Egyes számítások szerint minden negyedik terhesség vetéléssel végződik. Ez azt jelenti, hogy a nők egy jelentős hányada élete során legalább egyszer megtapasztalja a méhében fogant kis élet elvesztését.
Vannak, akik már rúgkapáló magzatot veszítenek el, másoknál az első ultrahang mutat üres petezsákot, és előfordul, hogy a fejlődő embriónak súlyos, az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési zavarai vannak, ezért az anya dönt a terhesség idő előtti befejezése mellett.
Akárhogy is, a tervezett és vágyott kisbabák elvesztése mindig megrázó élmény a szülők számára, még akkor is, ha ezt a társadalom sokszor nem ismeri el. „Majd lesz másik”, „Ne úgy gondolj rá, mint egy gyerekre”, „Biztosan még nem álltál rá készen lelkileg” - az érintett nőket gyakran próbálják ezekkel a szavakkal vigasztalni, vajmi kevés sikerrel.
Az elvetélt magzatok, halott kisbabák meggyászolása hosszú időt vehet igénybe, de az úton sokkal könnyebb végigmenni, ha van kivel beszélni róla. A szerettünk elvesztése minden esetben fájdalmas, különösen így van ez, ha kisbabáról van szó.
Személyes történetek a veszteségről
Ezt Zita története is alátámasztja, aki egy egészen pici magzatot veszített el a várandóssága elején. Az esküvő után hamar teherbe esett, nagy volt az öröm a családban. Aztán egy keddi napon barnás lett a tisztasági betét. Néhány óra múlva kiderült, hogy a babának nincs szívhangja, és a méretei alapján legalább két hete halott. Zita sokáig úgy érezte, hogy az ő kisbabája kevesebbet ér, mint az a kifejlett baba, aki születés közben hal meg, és hogy ezért talán a gyásza sem jogos.
Hasonlóan látják ezt azok is, akik több különböző korú babát is meggyászoltak. Boglárka szült egy egészséges kislányt, majd kétszer elvetélt. Az első korai vetélés volt, nyolchetes terhesen, de ennél kisebb embrióval: az ultrahangon csak a petezsákot és a szikhólyagot látták. Azt mondja, éppen azért tudta viszonylag könnyen földolgozni ezt a veszteséget, mert még szívhang sem volt. A következő terhessége később, a 16. hétben ért véget: otthon, a fürdőszobában szülte meg a tenyérnyi kisfiút. Hogy pontosan miért, azt nem tudja, de mint mondta, a kislánya születésekor megsérülhetett a méhe, ezért nem tudja táplálni a babát. De a kivizsgálásokat csak a járványhelyzet csillapodása után fogják tudni elvégeztetni. Ez a baba nagyobb volt, látták az ultrahangon, több emlékük és tervük kötődött hozzá, mint az előzőhöz, ezért őrá jobban is emlékezik.
- Nemrég költözünk új házba, festettük a fürdőszobát. Mindenkinek fölírtuk a nevét a falra, festettünk felhőket, és egy kis angyalkát is.
Nincs ez másképp azokban a családokban sem, ahol egy egészségesen született, élő-lélegző kisbaba hunyt el. Brigi és Zsolt tíz évvel ezelőtt két hónapos kisfiukat veszítették el bölcsőhalálban. Semmi előjel nem volt, egyik reggel arra ébredtek, hogy a kisbaba nem lélegzik. Próbáltak szívmasszázst, mesterséges lélegeztetést alkalmazni, a mentőket is azonnal kihívták, de akkor már nem lehetett segíteni a gyereken. A kisfiúnak két nappal később lett volna a keresztelője, végül az apja végezte el a szertartást. Nekik ma is két gyerekük van.
