18 hónapos baba verekedése: Okok és megoldások

A legtöbb szülő megijed, amikor ütöget, harap a baba. Szerencsére a probléma orvosolható, ha ismerjük a lelki fejlődés szakaszait. A legtöbb szülő megtapasztalja, hogy rúg, csíp, karmol a baba a különböző fejlődési időszakokban. Ez gyakran olyan kellemetlen helyzetekhez vezet, hogy aggódunk, mikor más gyerkőcök közé visszük csemeténket. Jó hírünk van, egyáltalán nem kell kétségbe esni, hiszen ez egy természetes fejlődési folyamat, amit könnyen kezelhetünk az intelligencia fejlesztésével.

Agresszív az a gyerek, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Ez irányulhat valaki másra, saját magára, vagy a külvilágra, pl. tárgyak, élőlények ellen. A gyerekeknél még ha otthon béke is van, a suliban az elvárások, a mások feszültsége bennük is békétlenséget, feszültséget gerjeszt. Az agressziónak két állapota van. A nyilvánvaló agresszió, és az elnyomott agresszió. Lehetsz feszült, tehetetlen bármi miatt, ha azt nem tudod megoldani, de belül feszült vagy, az érződik rajtad. Ezt a gyerekek mivel ismernek téged, könnyen leveszik, és a felszínre hozzák.

A gyermek agresszív magatartása azt jelenti, hogy olyan viselkedésmódok, amelyek átmenetileg szinte minden gyermeknél jelen vannak, náluk túlsúlyba kerülnek vagy sokáig fennmaradnak, ami már a környezet számára nehezen tolerálható. Az agresszív viselkedésnek mindig oka van. A gyermek viselkedése racionális, ami azt jelenti, hogy éppen akkor számára ez volt a legmegfelelőbb válasz a környezetéből érkező hatásokra. Az agresszív viselkedés azért maradt fenn, mert nem történt a környezetében olyan változás, amely ezt felülírta volna. Éppen ezért nagyon fontos a problémáját fenntartó környezet megváltoztatása és a felnőttek támogatása, hiszen az agresszív gyermek sokszor maga is szenved. Az agresszivitás nem egyszerűen az önfegyelem hiánya, hanem egy összetett viselkedésbeli probléma. A gyermeknek nemcsak a saját indulataival, hanem az egész helyzet kezelésével lehetnek nehézségei. Számos esetben nem az őt ért valós vagy vélt támadás váltja ki az agressziót, hanem a frusztráció: tehetetlen, nem tudja megoldani a szituációt (nincsenek eszközei hozzá).

A szülői bánásmód már kezdetektől fogva meghatározza a gyermek személyiségfejlődését, viselkedésmódját. A hatalomhangsúlyozó (autoriter) büntetési módokat (fizikai büntetés, kiabálás, megszégyenítés, érzelmi zsarolás) alkalmazó szülők gyermekeinek viselkedését hosszútávon a büntetés elkerülése motiválja, és hajlamosabbak agresszív megnyilvánulásokra. Ha a szülő ellenségesen, agresszióval válaszol a kisgyermek érzelemkitöréseire, azt erősíti meg, hogy a társas konfliktusok kezelésére az agresszió alkalmazható. A büntetés nem segít a gyermeknek megbirkózni azzal az érzéssel, ami a rossz viselkedéséhez vezetett. Ráadásul még viselkedési alternatívát sem kínál fel, csak az adott mintát próbálja legátolni.

