A várandósság, a szülés és az azt követő néhány hónap kiemelt időszak egy nő életében. Rengeteg testi és lelki folyamaton megy keresztül ilyenkor, amelyek hátterében jelentős részben a hormonális változások állnak. Teljesen természetes módon ez egy mentálisan megterhelő periódus a nők számára, viszont ez azt is jelenti, hogy ebben az időben fokozottan megnő a kockázata a mentális betegségek kialakulásának - mint a szorongás, depresszió.
Bár általános jelenségként él a köztudatban a terhesség és a szülés, mindenki szervezete különböző, ennélfogva teljesen eltérő folyamatok mennek végbe minden nő testében. A várandósság alatti szorongás egyik okozója pont az, hogy bármennyit is mesélnek az ismerősök, családtagok, bármennyi filmet nézünk meg vagy cikket olvasunk el a témában, mindig adódhatnak olyan tünetek, amelyeket mindenki elfelejtett megemlíteni - és emiatt a várandós nők azt gondolhatják, hogy biztosan velük van valami baj, ez a gondolat pedig a tünet miatti aggodalommal egybevéve szorongáshoz vezethet. A testben végbemenő folyamatok mellett más is kiválthat szorongást - sok esetben ki is vált, ez a második leggyakoribb pszichés betegség ebben az időszakban.
Az anyaszerepre való felkészülés jelenti talán a legnagyobb kihívást. Számos átértékelés történik a 9 hónap alatt, hiszen tudatosul az anyában, hogy most már egy másik életért is felelős. Ezzel kapcsolatban számtalan aggodalom megjelenik, mint hogy jó anya lesz-e, szeretni fogja-e a gyerekét, elég felnőtt-e már ehhez a feladathoz, nem haladja-e meg ez a nagy felelősség az erejét. Nehezítő tényező, hogy ilyenkor két folyamatnak kell egyszerre lezajlania, hiszen miközben az anya adaptálódik az új szerephez, természetes, hogy meggyászolja régi életét, életformáját, identitását (hiszen abba az anyaság nem tartozott bele). Ez különösen akkor jelenthet kihívást, ha valaki számára nem egyértelmű az anyaszerep, nem érzi feltétlenül magára illőnek.
Napjainkban miért olyan nehéz anyának lenni? Az anyaság hatalmas elköteleződést, felelősségvállalást és sajnos megfelelési kényszert is jelent. Az idők során az anyaszerep maga nem változott, viszont a nőkkel szembeni elvárások rengeteget. Ma már anyaként meg kell felelni a párkapcsolat, a család és a társadalom elvárásainak. Nem elég, hogy a baba igényeire folyamatosan figyelni kell, még feleségként, dolgozó nőként és persze nem utolsósorban kívánatos nőként is helyt kell állni. Tehát ilyenkor a baba nevelése mellé olyan elvárások társulnak, mint hogy az anyuka legyen fitt, ne hanyagolja el önmagát és a párkapcsolatát sem, esetleg még az anyagiak megteremtésében is részt vegyen. Márpedig ebben az időszakban egy nő kiszolgáltatott helyzetben van, nem képes ugyanannyit tenni sem anyagilag, sem emberileg, és fokozottan szüksége van a környezete, főleg a párja támogatására. Ha ezt nem kapja meg, esetleg az apa még félre is lép, az komoly traumát okozhat, de egyéb esetben is szorongáshoz és depresszióhoz vezethet.
Fontos kiemelni a túlterheltség fogalmát. Ezekkel az elvárásokkal mind a szülés előtti, mind a szülés utáni időszakban borzasztó megterhelő szembenézni és megpróbálni mindennek megfelelni, miközben épp elég folyamat megy ilyenkor végbe mind fizikailag, mind mentálisan a kismamában.
