A méhlepény leválása súlyos terhességi szövődmény, amely bár viszonylag ritka, az anyát és a gyermeket egyaránt fenyegető lehetséges kockázatai miatt kiemelten fontos.
Ez az állapot akkor következik be, amikor a méhlepény a szülés előtt részben vagy teljesen leválik a méh faláról. A méhlepény leválása általában a terhesség harmadik trimeszterében következik be, de a 20. hét után bármikor előfordulhat.
A méhlepény egy olyan szerv, amely során kialakult terhesség amely a magzat számára létfontosságú tápanyagokat tartalmaz, és a méh nyálkahártyájához kapcsolódik. Azt az állapotot, amikor a placenta elválik a méh nyálkahártyájától, placenta-leválásnak nevezik. Kezelés nélkül ez életveszélyes állapot mind az anya, mind a baba számára.
A placenta leválása viszonylag ritka állapot, és a terhesség utolsó trimeszterében hirtelen előfordulhat. Normális esetben a placenta elválik a méh nyálkahártyájától a szállítási folyamat során. Ez megszakítja a baba oxigén- és tápanyagellátását, valamint az okot erős vérzés az anyában.
A méhlepény leválása általában a terhesség harmadik trimeszterében következik be, de a 20. hét után bármikor előfordulhat. Az állapot súlyossága változó lehet; enyhe esetekben kevés vagy semmilyen tünet nem jelentkezhet, de súlyosabb esetekben erős vérzéshez, magzat elvesztéséhez vezethet.
A méhlepény leválás leggyakoribb tünete a hüvelyi vérzés, bár egyes esetekben a vér a méhlepény mögött rekedhet, és nem jelentkezik nyilvánvaló vérzés. Kifejezetten jellemző tünet még a méh fokozott kontraktilitása, amikor a fájások között szinte egyáltalán nincsen szünet, és nincsen összhangban azzal, ahogyan a vajúdás halad.
A placenta leválás történhet teljes, részleges, marginális vagy központi elválásként a méhtől/méhtől.
A méhlepény leválás pontos oka nem mindig egyértelmű, de bizonyos tényezők növelik a kockázatot, többek között a terhességi magasvérnyomás, az ikerterhesség, a dohányzás, a terhességi toxaemia, a kóros elhízás, a hasat ért trauma.
A terhesség alatti placenta leválás pontos oka nem ismert.
A méhlepény leváláskor hirtelen fellépő tünetek jelentkeznek.
19 hetesen megállapították, hogy a méhlepényem mellső falon fekszik és alsó pólusa totálisan fedi a belső méhszájat. Azotámár a 20. és a 23. héten kétszer szállított mentő kórházba vérzéssel. Legutóbb napokig megfigyelés alatt tartottak, majd hazaengedtek, de közölték, hogy ez még a terhesség végéig fog vérezni, és hogy be kell még mennem kórházba, mivel súlyos vérzés is felléphet, ami életveszélyes is lehet, a koraszülésről nem beszélve.
Azt is közölték, hogy általában a méh növekedésével ez jobb esetekben el szokott húzódni a méhszájról, ám nálam úgy látják, hogy sajnos ebben az esetben nem fog elhúzódni onnan, mivel placenta praevia totalis esetében nem gyakori, hogy feljebb húzódik, sőt a növekedéssel léphet fel újabb vérzés.
A kérdésem az lenne, hogy ilyen esetben, ha növekedik a méhem, akkor a vérzés mértéke is sokkal több lehet? Gondolok itt arra, hogy mondjuk ha minél nagyobb a pocakom, annál nagyobb vérzést tud generálni, ahogy hozzáér a lepény a méhszájhoz? Vagy nincs eközött összefüggés?
A méhlepény-leválás kezelése az állapot súlyosságától, a terhességi kortól valamint az anya és a magzat egészségi állapotától függ.
Enyhe esetekben, például amikor a méhlepénynek csak a széli része válik le, és esetleg várható, hogy a vérzés megáll, csak szoros megfigyelésre lehet szükség.
A méhtől való részleges elválasztással járó enyhe méhlepény-leválás kisebb anyai és magzati halálozási rátával jár, mint a méhtől való teljes elválasztással járó súlyos placenta-leválás.
Súlyos placenta-leválás esetén a beteget intravénás folyadékkal, oxigénellátással, az anya és a magzat folyamatos monitorozásával kezelik.
A beteg azonnali kórházi kezelését igényli.
Ha a beteg enyhe méhlepény-leválásban szenved, és a baba szívverése normális, még túl korai a baba megszületése, és Ön kórházba kerülhet szoros orvosi megfigyelés és pihenés céljából.
Bár a méhlepény-leválás nem minden esete előzhető meg, a kockázati tényezők megértése és kezelése jelentősen csökkentheti előfordulásának valószínűségét. A rendszeres várandósgondozás lehetővé teszi a vérnyomás és a méhlepény egészségének ellenőrzését. A dohányzás és a terhesség alatti kábítószer-fogyasztás kerülése szintén csökkentheti a kockázatot.
A méhtől való részleges elválasztásnak ezen osztálya nincs káros hatással a babára vagy az anyára.
Az anyai halálozás 5-8%-át, a magzati halálozási arányok 1-40%-át teszi ki.
