Egy család életében mindig meghatározó pillanat, amikor a gyermek bölcsődét vagy óvodát kezd. Vannak, akik könnyebben, mások nehezebben illeszkednek be egy új közösségbe. Sokan kezdik a bölcsődét és az óvodát ezekben a hetekben. Vannak gyerekek, akik szépen és gond nélkül beszoknak, másoknak nehezebben megy, de még a könnyen beszokó gyerekek is okozhatnak fejtörést a szüleiknek, például azzal, hogy megváltozik az otthoni viselkedésük, vagy nem tudják kezelni a társaikkal kapcsolatos konfliktusaikat.
A bölcsődei, óvodai beszoktatás sikere nem csak az intézménytől és a gyermektől függ, sem attól, milyen módszerrel szoktatjuk be a kicsit, sokkal inkább számít a te lelkiállapotod, hozzáállásod. Minden anyukának összeszorul a szíve, ha bölcsődébe kell adni a kicsit. Ennek hormonális oka is van, egész egyszerűen másfél-2 évvel a szülés után még nem állnak vissza eredetibe a hormonok (pláne, ha még szoptatsz, vagy még csak fél éve hagytad abba a szoptatást), még szorosan kötődünk a babához, ezért nehéz elengedni őt.
A bölcsőde vagy óvoda kiválasztása
Amikor eljön az óvodakezdés ideje, sok szülőben felmerül a kérdés: ha a gyerek még nincs hároméves, de jól érzi magát a bölcsiben, jobb-e ott maradni, vagy inkább az ovit válasszuk? Nem mindig egyszerű a döntés, hiszen sok szempontot kell mérlegelni. De mi alapján is érdemes döntened? Nem minden gyerek kedveli meg elsőre az óvodát vagy a bölcsit, és olyan is van, hogy már régóta jár, de még mindig nem barátkozott meg vele.
Néha anyagi okokból szükséges, néha azonban enélkül is felmerül, hogy nem lenne-e hasznos bölcsődébe adni a másfél-2 éves vagy 2-3 év közötti kisgyereket, mondván társaságra van szüksége és sok mindent megtanul a bölcsiben, önállóbbá válik. A bölcsődei, óvodai beszoktatás sikere nem csak az intézménytől és a gyermektől függ, sem attól, milyen módszerrel szoktatjuk be a kicsit, sokkal inkább számít a te lelkiállapotod, hozzáállásod.
A törvény szerint jogod van választani a körzeti bölcsőde vagy a munkahelyedhez legközelebb eső bölcsőde között, tehát 2 hely között biztosan választhatsz! Emellett javaslom, hogy nézzél körül a családi napközik között is. Az én véleményem az, hogy ha már másfél-2 évesen be kell adni a kicsit valahova, akkor egy 10-12 gyerekkel foglalkozó családias hangulatú hely sokkal inkább nekik való.
A beszoktatás kihívásai és megoldásai
Sokan kezdik a következő napokban-hetekben a bölcsit és az ovit. Mitől fog könnyebben menni? Hogyan segíthetsz a gyermekednek? Képzeld el, hogy pici vagy, ismerkedsz a világgal! Eddig anya és apa biztos hátteret adott neked, ha valami kellett hozzájuk szaladtál, most meg bekerülsz a bölcsibe/oviba és csakhamar rádöbbensz, nincs ott veled az a biztonság, amit anya és apa nyújt.
A reggeli nehéz elválás az első pár hétben normális, de 2-3 hét után csillapodni szokott. Ha nem csillapodik, annak általában a fentiekben keresendő az oka. A beszoktatás idején természetes, ha nehezen válik el tőlünk a kisgyerek reggelenként, különösen, ha nem volt ideje beszokni, mert csak 1-2 napig voltunk ott vele délelőttönként és utána otthagytuk, vagy nem is volt fokozatos beszoktatás, csak úgy otthagytuk az oviban. Vagy nem búcsúztunk el tőle a beszoktatásnál, amikor elmentünk, hogy ne legyen sírás belőle. Vagy nehezen engedjük el őt, lelkiismeretfurdalásunk van, amiért bölcsibe/oviba adjuk, vagy már volt korábbi rossz élményünk azzal, hogy másra bíztuk őt.
„Amikor megyek a kisfiamért egyáltalán nem örül nekem. Játszik tovább a többiekkel, alig tudom hazahozni az oviból. Vannak olyan gyerekek, akik szeretik a társaságot, az újdonságokat, nekik az ovi valóságos aranybánya, sok élménnyel, sok gyerekkel. Nem rontottál el semmit, ha a te gyereked nem sír utánad és nem rohan hozzád délutánonként. Ez inkább a te vágyad, azt jelzi, hogy te még nem igazán engedted el őt, ezért hiányolod a látványos örömet délutánonként. Fogadd el, hogy ő egyszerűen csak örül az ovinak, jól érzi ott magát. - A te jelenléted természetes neki.”