Fontos tényező emellett, hogy az anyai érzés nem feltétlenül alakul ki a szülőágyon. Sokszor hónapok szükségesek hozzá - részben erre szolgál a gyermekágyi időszak (ami 6 hét), amellett, hogy sikerüljön kipihenni a szülés fáradalmait és a testi-lelki változásokat. Csakhogy ma már alig van, aki ezt végigpiheni, pedig szükség lenne rá. Az anyai érzés kialakulását nagyban bonyolítja az a rengeteg teendő, amit ma már a nők az anyai feladatok ellátása mellett végeznek - például, hogy ideje előtt visszamennek dolgozni, vagy az edzőterembe. És mivel ennek az érzésnek a megjelenése idealizált, azt gondoljuk, hogy mindenkinél természetesen kialakul a szülőágyon, ha pedig nincs így, akkor komoly bűntudat keletkezik a nőben. Elkezdi magát megkérdőjelezni, marcangolni, ráadásul amiatt, hogy a téma tabusított, sokszor nem tudja ezzel kapcsolatos aggodalmait a környezetével megosztani, magába fojtva épül fel fokozatosan az egyre növekvő szorongás.
Ha a szorongás a második leggyakoribb pszichés betegség, melyik az első? A depresszió. Várandósság alatt ugyanúgy kialakulhat, mint szülés után. Egy gyermek foganása, majd születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. Azonban, ha a család vagy a nő anyagi nehézségekkel küzd, és/vagy párkapcsolati gondjai vannak, esetleg egyedül kell szembenéznie az anyaság állította kihívásokkal, nem részesül megfelelő társas támogatásban, az már a várandósság alatt depresszióhoz vezethet.
A szülést követően a nők kb. 50-85%-a rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül (normál esetben ez pár óráig, maximum néhány napig tart). Ha azonban ez fennmarad, akkor szülés utáni depresszióról van szó. Különböző kutatások szerint (a fejlődő országokban) depresszióban körülbelül a gyermeküket éppen megszült nők 15-65%-a érintett - míg a szorongásban 14-59%.
Vannak bizonyos tényezők, amelyek növelik a kockázatát a depresszió kialakulásának. Ilyen például a genetikai érintettség. Ha a közeli rokonok közül valaki érintett depresszióban, bipoláris zavarban, vagy átélt/jelenleg is küzd komolyabb szorongással, illetve előfordult már valakinél szülés utáni depresszió, akkor nagyobb az esélye, hogy az anyukánál is előfordul. Kockázatnövelő tényező még, ha az édesanya volt depressziós a várandósság alatt és/vagy előtte. Szintén növelik a depresszió kialakulásának kockázatát a várandósság alatti túlzott szorongás, stresszes életesemények, traumák, az anya alacsony önértékelése, a szülői szerepekkel kapcsolatos túlzott szorongás, és az anyaságtól való félelem.
Fontos kiemelni, hogy a szülés utáni depresszióban szenvedő anyáknak jelentősen csökkent kapacitása van arra, hogy ellássák újszülöttjeiket, ami mind a korai anya-gyermek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja. Ráadásul a depressziós állapot a függőségek (alkohol-, túlzott nyugtatószerfogyasztás) rizikóját is növeli, és csökkenti a megfelelő tápanyagbevitelt az újszülött számára, miközben a családi kapcsolatokra is károsító hatással van. Ennek a betegségnek az időben történő felismerése és helyes kezelése tehát igen nagy jelentőségű.
Végül, érdemes még egy fogalommal tisztában lenni: ez pedig a gyermekágyi pszichózis. Ez egy ritka (1000 esetből 1 alkalommal előforduló), de annál súlyosabb állapot, amely sürgősségi pszichiátriai ellátást igényel. Onnan lehet megkülönböztetni a depressziótól, hogy ott nincsenek érzékcsalódások és zavart periódusok. A gyermekágyi pszichózis tünetei közé tartozik, hogy az érintett anya viselkedése megváltozik, elzárkózik a külvilágtól, erős hangulatingadozás lesz jellemző rá. Olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek azt jelzik, hogy elveszítette a realitásérzékét. Irreális félelmek kezdik gyötörni a gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongás lesz rajta úrrá. Felléphetnek érzékcsalódások is hangok és látomások formájában. Súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé. Jellemző tünet az alvászavar - de ez nem a gyerek körüli teendők ellátásából fakad, hanem abból, hogy az anyuka nem képes megnyugodni, folyamatosan zaklatott állapotban van. Nagyon ritkán (főleg, ha a környezet nem észleli a bajt és nem áll rendelkezésre segítség) az anya önmagára és környezetére veszélyessé válhat, súlyos kárt tehet magában és a csecsemőben is, ilyenkor előfordulhat csecsemőgyilkosság. Magyarországon immár komoly protokoll van ennek a kezelésére, kellő segítséggel 6-12 hónap alatt teljesen fel tudnak épülni az érintettek.