Feszültséget, agressziót szülhet az is, ha a gyermek folyamatos korlátozást él meg és minden tiltva van a számára. Ha érzelmeit nem szabad kifejeznie, ha nem kérdezhet, ha mindig csak azt hallja, hogy „mit nem szabad”, akkor a nevelés csak a viselkedés szabályozására irányul, de nem segít az érzelmek elviselésében. Ilyenkor lehet, hogy otthon nem lesz agresszív, de a feszültség más környezetben (pl.: óvodában) valószínűleg ki fog robbanni. Ugyanakkor azokban a családokban, ahol nincsenek korlátok és hiányzik az életkornak megfelelő viselkedés elvárása, szintén növekedhet az agresszivitás szintje. Hiszen ilyen környezetben nem tanulja meg a gyermek, hogy a viselkedésének következményei vannak. Ha a szülő enged az érzelemkitöréseinek és nem szabályozza azokat, akkor megerősíti az indulatos viselkedést, így a gyermek később is az agresszió segítségével próbálja elérni céljait.

Kockázati faktorok közé sorolhatók a családi működészavarok (pl.: tartós feszültség, gyakori konfliktusok), a változások és a krízisállapotok. Még egy kiegyensúlyozott gyermek viselkedésében is, ha a környezetében történő változás kibillenti lelki egyensúlyából, az ebből fakadó feszültség agresszióban nyilvánulhat meg. A családban történő traumatikus események (pl.: kisállat elvesztése, édesanya elhúzódó távolléte, válás, közeli hozzátartozó betegsége vagy halála) szintén megváltoztathatják a gyermek viselkedését. Ezek az élethelyzetek félelmeket, szorongást vagy csalódottságot generálhatnak benne, és hirtelen dühkitörések, sértődékenység, indokolatlan agresszió formájában mutatkozhatnak meg a viselkedésében. A családban lévő egzisztenciális és anyagi problémák - amikor a mindennapi létfenntartásért folyik a küzdelem - szintén komoly stresszfaktort jelentenek. Ez a folyamatos feszültség a gyermekben is megjelenhet és agresszivitást okozhat. A napirend hiánya, a kaotikusabb életvezetés ugyancsak hozzájárulhat a gyermek problémás viselkedéséhez.

Miért verekedik, üt, harap a 18 hónapos baba?

A legtöbb gyereknél 1,5-2 éves kor körül jelentkezik ez a fázis és sok szülő ilyenkor szinte fél játszóttére és társaságba vinni a gyereket. Majd a 3-5 éves korosztálynál újra megfigyelhető egy hullám, amikor az agresszióval kísérleteznek. A tipikus fejlődés része (sajnos) az is, hogy bizonyos korban a gyerekek elkezdenek kísérletezni azzal, hogy milyen fájdalmat okozni másoknak. Mintha szisztematikusan vizsgálnák, mi az a testi kontaktus, ami még elfogadható és mi az, ami már nem.

Amikor csak tudjuk, előzzük meg a bajt. A harapás/ütés/rúgás után is azon legyen a fókusz, hogy vajon hogy segíthetnénk neki legközelebb, hogy akár egyedül is le tudja gátolni a viselkedést (lehet, hogy már fáradt vagy éhes volt a játszón?

