A gyermekvárás természetes útján falakba ütközve sok pár dönt a lombikprogram elkezdése mellett. A döntés meghozatala azonban megannyi kérdést és kételyt vethet fel az érintettekben, többek között a beavatkozások esetleges kockázatával kapcsolatban. Mivel évről évre egyre több gyermek születik mesterséges megtermékenyítés segítségével, így számos tanulmány is foglalkozik a témával, annak érdekében, hogy minél hitelesebb információkat tudjanak megosztani mind a párokkal, mind a szakemberekkel.
Az in vitro fertilizáció (IVF, közismert nevén lombikbébi program) során a petesejt hímivarsejttel történő megtermékenyítése a testen kívül, laboratóriumi körülmények között történik. A megtermékenyítést követően a létrejött embriót visszajuttatják a méhbe. Ez az eljárás az asszisztált reprodukciós technológiák (ART) közé tartozik, és az elmúlt évtizedek technológiai fejlődésének köszönhetően egyre biztonságosabbá és eredményesebbé vált.
A lombikprogram során az orvosok különféle hormonális készítményeket segítségül hívva igyekeznek a szervezetünket a lehető legalkalmasabbá tenni a petesejtek leszívására, majd azok visszaültetésére a megtermékenyítés után. A petefészkek működésének a serkentésével azonban megemelkedhet a szervezet ösztrogén szintje is. Az ösztrogén (vagyis a tűszőhormon) a női szervezet legfontosabb nemi hormonja, amely részrt vesz a másodlagos nemi jellegek - így az emlők - kialakulásában is.
Szerencsére napjainkban egyre több tudományos kutatás foglalkozik a lombikprogram és a daganatos megbetegedések összefüggéseivel, kiemelten a mellrák kialakulási kockázatának növekedésével, így a témáról való tudásunk is egyre bővül.
Gyakori tévhitek az IVF-vel kapcsolatban
Az interneten böngészve ugyanakkor könnyen szembe kerülhetünk olyan megtévesztő, álhíreket terjesztő cikkekkel, videókkal, amelyek sokszor teljesen alaptalanul, vagy nem hiteles kutatásokra hivatkozva egyértelműsítik és felnagyítják a problémát, ezzel további szorongásokat ültetve el bennünk. Érdemes ezért mindig szemfülesnek lenni és utánanézni, hogy az olvasottak valóban megbízható, hiteles forrásból származnak-e, és csak ezek után eldönteni, hogy valóban elhisszük-e az olvasottakat, látottakat.
A forrás megbízhatóságát támaszthatja alá, ha a cikk, amit olvasunk minél frissebb, vannak megjelölt hivatkozásai, fel van tüntetve a szerző, illetve ha olyan oldalon jelenik meg, melyről jó eséllyel feltételezhetjük, hogy nem csak kattintatásvadász cikkeket közöl.
Tévhitek és tények az IVF-vel kapcsolatban:
- Tévhit: Az IVF minden esetben sikeres. Tény: Az IVF jelentősen növeli a teherbeesés esélyét, azonban a beavatkozás nem minden esetben sikeres. Az eredményességet több tényező is befolyásolja, például az életkor, a meddőségi probléma jellege, valamint a petesejtek és a spermiumok minősége.
- Tévhit: A meddőség kezelésének egyetlen módja az IVF. Tény: Az IVF csak egyike a sokféle elérhető termékenységi kezelésnek. További kezelési lehetőségként elérhető a gyógyszeres terápia, a sebészi beavatkozás és a méhen belüli megtermékenyítés - a kezelés típusa elsősorban a meddőség hátterében álló októl függ.
- Tévhit: IVF során mindig ikerterhesség alakul ki. Tény: Régebben az IVF során a többszörös embriótranszfer miatt nagyobb volt az esélye az ikerterhességnek, de a modern gyakorlatban egyre gyakoribb az egyetlen embrió visszaültetése, hogy csökkentsék a többes terhességek kockázatát.
- Tévhit: Az IVF növeli a magzati rendellenességek kockázatát. Tény: A legtöbb IVF-kezeléssel fogant gyermek egészségesen születik. Bár minimálisan magasabb a kockázata bizonyos születési defektusoknak IVF esetén, összességében mégis alacsony a kockázat.
- Tévhit: Az IVF fokozott egészségügyi kockázatot jelent az anya számára. Tény: Az IVF leggyakoribb mellékhatásai enyhék, általában enyhe puffadás és székrekedés jelentkezik. A súlyos szövődmények ritkák és jól kezelhetők.
- Tévhit: Az ananászfogyasztás javíthatja az IVF sikerességét. Tény: Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az ananász vagy bármely egyéb specifikus élelmiszer fogyasztása növelné a kezelés sikerességét.
- Tévhit: Az IVF-fel fogant gyermekeknek fejlődésbeli problémáik vannak. Tény: A legtöbb IVF-kezeléssel fogant gyermek normálisan fejlődik.
- Tévhit: Az IVF csökkenti a petefészek petesejt tartalékait. Tény: Az IVF során stimulálják a petefészkeket, hogy egyszerre több petesejtet érleljenek meg a menstruációs ciklus során. Ez azonban nem csökkenti a petefészek tartalékait.
- Tévhit: A petefészek-stimuláció daganatok kialakulását okozhatja. Tény: A jelenlegi kutatások egyelőre nem igazoltak kapcsolatot a petefészek stimulációs kezelés és a petefészekrák fokozott kockázata között.
- Tévhit: Az IVF korai menopauzát eredményez. Tény: Az IVF során előidézett hormonális változások a menopauza tüneteit idéző panaszokat okozhatnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ténylegesen megkezdődne a menopauza.