Miért fontos tehát kiemelt figyelemmel lenni a várandós és éppen gyereküket megszült nőkre? Egyfelől, mivel a terhesség idealizálva, magasztalva van, a legtöbb nő bűntudatot kezd érezni, ha negatív érzései jelennek meg (amik teljesen természetesen megjelenhetnek ilyenkor), és nem mer a környezetéhez fordulni segítségért (amihez az individualista társadalmak is hozzájárulnak azzal, hogy ma már szinte gyengeségként van kezelve, ha valaki segítséget kér még egy ilyen különösen összetett helyzetben is). Így viszont a feldolgozatlan, kimondatlan félelmek, aggodalmak szorongáshoz, depresszióhoz vezethetnek.
Ezenkívül önmagában az, hogy a nők ennyi változáson mennek ilyenkor keresztül fizikailag és érzelmileg, komolyan megnöveli a kockázatát a pszichés betegségek kialakulásának - ami jókora veszélyt jelenthet a gyermek egészségére. Viszont kellő társas támogatással jelentősen csökkenthető ennek a kockázata.
Mit tehet ilyenkor a környezet? Egy gyermekét váró vagy éppen megszült nőnek nagymértékű támogatásra van szüksége a környezetétől, leginkább a hozzá közel állóktól. Mint bármilyen másik mentálisan megterhelő helyzettel, ezzel is kellő segítséggel és megerősítéssel lehet a legjobban megbirkózni. Próbáljuk beleképzelni magunkat a kismama helyzetébe! A teste teljesen kiszámíthatatlanul kezdhet el viselkedni, 9 hónapig együtt kell élnie azzal az érzéssel, hogy kevés kontrollja van a saját teste felett - ez senkinek nem lenne egyszerű helyzet. Emellett gyökeresen megváltozik az élete, ami rengeteg bonyolult, sokszor negatív érzéssel jár együtt.
Minden esetben tegyük lehetővé számára az érzelmei megélését. Bármilyen pozitív vagy negatív érzelemről is számol be, mindig hallgassuk meg odaadással, figyeljünk rá, gyakrabban keressük és érdeklődjünk a hogyléte felől. Legyünk tisztában azzal, hogy fennáll az esélye valamilyen pszichés betegség kialakulásának. Mivel azonban a várandósság és a szülés alapvetően teljesen természetes folyamatok, ezért ráijeszteni sem kell a lehetségesen megjelenő betegségekkel a gyermeküket váró nőkre! Elég, ha tisztában vagyunk a lehetséges tünetekkel és fel tudjuk ismerni azokat. Nagyon fontos, hogy mindezt azután is tegyük meg, hogy a gyermek megszületett. Engedjük meg az anyának, hogy megélje az érzéseit, a nehézségeit, ha vannak. Sose kizárólag anyaként tekintsünk rá, hanem emberként, individuumként, aki pont akkor fogja a képességeihez mérten lehető legjobban ellátni anyai teendőit, ha közben lehetősége van megküzdenie a környezete támogatásával a saját problémáival, nehézségeivel. Tehát a legfontosabb az, hogy kellő lelki támogatást nyújtsunk a nő számára, hogy ténylegesen kiegyensúlyozott és boldog időszak lehessen ez a számára.
Ideális esetben a gyermekvállalás egy pár közös döntésén alapuló, boldog, meghatározó pillanat. A gyermek szerelemből fogan és az anya csodás kilenc hónapon megy keresztül a terhesség alatt. De a valóság sok esetben mást mutat. A gyermekek egyharmada nem kívánt terhességből születik meg, az édesanyák egy részét tartósan érinti a terhességi stressz, és többen depresszióban szenvednek az áldott állapot alatt.