A leggyakoribb okok

• Fogzás: Amikor előbújnak az első fogak, a baba harapdálni kezd. Így próbálja enyhíteni a fájdalmat.
• Kíváncsiság és kísérletezés: A harapás mellett gyakori, hogy ütöget, csapkod a baba, ami szintén kellemetlen tud lenni, sőt hosszú távon akár a szülő-gyermek kapcsolat rovására is mehet. De miért ütöget, miért morog a baba? A leggyakoribb ok a kíváncsiság, a kísérletezés iránti vágy. Így feszegeti a határokat, figyeli a reakciókat.
• Figyelemfelkeltés: A verekedés, a harapás, a hajhúzás olykor a figyelemfelkeltés eszközei. „Anya figyelj rám” - mondaná a 15-16 hónapos, ha tudná, de nem tudja, ezért dühös lesz és megrúgja a testvérét, mert tudja, hogy akkor anya odafigyel.
• Frusztráció és kommunikációs nehézségek: A kisgyerekekben nagy feszültséget okozhat, ha nem képesek elmondani, mit szeretnének, mi a bajuk, mert még nem tudnak eléggé beszélni. A céltalan rombolás, csapkodás, a másik piszkálásának oka gyakran az unatkozás. Nem szabad készpénznek venni, hogy ha a gyereket sok játék veszi körül és vannak gyerekek is, akkor rögtön el is tudja foglalni magát. Otthon, a 10. esős napon már biztosan unja a megszokott játékait és bizony ilyenkor az anyai leleményre és kreativitásra van bízva, mivel vezessük le az energiáit.
• Szeparációs szorongás: A szeparációs szorongás 8 hónapos korban alakulhat ki először, amikor igazán kinyílik gyermeked számára is a világ. Ez sokszor megijeszti a kicsiket, ezért ezzel a viselkedéssel próbálják normalizálni a felgyorsult eseményeket. Ez gyakorta magától rendeződik, de előfordul, hogy 1-1,5 éves korban újra előjön.
• Határok feszegetése: Minél jobban korlátozod a világot éppen felfedezni kívánó kisgyermeket, annál feszültebb lesz és annál jobban ki akar „törni”, amikor végre úgy érzi, szabadon mehet.
• Az "enyém-korszak": A közösségbe szoktatás során vagy már korábban is jelentkezhet a tárgyakon való civakodás, az „enyém-korszak”, amikor a verekedések, agresszív megnyilvánulások fő oka az, hogy elvettek tőle valamit, vagy ő akar elvenni valamit. A tárgyakat a kisgyerek nagyjából 3 éves korig az énje részeként tekinti, ezért nagyon ragaszkodik hozzájuk. Nem irigy, ahogy azt sokan tévesen gondolják, hanem úgy tekint a játékaira, mint a testrészeire és fájdalomként éli meg, ha elveszik tőle őket.
• Önszabályozási nehézségek: A csapkodás oka lehet az is, hogy a kicsi még nem tudja szabályozni az érzelmeit, ezért nagy indulatok esetén elveszíti az önkontrollt és magán kívül csapkod, mar, odakap, nem képes irányítani a mozdulatait.

A céltalan rombolás, csapkodás, a másik piszkálásának oka gyakran az unatkozás. Nem szabad készpénznek venni, hogy ha a gyereket sok játék veszi körül és vannak gyerekek is, akkor rögtön el is tudja foglalni magát. Otthon, a 10. esős napon már biztosan unja a megszokott játékait és bizony ilyenkor az anyai leleményre és kreativitásra van bízva, mivel vezessük le az energiáit.

A gyermek viselkedése racionális, ami azt jelenti, hogy éppen akkor számára ez volt a legmegfelelőbb válasz a környezetéből érkező hatásokra. Az agresszív viselkedés azért maradt fenn, mert nem történt a környezetében olyan változás, amely ezt felülírta volna.

A gyerekek minden pillanatban visszajelzést, figyelmet kérnek. A verekedés, a harapás, a hajhúzás olykor a figyelemfelkeltés eszközei. „Anya figyelj rám” - mondaná a 15-16 hónapos, ha tudná, de nem tudja, ezért dühös lesz és megrúgja a testvérét, mert tudja, hogy akkor anya odafigyel.

A 2,5 éves gyermeked agresszív az 1 évessel. Mi lehet a viselkedés oka? Elsőként a legtöbben arra gondolnak, hogy a testvérféltékenység az ok, pedig sokkal inkább az, hogy a testvérek megpróbálják eldönteni az erősorrendet. Ezen tovább ronthat az, ha a nagyobbik gyermek úgy érzi, túl kevés figyelmet kap, miköz WARRANTIES a testvérét mindenki csak tutujgatja, ezért úgy próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy a tesót piszkálja.

Mit tehetünk szülőként?

Ha a gyermeked másokat üt meg, sose késlekedj a reakcióval. Amikor ugyanis csak később, otthon hazaérve bünteted meg, ő azt már nem fogja a verekedéshez kötni, nem látja majd az ok-okozatot. A legjobb, ha a incidens során egyszerűen, de határozottan megfogod karját, a szemébe nézel és azt mondod neki: "Ezt nem!" Röviden, de határozottan.

