Az anyaság egy csodálatos, de egyben rendkívül megterhelő élethelyzet is. A kisbaba születése gyökeresen megváltoztatja az édesanya életét, új felelősségekkel, kihívásokkal és örömökkel gazdagítva azt. Azonban a mindennapi rohanásban, az éjszakázásokban és a folyamatos gondoskodásban könnyen háttérbe szorulhatnak az anya saját igényei, ami kiégéshez, szorongáshoz és depresszióhoz vezethet.
Fontos megérteni, hogy az anyai szerep nem zárja ki a női identitást, és az önmagunkkal való törődés nem önzés, hanem a család jólétének alapja. Az anyaságban sodródhatunk céltalanul, vagy megélhetjük tudatossággal az anyasággal járó változásokat.
Az anyaság kihívásai
Amikor megszületik egy kisbaba, az édesanya élete gyökeresen megváltozik. Éjjel-nappal felelősséggel, gondoskodással, állandó jelenléttel jár, amihez gyakran társul kialvatlanság, fizikai kimerültség és érzelmi hullámzás. A mindennapi rohanásban az anya gyakran félreteszi a saját igényeit: „most nem fontos”, „majd később lesz időm pihenni”, „nekem bírnom kell”. Ezek a gondolatok kezdetben segítenek kitartani, de ha tartósan figyelmen kívül hagyja valaki a saját szükségleteit, a fáradtság és az érzelmi kimerültség kiégéssé alakulhat.
A hormonális változások, esetleg a sűrűn érkező gyerekek, az alvási idő csökkenése, az önmagunknak állított maximalizmusunk és a világ felől érkező irreális elvárások bizony könnyen kimerültséghez, fásultsághoz vezetnek. Beszűkültségünkben nem látjuk a fától az erdőt, a mindennapi apró örömök észrevétlenek maradnak, mert mások igényeinek és vélt vagy valós szükségleteinek kiszolgálása átvisz minket egy „Mártír Márta” attitűdbe. Egyre csak azt érezzük, hogy türelmetlenek, ingerlékenyek, fásultak, kimerültek vagyunk.
Rátesz egy lapáttal, hogy az új élethelyzet új aggodalmakat hoz magával, gyakori, hogy úgy érezzük, túl nagy felelősség nyomja a vállunkat és a legvadabb rémhelyzetek képei kísértenek minket, amint egy kis nyugalom szakad ránk.
A gyerek nem akkora ügy, mint amennyire a bebukott életűek harsánykodnak és riogatnak vele, és nem oka annak, hogy nem vagy szabad és nem jó az életed, egyszerűen becstelen rákenni, mert 1. dönthettél, 2. A kisgyerekes kor és annak hormonbódulata elmúlik, de szinte a szoptatás utolsó napján, és utána újra lányságos lány lehetsz. Akkor torzít el az anyaság, ha mindig fel akarsz esküdni valamire, ha vakhitért lobogó fajta vagy.
Engem csak az idegesít, ahogy a hatalmas egójú frissanyák úgy viselkednek, mintha soha más nem szült volna még, ömlengenek, hogy mennyire szeretik, az élet értelme és semmiért nem adnák, szerelmüknek nevezik a szerencsétlent. És: persze, hogy meghíztak, de ez most nem fontos… beszólogatás annak, aki meg nem hízott meg, vagy nem is szült. Vagy terítik a geek alter információikat, mutogatják a természetesen indigó kölköt, annak rajzait, jelmezét, bizonyítványát stb. mindenhol. Aztán. Rettenetes még a szenteskedés, csalácentrikus “értékrend”, főleg fideszes újkispolgári tempóval. És akkor öreges, normatív kirohanások mindenkivel szemben, akinek fontosabb az életöröm, aki füvezik, szereti a szexet, nem gondolja ketrecnek a házasságot, nem akar gyereket, vagy nem “nevel” olyan gondosan, esendő.
A házasság, a “család” jobban bedarál, mint a gyerek. Aki egyedül nevelő anyát én ismerek, mind kellemesebb ember, mint a behízott aput felmutatni tudó, rendezett életű, férjjel nyaralós fotót posztoló, őt apának tituláló nők és az ún.
A hormonális változások, esetleg a sűrűn érkező gyerekek, az alvási idő csökkenése, az önmagunknak állított maximalizmusunk és a világ felől érkező irreális elvárások bizony könnyen kimerültséghez, fásultsághoz vezetnek.
Az asztalon felejtett ellenőrző vagy a naplóban váratlanul megjelenő egyesek és kettesek látványa minden szülő szívét egy kicsit összeszorítja. Ilyenkor az első ösztönös reakció gyakran a pánik, a csalódottság vagy a számonkérés, pedig a jegyek romlása mögött szinte minden esetben egy összetett folyamat áll. A hirtelen teljesítményromlás ritkán fakad lustaságból, sokkal gyakrabban állnak a háttérben érzelmi, biológiai vagy szociális tényezők.
