A holland eljárásjog alapelve, hogy „ha valaki valamit állít, annak őt kell bizonyítania”. Ez azt jelenti, hogy az a személy, aki tényekre vagy jogokra hivatkozik törvényes célok elérése érdekében, viseli ezen tények vagy jogok bizonyításának terhét.
A bizonyítékokra vonatkozó törvényi szabályozást a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv (Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering) tartalmazza, amelyet az eljárást megindító irat alapján indult eljárásokban és a kérelemre induló eljárásokban kell alkalmazni, kivéve, ha az ügy jellege ezt nem teszi lehetővé. Ezek a szabályok nem kötelezőek az ideiglenes intézkedés iránti eljárásokban, és nem alkalmazandók automatikusan a választottbírósági eljárásokban sem.
A bizonyítékokra vonatkozó törvényi szabályozás a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 149-207. cikkei között található.
A bizonyítási teher alóli mentességek
Bizonyos esetekben a felek mentesülhetnek a bizonyítási teher alól. Ilyen helyzetek merülhetnek fel, amikor az egyik fél által állított tényeket az ellenérdekű fél nem (kellően) cáfolja meg. Ilyenkor a bíróságnak bizonyítottnak kell tekintenie ezeket a tényeket.
Azonban léteznek kivételek, különösen olyan helyzetekben, amelyek elfogadása olyan jogkövetkezményekkel járna, amelyek nem állnak szabadon a felek rendelkezésére.
Nem szükséges bizonyítani azokat a tényeket vagy körülményeket, amelyek köztudomásúak, vagy amelyek az általános tapasztalatokra vonatkozó szabályok részét képezik. Ezeket a bíróság attól függetlenül is figyelembe veheti, hogy azokra a felek hivatkoznak-e.
Köztudomású tények és általános tapasztalati szabályok
A „köztudomású tények vagy körülmények” olyan ismeretek, amelyeket bármely átlagember ismer vagy ismerhet. Az „általános tapasztalatokra vonatkozó szabályok” pedig olyan ismereteket és tapasztalatokat jelentenek, amelyekkel a holland társadalomban minden polgár rendelkezik.
Vélelmek és jogszabályok
A jogszabályok vélelmeket állapíthatnak meg. Egyes tények vagy körülmények annyira valószínűnek minősülnek, hogy az azokra hivatkozó fél nem köteles további bizonyítékokkal szolgálni. A bíróság emellett az általános tapasztalatokra vonatkozó szabályokat is alkalmazhatja, hogy az előtte hivatkozott bizonyos tények alapján vélelmeket állítson fel. Ebben az esetben az ellenérdekű félnek lehetősége van a vélelem megdöntésére.
Különös szabályozás alá tartozó ügyek
Számos különös szabályozás alá tartozó ügy létezik. Például a közúti közlekedési jogszabályok szerint az a járművezető, aki elüt egy kerékpárost vagy gyalogost, köteles a károkért kártérítést fizetni, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a baleset elháríthatatlan külső okból következett be.
Egy másik példa az az eset, amelyben a munkavállaló kártérítést követel a munkavégzés során elszenvedett káráért.
A bizonyítékok értékelése és felhasználása
A bíróság - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - szabadon értékelheti a bizonyítékokat. Ezen eltérő rendelkezés a bizonyítékok meggyőző bizonyító erejével kapcsolatos szabályokat érinti. Meggyőző bizonyítékok esetén a bíróság köteles egyes bizonyítékokat valósnak elfogadni, vagy legalábbis figyelembe venni azok értékét.
Bizonyos esetekben (könyvvizsgálat, tanúvallomás) a felek valamelyikének indítványára a bíróság a másik félre háríthatja a bizonyítási terhet. Ehhez hasonlóan a bíróság a felek valamelyikének indítványára vagy hivatalból elrendelheti szakértői jelentés készítését, illetve valamely helyszín megtekintését vagy megvizsgálását.
A szakértőt a bíróság jelöli ki, a szakértő a bíróság számára készíti el jelentését, és a bíróság az, amely lefolytatja a helyszíni vizsgálatokat.
Az a fél, akinek a részére a bíróság engedélyezi a bizonyítékok benyújtását, vagy akinek a bizonyítási terhet viselnie kell, köteles a hivatkozott tényekre és/vagy körülményekre vonatkozó bizonyítékok benyújtására.
A bíróság nem fogadja el a bizonyítékot, ha az az ügyben nem releváns, nem kellően részletes (túl általános), határidőn túl kerül benyújtásra (elkésett) vagy jelentéktelen.
A szabad bizonyítás elve
Hollandiában a szabad bizonyítás elve érvényesül, vagyis főszabály szerint bizonyítékot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - bármilyen megfelelő formában be lehet nyújtani.
Tanúk és szakértők meghallgatása
A tanúvallomásra a jogszabályban meghatározott esetekben kerülhet sor, és azt a bíróság a felek valamelyikének indítványára vagy hivatalból rendelheti el. A felek is tehetnek tanúvallomást.
A bizonyíték benyújtása tanúvallomás formájában történik. Annak felvételére szóbeli vallomásként, a bíróság ülésén kerül sor. A tanúvallomás kizárólag akkor fogadható el bizonyítékként, ha olyan tényekre vonatkozik, amelyekről a tanú személyes ismeretekkel rendelkezik.
