a fogantatást megelőző hónapok is rengeteget számítanak. A terhesség mindhárom trimeszterében végezni kell egy-egy laborvizsgálatot. Ezekre jellemzően a hatodik-nyolcadik, a huszonkettedik-huszonnegyedik és a harminchatodik-harmincnyolcadik hét környékén kerül sor.
„A laborvizsgálatokból egyrészt az általános egészségi állapotról kapunk felvilágosítást. Másrészt, ha valami eltérés van bennük, akkor az valamilyen betegségre utalhat” - mutatott rá Dr. Fedina Laura szülész-nőgyógyász. A várandósság trimesztereiben többféle laborvizsgálatot is fontos elvégeztetni.
Az első trimeszterben van egy általános „nagyrutin” vizsgálat, amely vizelet- és vérvizsgálatot foglal magában. Ezek eredményei alapján sok mindent megtudhat az orvos a páciensről, például azzal kapcsolatban, hogy van-e már eleve valamilyen betegsége a várandós nőnek. „Ennek részletes leírására azonban több száz oldal sem lenne elegendő, hiszen a leukémiától a cukorbetegségen át egészen a vese-, hasnyálmirigy- vagy májproblémákig rengeteg mindent nézünk” - mondta a szakember.
A kivizsgálás egyik fontos része, hogy meghatározzák a várandós vércsoportját és esetleges alvércsoportját, valamint a vörösvértest elleni antitestek típusait és mennyiségét, amelyek egyik része a várandós és magzata között esetleg jelenlévő antitesteket mutathatja ki. Ezekre a vizsgálatokra főként azért van szükség, mert előfordulhat, hogy az anya és a magzat különböző vércsoporttal rendelkezik, emiatt pedig a kismama szervezete idegenként érzékeli a babát, és ellenanyagokat kezd ellene termelni.
A fentiek mellett - térítés ellenében - lehetőség van az úgynevezett TORCH laborvizsgálat elvégeztetésére is, amely azon kórokozók korábbi vagy aktuális jelenlétét vizsgálják, amelyek potenciálisan károsíthatják a magzatot. Ezek közé tartoznak a herpeszvírusok , a Toxoplasma gondii, a rubeola és Citomegalovírus is.
LDH érték terhesség alatt
A terhesség második harmadában végzett laborvizsgálatokkal az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjét is nézzük, amely a preeklampszia, vagyis az úgynevezett terhességi toxémia kialakulásának egyik előjele lehet. Ez a kóros állapot az anyai vérnyomás emelkedésével, ödémával és fehérjevizeléssel együtt járó, súlyos betegség, amely a magzatot és az anyát egyaránt veszélyezteti” - magyarázta a szülész-nőgyógyász. Ez a probléma egyébként a terhes nők nagyjából 5 százalékát érinti, és rövid távon is súlyos következményekkel járhat. Egyik legfontosabb hatása, hogy csökken a méhlepény vérellátottsága, ezért a gyermek nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz.
A laktát-dehidrogenáz (LDH) egy enzim, amely a szervezet legtöbb szövetében, a sejtek belsejében fordul elő. Ha a szövetek megsérülnek vagy elpusztulnak, az LDH kiszabadul a sejtekből, és a véráramba kerül. A totál LDH szint mérése gyakorlatilag az öt féle LDH izoenzim együttes mérését jelenti. Általánosságban az LDH meghatározást főleg idült vagy krónikus szövetkárosodás kimutatására és súlyosságának megállapítására, néha a rosszabbodó állapot követésére használják.
Az LDH emelkedése és az LDH izoenzimek egymáshoz viszonyított arányainak megváltozása többnyire szövetkárosodást jelez. Az LDH szint általában a szövetkárosodás kezdetekor kezd el emelkedni, bizonyos idő múlva tetőzik, majd esni kezd. Emelkedett LDH szinttel járhatnak az alábbiak: agyvérzés (stroke), miokardiális infarktus, pulmonalis embólia, alkohol fogyasztás, hemolitikus anémia, vészes vérszegénység (B12 vitamin hiány; megaloblasztos anémiák, fólsav hiány), mononukleózis (mononucleosis infectiosa; cytomegalovirus vagy Epstein-Barr virus fertőzés), tüdő- vagy bélinfarktus, vesebetegség, májbetegség, hasnyálmirigy-gyulladás.