A gyermek lelkiállapota és a tanulmányi eredményei közötti szoros összefüggés megkérdőjelezhetetlen. Bármilyen feszültség, amely a családban vagy a baráti körben jelentkezik, azonnal elszívja a tanuláshoz szükséges mentális energiát.
A mai társadalomban sokan az anyaságban is a teljesítmény kényszerét, mérését érzik, pedig ennek nem volna szabad így lennie.
Az anyaság megújító ereje
Állítom tehát, hogy az anyaságba nem kell belehülyülni feltétlenül. Nem kell negédeskedni, nem kell dogmák zászlaja alatt vonulni, részletkérdéseken (szoptatás, waldorf, vegánság) egymásnak esni, ám nem kell az anyaság miatt közös nevezőre jutni sem olyanokkal, akikkel e közös téma nélkül nem vegyülnél.
A saját lelki egészség megőrzése nem önzés, hanem befektetés. Ha az anya feltöltődik, pihen, és időnként megengedi magának a kikapcsolódást, azzal nemcsak önmagának segít, hanem a gyermekének és az egész családnak is. Egy kiegyensúlyozott, energikus anya példát mutat arra, hogyan lehet hosszú távon stabilan és szeretetteljesen élni.
A Maminbaba táncos mozgásforma, amely boldogsághormonokat szabadít fel, bizonyítottan javítja az anya közérzetét és csökkenti a kiégés kockázatát. Ez segít megelőzni a szülés utáni depresszió kialakulását is. A Maminbaba csoportos órái közösséget építenek: az anyák találkoznak, megosztják a tapasztalataikat, amitől csökken az elszigeteltség érzése. A mozgás segít a stressz, szorongás, feszültség oldásában, miközben az anya saját magával is törődik.
Ha nem sikerül stratégiákat találnunk arra, hogyan töltődjünk fel és hogyan szakítsunk időt a pihenésre és önmagunkkal való foglalkozásra is, az akár valódi kiégéshez is vezethet. De nem törvényszerű, hogy ez így történjen. A lelki élet ápolása, a pozitív gondolkodás megerősítése mentálisan segíthetnek, hogy megerősödve viseljük az anyaság terhét és felfedezzük örömeit.
Gyakorlatban pedig megtanulhatjuk, hogyan tudjuk elfogadni a felkínált segítséget úgy, hogy ne érezzünk emiatt bűntudatot, hogyan tudjuk elengedni a felénk zúduló túlzott elvárásokat legyen szó a gyerekeink fejlődéséhez „mindenképpen szükséges” rengeteg élmény, képzés, tárgy, mondókázás, babatorna, kézműveskedés, idegennyelv-tanulás stb. biztosításáról vagy a háztartás tökéletes vezetéséről, a mindig házilag készült legkülönfélébb egészséges ételekről, a szezonálisan megújított, harmonikus lakásberendezésről, no meg persze mi magunk se legyünk topisak, fáradtak, nyúzottak, elhanyagoltak…
A gyermekneveléssel járó fizikai fáradtsággal párosulva és a környezetünkből felénk áradó elvárások nyomasztásában akár a kiégésig fajuló kimerültséget is tapasztalhatunk. Alig hisszük, hogy valóság: szülők lettünk, gyermekünk született, olyan boldogság ez, ami minden mástól különbözik. Legalábbis így érezzük olyankor, amikor minden kerek: a babánk édesdeden alszik vagy cukin gőgicsél, vagy ha már többen vannak, a testvérek tündérien eljátszanak egymással, a lakás otthonosán rendezett, házastársunkkal éppen egy kis teát iszogatunk a kanapén és megbeszéljük a hétvégi terveinket.
Valljuk be, ritkán vannak az ilyen idilli pillanatok. Gyakoribb, hogy egyszerre három helyen kellene lenni, miközben a gyerekünk éppen magára öntötte, felborította, szétszórta, vagy ami még rosszabb, felmászott, belenyúlt, szájába vette… a mosógép lejárt, az ebéd rögtön odaég. A testvérek egymást gyepálják, a férjünk pedig valami halaszthatatlan közlendő miatt telefonál. Ilyenkor nehezebb átélni az anyaság szépségeit és örömét.
A helyes önismeret arra serkent, hogy befelé és a gyerek felé fordulva hiteles magatartást és életmódot tudjon a szülő kialakítani, s rámutat arra, hogy a szavaknál sokkal fontosabb a szavak nélküli kommunikáció, melyet a gyerekek nagyon kifinomult érzékkel detektálnak.
