A skandináv országokban normális jelenség, hogy az egészen kicsi babákat is hagyják a babakocsijukban, egyedül a szabadban aludni.
A gyakorlat furcsának tűnhet az idegen szem számára, de a skandináv szülők körében széles körben elfogadott, és erre még a szülésznők is bátorítják őket.
Skandináviában tökéletesen elfogadott, hogy a szülők beugranak egy kávézóba egy kávéra, mialatt nyugodtan kint hagyják gyermeküket.
A világ számos részén elterjedt az a hiedelem, hogy a fagynak kitettség megerősítheti a gyermekek immunrendszerét, bár ezt még soha nem igazolták komoly tudományos tanulmányok.
A finn szülők 66 százaléka azt mondta, hogy a kicsik aktívabbnak tűntek a szabadban szunyókálás után, mintha zárt térben altatnák őket.
Azt találták, hogy általában a gyermek kéthetes korában már így tettek a szülők, általában naponta egyszer.
Babáik állítólag hosszabb ideig aludtak, ha kint hagyták őket.
Azt találták, hogy általában a gyermek kéthetes korában már így tettek a szülők, általában naponta egyszer.
Svédországban állítólag mindenki „így csinálja”, de azért Magyarországon is van bőven példa a természetközeli nevelésre, mely sok szempontból tesz jót a gyerekeknek, többek között az egészségükre is pozitív hatással van.
Egy anya, aki Svédorszgban nőtt fel, azt mondja, a szülei mindig arra biztatták, hogy minél több időt töltsön a szabadban, ebben sem az eső, sem a hó vagy szél nem lehet akadály.
Ezt nagyrészt a „friluftsliv", a svédek egyik elve vezérelte, ami nagyjából annyit jelent, hogy „élet a szabadban".
A 164 éve létező koncepció a természet befogadásáról szól, és a svéd kultúra részét képezi.
Amikor Svédországból az Egyesült Államokban költözött egy időre, az amerikaiaktól csak furcsa pillantásokat kapott, amikor elmesélte másoknak a nevelési elveit, vagy ők maguk vették észre, hogy a lányai minden évszakban boldogan szunyókálnak a hátsó teraszon, vagy mezítláb futkosnak a szabadban.
Az anya két könyvet is írt a témában - Élet a szabadban és Nem létezik rossz idő címmel -, melyben leírja, hogy nemcsak az egészségügyi előnyök miatt érdemes a gyerekeknek hagyni, hogy a természet közelében éljenek, hanem azért is, mert ez egyik oka annak, hogy a svéd az egyik legboldogabb nemzet, a természetközeliség hatással van a személyiségre is.
A ma már ismét Svédországban élő Linda Akeson McGurk a könyveiben arról is ír, hogy milyen módszereket javasol ahhoz, hogy más is úgy nevelhesse a gyerekeit, ahogy ő tette, függetlenül attól, hol él.
Linda szabályai többek között az alábbiak:
- Legyen része a napirendnek a szabadban töltött idő
A reggeli és esti séták szentek a svéd kultúrában.
Ha az időjárás engedi, a vacsorát gyakran kint, a teraszon vagy verandán fogyasztják el, miközben a családok szabadtűz mellett élik a társadalmi életüket, és hot-dogot sütögetnek.
Az északi országokban gyakoriak a szabadtéri óvodák vagy erdei iskolák is, ahol a gyerekek az idő túlnyomó részét a természetben töltik.
Ám, ahol ilyesmire nincs lehetőség, ott is érdemes bevenni a napirendbe a nagy kirándulásokat, sétákat, kerti játékot, annak, akine ez utóbbira van csak lehetősége.
Ha túl szoros a napirend, akkor is biztosan megoldható, hogy az állandó autókázás helyett sétálva jusson el a szülő és a kicsi a bölcsibe, oviba vagy az iskolába.
- Kezdheted kicsiben is
A friluftsliv aranyszabálya, hogy használd, amid van, és tedd meg, amit tudsz, extra erőfeszítések nélkül.
A természet az írónő-édesanya szerint körülöttünk van, így még városiasabb környezetben is lehet madarakat nézni, virágokat szagolni és fákat ölelni.