Anitának a 38. héten halt meg a kislánya részleges gerincsérv és agykamratágulat miatt. A gyerek kényszerszüléssel, holtan jött a világra. Hasonlóképpen hiábavalóan próbálták vigasztalni Dohány Katalint, aki azért vállalta teljes névvel a történetét, hogy ezzel segíthessen másoknak, akik hasonló személyes tragédiákon mennek keresztül. Három tervezett terhessége ért véget idő előtt, mire végre a negyedik kisbaba egészségesen megszületett. Először egy harminchetes magzatról állapították meg, hogy meghalt az anyaméhben, amit egy 6-7 hetes korai vetélés követett. Ezután derült ki, hogy Katinak trombózishajlama van, de hiába kapott kezelést, a harmadik baba 28 hetesen született meg. A gond ugyanaz volt, mint első alkalommal: preeklampszia. Ez egy olyan probléma, ami nemcsak a baba, de az anya egészségét és életét is veszélyezteti, a vizelet megnövekedett fehérjetartalmával, magas vérnyomással, a máj- és a vesefunkciók romlásával jár. Az orvos úgy döntött, hogy mindkettejük érdekében meg kell szakítani a terhességet.
Boglárkának a mentősökkel akadt problémája. Ahogy mesélte, egy órán át tartotta a kezében a halott kisbabáját, mire a mentő megérkezett. Őt bevitték a kórházba, a babára pedig azt mondták, nem tudnak vele mit csinálni, dobja ki a szemétbe, majd a kukásautó elviszi. Ezt nem volt szívük megtenni, inkább eltemették a halott kisfiút.
Lilla arra hivatkozott fájó pontként, hogy a saját orvosán kívül mindenki biztatta, hogy nem lesz semmi baj. Még akkor is, amikor a 12. heti genetikai ultrahangon kiderült, hogy a tarkóredő vastagabb a kelleténél, ezért fennáll a Down-szindróma veszélye. Vérvételre is elment, de ezek az eredmények sem mutattak jót, így amint lehetett, elvégezték az amniocentézist, azaz a magzatvízvéttelt. Ez igazolta a bajt. A kórházi ellátással sem volt teljesen elégedett. Egyrészt a járványügyi intézkedések miatt először a túl magas testhőmérsékletére hivatkozva hazaküldték a kórházból, és csak néhány nappal később engedték meg, hogy befeküdjön. Másrészt a gyógyszerrel indított vetélés teljes folyamata orvos jelenléte nélkül zajlott le.
Többnyire Zita is arról számolt be, hogy az egészségügyi dolgozók együttéreztek vele. Az ő vetélését Szegeden állapították meg és fejezték be. - Megkérdezte, miért nem jöttem hamarabb. Végig rendes volt velem egyébként, de ez a mondata nagyon belém égett. Pedig a baba akkor már két hete halott volt, nem számított volna semmit az a néhány óra. A másik probléma az volt, hogy mindenkit egy kórteremben helyeztek el: azokat, akiknek meghalt a magzatuk, akik magas vérnyomással kórházi ellátást igényeltek, akik az abortuszt választották.
A gyász folyamata és a társadalmi hozzáállás
A nyugati társadalmakban igyekszünk elkerülni a halállal való mindennemű érintkezést. Az idősek otthonba kerülnek, vagy kórházban halnak meg, ápolók és gondozók kezei között. A temetésen sokszor már föl sem nyitjuk a koporsót. Még a természetről is azt hazudjuk magunknak, hogy az csupa béke és egymásra figyelés - holott mindannyian láttunk már véres macska-egér harcot vagy a gyönge fiókát a fészekből kilökő gólyamamát. Szépen illeszkedik ebbe a sorba az is, hogy a terhességről a 12. hét betöltéséig senkinek nem szólunk, mert ez alatt az idő alatt történik a legtöbb vetélés. Ha pedig velünk is megtörténik, arról senkinek sem szeretnénk beszámolni.