A mai társadalmi rendszer okozta nehézségek sorra kibuknak a könyvben és helyükre kerülnek. Hogyan találja meg egy anya, hogy magával is tudjon foglalkozni? Hol a határ az önzés és aközött, hogy mi jár nekem?
A könyv alapján Fogarasiné Pusztai Virág mentálhigiénés szakember évente két alkalommal online segítőcsoportot is indít, ahol kilenc héten át 1-1 órában a jelentkező anyukák a könyv fejezetei alapján megosztják tapasztalataikat.
A feldolgozott témák:
- Kimerültség
- Aggódás és az élet gondjai
- Terhünk viselése
- A király lányának lenni
- Háborgás és belső béke
- Visszatérés az életbe
- A szeretet és a gondoskodás elfogadása
- Az életet választani: egy belső harc
- Isten öröme bennünk
A program nem csodaszer, de segíthet feltöltődni, új lendületet venni a mindennapokhoz. Kiégést nem csak munkahelyi stressz okozhat, hanem a szülői kimerültség folyamatos fennállása is. A feltöltődés ezért olyan fontos az anyáknak és vele együtt az egész családnak.
Programunkat a Bízd rá magad szolgálat is ajánlja.
Folyamatosan, párhuzamosan kísértem várandósokat és kisgyermekes anyákat ezekben a jelentőségteljes években egyénileg és csoportokban. Ismerem az anyák örömeit, félelmeit, kérdéseit, bizonytalanságait.
Vida Ágnes babapszichológus fontos, mára igen kiéleződött kérdéseket boncolgat szakértői szemmel, s ami igazán üdítő, hogy válaszai gyakorlati haszonnal, s a ráismerés örömével szolgálnak. Miért fontos foglalkoznunk az anyaság lélektanával? Mert a gyermeknevelési praktikák és jótanácsok mit sem érnek, ha az anya nem ismeri saját magát. Ha lelkiismeretfurdalása van, ha szorong, ha depressziós, ha a fáradtságtól annyira kétségbeesett, hogy már bármire képes lenne, csak végre csend legyen.
A mai világ nagy súlyt helyez az egyéni sikerekre, arra, hogy mit tudsz elérni egyedül. Arra, hogy gondolj saját magadra. Az anyaság megtanít másokért élni. Azonban mind a kettőre szükség van: néha magamra gondolni, néha másokra. Elsődleges célkitűzése felhívni a figyelmet arra, hogy kiemelten fontos az anya önismerete és emellett a gyereké.
A női szerep az anyasággal válik teljessé. Ez a könyv nem azoknak szól, akik tökéletes anyának gondolják magukat, s nem is arról, hogy az anyaság nehézségein siránkozzunk. Az anyaság mindent felülmúló örömét egy édesanyának sem kell magyarázni, két fiúgyermek anyjaként nem is teszi a szerző. Felsorolja a problémákat, majd megoldást nyújt. A varázsige: „lépésről lépésre”, ahogyan anyává is apránként válunk.
A bűntudat és aggodalom állandó béklyóját is fontosnak tartja levetni.
Hogyan segíthet ebben az élethelyzetben az Istenbe vetett hitünk? Talán éppen újabb elvárásként magasodik felénk, hogy biztos ezt is jobban kellene csinálni, többet imádkozni, nem kihagyni misét, példát mutatni a gyerekeknek?
Éline Landon Kimerült anyáknak című könyve egy olyan kilenc lépésből álló utat mutat be, amin keresztül válaszolhatunk Jézus hívására: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket” (Mt 11,28). Minden fejezet egy bibliai szakaszból indul ki, a szerző arról elmélkedve járja körbe a fent bemutatott érzésekkel, helyzetekkel való megküzdés lehetséges módjait saját anyai tapasztalatából kiindulva.
„Ez a könyv egy jóleső, szelíd, bátorító megközelítés, ami pihenésre hív Isten tenyerén” -mondta róla András-Simkó Zsófia pszichológus és maga is kisgyermekes anya.
A mai gyerekek, fiatalok, felnőttek eldobható, leváltható tárgyakban gondolkodnak. És nagyon gyakran a kapcsolataikkal is ezt teszik. - Fel kell ismernünk, hogy azok a hangok, amik azt súgják, hogy legyél szingli, szabad, éld az életed, bulizz, tiéd a világ, ne vállalj felelősséget, ezek nem magunkból jönnek, hanem ezek az örök fiatalságot és elérhetetlen szépségideálokat reklámozó világ hangjai. Ez a világ nagyon csábító, nagyon kényelmes, de nem a saját választásod.