Barabás Anna anya-magzat kapcsolatanalízissel foglalkozó pszichológus szerint a tartós depressziónak és stressznek közvetlen hatása van a magzatra. A magzatot ért tartós stressz, az anya huzamos depresszív állapota ugyanis károsíthatják a strukturális és funkcionális fejlődési folyamatokat. Ezeknek az élményeknek a várandósság korai és középidejű szakaszában (1. trimeszter vége, 2. trimeszter) különösen nagy a jelentősége. Ezért is fontos anyaként minden körülöttünk és bennünk zajló érzelmi hullámvasútat a helyén kezelni, a terhességi stressz és traumák lehetőségét, amennyire csak lehetséges, kizárni.
„Magzati korban a stressz és a depresszió okozta magas kortizolszint a magzat hippokampuszában sejtpusztulást és új sejtek képződésének a gátlását okozza - azaz befolyással van az agyfejlődésre. A tartós terhességi stressz és depresszió „beprogramozza” a magzatban az állandó stresszállapotot. Születésük után is ezt a magas stresszállapotot hozzák magukkal, emiatt „rosszabb alvók”, nyugtalanabbak, ingerlékenyebbek, sokat sírnak vagy apatikusak. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyve azt is leírja, hogy minden jó és rossz tapasztalás az anyaméhben úgynevezett emléknyomokká alakul át, és hihetetlenül hangzik, de sejt szintű emlékek formájában raktározódik el. „Fiúknál kisgyerekkorban gyakoribb a hiperaktivitás és önkontroll zavar, lányoknál a társas problémák. Összefüggésbe hozzák még a csökkent IQ-val, tanulási zavarokkal, elmaradt értelmi fejlődéssel is.”
Ha az anya szeretettel gondol gyermekére, az értelmet és értéket ad a létezésének. Viszont, ha ezt az alapvető érzelmet nem kapja meg a magzat, illetve a gyermek, úgy az életüket a bizonytalanság és a bizalmatlanság érzése fogja irányítani. Felelős szülőként, ha érezzük, hogy valami gond van a születendő gyermekünk felé táplált érzéseinkkel, vagy nem támogató környezetben élünk, merjünk segítséget kérni. „Tartós stressz és depresszió esetén mindenképp ajánlom klinikai szakpszichológus, pszichiáter felkeresését.”
A Zürichi Egyetem és a Max Plank Intézet közös kutatásából kiderült, hogy az anyát ért tartós pszichés stressz megváltoztathatja a méhlepény anyagcseréjét és a magzat növekedését is befolyásolhatja. Az anyát hosszasan érő nagymértékű stressz növelheti a gyermeknél később pszichés és testi betegségek kialakulásának kockázatát, úgymint pl. a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) vagy szív-érrendszeri betegségek rizikóját.
Stressz hatására az anya (és minden ember) szervezete hormonokat választ el, hogy képes legyen megküzdeni a megterheléssel. A felszabaduló adrenokortikotropin hormon (CRH) hatására megemelkedik a krotizol nevű stresszhormon szintje. A méhlepény, amely a magzat tápanyagellátásáról gondoskodik, szintén képes CRH felszabadítására, ami kis mennyiségben a magzati keringésbe és a magzatvízbe is bekerül. Hatására felgyorsulhat a növekedés üteme, aminek rengeteg veszélye van, egyrészt ha a növekedés üteme túl gyors, az a szervek differenciálódásának, érésének rovására mehet, másrészt koraszüléshez vezethet.
A kutatók megállapítása szerint az akut rövid távú stressz nincs hatással a magzatra. 34 egészséges várandós nőnél végeztek magzatvíz-mintavételt (amniocentézis), bár az eljárás nagyon vékony tűvel történik, és minimális fájdalommal jár, mégis akut stresszhelyzetet jelent az anyukának, aminek hatására a kortizolszint rövid időn belül és rövid távon megemelkedik, ezt a kismamáktól vett nyálmintákban ki is mutatták, ugyanakkor a magzatvízben nem történt CRH-emelkedés. Ha azonban az anyuka hosszú távon volt kitéve stresszhatásnak, a magzatvíz CRH-szintje mérhetően megemelkedett.