A laktát-dehidrogenáz (tejsav-dehidrogenáz) egy fehérje, egészen pontosan egy enzim, amelynek fontos szerepe van az energiatermelésben (a piroszőlősav tejsavvá történő reverzibilis átalakulását katalizálja). A laktát-dehidrogenáz a sejteken belül, a sejtplazmában található, és szinte minden szövetben jelen van. Nagyobb koncentrációban tartalmazza a máj, a vázizom, a szívizom, a vesék és a vörösvértestek. Laborvizsgálat során a keringésben található enzimaktivitást mérik.
Normál esetben a vérben csak kis mennyiségű LDH található, amely többnyire az elhalt sejtekből szabadul fel. A laktát-dehidrogenáznak öt izoenzimje ismert, amelyek a különböző szövetekben eltérő mennyiségben vannak jelen.
Az LDH szintje és a terhesség
Egy 37 hetes terhes nő esetében az LDH értéke 407 volt, ami a következő héten 435-re emelkedett. Az AP érték is hasonlóan magas volt, míg a többi laboreredmény a normál tartományban maradt. A vérnyomás 105/60 volt, ami teljesen rendben van.
Ha csak egy laborparaméter izolált eltéréséről van szó, akkor nem valószínű, hogy a terhességet ez befolyásolná. Az LDH5 izoforma a májsejtek pusztulását jelzi, míg az LDH1 emelkedése főként szívizomsérülésre jellemző. Az LDH meghatározásának régóta szerepe van a mellkasi fájdalom esetében (AMI differenciáldiagnosztikája), azonban más vizsgálatok gyakorlatilag kiszorították az infarktus diagnosztikájából.
Az LDH szint általában a szövetkárosodás kezdetekor kezd el emelkedni, bizonyos idő múlva tetőzik, majd esni kezd. Az emelkedett LDH szint azonban nem mindig jelenti azt, hogy olyan betegsége van, amely kezelést igényel. Okozhatja intenzív testmozgás és bizonyos gyógyszerek is (pl. Aspirin). A vérminta hemolízise (a vérvétel során a vörösvérsejtek károsodtak) is előidézheti az emelkedést, de ez technikai hiba, nem jelez betegséget.
Az LDH szintje és a tumortömeg között gyakran van összefüggés, ezért egyes daganatos elváltozások esetén a laktát-dehidrogenáz értékének rendszeres mérése hasznos visszajelzést adhat a kezelés (pl. kemoterápia) eredményességéről is. Az LDH daganatos megbetegedések diagnosztizálására tehát nem alkalmas, szintjének monitorozása azonban bizonyos esetekben hasznos lehet a már diagnosztizált tumoros elváltozások kezelését és lefolyását illetően.
A magas LDH érték lehetséges okai terhesség alatt
Akut vagy idült betegségek, fertőzések, illetve sérülések sejtkárosodással járhatnak, amely során nagyobb mennyiségű tejsav-dehidrogenáz jut a keringésbe. Mivel a laktát-dehidrogenáz szinte az összes szövetben megtalálható, és több szervben is viszonylag magas a koncentrációja, emelkedett értékkel számos esetben találkozhatunk. Éppen ezért az LDH diagnózis felállítására önmagában nem alkalmas, és a magas érték hátterében meghúzódó pontos ok felderítéséhez egyéb kiegészítő vizsgálatok is szükségesek.
Magas LDH érték jellemző például a következő esetekben: fertőzések (pl. mononukleózis, agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás), vörösvértestek szétesésével járó állapotok (pl. hemolitikus anémia), megaloblasztos anémia (ennek leggyakoribb oka a folsav- és B12-vitaminhiány), izomsérülés, izombetegség, tüdőt érintő megbetegedések (pl. tüdőgyulladás, embólia), szívinfarktus, vesebetegség, májbetegség (pl. májzsugor, májgyulladás, májdaganat), hasnyálmirigy-gyulladás, belek vérellátási zavara, súlyos égés, egyes daganatok.