Brigiék igyekeznek a maga természetességében kezelni a történteket. Náluk az elhalálozott gyerek is a család része, róla is beszélnek, nem kerülik a témát. - Azon szoktam mosolyogni, amikor az emberek megkérdezik a gyereket, hogy neked nincs kistestvéred? Ő meg mondja, hogy van, de meghalt, kicsi volt, ott van a sírban, kint a temetőben. Kár, mert olyan jókat lehetne vele játszani. És akkor látod az emberek arcát...
Aztán ott van a társadalmi megértés hiánya is. Attól, hogy nem beszélünk a gyerekhalálról, a jelenség létezik, és nők ezreinek az életét keseríti meg, hogy az őket ért sorscsapás mellett még az elhallgatásból fakadó traumával is meg kell küzdeniük.
Vijatov Hagymás Júlia, a zentai kórház pszichológusa jelenleg éppen egészségpszichológiai szakvizsgája előtt áll. A gyász, a pszichoszomatikus tünetek, a meddőség, a műtét előtti szorongás vagy a halálos diagnózis elfogadása mind olyan területek, amelyekkel nap mint nap foglalkozik.
- A környezet sokszor nem tud mihez kezdeni a gyermekhalállal és a hozzá kapcsolódó gyásszal. Régen sok gyerek született, sok gyerek halt meg, gyakoribb volt a vetélés, a bölcsőhalál is. Manapság olyan csecsemők is a világra jöhetnek, akiknek az orvostudomány fejlődése nélkül nem lett volna esélyük. A halál régen a mindennapi élet része volt, az emberek nem féltek, nem viszolyogtak tőle. Ha pedig hárítunk, ha nem tudjuk, hogyan segíthetnénk, gyakran csak tovább rontunk a helyzeten.
Brigiéket alig két héttel a történtek után egy közeli rokonuk arra biztatta, hogy most már lépjenek tovább. Mások azzal próbálták őket vigasztalni, hogy fiatalok még, majd lesz másik kisbabájuk. Ezzel azonban nem tudtak segíteni, hiszen egy másik gyerek sohasem pótolhatja azt, akit elveszítettek. Zitának is azt mondták, hogy fiatalok még, csak első próbálkozás volt, majd lesz másik.
Az ezekhez hasonló fájó mondatok mellett sok gyerekét elvesztő szülő azt is megtapasztalja, hogy sokan olyannyira nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, hogy mindenféle együttérzés nélkül mesélnek saját boldog babavárásukról. Mások pedig zavarukat és tanácstalanságukat leplezve inkább nem mondanak semmit. Erre erősnek hitt barátságok is rámehetnek, és a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor rá is mennek. Brigi és Zsolt baráti köre kisfiuk halála után észrevehetően megfogyatkozott, Zitának pedig egy közeli barátnőjével ment tönkre a kapcsolata. A lány éppen Zita műtétjének napján közölte az örömhírt, hogy babát vár, majd az egész terhessége alatt másról sem beszélt, csak az új jövevényről.
Az egészségügyi ellátás és a gyászfeldolgozás
Bár azt várnánk, hogy az orvosok és a szülésznők nemcsak a baba megmentéséért tesznek meg mindent, hanem a gyászoló anyával is empatikusan bánnak, ez nem mindig van így. Ennek nem az az oka, hogy nem akarnak segíteni, sokszor csupán nincsenek meg ehhez az eszközeik. Egy egészségügyi szakember a munkája során rengeteg veszteséggel találkozik, de ezek feldolgozásához pszichés segítséget nem kap, pedig meg kell védenie magát a páciensek személyes tragédiáitól.
Vijatov Hagymás Júlia szerint az is fontos tényező, hogy az orvosok és a nővérek jelentős része kimerült, fásult, kiégett. - Az egyik nővérnek ilyen a személyisége, a másiknak olyan. Az egyiknek rendes férje van, ő maga kipihent, empatikus, a másiknak meg rossz a házassága, fáradt, gyengébb az idegrendszere, beteg a gyereke. Nagyon nagy probléma, hogy se az orvosképzésben, se a nővérképzésben nincs pszichológia, de ha van is, csak minimálisan. A képzés pszichológiai hiányosságai és az egészségügyi dolgozók kiégése együtt vezetnek oda, hogy sok szülő újabb lelki sérüléseket szerez az orvosok és a nővérek durva bánásmódja miatt, még úgy is, hogy egyébként rendre beszámolnak kedves és segítőkész dolgozókról is.