Mégis, akinek lehetősége van rá, vigye el a gyermekeit túrázni vagy akár egy vadasparkba, a lényeg, hogy a család minden nap kapcsolódjon valahogy a természethez.
- Ne hagyd, hogy az időjárás tönkretegye a napodat
A gyerekek nem úgy születnek, hogy előítéleteik vannak az időjárással szemben, viszont nagyon gyorsan átveszik a felnőttek esővel, széllel, hideggel és meleggel kapcsolatos negatív hozzáállását.
A friluftsliv hagyomány arra ösztönöz, hogy minden évszakban találjunk valami szeretnivalót.
A skandináv országokban a szülők gyakran mondják: „Nincs rossz idő, csak rossz ruházat", ezzel is arra ösztönzve a gyerekeket, hogy időjárástól függetlenül, minden nap kimenjenek a szabadba.
Természetesen, ha az időjárás kifejezetten veszélyes, jobb, ha felnőtt és gyerek inkább otthon marad,.
de általában elmondható, hogy ha felöltöztetjük a gyerekeket az időjárásnak megfelelően, és hagyjuk, hogy megtapasztalják a zuhogó esőben való futás örömét, jeges tócsákon csúszkálást, vagy egy forró napon a vízpermetezőben hűsöljenek, azzal nagyon sokat adhatunk nekik, nemcsak rövid, de hosszútávon is.
Magyarországon is van lehetősége a legkisebbeknek, hogy szabad levegőn aludhassanak.
Amikor az első bölcsis vagy ovis közösséget kiválasztjuk a gyermekünknek, sok szempontot figyelembe veszünk.
Van, hogy a legjobban felszerelt, legkedvesebb dajkákkal felvértezett bölcsit soroljuk az utolsó helyre, és többet nyom a latba egy másik, másoknak kevésbé fontos szempont.
Személyes tapasztalatom, hogy mielőtt a gyermekeimet beírattam volna a kiválasztott bölcsődébe, a vezetőnő figyelmeztett, hogy van valami, ami miatt sok szülő elbizonytalanodik és máshova viszi a gyermekét.
Ez pedig nem más, minthogy náluk a gyerekek minden évszakban, ha nem szakad éppen az eső, kint alszanak a bölcsőde teraszán.
Amikor ezt meghallottam, nagyon lelkes lettem, nem értettem, kit tartana vissza ez a fajta természetközeliség, de állítólag sokan aggódnak, hogy a hűvösebb időben kint alvó gyermekük beteg lesz.
Ezzel szemben az én fiaim annyira erősek lettek, hogy szinte soha semmit nem tudja megfertőzni őket, és ha mégis, még egy influenzaszerű megbetegedés sem tart náluk két napnál tovább.
A legkisebbnél már szinte könyörögtünk a bárányhimlőnek, hogy fertőzze meg őt.
Na jó, ez talán túlzás, de tény, hogy sokáig, hiába feküdt két bárnyhimlős vagy épp másik, aktuálisan terjedő fertőző betegséggel küzdő társa között és érintkezett velük folyamatosan, mielőtt a szüleik a nevelők kérésére megérkeztek, hogy hazavigyék őket, sehogy sem kapott el semmit.
Ma már létezik kötelező bárányhimlő elleni oltás, de ez akkor még nem volt elérhető, így leginkább amiatt aggódtak a szülők, hogy mielőbb elkapják a kicsik, így a lehető legkisebb kárt okozva a szervezetükben.
Ez az erős immunrendszer kitartott az iskolában is, így volt olyan évünk, több is, amikor egyetlen nap hiányzásuk sem volt.
A szabad levegőn altatás remek lehetőség, de szigorú szabályai vannak
Monostori Edina pedagógus, bölcsődei nevelő azt mondja, testi és szellemi előnyei is vannak annak, ha a kicsik a friss levegőn alszanak, évszaktól függetlenül.
De csak a szigorú szabályok betartása mellett szabad kint altatni a gyerekeket, és kitenni őket azt időjárási viszontagságoknak.
„A szabadlevegőn altatás előnye, hogy a gyermekek sokkal mélyebben alszanak, mint zárt helyen.