A reggeli sírásnak, nehéz elválásnak nem feltétlenül az az oka, hogy maga az óvoda rossz lenne. Gyakran egyébként teljesen jól érzi magát a kicsi napközben, de van valami, ami az oviban zavarja (például valamit nem tud megcsinálni, amit kellene - egy hozzá forduló anyuka kisfiát például az zavarta, hogy reggel teríteni kellett, de ő nem volt elég ügyes benne) vagy valami apróság, ami megijeszti (pl. fél a vécétől), leggyakrabban pedig az elválás érzése okoz gondot a számára.
A beszoktatás időszaka a szülőnek és a gyereknek egyaránt nehéz. A kicsi éppen a szeparációs szorongás időszakában van, még nem biztos önmagában és abban, hogy anya nélkül is tud-e boldogulni, a szülőnek pedig az elengedés és a munkába való visszatérés, esetleg a testvér születése okoz változásokat és új megoldandó feladatokat. A kicsinek azzal segíthetünk legtöbbet, ha magunkat felkészítjük a változásra, ha pozitívan állunk hozzá. Kutatások kimutatták, hogy a gyerek akkor dolgozza fel a legkönnyebben a beszoktatást, és akkor a legkevesebb a szorongásból fakadó viselkedési probléma, ha az anya szívesen tér vissza munkába, és optimistán, bizakodva tekint a változásra.
Bölcsis Beszoktatás - Tapasztalatok
A gyermek viselkedésének változásai az új környezetben
A bölcsőde, az óvoda elkezdése nagy változás a kisgyermeknek, természetes, hogy az első hetekben-hónapokban megváltozik a viselkedése és félelmet, szorongást él át. A közösségbe szokást minden gyerek másként dolgozza fel. Van, aki agresszívebb és hangosabb lesz, hogy elijessze a többieket, mások az óvónéninek minden szavát lesik, mert ott érzik magukat biztonságban, és vannak, akik a leghangosabb, legverekedősebb gyerekek mellé szegődnek, mert ott érzik magukat biztonságban.
„A kisfiammal nincs semmi gond az óvodában, de amikor hazajön teljesen megőrül: csapkod, kiabál, ugrál, hisztizik, éjjel megint felkel. Napközben felgyűlt benne a feszültség és most ki kell adnia valahogyan. Ő ezzel a viselkedéssel „meséli el”, hogyan érzi magát. Segíthet, ha ovi után nem rohantok rögtön haza, hanem még sétáltok egyet, kismotorozik, biciklizik, szaladgál, kimentek a játszótérre és így „mozogja ki” magából a napközben felgyűlt feszültséget.
Néhány gyereknél már rögtön a beszoktatás alatt vagy az azt követő 4-6 hétben jelentkezik, hogy anyásabb, gyakrabban ébred, este húzza az időt, nem akarja, hogy kimenjünk a szobából, nem engedi, hogy más vigyázzon rá, pedig eddig szívesen maradt mással is. Felmerülhet az is, hogy nehezen indul el reggel, húzza az időt, nem akar oviba menni, végigsírja az utat, vagy csak ott, a búcsúzáskor kezd el pityeregni vagy hisztizni. Ebben többnyire közrejátszik az is, hogy reggel ő is álmosabb, nyűgösebb, és mi is feszültek, idegesek vagyunk, mivel időben kell indulni, sietni kell. Gyakran mesélik a szülők, hogy reggel mindig drámázik a gyerek, de a bölcsiben, oviban meg jól érzi magát, ennek pont az az oka, hogy érzi a feszültségünket. Általában az szokott a megoldás lenni, ha megtaláljuk azt a reggeli ritmust, és kialakítjuk azt a szokásrendszert, ami mindenkinek jó a családban, amiben mi is nyugodtabbak vagyunk, és a kicsi is szívesen működik együtt.
Néha a problémák nem közvetlenül a beszoktatáskor, hanem csak néhány hét vagy hónap elteltével jelentkeznek. Kezdetben az újdonság varázsa leköti a kicsit, azonban ez elmúlik, és ekkor jönnek elő a szorongásos tünetek. A gyermek nem eszik egyáltalán, nem pisil, kakil az oviban, nem beszél az óvó nénivel vagy a társakkal (ez a szelektív mutizmus, aminek jellemzője, hogy a kisgyermek nem beszél óvodai vagy iskolai környezetben és idegen felnőttekkel, csak a családtagokkal), nem tud az oviban aludni.