Vijatov Hagymás Júlia szerint a legtöbb páciens nincs tisztában azzal, hogy bent a kórházban kérheti a pszichológus segítségét, akár vetélés esetén is, hivatalból pedig nagyon ritkán hívják az osztályra.
Anita az egészségügyi személyzettől semmiféle együttérzést nem kapott, a terhességét végigkísérő orvos annyit sem mondott, hogy sajnálja a történteket. Egyedül egy specializáción lévő orvosnak volt pár kedves szava hozzá, pedig egy kisbaba elvesztésekor minden szülő számára nagyon fontos a lelki támogatás.
Amikor Kati Újvidéken megszülte a 28 hetes kisfiát, szintén nem sok jót tapasztalt a kórházban. Két másik édesanyával került egy szobába, akik háromóránként megkapták az újszülöttjüket, miközben neki fogalma sem volt róla, mi van az ő kisbabájával. Egy nővér azért kiabált vele, mert Kati nem tudott elég jól szerbül, holott az emberi méltósághoz való jog alanyi jogon jár mindenkinek, nem szabad nyelvtudáshoz (vagy bármi egyéb feltételhez) kötni. A harminchetes magzat elveszítésekor volt olyan egészségügyi dolgozó, aki azt mondta neki, hogy most már csak azzal törődjön, hogy mielőbb megszabaduljon a halott babától, más azzal próbálta biztatni, hogy jobb ilyenkor, mint pár évesen egy betegség miatt.
A gyász hat szakaszra osztható
Minden gyászfolyamat egy többé-kevésbé egységes minta szerint zajlik. Vijatov Hagymás Júlia elmondta, a legelterjedtebb megközelítés szerint a gyász során hat szakasz követi egymást. - Fontos kiemelni, hogy nem egy lineáris folyamatról van szó. Ezek a szakaszok gyakran fölváltva, összemosódva jelennek meg, történhetnek visszaesések, átugrások is.
- A sokk nagyon rövid ideig, legfeljebb egy-két napig tart.
- Ezt követi a tagadás, amikor azt érezzük, mindez nem igaz, nem is velem történt meg, ezt csak álmodom.
- A düh folyamán jelennek meg az olyan érzések, mint az irigység. Sokan ilyenkor nem tudják elviselni, ha boldog anyákat látnak babakocsit tologatni.
- Az alkudozás szakaszában olyan gondolatokkal számolhatunk, mint hogy ha még jobban vigyázok magamra, és rengeteg terhesvitamint szedek, akkor legközelebb nem lesz semmi baj.
- A depresszió során éljük meg a veszteséget, ekkor engedjük át magunkat a szomorúságnak, vállaljuk a sírást, a gyengeséget.
- A elfogadás szakaszában a gyászoló képes lesz elfogadni a veszteséget és tovább tud lépni az életben.
Mindehhez hozzá kell tenni azt is, hogy mindenki másképp gyászol, másképp éli meg a veszteséget. Természetes, ha valaki nem tud örülni mások terhességének, de az is, ha napokig magába fordulva sírdogál. Van, aki évekig feketébe öltözve jár, mert így tudja megélni a gyászát, másnak a külsőségek nem fontosak. Van, akinek segít, ha van kihez kijárni a temetőbe, és van, aki nem nézi meg a magzat testét, mert nem akarja, hogy örökre a szemébe égjen a látvány. A legfontosabb talán az, hogy mindez a szülők döntése legyen, akik külső nyomástól mentesen eldönthetik, hogy meg akarják-e nézni, fogni, el akarják-e temetni a gyereküket.
