Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott a magyarországi gyermekvédelmi rendszer, különösen a kisgyermekek napközbeni ellátása és a gyermekvédelemben dolgozók helyzete. Ez a cikk áttekinti a rendszert, bemutatva annak múltját, jelenlegi működését, kihívásait és fejlesztési lehetőségeit.
A gyermekvédelem alapjai és céljai
Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ideális esetben a gyermekek ezt saját, vér szerinti családjukban kapják meg. A gyermekvédelem célja, hogy a gyermek megfelelő fizikai, szociális és pszichológiai környezetben nőjön fel, és ehhez a célhoz a jogszabályok különféle intézkedéseket, szolgáltatásokat, hatóságokat rendelnek. Mivel a gyermekek alapvetően a saját, vér szerinti családjukban nevelkedve fejlődnek legjobban, lehetőség szerint mindig törekedni kell a családban való megtartásukra. Ha erre valami miatt nincs lehetőség, vagy a gyermeket saját érdekei védelmében ki kell onnan emelni, akkor a mihamarabbi visszahelyezés vagy egy másik családban való elhelyezés az intézkedés célja.
A gyermekvédelemben az állam, civil szervezetek és egyházak is részt vállalnak, és kiemelten fontos szerepük van az oktatási és egészségügyi intézményeknek. A gyermekvédelem alapvető törvényi kereteit a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény határozza meg. Az eszközök között hatósági eljárások és szolgáltatások is helyet kapnak.
A saját családból való kiemelés az utolsó eszköz a hatóságok kezében. Ilyenkor nevelőszülőnél vagy helyettesítő szülőnél igyekeznek elhelyezni a gyermeket, ahonnan vagy visszakerül az eredeti családjához, vagy örökbe fogadó családban találnak neki helyet. A családban való megtartást anyagi és természetbeni támogatások, tanácsadások is segítik, szükség esetén a gyermekvédelem szervei aktívan segítik a család egységének fenntartását.
A jelzőrendszer a gyermekvédelemben
A gyermek korából, kiszolgáltatott helyzetéből adódóan csak korlátozottan képes megvédeni magát a fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazásoktól. Az esetleges veszélyeztetettséget nemcsak a gyermekvédelmi hatóság figyeli, hanem a gyermek életében részt vevő más intézményeknek, személyeknek is jelezniük kell a hatóságnak, ha veszélyeztetettséget gyanítanak. Jelzési kötelezettséggel rendelkezik a védőnő, a gyermekorvos és más egészségügyi szereplők, akikkel a gyermek kapcsolatba kerül. Szintén jelzést kell adnia a közoktatási intézménynek, a családsegítő szolgálatoknak, rendőrségnek, ügyészségnek, a gyermekkel kapcsolatba kerülő civil szervezetnek. Ezek mellett minden állampolgár köteles bejelentést tenni, ha egy gyermek veszélyeztetését tapasztalja.
A kisgyermekek napközbeni ellátása: Bölcsődék és alternatívák
Magyarországon a kisgyermekkori nevelés és gondozás osztott rendszerben működik: a 3 év alatti gyermekek számára a bölcsődei ellátás (ISCED 010) formái nyújtanak napközbeni ellátást, 3 éves kortól pedig az óvodai nevelésben (ISCED 02) vesznek részt.
A bölcsődei ellátás keretében a 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátását kell biztosítani. Az ellátás megvalósulhat bölcsőde, mini bölcsőde, munkahelyi bölcsőde és családi bölcsőde formában. A bölcsőde a gyermekek napközbeni ellátásának alapfeladatait végzi, ami az életkornak megfelelő nappali felügyeletet, gondozást, nevelést, foglalkoztatást és étkeztetést jelenti. A jogosultak azon gyermekek, akiknek szülei, törvényes képviselői munkavégzésük, munkaerő-piaci részvételt elősegítő tevékenységben (pl. képzésben, oktatásban) való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni.
A bölcsődei ellátási formák közül a hagyományos bölcsőde ma már csak a szervezetek 38%-át adja, de itt található a férőhelyek 80%-a. A második leggyakoribb forma a családi bölcsőde, amely egységszámot tekintve a rendszer 46%-át adja, de a kapacitásoknak csak 14%-át jelenti. A minibölcsődék és munkahelyi bölcsődék száma is jelentős.