Döntsd el, hogyan fogsz reagálni a verekedős helyzetekre. Fontos, hogy konzekvensen tartsd magad a tervhez, a gyerek ugyanis megérzi, ha stresszelsz, és bizonytalan vagy. A higgadtság elengedhetetlen az erős hiszti kezeléséhez. Ebben segíthet, ha a fejben mindig tudod a következő lépést, tehát ha már előre tisztában vagy vele, mit fogsz tenni, ha nem hagyja abba két percen belül a toporzékolást.

Ha már sejted, mi lehet az a probléma, ami kiváltja ezt a viselkedést, próbáljatok szerepjátékokat játszani. Cseréljetek szerepet, így talán a gyerek könnyebben megnyílik majd, és felismeri, hogy a verekedés nem a legjárhatóbb út.

A büntetés az egy adott helyzetre adott válaszreakció, nem kiszámítható. A következmény az előre lefektetett alapokon nyugszik. A gyerek tudja, hogy mire számíthat.

Megoldási javaslatok

• Figyelj a mintázatokra: Mindig keress mintázatot a verekedéses incidensek hátterében. Ha kideríted, mi váltja ki ezt a viselkedést, az segíteni fog a kezelésében is. Gondold át, történt-e a gyerek életében nagyobb változás, ami felboríthatta a lelki békéjét. Ez lehet egy új baba születése, munkába visszatérő szülő vagy költözés is.
• Figyeld meg a kiváltó okokat: Figyeld meg, pontosan mikor jelentkezik agresszió. Lehet, hogy csupán fáradtság, éhség vagy ijedelem okozza. Megeshet például, hogy rosszul vagy kényelmetlenül érzi magát egy adott közösségben, környezetben, és ezt verekedéssel fejezi ki.
• Ismerd fel az érzelmeket: „Dühös vagy, mert elvette a kisautódat. Látom, hogy haragszol, de akkor sem szabad harapni.”
• Alternatívák felajánlása: Hívd fel a gyermeked figyelmét az értéktelen, agresszív információra, tartalomra. Az agresszív filmek, műsorok helyett ajánljunk neki alternatív lehetőségeket, mellyel elfoglalhatja magát. Ha erre nincs lehetőség hasznos módon (pl. sporttal), akkor az agresszió is egyfajta kiút. Érdemes inkább alternatív lehetőségeket ajánlani.
• Használj "Én üzeneteket": „Te üzenetek” helyett („Micsoda baromságot művelsz már megint, hogy lehetsz ilyen buta!”) használj „Én üzeneteket” a gyermeked felé. (“Amit csinálsz, idegesít engem!
• Mozgás és energia levezetése: A gyermek feszültségének csökkentéséhez az is hozzátartozik, hogy eszközöket, lehetőségeket kínálunk az energia levezetéséhez. A rendszeres mozgás (pl.: egy olyan sport, amit szeret) sokszor már önmagában is képes rendezni a problémát. A terhelés boldogsághormonokat szabadít fel, ami hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek könnyebben tudja megnyugtatni magát.
• Szimbolikus játékok és alkotás: Szimbolikus játékokban (pl.: szerepjátékok, bábozás) szintén anélkül szabadulhat meg a felhalmozódott fájdalomtól, feszültségtől, hogy meg kellene fogalmaznia, mi az, ami bántja. Alkotó tevékenységgel is sok mindent ki tud dolgozni magából: firkáljon, rajzoljon, fessen, gyurmázzon szabadon.
• Biztonság és megértés: Őszinte érdeklődéssel vegyük körbe a gyermeket. Érezze, hogy fontos számunkra az, amit érez és gondol. A meghitt esti beszélgetések, a testi kontaktus, az ölelések segítik megnyugtatni őt, még ha nem is tudja elmondani a benne lévő feszültségeket. Ha a gyermeket úgy neveljük, hogy biztonságban érezze magát és legyen önbecsülése, akkor kevésbé fog szorongani és jobban fogja tűrni a feszültségeket.
• Határok felállítása és következetesség: Állítsd fel a határokat! Fontos, hogy világos és következetes elvárásaink legyenek arról, hogyan mutathatja ki az érzelmeit és mindig megerősítjük, támogatjuk, ha sikerül önfegyelmet tanúsítania. Kapjon a gyermek pozitív visszajelzést, amikor egy konfliktushelyzetben a kívánatos vagy ahhoz közelítő módon viselkedett, például: „Nagyon ügyesen kérted vissza a játékot”.
• Kerüld a "szemet szemért" elvet: Soha ne üsd meg a gyereket azért, mert verekszik. Még akkor sem, ha ezzel azt akarod megmutatni neki, hogy ez milyen érzés másoknak. Simán csak összezavarod vele, mert neked szabad verekedni, neki pedig nem? A fizikai dorgálás azt mutatja majd, hogy az agresszió helyes viselkedésmód bizonyos szituációkban.
• Távozz angolosan: Ha nem kerítesz a búcsúzkodásnak nagy szerepet, észre sem fogja venni, hogy elmentél! Hagyd, hogy kövessen! Ha térre van szükséged valamelyik feladathoz, például a főzéshez, válassz neki játékot, amivel le tudod őt foglalni!
• Adj ötleteket a konfliktuskezelésre: Ha a legtöbb konfliktus azért van, mert a kicsi piszkálja a nagy játékait, beszéljük meg a naggyal, hogy a számára legfontosabb játékokat, amiket nem szeretne, hogy a kicsi piszkálja, tegye el egy erre kijelölt polcra vagy dobozba és tartsuk tiszteletben, hogy ezekkel csak ő játszhat. Később, ha a kistestvér érdeklődik ezen játékok iránt, kérjük meg a nagyot, hogy mutassa meg neki és ígérjük meg, hogy ott leszünk, vigyázni fogunk rá. Ha a nagy túl keveset kap belőlünk és figyelemre vágyik, igyekezz úgy szervezni, hogy legyen rendszeresen olyan saját ideje, amikor csak rá figyelsz. Ilyenkor ő választhat egy játékot, amit játszol vele, ő választhat programot. A kívánt viselkedést megtaníthatod neki meséken keresztül, szerepjátékokkal vagy bábozással is.