így az idegrendszerük megpihen, ami esősegíti a szellemi és testi fejlődésüket is.
Ezen felül a friss levegőn alvás erősíti az immunrendszerüket is.
Fejlődik a tüdejük, ráadásul a felsőlégúti betegségek kialakulásának kockázata is kisebb vagy enyhébb tünetekkel jár.
Ám nem mindegy, mikor, hol és hogyan alszik kint a gyermek.
Mínusz 5 fok alatti hőmérséklet, orkán erejű szél és kánikula esetén tilos kint altatni a gyerekeket.
Ha az időjárási viszonyok megfelelőek, akkor is csak jól árnyékolt, biztonságos környezetben és felszerelésekkel lehet a csoportot a szabadban lefektetni.
Télen anorák, vastag takaró biztosítása is feltétel - ezt van, ahol az intézmény adja, van, ahol a szülők hozzák a saját gyermeküknek” - mondta el a Life.hu kérésére a szakember.
Az 1950-es években elterjedt gyakorlat volt, hogy a babákat télen is a szabadban altatták.
Egy korabeli fénykép, amely hóval borított ágyakban alvó csecsemőket ábrázol, ma is vitákat vált ki.
Egészségügyi kockázatok: A hideg levegő veszélyes lehetett a csecsemők számára, különösen, ha nem voltak megfelelően felöltöztetve.
A mai orvostudomány és gyermekgondozási irányelvek szerint a csecsemők téli szabadban altatása csak megfelelő elővigyázatossággal ajánlott.
A skandináv országokban például ma is szokás a babákat a szabadban altatni, még hideg időben is, mivel úgy vélik, hogy a friss levegő jótékony hatással van az alvás minőségére és az immunrendszerre.
Magyarországon a szakértők azt javasolják, hogy -5 °C alatt ne vigyük ki a babákat a szabadba.
Ennél magasabb hőmérséklet esetén is legfeljebb egy órát legyenek kint.
Az 1920-as években kezdődött, hogy a finn babákat elkezdték napközben a szabadban altatni.
Bár kevés kutatás áll rendelkezésre arról, milyenek a tényleges egészségügyi hatásai a szabadban való alvásnak, azonban a legtöbb finn szül ő meg van győződve arról, hogy a babának az a legjobb, ha minél többet alszik a szabad levegőn.
Arvo Ylppö (1887-1992) gyermekorvos volt a finn csecsemő- és gyermekgondozó tanácsadó központok hálózatát kiépítője, erőfeszítéseit a finnek a „szakma legkiválóbb orvosa” élethosszig tartó címmel jutalmazták.
Mirka Kallio védőnő szerint a finn gyerekek többségét a szabadban altatják napközben.
Ez mindenképp ajánlott azoknak, akik a gyermeket biztonságos helyre tehetik ki: kertbe vagy akár az erkélyre, kivétel természetesen, ha valaki mondjuk egy forgalmas út mellett él.
A téli babák esetén az ökölszabály az, hogy a pár hetes kisbabát már ki lehet vinni rövid időre és fokozatosan kell növelni a kint tartózkodás idejét és gyakoriságát.
Negyed órával érdemes kezdeni, így például már el lehet vele menni a közeli boltba.
De a védőnő kihangsúlyozza, ‒10 Celsius-fok alatt pici babát ne vigyünk ki a szabadba!
Ha otthon védett erkély vagy terasz van, akkor a szoktatás után már kint altathatunk egy kicsit nagyobb babát.
Nyáron pedig arra kell figyelni, hogy a nap ne süsse a kisbabát, illetve a kocsit vagy a kiságyat, azaz, hogy folyamatosan árnyékban legyen.
Fontos, hogy a szúnyogok, legyek és más rovarok ne zavarhassák a baba pihenését, ezért szúnyoghálóval kell betakarni, illetve lényeges még, hogy macska vagy mókus ne férjen hozzá.