A Jénai Egyetem kutatói azt találták, hogy a tartós anyai stressz hatására megemelkedett stresszhormonszint befolyásolja a magzat agyának fejlődését és növeli a későbbi életszakaszában olyan betegségek fellépésének esélyét, mint pl. a depresszió, gyakorlatilag "beleprogramozza" azokat.
A holland Tilburg Egyetem tudósai megállapították, hogy a tartós anyai stressz, különösen ha az a 12. és 22. terhességi hét között éri az anyukát, kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és kognitív fejlődését és hatásai még húsz évvel később is felismerhetők.
További kutatásokkal megállapítást nyert, hogy a magas anyai kortizolszint a terhesség második felében heves stresszválaszt vált ki a magzatnál. Ha hosszú időn át emelkedett a stresszhormon szintje, akkor a szervezet energiaigénye megnő. A szimpatikus idegrendszer fokozza a vérkeringést és növekszik a pulzusszám. Emiatt a magzat súlygyarapodása és fejlődése késhet, az idegrendszere érése is elmaradhat. (Sandmann, 2011) Elsősorban a pszichoszociális stressz vezet az anyai, placentáris és magzati neuroendokrin paraméterek megváltozásához. (Wadhwa, 1996) Megnövekszik a fejlődési rendellenességek, a koraszülés, a preeklampszia és a gesztációs diabétesz rizikója is, továbbá nagyobb a kockázata a gyermek későbbi életében ér emotional és kognitív problémák jelentkezésének. (Valladares, 2009; Sandmann, 2011; Gennari-Moser, 2011)
A számos kutatási eredményt figyelembe véve lehetőség nyílik a gyerekek egészségi állapotának javítására. Mindennek tudatában még fontosabbá vált, hogy csökkentsék a stresszt, ami a várandós anyukákat éri, illetve a veszélyeztetett gyerekek egészségének megóvását célzó megelőző intézkedések ugyancsak nagyon hatékonyak lehetnek. Azoknak az anyukáknak, akik tartós stresszhatásnak vannak kitéve, javasolt pszichológus vagy pszichoterapeuta támogatását kérni, hogy megtanuljanak könnyebben és eredményesen megküzdeni az őket érő stresszel, mind saját maguk, mind kisbabájuk érdekében.
A várandósság alatti stressz egyre gyakoribb probléma, amelyet leginkább a munkai, családi és társadalmi elvárások együttes nyomása okoz. A várandósságot gyakran a „boldog várakozás” időszakaként emlegetjük, miközben sok kismama a mindennapokban egészen mást él meg. A terhesség alatti stressz nem rendkívüli jelenség, hanem egyre gyakoribb állapot. Hátterében gyakran az áll, hogy a nő egyszerre próbál megfelelni a munkahelyi elvárásoknak, a karrierrel kapcsolatos bizonytalanságoknak, a családi szerepeknek és a társadalmi normáknak. Dr. Varga Fanni, az L33 Medical szülész-nőgyógyász szakorvosa szerint a „jó dolgozó”, a „felelősségteljes kismama” és a „kiegyensúlyozott társ” szerepe sokszor egyszerre nehezedik ugyanarra az emberre, miközben a teste és az idegrendszere eleve fokozott terhelés alatt áll.
A stressz nem ördögtől való - egy bizonyos pontig. A stressz önmagában nem kóros jelenség. A szervezet természetes válasza a kihívásokra, amely hormonális változásokkal jár együtt. Ilyenkor például megemelkedik a kortizol szintje. A probléma akkor kezdődik, amikor ez az állapot tartóssá válik. A krónikus stressz azt jelenti, hogy a szervezet folyamatos készenléti állapotban működik, anélkül hogy lehetősége lenne a regenerálódásra. Az állandó mentális túlterhelés és kimerültség számos, orvosilag jól dokumentált következménnyel járhat. A tartósan magas stresszhormonszint összefüggésbe hozható alvászavarokkal, hangulati ingadozásokkal, fokozott szorongással, valamint a szülés utáni depresszió megnövekedett kockázatával. Egyes kutatások szerint a krónikus stressz a terhesség lefolyására is hatással lehet: befolyásolhatja a vérnyomást, az immunrendszer működését és a hormonális egyensúlyt.