Az ország első bölcsődéjét 1852. április 21-én nyitotta meg a Pesti Első Bölcsőde Egylet. A II. világháborút követően indult meg a bölcsődék tömeges elterjedése. 2017-ben a bölcsődei rendszerben jelentős fejlesztések történtek, új intézménytípusok, mint a minibölcsőde és a munkahelyi bölcsőde jelentek meg. A jelenlegi bölcsődei kapacitások közel 40%-a 2017-2024 között került a rendszerbe.
A bölcsődei működés tárgyi és személyi feltételei szigorúan szabályozottak. Egy bölcsődei csoportban 12 kisgyermek nevelését, gondozását látják el a bölcsődei szakemberek (a kisgyermeknevelők és a bölcsődei dajka). A minibölcsőde kisebb létszámú csoportban, egyszerűbb feltételekkel nyújt szakszerű gondozást és nevelést, legfeljebb 7 gyermek számára. A munkahelyi bölcsőde a munkáltató által biztosított szolgáltatás a nála dolgozók gyermekei részére, szintén legfeljebb 7 gyermeket fogadhat. A családi bölcsőde a szolgáltatás jellegéből adódóan az intézményi ellátásoknál sokkal egyszerűbben, gyorsabban kialakítható.
A bölcsődei ellátás finanszírozása több módon történik. A családi bölcsődék az ellátott gyermekek száma alapján kapnak finanszírozást. A bölcsőde, mini bölcsőde esetében jogszabályban meghatározott számított létszámhoz kapcsolódó bértámogatás és üzemeltetési támogatás adja az állami finanszírozást. Az elmúlt években a humán erőforrás bővítése és megtartása is magas prioritást kapott, a bölcsődei pótlék emelésével és kiterjesztésével.
Az óvodai ellátás
Az óvoda a gyermek 3 éves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény, amely a gyermeket fokozatosan, de különösen az utolsó évében az iskolai nevelésre-oktatásra készíti fel. Az óvodai ellátásban való részvétel 3 éves kortól kötelező legalább napi 4 órában. A szülő kérelmére azonban a gyermek 4 éves koráig, különös méltánylást érdemlő esetben 5 éves koráig is maradhat óvodában.
A szülők élhetnek a szabad óvodaválasztás lehetőségével, de körzeti rendszer is működik, ami biztosítja, hogy minden gyermeknek legyen óvodai férőhelye. Az óvodák átlagosan négy csoportot működtetnek, és a gyermekek létszáma nem haladhatja meg a 25 főt.
Korai életkor és a koragyermekkori nevelés fontossága | Steve Zwolak | TEDxDelmarLoopED
A gyermekvédelmi rendszer kihívásai
A gyermekvédelmi rendszer számos gyengeséggel küzd, amelyekben tanulásra, fejlődésre és mielőbbi érdemi változásra van szükség. Nem elég hatékony a prevenció, a gyermekvédelmi alapellátás pedig szűkös erőforrásokkal rendelkezik.
A bekerülés oka jelenleg gyakran egyszerűen a szegénység, holott a törvény egyértelműen kimondja, hogy az nem lehet indok a családok szétválasztására. Fontos, hogy azok a gyerekek, akik bármilyen módon veszélyeztetettek, megfelelő segítséget kapjanak.
Ehhez először is orvosolni szükséges az ezen a területen is jelenlévő szakemberhiányt, illetve fejleszteni kell a gyermekjóléti alapellátás körébe tartozó szolgáltatásokat és ellátásokat, akár azok szakmai minőségét, akár azok kapacitását. Jelenleg körülbelül 23 ezer gyermek, fiatal él gyermekvédelmi szakellátásban: több mint 70%-uk nevelőszülőknél, a többiek gyermekotthonokban, lakásotthonokban.
A jogszabály alapján a 12 éves kor alatti, családjukból kiemelt gyerekeket nevelőszülőknél kell elhelyezni, viszont férőhelyhiány miatt ez nagyon sokszor nem tud megvalósulni. Így fordulhat elő például az a súlyos gyermekjogi jogsértés is, hogy testvérek nem együtt kerülnek elhelyezésre vagy a gyermekek olyan távol kerülnek a vér szerinti szüleiktől, hogy nem tudnak érdemben kapcsolatot tartani.