Konfliktuskezelés és szociális készségek
„A kislányom azt meséli, hogy verekedni szokott az egyik kisfiúval. Az óvónéni nem tud semmiről. Közbeavatkozzak? A bölcsőde-óvoda kezdés az az időszak, amikor a kicsi elkezd kirepülni otthonról. Bizonyos konfliktusokat most már neki magának kell megoldania, illetve a pedagógusok feladata, hogy szükség esetén közbeavatkozzanak. Most már nem lehetsz ott mindig mellette, hogy megvédd őt és nem feladatod az sem, hogy otthon önvédelmi praktikákra tanítsd a másik gyerek ellen. Azzal segíthetsz neki, hogy azokban a társas helyzetekben (pl. játszótéren, játszóházban, vendégségben), amikor te is ott vagy vele és látod, hogy segítségre szorul, nem tud egy helyzetet megoldani vagy a segítségedet kéri, segítesz neki és tanácsot adsz. Segíthetnek továbbá azok az óvodásokról és gyerekekről szóló mesék is, amikben a gyerekek egymás közötti konfliktusokat oldanak meg (pl. A kép illusztráció.
A bölcsődében számtalan új történés és helyzet van, ami túlterheli a kicsit. Felnőttként úgy látjuk „csak játszik”, nincs semmi gond. Valójában az gyerekek egész napos nyüzsgése fárasztó a számára, a többiek viselkedése agressziót vagy félelmet vált ki belőle. A másik gond, hogy az ilyen korú gyerekek még nem kommunikálnak ügyesen, nincsenek társasághoz szokva, ezért sok közöttük a konfliktus. A kicsik azonban nem képesek jól kezelni és nehezen dolgozzák fel a konfliktusokat (magukban még nem képesek erre, segítségre van szükségük a számukra nehézséget okozó szituációk feldolgozásához). Családi környezetben ilyenkor anyához szalad a kicsi, nála sírja ki magát, tőle kér segítséget. A bölcsődében viszont nincs kihez futni és a vigasztalás sem érkezik azonnal.
Kommunikáció a gyermekkel
„A kislányom semmit nem mesél az oviról. Kérdezem és nem mond egy szót se. Ez normális? Természetes, hogy kíváncsi vagy rá, mi történt vele, ugyanakkor egy kisgyerek szókincse még nem elegendő ahhoz, hogy részletesen beszámoljon róla, mi történt vele a nap folyamán. Sok kisgyerek nem is mesél semmit vagy csak apró és a szülők számára lényegtelen részleteket oszt meg (a fiam pl. mindennap csak azt mesélte el, mi volt ebédre, azt is csak vázlatosan pl. „finom husi volt”). Szóval nem sok értelme van őt arról faggatni, hogy mi volt az oviban, többet érsz, ha direkt kérdéseket teszel fel, pl. „mivel játszottál délután?” vagy „mit rajzoltatok?”. Faggatni, túl sok kérdést feltenni nincs értelme, viszont sokkal többet tudhatsz meg indirektebb megoldásokkal.
A betegségek és a bölcsőde/óvoda
A szülőnek azzal is számolnia kell, hogy az első hónapokban többet lesznek a gyermekkel az orvosi rendelőben, mint a bölcsiben vagy oviban. Ennek biológiai és lelki okai is vannak. Nyilván a bölcsiben vagy oviban sok új baktériummal és vírussal találkozik a kicsi, amik - különösen a fűtésszezonban, amikor össze van zárva a többiekkel - nagy eséllyel fertőzik meg őt. Hét közben fektessük le időben aludni, ne szervezzünk plusz programokat estére, csökkentsük a fölös ingerek számát, hétvégén pedig pihenjünk sokat, bújjunk össze, olvassunk mesét! Ne legyen túl sok programunk, menjünk a szabad levegőre sokat, és engedjük, hogy kimozogja magát - ezzel sokat tehetünk érte, hogy kevesebbet legyen beteg. Ennek ellenére is a legtöbb bölcsis 3-4, az óvodások 4-5, az iskolások 5-6 hetente elkezdenek fáradni.
A bölcsőde után ne rohanjatok haza, ilyenkor jusson a kicsire több figyelem: menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, beszélgessetek, töltsétek együtt az időt. Az az idő, amit együtt tölthettek, nyugodtan teljen, ne pedig azzal, hogy próbálod a háztartásban is utolérni magad. Nehéz egyszerre dolgozni, gyereket nevelni és a háztartást is ellátni, ezt úgy tudod kiegyensúlyozottan megoldani, ha nem idegeskedsz miatta, hanem kialakítasz egy rendszert és aszerint végzed a dolgokat, beletervezve azt is, hogy az estéket együtt töltitek pihenéssel, játékkal.