- Tévhit: Ha az első IVF sikertelen, a következő is biztosan az lesz. Tény: Az IVF sikertelenségének hátterében számtalan tényező állhat, azonban a sikertelen kezelés nem jelenti automatikusan azt, hogy a következő kezelés is az lesz. Az IVF sikeressége számos biológiai és hormonális tényező függvénye. Fontos, hogy a kezelőorvosa azonosítsa a sikertelen beavatkozás okát, és speciálisan úgy alakítsa a kezelési protokollt, hogy minimalizálja a következő kezelés eredménytelenségének kockázatát.
- Tévhit: Az IVF sikerességét nem befolyásolja az életmód. Tény: Gyakori tévhit, hogy az IVF a meddőség biztos kezelési módszere, amely felülírja az egészségtelen életmód okozta bármely negatív hatást - e tévhit miatt pedig gyakran irreális elvárásokkal állnak a páciensek az IVF-kezeléshez. Kimutatták, hogy bizonyos életmódbeli tényezők - a túlsúly, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a krónikus stressz - termékenységi problémákhoz vezethet mindkét nemnél.
Az IVF és a daganatos megbetegedések kutatása
Farhud és munkatársai (2021) áttekintő cikkükben 100 olyan kutatás eredményét igyekeztek összefoglalni, amelyek a lombikprogram hormonkezeléseinek hatását a mellrák kialakulási kockázatával összefüggésben vizsgálták. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a betegség kialakulása egyénenként mindig nagyon sok tényezőtől függhet.
A nagy mintaszámú vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kezelések szempontjából a mellrák kialakulásának kockázata azoknál nőhet, akik hosszabb ideig kaptak terápiát, illetve azoknál a nőknél, akik a 40 évnél idősebbek. Mindezek tudatában - ahogy erre a kutatók is felhívják a figyelmet - a kezelési folyamatot övező tudatosság hihetetlenül fontos lenne, hogy beépüljön az orvosi és pszichológiai ellátásba, hogy a lombikprogramra jelentkező nőket tájékoztatni tudják a reprodukciós eljárások esetleges kockázatairól, következményeiről.
Magasabb lehet egyes rákbetegségek kialakulásának kockázata, ha egy gyermek az után jön világra, hogy előzetesen lefagyasztották az embrióját - állítja egy friss skandináv tanulmány. A meddőségkezelésben alkalmazott mesterséges megtermékenyítés, avagy az asszisztált reprodukciós eljárások a többi között lehetővé teszik, hogy a női petéket laboratóriumi körülmények között megtermékenyítsék férfi hímivarsejttel, majd az embriót beültessék az anyaméhbe. Ezt nevezzük in vitro fertilizációnak (IVF) és embriótranszfernek. A beültetés megtörténhet azonnal, de világszerte egyre gyakrabban alkalmazott módszer, hogy az embriókat először lefagyasztják, majd egy későbbi beültetés előtt olvasztják fel csupán. Az embriók lefagyasztása kockázatossá teheti a mesterséges megtermékenyítést.
Mint azt a ScienceDaily írja, a svédországi Göteborgi Egyetem kutatói Nona Sargisian vezetésével éppen arra keresték a választ friss tanulmányukban, hogy vajon az embriók fagyasztva tárolása kihatással lehet-e a születendő gyermekek egészségének későbbi alakulására. Dániából, Finnországból, Norvégiából és Svédországból összesen mintegy 7,94 millió gyermek egészségügyi adatait elemezték ki. Közülük 171,7 ezren fogantak mesterséges megtermékenyítés útján, illetve 22,6 ezren fagyasztást követő embriótranszferrel. Mint kiderült, ez utóbbi csoport tagjai körében statisztikailag magasabbnak bizonyult a rákbetegségek előfordulási aránya, mint a többi alany esetében.
Ezzel együtt a kutatók óva intenek a következtetések elhamarkodott levonásából. Bár a vizsgálatba viszonylag nagy létszámú mintát vontak be, ugyanakkor azok száma, akik fagyasztott embriók beültetéséből születtek, majd később rákos megbetegedést mutattak ki náluk, viszonylag alacsony volt. Egészen pontosan 48 főről van szó a közel 8 milliós populációból. Ez a körülmény pedig mindenképpen csökkenti az elemzés megbízhatóságát statisztikai szempontból. Mindazonáltal az eredmények így is arra utalnak, hogy fontos lenne további kutatásokat végezni a témában a megtermékenyítési eljárás és a rákkockázat lehetséges kapcsolatát keresve.
Az életmód és a pszichológiai tényezők szerepe
A kezelések testileg és lelkileg is stresszesek, megterhelőek lehetnek a pár mindkét tagjára nézve. Nőként fizikálisan és mentálisan újra és újra felkészülni a vizsgálatokra, orvosi és műtéti beavatkozásokra végtelenül kimerítő, nem beszélve a hormonkezelések okozta változásokról, amelyek még inkább tetézhetik a sokszor egyébként is változékony és kiélezett érzelmi állapotot.
A termékenységi kezelések új, felkavaró élményeket hoznak, és rendkívüli alkalmazkodó képességet kívánnak a pároktól, így ebben az élethelyzetben mindenre felkészülni és előrelátónak lenni szinte lehetetlen. Sokszor felmerülhet a kérdés: mit és mennyi ideig vállaljunk be a sikeres gyermekvállalásért? Fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, ne féljünk önmagunkban vagy a párunkkal tisztázni gondolatainkat. Kapcsolatainkban merjünk megnyilatkozni. Igyekezzünk tisztán látni magunkat, és nem lekicsinyelni. Olvassunk, tájékozódjunk, hogy érzelmi és értelmi tekintetben is minden lehetőségre felkészítsük magunkat, hogy jóval és rosszal egyaránt szembe tudjunk nézni.