A nevelőszülői családok hiánya különösen rossz helyzetet eredményez a speciális és/vagy különleges szükségletű gyermekek számára. Különleges szükségletű többek között minden 3 év alatti gyermek, akiknek az elhelyezése kirívóan nehézzé vált.
Az alacsony fizetések és a társadalmi megbecsültség hiánya miatt kialakult szakemberhiány nemcsak a nevelőszülőket érinti, hanem az egész gyermekvédelmi és szociális rendszert. Kiemelten nehéz például pszichológust találni, olyat, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik pedig szinte lehetetlen.
A gyermekvédelmi rendszer kettős szorításban van: hatalmas a férőhely- és szakemberhiány, miközben egyre több gyerek kerül az ellátórendszerbe (az elmúlt 10 évben majdnem 20%-kal emelkedett a szakellátásba került gyerekek száma). Így a gyermekvédelmi szolgáltatók rengeteg kompromisszumot kell, hogy kössenek.
A jogszabály alapján 1 gyámhoz jelenleg 30 gyermek tartozhat, azonban a valóságban sokkal magasabb esetszámmal dolgoznak. Ez olyan szintű leterheltséget jelent, amit mindenképpen szükséges lenne felülvizsgálni.
A gyermekvédelmi szakellátás súlyos alulfinanszírozottsága a már említett szakemberhiányhoz, fluktuációhoz és katasztrofális tárgyi feltételekhez vezet.
A gyermekvédelmi rendszer szakmai, ágazati irányítása jelenleg teljesen szétdarabolt. A különböző szakmai egységek, pl. gyermekjóléti- és szakellátásbeli intézmények más-más irányító szerv irányítása alatt működnek, ami sokszor alapvető kommunikációs hiányosságokat okoz.
Lehetséges megoldások és fejlesztések
Minél nagyobb hangsúlyt kell kapnia a prevenciónak, vagyis elsődlegesen azt kellene megpróbálni megelőzni, hogy a gyermekek egyáltalán bekerüljenek a gyermekvédelmi szakellátásba. Fontos, hogy azok a gyerekek, akik bármilyen módon veszélyeztetettek - ők ma Magyarországon kb. Ehhez először is orvosolni szükséges az ezen a területen is jelenlévő szakemberhiányt, illetve fejleszteni kell a gyermekjóléti alapellátás körébe tartozó szolgáltatásokat és ellátásokat, akár azok szakmai minőségét, akár azok kapacitását (pl.: védőnői szolgálat, bölcsődei ellátás, gyerekek fejlesztésével kapcsolatos szolgáltatások, de fontos állami feladat a szülői kompetenciák fejlesztése, szülői edukáció is).
A jogszabály alapján 1 gyámhoz jelenleg 30 gyermek tartozhat, azonban a valóságban sokkal magasabb esetszámmal dolgoznak. Ez olyan szintű leterheltséget jelent, amit mindenképpen szükséges lenne felülvizsgálni.
Sokkal nagyobb hangsúlyt szükséges helyezni a gyermekek bevonására. Bántalmazási esetekben például a hatályos módszertan is előírja, hogy a gyereket az életkorának és személyiségének megfelelően tájékoztatni kell az ügyéről, a kivizsgálás folyamatáról és a megtett intézkedésekről.
Magyarországon az állam a GDP 2%-át fordítja gyerekekre és családokra, ami alatta van az európai uniós átlagnak (ami 2,5%). A gyermekvédelmi szakellátás súlyos alulfinanszírozottsága a már említett szakemberhiányhoz, fluktuációhoz és katasztrofális tárgyi feltételekhez vezet (zsebpénz, ruhapénz, élelem, ellátmány).
A „saját kisgyermeknevelő-saját gyermekrendszer” a személyi állandóságon alapszik. Ahogy az otthoni élet során az anya egyszemélyes, szeretetteljes gondoskodása, a bölcsődében a „saját kisgyermeknevelő” gyengéd, törődő, értő figyelme segíti a gyermek harmonikus fejlődésének biztosítását. A saját kisgyermeknevelő szoktatja be a gyermeket, s az ölelkezési időben - amikor mindkét kisgyermeknevelő jelen van - idejét elsősorban „saját gyermekei” nevelésére, gondozására fordítja. Ebből adódóan több figyelem jut minden gyermekre.
tags: #sajat #kisgyermeknevelo #rendszer