A szülőknek fontos felismerniük, hogy gyermekük viselkedése mögött sokszor nem rossz szándék, hanem fejlődési szakaszokhoz, kommunikációs nehézségekhez vagy érzelmi feldolgozatlan traumákhoz kapcsolódó okok húzódnak. Az empátia, a türelem és a megfelelő stratégiák alkalmazása segíthet a helyzet kezelésében.

A gyermeknek szüksége van arra, hogy megértse, miért nem elfogadott bizonyos viselkedésformák. Az, hogy a szülők nem reagálják túl a harapási kísérleteket, hanem higgadtan, empátiával és következetességgel fordulnak a gyermek felé, segít neki megérteni a szeretet és a bántás közötti különbséget, és fokozatosan kontrollálni tudja viselkedését.

A szakember segítsége akkor javasolt, ha a túlzott agresszió, dührohamok több környezetben is előfordulnak, korlátozzák a gyermeket az új készségek elsajátításában, negatívan hatnak a szociális és szülő-gyermek kapcsolatra.

Jelentkezz Gyerek tanácsadásra, hogy közösen kidolgozzuk a legjobb megoldást! Itt nemcsak a probléma megismerése, a közös célok felállítása történik meg, de személyes tapasztalatot szerzel a stresszkezelő módszerek alkalmazásában.

tags: #18 #honapos #baba #verekszik