A várandósság alatti tartós stressz nem csupán az édesanya közérzetét befolyásolhatja, hanem a fejlődő magzat idegrendszerére is hatással lehet. A méhen belüli környezet finoman hangolt biológiai rendszer, amelyben a hormonális változások - köztük a megemelkedett kortizolszint - szerepet játszhatnak a magzati stresszválasz-rendszer alakulásában. Egyes kutatások szerint a tartós, kezeletlen anyai stressz összefüggésbe hozható a gyermek későbbi fokozott szorongáskészségével, érzékenyebb stresszreakcióival vagy figyelmi nehézségeivel. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek nem végzetes, előre eldöntött következmények. A gyermek fejlődését számtalan tényező befolyásolja, és a születés utáni biztonságos, támogató környezet jelentős védőfaktor.
Nem véletlen, hogy a probléma ma különösen aktuális. Az elmúlt években jelentősen átalakult a munka világa, elmosódtak a határok a munkaidő és a magánélet között, miközben a gazdasági bizonytalanság és az információs túlterhelés is fokozódott. A közösségi média idealizált képei a „tökéletes terhességről” tovább erősítik a belső nyomást, miközben a valós érzelmi nehézségekről ritkán esik szó. Sok kismama úgy érzi, nem engedheti meg magának a gyengeséget, hiszen „most kell erősnek lennie”.
A figyelmeztető jelek gyakran alattomosak, éppen ezért maradnak sokáig észrevétlenek. A tartós fáradtság, amely pihenés után sem enyhül, az alvásminőség romlása, a fokozott ingerlékenység, az indokolatlannak tűnő sírás, valamint a bűntudat amiatt, hogy a várandósság nem kizárólag örömteli élmény - mind olyan jelenségek, amelyeket sokan a „normális terhesség” részeként fogadnak el. Orvosi szempontból azonban ezek arra utalhatnak, hogy az idegrendszer túlterhelt állapotba került - hangsúlyozza dr. Varga Fanni, az L33 Medical szülész-nőgyógyász szakorvosa.
Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a kismama ne maradjon egyedül ezekkel a tünetekkel. A szakember nemcsak a testi paramétereket ellenőrzi, hanem felismerheti a stresszhez és mentális kimerültséghez kapcsolódó kockázatokat is. A várandósgondozás során lehetőség van arra, hogy az orvos célzott kérdésekkel feltérképezze a pszichés állapotot, szükség esetén további vizsgálatokat javasoljon, vagy pszichológushoz, pszichiáterhez irányítsa a pácienst. A korai felismerés nemcsak az anya jólléte szempontjából meghatározó, hanem a magzat egészséges fejlődése miatt is.
A terhesség alatti krónikus stressz azért különösen veszélyes, mert nem mindig jár látványos tünetekkel, és könnyű „elfogadni” vagy bagatellizálni. Orvosi szempontból azonban egyértelmű, hogy a tartós lelki túlterhelés nem elhanyagolható tényező, hanem olyan állapot, amely figyelmet, megértést és szükség esetén szakmai segítséget igényel.
A krónikus stressz kezelésében nem mindig nagy, drámai változtatásokra van szükség. Sokszor a tudatos apró lépések jelentenek valódi segítséget. A napirend strukturálása, a munka és a pihenés közötti határok kijelölése, a digitális eszközök használatának tudatos korlátozása mind hozzájárulhatnak az idegrendszer tehermentesítéséhez.
A rendszeres, kíméletes testmozgás - például séta, várandós jóga vagy kifejezetten kismamáknak ajánlott torna - bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét. Ugyanígy hatékonyak lehetnek az egyszerű légzőgyakorlatok és relaxációs technikák, amelyek segítenek kilépni az állandó készenléti állapotból. Amennyiben a belső feszültség tartós vagy fokozódó, a pszichológiai konzultáció nem gyengeség jele, hanem felelős döntés. A lelki egyensúly támogatása a várandósság alatt nem luxus, hanem az anya és a magzat egészségének egyik alapfeltétele.