Nemrégiben Ouluban az egyetemen végeztek egy kutatást a szabadban altatás észak-finnországi gyakorlatáról, Marjo Tourula az egyetem doktorandusza szerint a szülők, akik részt vettek a vizsgálatban állítják: a kisgyermekek hosszabb ideig alszanak a szabadban, mint bent, vidámabban ébrednek, utána pedig jobb étvággyal esznek, és a babák maguk is szívesebben alszanak kint a szabadban, mint a szobában.
Tourula szerint, bár az ajánlások változnak, nincs nagy eltérés a régi és az új határ között, ma azt tanácsolja, hogy mínusz 10 Celsius-fok alatt már érdemes bent altatni a babát.
Bár vannak, akik még ‒15 fokig kint altatják a kicsit.
Az öltöztetésről azt mondja a kutató, hogy a baba nyakáról lehet megállapítani, megfelelően lett-e fölöltöztetve: ha hideg a kicsi nyaka, akkor elkél a melegebb ruha, ha pedig túl meleg a nyaka és nyirkos, izzadt, akkor bizony túl lett öltöztetve.
Arra is gondolni kell, hogy az egészen kis babák még nem izzadnak, így az ő esetükben még óvatosabbnak kell lenni.
Tehát a meleg, de nem izzadt nyak jelenti, hogy a baba megfelelően lett fölöltöztetve.
Ügyelni kell kint tartózkodás idejének hosszára is, hiszen minél hidegebb van kint, annál hamarabb hűl le a baba.
Mindenki a saját tapasztalatai alapján tanulja meg, mikor, mennyi ruha kell a babának.
A hő a baba testéből több módon távozhat: hősugárzással, párolgással, hővezetéssel és hőáramlással.
Rendszerint a szülők inkább túlöltöztetik a babát, mint alul.
A baba fejére nagy hidegben a meleg sapka alá nyakvédő vékony sapkát is javasol a szakember.
Marjo Tourula doktori értekezéséből kiderült, hogy kint a gyermekek akár háromszor hosszabb ideig is alhatnak, mint a lakásban.
A legtöbb családban hasonlók a tapasztalatok: az alvás minősége jobb, frissebben ébrednek, és jobban esznek a babák.
A kutatás azt is feltárta, hogy a baba kinti altatása könnyebbé teszi a család mindennapi életét és jobbá a hangulatát.
Az északi országokra jellemző szabadban történő altatás leginkább a finn és a dán családokra jellemző.
Délutáni alvás
Te kint hagynád mondjuk a kávézó előtt a babakocsiban alvó picikédet, amíg te iszol bent egy lattét?
A skandináv országokban ez teljesen rendben van, Amerikában viszont akár le is tartóztathatnak érte.
Az azóta 7 milliónál is több megtekintéssel büszkélkedő, Norvégiában forgatott videóban Olly az utcán sorakozó babakocsikat mutatja meg, amelyben édesen alszanak a csöppségek.
Igen, hideg van, és igen, nincsenek közvetlenül mellettük a szüleik.
Sokkoló? Felelőtlen? Teljesen oké?
Attól függ, kit kérdezünk.
Olly és amerikai szülőtársai mindenesetre eléggé kiborultak a dolgon.
A felháborodott szülők legnagyobb félelme, hogy a babák emberrablók áldozatul eshetnek.
Ami valóban rémisztő lehetőség.
És ezen az a tény sem változtat, hogy valójában a gyerekrablás jóval ritkábban fordul elő, mint az, hogy a gyereket közeli hozzátartozója rabolja el (Egyesült Államokból származó adatok szerint).
Hogy a gyerekek felügyelet nélkül hagyásában mekkora kulturális különbségek vannak, azt jól illusztrálja egy 1997-es eset, amely során Annette Sorensen dán színésznő és férje egy barbecue-étteremben vacsoráztak, és közben a letakart babakocsiban alvó babájukat kint hagyták az étterem előtt - időről időre ellenőrizve őt.
A másik dolog, amin kibukott a kommentszekció, az a hidegben altatás.
Ennek azért nálunk és a hidegebb országokban is van hagyománya, talán nálunk ez nem vált ki akkora ellenkezést - az idősebb korosztályban legalábbis.
Skandináv mondás, hogy nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat - és ez mennyire igaz!