A daganatokat illetően az LDH egy nem-specifikus marker, vagyis a magas szintnek a tumoros elváltozáson kívül számos egyéb oka is lehet. Például a vizeletben mért magasabb LDH enzimaktivitás jelezhet hólyag- vagy vesetumort, azonban sokszor felső húgyúti fertőzések esetén is hasonló eredményt kapunk.
Néhány daganattípus (pl. emlőtumor, hererák) esetén a laktát-dehidrogenáz aktivitás akár prognosztikai faktorként is használható. Az LDH szintje és a tumortömeg között gyakran van összefüggés, ezért egyes daganatos elváltozások esetén a laktát-dehidrogenáz értékének rendszeres mérése hasznos visszajelzést adhat a kezelés (pl. kemoterápia) eredményességéről is.
A laktát-dehidrogenázt korábban kiterjedten alkalmazták a szívinfarktus diagnosztikájában, mára azonban a troponin vált a “gold standarddá”, ezért klinikai jelentőségét ebben a vonatkozásban nagyrészt elvesztette.
Egyéb tényezők, amelyek hatására az LDH megemelkedhet
Megerőltető fizikai aktivitás a vizsgálatot megelőzően, a vérminta helytelen kezelése vagy tárolása okozta hemolízis, alkoholfogyasztás, vázizomrostok szétesésének (rhabdomyolysis) fokozott kockázatával járó szerek fogyasztása (pl. kokain, amfetamin, ecstasy, statinok, ciklosporin).
Az emelkedett LDH nem feltétlenül jelenti azt, hogy a háttérben valamilyen betegség áll. A magas laktát-dehidrogenáz okának felderítése a kezelőorvos feladata, aki a kórelőzmény, a fizikai vizsgálat, a tünetek és az egyéb leletek eredményének ismeretében állítja fel a kórismét, és tesz javaslatot a kezelés szükségességét illetően.
Hogyan lehet a magas LDH-szintet csökkenteni?
A laktát-dehidrogenáz szint mérése egy gyakran végzett, egyszerű vizsgálat, amelynek haszna, hogy jelezheti egyes kórállapotok fennállását. A laktát-dehidrogenáz értékének csökkentése a magas szintet kiváltó ok feltárásával és kezelésével lehetséges. Amennyiben az emelkedett értéket például megerőltető edzés okozta, a magasabb LDH-szint nagy valószínűséggel csak átmeneti jelenség, amely a regenerálódást követően rendeződni fog. Ha azonban egy súlyosabb betegség (pl. tumoros elváltozás) áll a háttérben, annak szakszerű kezelése a legfontosabb feladat.
Alapvető vérvizsgálatok terhesség alatt
Visszaáll-e a normális értékre a szülést követően? Ha a magas LDH-szintet nem specifikus okok, mint például fizikai megterhelés vagy átmeneti szövetkárosodás okozza, akkor a szülést követően várhatóan normalizálódik. Amennyiben azonban a magas érték valamilyen alapbetegségre utal, annak kezelése és a szülést követő időszakban történő monitorozás döntő a normál értékek elérésében.
A terhesség alatti hypertoniás állapotok és a preeclampsia jelentősége abban áll, hogy a perinatális mortalitást és morbiditást jelentősen megemeli, azaz a szülés körüli időszakban mind az anya, mind pedig újszülöttje egészségi állapotát akár életveszélybe is sodorhatja. A magas vérnyomás önmagában háromszorosára, míg fehérjevizeléssel együtt hússzorosára emeli a szülés körüli magzati halálozást. Ezeken kívül magzati szövődmények is kialakulhatnak. Gyakran vezethet koraszüléshez, krónikus méhen belüli oxigénhiányos állapothoz, illetve méhen belüli sorvadás is kialakulhat. Sajnálatosan jelentősek az anyai szövődmények is. Kialakulhat görcsroham (eclampsia), tüdőödéma, méhlepény leválás, bonyolult véralvadási probléma is.