Ma már köztudott, hogy az anya várandósság alatti stresszelése komoly hatással van a születendő gyermekre. A kutatók a koraszülés és az alacsony születési súly okait kezdték vizsgálni, és meglepődve tapasztalták, hogy a fenti jelenségek második legfőbb oka a „nagy pszichoszociális stressz” volt. Nagy stressznek számítanak azok az élethelyzetek, amelyek hosszan és tartósan megterhelik az anyukat fizikailag és lelkileg is. Ilyennek számít például a gyász, közeli hozzátartozó elvesztése vagy súlyos beteggé válása, válás, szakítás, fizikai vagy szóbeli bántalmazás, a jövedelem 25%-os csökkenése.
Vajon meg tud-e felelni majd az anyai feladatoknak? Milyenek a terhesség alatti vizsgálati eredmények? Hogyan oldják meg a család fenntartását, ha kiesik az anya jövedelme? Ráadásul nagyon sok fiatal pár a várandósság hírére kezdi el szervezni az esküvőt. (Aki csinált már ilyet, pontosan tudja, hogy ez miért stresszforrás.) Számtalan pár ekkor kezd el másik lakást keresni, költözni. A fentiekből tehát kiderült, hogy nagy stressznek olyan helyzet számít, ami hosszan elnyúló nehéz életszituációt jelent. Egy-egy váratlan ijedtség miatt nem kell azon pánikolnia az anyukának, hogy stressznek tette ki a magzatát. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy azok, akik folyamatosan komoly stressznek vannak kitéve a munkahelyükön vagy a családjukban, annyira hozzászoknak ehhez, hogy észre sem veszik, milyen stresszes környezetben élnek, és tenni sem fognak ellene.
Nagyjából azért káros a stressz a magzatra, amiért egy felnőtt emberre is káros hatással van. Ha stressz éri az anyukát, a vére az izmaihoz áramlik, gyorsabbá válik a szívverése, magasabb lesz a vérnyomása. Ily módon a magzat nem jut elegendő vérhez, táplálékhoz és oxigénhez. Ilyen helyzetekben a placenta is kiválaszt egy hormont, a kortikotropin nevűt, amelynek a koraszülésekben szintén fontos szerepe van, mert a méh összehúzódását okozza. Már önmagában a koraszülés is komoly rizikófaktor, aminek a következménye lehet az, hogy a csecsemő később könnyebben és gyakrabban betegszik meg, fejlődési és magatartászavarok lépnek fel nála. Ha nem is lett koraszülött a baba a nagy és tartós anyai stressz hatására, az ilyen csecsemők sokkal gyakrabban sírnak hosszú órákon keresztül - gyakorlatilag vigasztalhatatlanul.
A fentiekből világosan látszik, hogy elsősorban a szülőknek, másodsorban a közvetlen környezetnek milyen óriási felelőssége van a várandósság kezdetétől. A terhesség alatt sokat változik a test, azonban lelkileg még többet változhat a kismama. A kismamában nem csak fizikai változásokat okoz a terhesség: a hormonok a lelki békét is megzavarhatják. Az alábbiakban összeszedtük, hogyan is hat az áldott állapot a nőkre lelkileg. Az anyaszerep nem egyszerű, és erre felkészülni még nehezebb. Vannak nők, akik a fellegekben járnak ilyenkor, de előfordul, hogy a hangulat és az érzelmek teljesen magával ragadják a kismamát. Részben egy lelki fejlődésről beszélünk, azonban a terhesség alatt felszínre kerülhetnek olyan régi problémák is, melyekkel ilyenkor szembe kell nézni.