A gyász során a szülők nagyon erős és mély érzelmeket élnek meg. Szomorúak, félnek, dühösek, csalódottak, bűntudatuk van, irigyek azokra, akiknek egészséges a gyereke. Közben meg végtelenül szeretik az elveszített kisbabát.
- Nehéz megmondani, mi normális és mi nem, de az időtényező nagyon fontos: mennyi ideig állnak fenn az intenzív érzelmek, tud-e tőlük szabadulni, tovább tud-e lépni. A normális gyászidő körülbelül egy év. A gyermeküket elveszítő nőknél nagy a kockázata annak, hogy a gyászreakció kórossá válik. Ennek oka, hogy a gyerekhalál nem egy normális velejárója az életnek: a normális az, ha előbb a szülő hal meg.
Hogy ezen a krízishelyzeten ki hogyan lép túl, az a szakember szerint nagyon sok tényezőtől függ. Nem mindegy, hogy spontán vetélés történt vagy művi abortusz, ahogyan az sem, hogy mekkora volt a magzat, vagy esetleg már megszületett kisbabáról van szó. Az sem mindegy, akarták-e a gyereket, mióta próbálkoztak a teherbeeséssel, vannak-e már élő gyerekeik.
A pszichológus három olyan dolgot emelt ki, ami megkönnyítheti a szülők számára a veszteség feldolgozását. Az egyik a kontrollészlelés: én dönthettem-e? Mint mondta, egy spontán vetélés elfogadását megnehezítheti, hogy nem az anya, hanem az élet akarta így. A másik fontos tényező, hogy milyen megküzdési stratégiák állnak a szülő rendelkezésére: mit tudok tanulni az esetből, tudok-e valamiféle pozitív jelentést adni neki? Egy korai szakaszban történő vetélésre például gondolhatunk úgy is, hogy ez a természet rendje: a beteg, kromoszómahibás embrió nem fejlődik tovább.
- Mindenkinek úgy segítsünk, ahogy ő azt igényli. Ha jó neki beszélni róla, akkor kérdezzük meg, milyen érzések vannak benne. Sok nőnek ilyenkor bűntudata van, úgy érzi, ő rontott el valamit, még gyereket szülni se képes. A társas támogatás megtartó erejét a veszteséget átélt szülők visszaemlékezései is alátámasztják. Kivétel nélkül mindnyájan arról számoltak be, hogy a házastársuk támogatása, a gyerekeik szeretete, egyik-másik családtagjuk vagy barátjuk együttérzése nélkül talán soha nem sikerült volna túllépniük a veszteségen. Ők világítottak rá arra, hogy lehet, hogy most minden rossz, de egyszer majd könnyebb lesz.
A gyermek 9 hónapot tölt az anyaméhben, ahol sötét, csönd és meleg van. Amikor megszületik, hirtelen élénk fények, zajok és hideg környezet fogadja. A neurológusok megállapították, hogy a gyermek gyorsabban megnyugszik, ha hasonló érzést él át, mint amilyennel az anyaméhben találkozott. Éppen ezért már a várandósság kezdetétől beszélgessen vele. Szólítsa meg, simogassa, egyen finom ételeket, hiszen ő is kap belőle. Születése után fontos az anya és gyermeke közötti szemkontaktus, és az, hogy a baba érezze az anya bőrének illatát. A várandós anyukák gyakran önkéntelenül is a pocakjukhoz nyúlnak és simogatják. A baba hozzászokik az anya érintéséhez és a szülés után éppen ez az érintés lesz számára megnyugtató. Minél nagyobb a gyermek, annál intenzívebben érzékeli az érintéseket. Ugyanúgy, ahogy a pocakban lévő babát megnyugtatja a pocak simogatása, születése után az anya érintése nyugtatja meg. Ezt elősegíti a bőrfelületek közvetlen érintkezése.