A veszélyállapot megítélése szempontjából két eltérő kategóriát kell megemlítenünk: az egyik a terhesség alatti hypertóniás (magasvérnyomás) állapot, a másik a praeeclampsia. A praeeclampsia definíciója: terhesség betöltött 20. hete után jelentkező hypertonia (magasvérnyomás) mellé társuló proteinuria (fehérjevizelés), melynek mértéke meghaladja a 0,3 g-ot naponta.
A probléma orvosi szempontból történő osztályozása: Terhesség által kiváltott hypertonia: Elsődlegesen a terhesség 20. hete után kialakuló vérnyomás-emelkedés, fehérjevizeléssel, húgysavszint emelkedéssel együtt. Rárakódásos forma: Korábban fennálló hypertonia vagy vesebetegség talaján kialakuló praeeclampsiás állapot. Krónikus hypertonia: A terhesség előtt fennálló, esetleg a terhesség első 20 hetében felismert hypertonia, mely nem jár együtt szignifikáns proteinuriával. Átmeneti terhességi hypertonia: A terhesség alatt, a szüléskor illetve szülés utáni 24 órán belül jelentkező hypertonia, mely nem jár proteinuriával és kb. a szülést követő 10 napon belül rendeződik.
Külön említést érdemel egy speciális kórkép, a HELLP szindróma. Magas vérnyomás gyakran társulhat a kórképhez, de a legalattomosabb és egyben a legsúlyosabb formában nem ez a jellemző tünet. A szervezet működése megváltozik, romlik a májfunkció, a vesefunkció, nagymértékben csökken a vérben keringő, véralvadásért felelős vérlemezkék száma, ami összetett keringési és véralvadási problémához vezet.
A probléma szempontjából a legfontosabb szülészeti alapelv az, hogy ne pusztán gyógyítani próbáljuk az állapotot, hanem megelőzni. Erre akkor van lehetőségünk, ha a terhesgondozás során időben felismerjük a kórjelző tüneteket. Alapkövetelmény a vérnyomás és a vizelet fehérjeszintjének rendszeres ellenőrzése, melyet a 20. terhességi héttől minden terhesgondozási vizit alkalmával el kell végezni! Szintén fontos, hogy laborvizsgálatok során ellenőrizzük a máj-, és vesefunkciós paramétereket, vérképet is.
Fontos szempont a részletes anamnézis, melynek során megpróbáljuk felderíteni a magas vérnyomás kezdetét. Lehetséges az is, hogy krónikus vesebetegség állhat a háttérben, esetleg a várandós kismama családjában fordult elő magasvérnyomás-betegség, praeeclampsia vagy eclampsia. Ilyen esetekben az alábbi vizsgálatok elvégzése indokolt: általános belgyógyászati vizsgálat, EKG, ABPM - 24 órás vérnyomás monitorozás, szemészeti vizsgálat, laboratóriumi vizsgálat (Hgb, Ht, Fvs, süllyedés, thrombocytaszám, összfehérje, se kreatinin, karbamid N, se húgysav, se bilirubin, se kalium, se natrium, sGOT, sGPT, LDH, coagulogram, OGTT), 24 órás vizeletfehérje-meghatározás, tenyésztés, üledék.
Természetesen várandós állapotban nem elegendő csupán az anya egészségi állapotát ellenőrizni, hanem nagy figyelmet kell fordítani a magzat állapotára is. A magzat állapotáról legegyszerűbben ultrahangvizsgálattal (biometria, magzatvíz meghatározás), a köldökzsinór és a magzati erek áramlásvizsgálatával (flowmetria), valamint magzati szívhangvizsgálattal (CTG, NST) győződhetünk meg. E vizsgálatok alapján eldönthető, hogy az anyai állapot kezelésére rövid-, vagy hosszútávon kell berendezkedni.
Azonban a magzat állapotának az eltérése egyértelműen a terhesség befejezését, terminálását teszi szükségessé, még egy esetleges művi koraszülés indikálása esetén is.