Leesett az álla sok netezőnek, amikor meglátták, hogyan szokás a kisbabákat altatni Norvégiában: a babakocsiban fekvő piciket simán kitolják a szabadba az év bármely napján, télen is, nem számít, mennyire van hideg.
A főként amerikai kommentelők többségét nem is hidegben alvás döbbentette meg igazán, hanem az, hogy a norvégok felügyelet nélkül kint merik hagyni a gyereküket az utcán vagy a ház előtt.
„Nincsenek arrafelé rosszfiúk?” - kérdezte egyikük, egy másik pedig azt bizonygatta, hogy minden szép és jó, egészen addig, amíg nincs baj, és akármennyire is biztonságban érzik magukat, az ördög sosem alszik.
Sokan viszont áhítattal beszéltek a norvég gyakorlatról: „Irigylem, hogy ezt félelem nélkül megtehetik - olvasható egy hozzászólásban.
Bár Norvégiát a világ legbiztonságosabb országai között tartják számon, a nagy érdeklődésre való tekintettel később Bowman készített egy másik videót, amelyben norvég szülőket kérdezett meg arról, kint hagyják-e a csecsemőjüket a szabadban felügyelet nélkül.
Egyik apa azt mondta, hogy ez attól függ, hol lakik az ember, ő nem gondolná, hogy Oslóban bárki ezt csinálná.
Egy anya arról beszélt, hogy ő ismer olyanokat, akik a városközpontban is simán magukra hagyják a gyerekeket, de ők még soha nem tettek így.
Érdekes mellékszál, hogy a kulturális szokások milyen erősen megmaradhatnak az emberekben, még akkor is, ha egy teljesen másik közegbe kerülnek.
1997-ben Anette Sørensen dán színésznőt letartóztatták New Yorkban, mert a babakocsiban alvó gyerekét egy étterem előtt hagyta, amíg ő beült ebédelni.
De térjünk vissza a fagyos hideg levegőn altatott gyerekekhez, ami bevett gyakorlat a skandináv országokban, és a szokás csaknem 100 évre nyúlik vissza.
A 20. század elején Izlandon végigsöpört egy tuberkulózisjárvány, amit súlyosbítottak a rosszul szellőző lakások.
Aztán 1926-ban David Thorsteinsson izlandi orvos kiadott egy könyvet, amelyben azt javasolta a szülőknek, hogy altassák a szabadban, babakocsiban a csecsemőket, még hideg időben is, mert így a picik friss levegőn vannak és erősödik az immunrendszerük.
Fontos tisztázni, hogy a gyerekek nem fáznak odakint, mert mindig alaposan beöltöztetik őket: több réteg ruha - köztük gyapjúholmik - és vastag téli sapka van rajtuk, kinti alváshoz való babahálózsákba bújnak, és ha kell, még egy takaróval is bebugyolálják a babákat.
Az is lényeges, hogy a babákat csak napközben, a rövid nappali szundikálás idejére teszik ki a szabadba, ami általában két óra.
A kinti babakocsis altatást a bölcsődékben is alkalmazzák.
Nemcsak Norvégiában, más skandináv országokban is megszokott a hóban sorakozó babakocsik látványa az ovikban, bölcsikben.
Az is jellemző, hogy a gyerekek télen is sok időt töltenek odakint, és a friss levegőn csinálják ugyanazokat a dolgokat, amiket más gyerekek bent szoktak.
De van-e valamilyen egészségügyi előnye ennek az egésznek?
A kutatások arra jutottak, hogy a kint alvó gyerekek hosszabb ideig szundikáltak, mint a bent alvó társaik, vélhetően a friss levegő miatt, és a módszer hozzájárul a jobb alvási rutin kialakulásához.
Az sem bizonyított, hogy a szabadban alvó gyerekek valóban ritkábban lennének betegek.
Egyes tanulmányok arra jutottak, hogy azok az óvodások, akik rendszerint több órát töltöttek a szabadban - nem csak az alvás miatt -, kevesebb napot hiányoztak, mint azok, akik a legtöbb időt bent töltötték.
Miközben megszületik egy kisbaba, sokszor a széltől is óvjuk, ami nem csoda, hisz annyira csöppike még.