A baba már a terhesség második harmadában lenyeli a magzatvizet. Ez az első íz, mellyel találkozik, és a magzatvíz ízét az anya által elfogyasztott ételek is befolyásolják. Az anyatej édes íze megnyugtatóan hat a gyermekere, mivel az anyaméhben töltött időszakra emlékezteti. Egyben az új ízeket is megismeri, hasonlóan, mint amikor a pocakban volt.
Az anyaméhben nincs teljes csönd. A baba hallja az anya szívdobogását, a gyomor, a belek hangjait és az anya hangját is, mely annak ellenére, hogy a pocakban torzítva hallható, de röviddel a világra jötte után az újszülött képes felismerni azt. A baba az anya hangját jól ismeri, ezért biztonságot jelent számára. Beszélgessen vele, olvasson neki, hogy tudja, mindig vele van, még akkor is, ha nem látja Önt.
Annak ellenére, hogy a babák a pocakban nem lélegeznek, képesek az illatok érzékelésére. Az újszülöttek már néhány órán belül világra jöttük után képesek felismerni édesanyjuk illatát. A pici babát megtévesztheti egy parfüm, de egy ismeretlen erős illat akár fejfájást is okozhat neki.
Annak ellenére, hogy az anyaméhben sötét van, megállapították, hogy a terhesség utolsó két hónapjában mégiscsak elegendő fény van ahhoz, hogy a baba a kezeit és lábait nézegesse. Amikor megvilágítjuk a pocakjot, a baba a fény irányába fordul. A babák csak az élénk színeket látják. A sárga, piros, narancssárga, élénk kék és zöld színek garantáltan szórakoztatják.
A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Vizsgálatok szerint a 17-25. hét között a magzat már teljes mozgáskészlettel rendelkezik. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad. A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is.
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget. Bizonyos vizsgálatok szerint már igen korán, 3 hónaposan is elindul a mély hang irányába. Mi okozhatja ezt? Valószínűleg a hang kiváltotta vibrációk keltik fel érdeklődését, melyet a magzatvíz közvetít.
5-6 hónapos a magzat, mikor a hangingerekre reagálni kezd, főképp rugdalózással. Egy kutatás során aprócska mikrofont juttattak be az anya méhébe, közvetlenül a baba fejéhez. Kiderült, a baba nemcsak az anya szervei által adott hangokat, a gyomrán áthaladó levegő hangját, a szívverését vagy a méh fő ütőerének hangját hallja, de az anya testén kívülről érkező hangokat is (melyek áthaladnak a hasfalon, magzatvízen), és képes ezeket megkülönböztetni, ami a hallás fejlődésével egyre csak tökéletesedik. A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk. Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Nehéz kérdés, ezek mennyire tényleges érzelmek. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára. A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet. Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett.
Ikerkutatások során a kutatók nemcsak egymást megsimogató vagy egymással civakodó, de puszilkodó magzati viselkedést is leírtak. Egyéb kutatások alátámasztják, hogy a baba osztozik az édesanya érzelmi állapotában. Hogy honnan kap róla információkat? Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy a csecsemő születésekor veleszületett reflexekkel és tanult ismeretekkel, képességekkel is rendelkezik, melyeket az anyaméhben sajátított el és gyakorolt be. A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik. Ilyen például amikor az anya érintésekor ficánkol, s hirtelen az apa teszi az anya tenyerének helyére a kezét, hogy ő is felvehesse vele a kapcsolatot. Gyakran számolnak be csalódottan az apák, hogy a baba mozgása abbamarad. Ennek vélhető oka, hogy a baba észleli a változást. Ez lehet a tenyér mérete, hőmérséklete, vagy akár az anya érzelmi állapotának megváltozása is az apa érintésére.