A várandósság gyakran okozhat kapcsolati problémákat: a szülők, és leginkább az apa felől, hiszen ilyenkor a férfi nehezebben érti meg, mi is történik az anyában. Azonban ez az időszak szorosabbá is teszi a kapcsolatot, hiszen összefonódik a közös gyermek és a közös felelősség gondolata. Ebben az állapotban az anya számos dolgot átértékel: hiszen ilyenkor tudatosul benne, most már felelősséggel tartozik egy másik életért. Ez egyszerre csodálatos és nagyon ijesztő is, hiszen félre kell tenni az eddigi önző vágyakat, megváltozik a fontossági sorrend. Ebben az időszakban különösen fontos a család támogatása, mind az anya felől, mind pedig a partner felől.
Anyává válni komoly feladat. Terhesség alatt ez tudatosul az anyában, ilyenkor gyakran felmerülnek kétségek, félelmek és természetesen a szorongás is, hiszen a legtöbb nő felteszi magában a kérdést: valóban alkalmas vagyok anyának? Sokan úgy hiszik, ennek egy boldog, felhőtlen időszaknak kell lennie, így amikor felszínre kerülnek az aggodalmak, bűntudatuk lesz. Fontos szembenézni a félelmekkel, és, mint az élet minden területén, tudni kell, mindennek van egy nehezebb oldala is. Emiatt tehát nem kell, hogy bűntudatunk legyen. Az anya önismerete meghatározza az egész terhességet: van, aki áldásként, van, aki teherként éli meg ezt az állapotot. Felszínre kerül a gyermekkor, a szülőkkel való kapcsolat, amely nagyban meghatározza az anyasághoz való viszonyt.
Miért olyan nehéz anyának lenni? Anyaság. Csodálatos és leírhatatlan érzés anyának lenni, felelősséget vállalni, feltétel nélkül szeretni egy életen át. De miért csak a rózsaszín oldalról szeretünk beszélni? Mi van a nehézségekkel, az állandó fáradtsággal, önmagunkkal és a párkapcsolatunkkal?
9 hónap alatt rengeteget fejlődik az anya személyisége. Érzelmileg is fel kell készülni a szülés utáni időszakra, arra, hogy egy kiszolgáltatott apró gyermeket gondozzon és megértsen. El kell fogadnia, hogy egy embert a születésétől a felnövekedéséig végigkísérjen, aki bizalommal és szeretettel fog tekinteni rá. Ezek az érzések, gondolatok nagyon sokat változtatnak az anya személyiségén.
Amikor az anya még nem is tudja, hogy a kicsi egyáltalán beköltözött a pocakjába, a baba már akkor is érző lény, és már ezek az első anyaméhben töltött hónapok is kihatással lehetnek későbbi személyiségére, életére. A gyermeket pár száz évvel ezelőtt még nem tekintették külön személyiségként, csak nagyjából 2-3 éves korától, amikor már tudott beszélni (nomeg a csecsemők és kisgyermekek magas halandósága is hozzájárult ahhoz, hogy egészen a 19. századig a babákat, kisgyermekeket tisztának, érintetlennek és értelem nélkülinek tekintették). A 19. században már akadt olyan nézet, mely szerint az értelem, a lelki élet már a születés pillanatában elkezdődik, Freud után azonban bizonyossá vált, hogy már az anyaméhben töltött hónapok is befolyásolhatják a későbbi életet. Persze nem is olyan új gondolat a lelki köldökzsinór eszméje, hiszen a távol-keleti kultúrákban nagy hagyománya van a csecsemők tiszteletének.
Hallja az anya szívverését, pl. Nem kell ennyire szélsőséges esetet mondanunk: ha valakinek stresszes munkája van, amit nem végez szívesen, ha egy kismama hajlamos a depresszióra, ha folyamatosan idegeskedik, aggódik, azzal mind-mind predesztinálja a gyermek jövőjét.
A szülést is megkönnyítheted, ha a meditáció során minden alkalommal „beszélgetsz” a méhszájjal is. Megköszönöd neki, hogy még zárt és megkéred, hogy amikor szükség lesz rá, nyíljon ki. az utolsó hetekben, a 36. hét után, megkérheted a méhszájat, hogy most már nyíljon ki, kezdjen felpuhulni, így megkezdődhet az ún. Készülj fel az anyává válásra pszichésen is!