A szakértők a felek valamelyikének indítványára vagy a bíróság saját kezdeményezésére nyújthatják be írásban vagy adhatják elő szóban jelentésüket. Írásbeli jelentés esetén a bíróság határidőt szab annak benyújtására.
Meggyőző és nem meggyőző bizonyítékok
Különbséget kell tenni a meggyőző és a nem meggyőző bizonyítékok között. Meggyőző bizonyíték esetében a bíróság köteles valósnak elismerni a bizonyíték tartalmát vagy elismerni az adott bizonyíték jogszabályban meghatározott bizonyító erejét. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a meggyőző bizonyítékkal szemben is lehetőség van ellenbizonyításra.
Meggyőző bizonyítékok például a hiteles közjegyzői okiratok és a büntetőbíróságok által hozott ítéletek.
Bizonyos esetekben meghatározott dokumentumok teljes bizonyító erejű bizonyítéknak minősülnek. Erre példa a házassági szerződés vagy a végrendelet.
Mentességek a tanúvallomás alól
Főszabály szerint bárki, akit jogszabály vallomás megtételére kötelez, köteles azt megtenni. A felek egyikével szoros személyes kapcsolatban álló személyek mentességet kérhetnek a vallomástételi kötelezettség alól.
A tanúk emellett akkor is hivatkozhatnak a mentességre, ha a konkrét kérdés megválaszolásával saját magukat, felmenőiket, leszármazottaikat, oldalági rokonukat (második, harmadik fokig), házastársukat vagy élettársukat büntetőeljárás kockázatának tennék ki.
Emellett szakmai alapon is lehetőség van mentességre.
A bíróság és a felek szerepe a tanú kihallgatásában
A bíróság hallgatja meg és kérdezi ki a tanúkat. A felek és ügyvédeik is feltehetnek kérdéseket a tanúknak. A bíróság hivatalból vagy a felek valamelyikének indítványára szembesítheti a tanúkat egymással vagy a felekkel.
A színfalak mögött: Hogyan kezdődik a DNS-bizonyítékok megszerzésének folyamata
A bizonyítás jogi alapjai és története
A bizonyítási teher és a bizonyítási kötelezettség két különböző fogalom. A bizonyítási kötelezettség a bizonyítással kapcsolatos feladatokat szabályozza (kinek mit kell bizonyítania), míg a bizonyítási teher azt állapítja meg, hogy a bizonyítatlanság következményei melyik fél terhére esnek.
A polgári perbeli bizonyítás gyökerei a római jogig nyúlnak vissza. Az idők során a bizonyítási rendszerek sokat változtak, fejlődtek, a kötött bizonyítási rendszerektől a szabad bizonyítás elvéig. A modern polgári per kialakulása a XVII-XVIII. századra tehető, ekkor kezdődött meg a szóbeliséghez való visszatérés és a kötött bizonyítási rendszer megszüntetése.
A bizonyítás fogalmi megközelítésének két útja ismert: az egyik a bizonyítás általánosabb, logikai aspektusát, a másik a specifikusabb, eljárási szempontját emeli ki. A szintetizáló iskola egyesíti a két elméletet.
A bizonyítási eljárásban érvényesülő perjogi alapelvek a rendelkezési elv, a tárgyalási elv, a szóbeliség, a közvetlenség és a nyilvánosság elve.
Bizonyítási szabadság és korlátok
A bíróság szabadon választ a bizonyításfelvétel különböző eljárási rendjei között. Ezen szabadság kiterjed a más eljárásban felvett bizonyítás eredményének felhasználására is.
A bíróság szabadon határozza meg a bizonyítási cselekmények körét és sorrendjét. A bíróság szabadon választja meg a bizonyítandó tény bizonyítására legalkalmasabb bizonyítási módokat és eszközöket.
A mérlegelési szabadság a szabad bizonyítási rendszer záróeleme. A bíróság mérlegelési tevékenysége kiterjed a bizonyítás minden mozzanatára.
A bizonyítási szabadság azonban semelyik aspektusában sem korlátlan. Bizonyos korlátokat maga a polgári perrendtartás állít fel, valamint más, jellemzően anyagi jogi jogszabályok is.
Példa a bizonyítási teher és kötelezettség megkülönböztetésére:
| Fogalom | Meghatározás | Példa |
|---|---|---|
| Bizonyítási kötelezettség | Azt szabályozza, hogy kinek mit kell bizonyítania. | A felperesnek kell bizonyítania, hogy kölcsönt adott az alperesnek. |
| Bizonyítási teher | Azt határozza meg, hogy a bizonyítatlanság következményei kit terhelnek. | Ha a felperes nem tudja bizonyítani a kölcsönösszeg átadását, a keresetét elutasítják. |
A magyar kártérítési jogban különlegességnek számít a fordított bizonyítási teher, ahol nem a károsultnak, hanem a károkozónak kell bizonyítania, hogy nem járt el kellő gondossággal.
A bizonyítási teher arra ad választ, hogy a bizonyítatlanság következményei melyik fél terhére esnek. Az ebből adódó hátrány rendszerint a bíróság érdemi döntésében jut kifejezésre.
tags: #bizonyitasi #teher #eeszt