Meglepő, de a legkorábbi reflex (az ún. primitív vagy túlélőreflex) már az 5. terhességi héten kimutatható. Ez a visszahúzódási (összehúzza magát vagy elhúzódik) és megdermedési (mozdulatlanná válik, élettani folyamatai lelassulnak) reflex. Akkor aktiválódik, ha a baba veszélyt észlel. A reflexek után a baba kondicionálás során megtanulja, hogy bizonyos helyzetek milyen vegetatív és cselekvéses válasszal járnak. Ilyen, mikor az anya nyugtató zenét hallgat a várandósság alatt, amitől a baba is kellemes élményt él meg, ellazul. Az esemény és a reakciója összekapcsolódik az emlékezetében. Hasonló eset, amikor a magzat a mozgolódás során ujjával véletlenül a szájába talál, beindul a szopóreflex, ő pedig nyugalmat él meg.
Egy kísérlet során újszülöttekkel normál vagy intenzívebb szívverést hallgattattak néhány napig, miközben a harmadik csoportba tartozó babák semmilyen hangingert nem kaptak. A felgyorsított szívverést hallgató babák olyan izgalmi állapotba kerültek, hogy a vizsgálatukat le kellett állítani. Eközben az optimális szívverést hallgató újszülöttek nyugodtak voltak, kevesebbet sírtak, és súlyuk jobban gyarapodott. Egy másik kísérletben anyákat arra kértek, hogy a szülést megelőző utolsó 6 hétben egy bizonyos versikét olvassanak fel naponta kétszer. A szakemberek egy speciális cumival képesek voltak a baba szopási tempóját mérni. Koraszülöttek vizsgálatai hasonló eredményeket mutattak, amikor nyugtalan koraszülött csecsemőknek méhen belül hallható zajokat, női énekhangot játszottak. Másik koraszülött babákat vizsgáló eljárás során olyan kiságyat készítettek, amely az anya járására emlékeztető mozgást helyettesített mesterségesen.
Az anyai szívhang a magzatra bevésődő erővel bír. Vizsgálatokban, melyek során anyai szívhangot imitáltak újszülöttek számára, a babák kevesebbet sírtak, többet aludtak, mélyebben lélegeztek, kevésbé küzdöttek emésztési nehézségekkel, valamint ritkábban betegedtek meg. Koraszülött babáknál rendkívül aktív álomtevékenységet figyeltek meg a kutatók. Megállapíthatjuk, hogy a legfiatalabb koraszülöttek a legtöbbet álmodók. A magzat az 5-6. hónaptól kezd álmodni, a REM-fázisra jellemző gyors szemmozgás a 23-24. héten már jellemző. A terhesség 30. hetében igen aluszékony, az alvásidő pedig teljes mértékben álmokkal teli. A 33-36. hétre ez 67%-ra, a 40. hétre 50%-ra csökken. Izgalmas vizsgálati eredmény, hogy a babák az édesanya álma közben felhagynak a mozgással. Ezen adottságok, képességek mind hozzájárulnak, hogy az újszülött minél hamarabb és minél gördülékenyebben adaptálódni tudjon környezetéhez. A méhben szerzett tapasztalatai, korai élményei és magatartása befolyásolja az alkalmazkodást, a környezetével való kapcsolatát, az anya-gyermek egymásra hangolódást, ami a későbbi kapcsolatainak is mintájául szolgál.
“Általánosságban elmondható, hogy a születési súly jó mutatója lehet annak, hogy a baba egészséges-e” - mondja Dr. David Hill, a Dad to Dad: Parenting Like a Pro c. könyv szerzője. A születési súly bár egy fontos adat az újszülöttről, még sem mutatja meg tökéletesen, hogy milyen állapotban van a baba. Lehetséges, hogy egy kisebb súlyú csecsemőnek a bőre rózsaszín, a tekintete tiszta, míg egy átlagos, normál súlyú baba valamilyen egészségügyi problémával küzd. Mindez annyit jelent csupán, hogy van egy szám, a baba születési súlya, ami csak egy iránymutatója annak, hogy jól van-e a csecsemő. A születési súly függ attól, hogy a baba mikor születik meg, mennyi időt töltött a méhben. Azok a csecsemők, akik időre érkeznek 2700 gramm-4000 gramm között vannak, míg a túl korán vagy terminus után születettek súlya eltérő lehet.”