Valójában pedig még a levegőtől is óvjuk a babákat, vagyis a friss levegőtől, mert ahhoz is fokozatosan kell hozzászokniuk.
Bebugyolálva tartjuk őket, míg megszokják, hogy kint szinte folyamatosan hűvösebb van, mint a pocakban és sokszor túl is vannak öltöztetve még fűtött lakásban is.
Amikor kislányunkkal babaklubba jártunk, egy anyuka azt kérdezte a klubot vezető gyerekorvostól, hogy az árt-e a babának az a hőmérsékletkülönbség, mikor ő a babusgatós-bújós melegből átteszi a kihűlt kiságyba, egyenesen rá a „jéghideg” lepedőre.
Brrr!
Végül megegyeztünk abban, hogy örülhetnek a babáink, hogy nem eszkimók a szüleik, mert akkor aztán igazán befagyna a pelusuk.
Tél lévén sokszor merül fel a kérdés, hogy hogyan kell a kisbabákat a szabadban altatni, hogyan kell felöltöztetni őket, hogy ne fázzanak?
A BBC egyik cikke szerint stockholmi óvodákban mindig kint altatják a gyerekeket, még -15 foknál is, csak akkor a babakocsikat betakarják pléddel.
-20 foknál időnként beviszik a babakocsikat, de az idő nagy részében akkor is kint alszanak a gyerekek.
A The Christian Science Monitor is írt korábban a jelenségről, ahol egy norvég óvoda taktikáit részletezik.
Egy óvónő elmondása szerint az 1-2 éves gyerekek naponta 1-2 órát alszanak a friss levegőn.
Gyapjúból készült ruharétegeket viselnek és legfelül egy hálózsákot, mely nagy hidegben is megállja a helyét.
Egy finn orvosi egyetem akkori doktorandusza, Marjo Tourula 2011-ben publikálta disszertációját az észak-finn szabadtéri altatási szokásokról.
A téli babákat már két hetes kortól szoktatják a kinti alváshoz, míg a nyári babák szinte azonnal, 3-7 napos kortól élvezhetik a jó levegőt.
A kinti alvás a mindennapok részévé válik, így az anyuka nagy sétákra mehet, ami fontos az egészség és a szociális kapcsolatok szempontjából, vagy ha pl. az erkélyen alszik a kicsi, akkor addig jut ideje a benti teendőkre, vagy épp a másik gyerek(ek)kel tud foglalkozni.
Az anyukákat már a kezdetektől arra biztatják, hogy vigyék ki a gyerekeket, sok szakmai információt is kapnak ezzel kapcsolatban, és a közösség több évtizedes tapasztalata és tudása is támogató hátteret biztosít mindehhez.
A tanulmány szerint az anyukák pedig nagyon terhelhetőnek bizonyulnak, mikor pl.
Mindehhez persze először is tudni kell, hogy milyen hidegben hogyan kell felöltöztetni a babát.
Tourula tanulmányában pontos listát készített, hogy kis hidegben és nagy hidegben mit adnak az anyukák a gyerekekre.
Érdekességképpen megmutatjuk a -1 fokos és a -17 fokos öltözet listáját.
A babatest egyes pontjain végzett testhőmérések folyamán kiderült, hogy ennyi réteg ruhában az adott kinti hőmérsékletnél a babák korlátlan ideig maradhatnak kint, mert testük képes annyi hőt termelni, hogy nem fáznak.
Az északi országok altatási praktikái kapcsán sokszor lehet látni olyan képeket, hogy babakocsik sorakoznak pl. kávézók, vagy boltok előtt, és míg bent a felnőttek ügyet intéznek, vagy társasági életet élnek, addig a kicsik kint aludhatnak a friss levegőn.
A biztos, hogy a bolt, vagy a kávézó ablakából rá lehet látni a babakocsikra, vagy hogy ha a család bent is vannak a lakásban, míg a kicsi kint alszik pl. az erkélyen, akkor a szülő az ajtó túlsó oldalán strázsál, hogy észrevegye, ha a kicsi felébred, ha madár vagy mókus zargatja, vagy ha pl.