Számtalan levelet kaptam már olyan anyukáktól, akik kétségbeesetten írtak arról, mennyire megviselik őket a napi hírek közül azok, amelyek gyerekekről, családokról szólnak. Az anya ilyenkor elveszíti a világba vetett hitét, biztonságérzetét, már-már szinte magáénak érzi az esetet, újra meg újra átéli. Úgy érzi, védenie, óvnia kell saját gyermekét a bajoktól (…) Legszívesebben odamenne és segítene a nehéz sorsú gyerekeknek, a bajba került anyáknak. Ez a helyzet tárja fel, mennyire globális is benne az anyai érzés, mennyire nem csak a saját gyermekére vonatkozik, hanem mindenki másra is.
Lélekutakon Bagdy Emőkével – Anyasebek és apasebek traumái
Az anyaságban sodródhatunk céltalanul, vagy megélhetjük tudatossággal az anyasággal járó változásokat. Beszélgetni jó. Az AnyaTérben nincsenek tabu témák, és tudunk bármiről úgy beszélgetni, hogy mindenki tiszteletben és szeretetben tartva, méltóságban érezhesse magát. Ezért adja a dúlai szemlélet és gondoskodás a közösségünk alapelveit.
Aztán. Rettenetes még a szenteskedés, csalácentrikus “értékrend”, főleg fideszes újkispolgári tempóval. És akkor öreges, normatív kirohanások mindenkivel szemben, akinek fontosabb az életöröm, aki füvezik, szereti a szexet, nem gondolja ketrecnek a házasságot, nem akar gyereket, vagy nem “nevel” olyan gondosan, esendő.
A házasság, a “család” jobban bedarál, mint a gyerek. Aki egyedül nevelő anyát én ismerek, mind kellemesebb ember, mint a behízott aput felmutatni tudó, rendezett életű, férjjel nyaralós fotót posztoló, őt apának tituláló nők és az ún.
A gyerek nem akkora ügy, mint amennyire a bebukott életűek harsánykodnak és riogatnak vele, és nem oka annak, hogy nem vagy szabad és nem jó az életed, egyszerűen becstelen rákenni, mert 1. dönthettél, 2. A kisgyerekes kor és annak hormonbódulata elmúlik, de szinte a szoptatás utolsó napján, és utána újra lányságos lány lehetsz. Akkor torzít el az anyaság, ha mindig fel akarsz esküdni valamire, ha vakhitért lobogó fajta vagy.
Én életpárti vagyok, mitikus, adakozó, nem tervezgető. Én, ha teherbe ejtenek, szülök, és öröm és büszkeség a testem alkalmassága (amely a bántalmazó mellett tiltakozott, de műtéttel erőszakoltuk!). És hát amíg egészségesek vagyunk, mi, akik élünk egyáltalán, addig én minden nyugis napot, teli szatyrot, működő mosógépet, vicces pillanatot megbecsülök.
Aki másokat hergel a neten, hogy jujuj, jól meg kell gondolni a szülést, majd megtudod te is, aki nem látja (letagadja) az anyaságnak az értékeit és előnyeit, az nem a nők, az anyák és gyerekeik jóllétéhez járul hozzá.
Ne legyen a gyerek az életed jutalomfalatja. Ezt persze így nem lehet tanácsolni, mert ha az, akkor az, nehéz elkerülni, ha pédául sokáig nem lett, vagy nehezen jött össze, vagy a nőiséged más területei - a női közösségi energiák, a tested őszinte, mély, csajos szeretete vagy az élvezetes szex - nem annyira működnek.
A mai társadalmi rendszer okozta nehézségek sorra kibuknak a könyvben és helyükre kerülnek. Hogyan találja meg egy anya, hogy magával is tudjon foglalkozni? Hol a határ az önzés és aközött, hogy mi jár nekem? Mennyiben felelős az anya a gyerek viselkedéséért, fejlődéséért? A túlzott felelősségérzet és az ú.n. helikopterszülők problémája is terítékre kerül.
Vida Ágnes szerint az anyaság folyamatos tanulás, mely sokszor tudatos gyógyulásokon visz keresztül. Alaphelyzetnek állítja föl a nemi identitás elfogadást: Először is, nagyon fontos, hogy fogadjuk el a nemi státuszunkat: nő vagyok, anya vagyok.
A kettőt lehet egymással harmóniában megélni, ki lehet alakítani egyfajta egyensúlyt, amelyben nő is vagyok és anya is vagyok egyszerre. De ez a harmónia mindig átmeneti állapot lesz. Tisztában kell lenned azzal, te mit tartasz nőként valóban fontosnak, mit szeretnél nőkét megélni, hogyan szeretnéd látni magad nőként, mi a fontos számodra a női szerepben - de ez a te döntésed legyen, ne mások elvárásainak, sugalmazásainak akarj megfelelni.