“A legtöbb esetben, ha a baba korán születik, kisebb lesz a születési súlya, míg ha későn, terminus után születik meg, akkor az átlagosnál nagyobb súllyal jön világra” - mondja Hill. “Tehát a születési súly megítélésekor az első szempont, amit figyelembe kell venni, a terhességi hét: egy kisbaba abszolút értelemben lehet kicsi, mert 36 hetesen született meg, de ha a mérete megegyezik egy átlagos 36 hetes baba méreteivel, akkor átlagosnak számít.”
Mivel a koraszülöttek nem töltötték ki teljes idejüket az anyaméhben, ezért nagyobb a kockázata annak, hogy egészségi problémák jelentkeznek náluk, mint például a sárgaság, vérszegénység, légzési nehézségek vagy szívbetegségek. Az átlagosnál alacsonyabb vagy magasabb születési súly gyakran csak azt tükrözi, hogy a szülők mekkorák, azaz jellemzően genetikai meghatározottság áll a háttérben.
Persze azoknál a babáknál, akik kicsik a terhességi korukhoz képest előfordulhatnak más okok is. Ilyen például, ha a magzat nem jut elég oxigénhez vagy tápanyaghoz. Hill szerint a terhesség alatt az anyánál jelentkező magasvérnyomás is befolyásolja a baba súlyát, általában kisebb súllyal születnek ezek a babák. A dohányzás és az alkoholfogyasztás is kisebb súlyt eredményezhet a babánál.”
“Ezt remélhetőleg ma már a legtöbb nő tudja - mondja Hill. - De nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a terhesség alatti dohányzás és alkoholfogyasztás árt a magzatnak.”
A spektrum másik végén vannak azok a babák, akik nagy súllyal születnek, noha a terhesség kora ezt nem indokolná. “Azoknak az anyáknak, akiknél terhességi cukorbetegség vagy akár csak glükóz intolerancia alakult ki, a baba vércukorszintje is megemelkedhet” - mondja Hill. A magas vércukorszint viszont arra készteti a magzatot, hogy inzulint állítson elő, ami nagyobb születési súlyt eredményez. “Ezek a csecsemők annyira nagyok is lehetnek, hogy problémák jelentkezhetnek a vajúdás, szülés során, akár császármetszéssel is befejeződhet a szülés” - mondja Hill. A császármetszés kockázatosabb mind a mama, mind a baba számára, mint a hüvelyi szülés.”
“Újszülött korban lehetnek egészségügyi problémák mind a túl kicsi, mind a túl nagy születési súlyú babáknál” - mondja Hill. “Meglepő módon ezek a kérdések ugyanazok: az egészséges vércukorszint fenntartása. Ha vércukorszintjük túl alacsony, akkor az életveszélyes is lehet” Hasonlóképpen, ha egy anya diabéteszes vagy glükóz-intoleranciában szenved, akkor a baba sok inzulint termel a születés után, ami a vércukorszint csökkenését jelenti és beavatkozást igényel.
Hill azt mondja, hogy a nagy súllyal született csecsemők gyakran fogynak, miután megszülettek. Míg a legtöbb normál súlyú csecsemő a születési súlyának 10 százalékát veszíti el, addig a nagy súllyal születettek még ennél is többet fogynak. “Ha egy átlagos súlyú baba az első hétben több mint 10 százalékot veszít a születési súlyából, akkor az aggodalomra ad okot” - mondja Hill. “De ha az anyukának cukorbetegsége van, és a babája nagy súllyal született, akkor még az sem riasztó, ha a baba a testtömegének több mint 10 százalékát veszíti el.” Mivel mind a nagy, mind a kis súly nagyobb egészségügyi kockázatot jelent, ezért fontos tudni és figyelemmel kísérni a baba súlyát.
tags: #szuleteskor #megkerdezik #a #magzatot #hogy #akar