Sokan úgy gondolják, hogy a második szülés gyorsabb, könnyebb, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ebben van is igazság meg nem is.
Orvosi statisztikák bizonyítják, hogy a második szülés valóban rövidebb, mint az első: az aktív vajúdás időszaka, azaz a 10 perces fájásoktól a kitolásig tartó időszak átlagosan 6-8 óra, szemben az első szüléseknél szokásos 10-12 órával. De mi a helyzet a vajúdás bizonytalan kezdeti szakaszával, ahol 10-20 percenként nem szabályos időközökben jönnek a fájások? Bizony a második szülés esetén ez a szakasz hosszabb lehet, akár 1-2 napig is eltarthat.
A második szülés sokkal jobban fáj, mint az első és az utóhatások is kellemetlenebbek.
A várandósság utolsó hetei tele vannak izgalommal és várakozással, de néha a természetnek szüksége van egy kis segítségre. Amikor a baba érkezése orvosilag indokolttá válik a terhesség lezárása érdekében, felmerül a szülésindítás kérdése. Ez a beavatkozás sok kismama számára stresszforrás, hiszen eltér a természetes, spontán folyamattól. Fontos, hogy ne csak az előnyöket, hanem a lehetséges kockázatokat és a beavatkozás menetét is alaposan megismerjük, hogy felkészülten, nyugodt szívvel nézhessünk szembe a szülőszobai kihívásokkal.
A szülésindítás, vagy ahogy szaknyelven nevezzük, az indukció, nem egy rutinszerű beavatkozás, hanem egy gondosan mérlegelt orvosi döntés eredménye. Célja, hogy elindítsa a méh összehúzódásait, ha a terhesség folytatása veszélyeztetné az anya vagy a magzat egészségét.
A leggyakoribb ok, amiért a szülés megindítása szükségessé válhat, az a túlhordás. Bár a 40. hét a hivatalos terminus, a 41. hét után a placenta működése csökkenhet, ami oxigénhiányos állapotot és egyéb komplikációkat okozhat a magzatnál. Ezért sok protokoll már a 41. hét után javasolja az indukciót.
Egyéb komoly anyai okok között szerepel a terhességi magas vérnyomás vagy a preeclampsia, a gesztációs diabétesz, amely nem reagál a kezelésre, vagy a krónikus egészségügyi problémák súlyosbodása. Magzati oldalról a korlátozott növekedés (IUGR), az oligohydramnion (kevés magzatvíz) vagy a megrepedt magzatburok (PROM) is indokolhatja az azonnali beavatkozást.
Mielőtt bármilyen beavatkozás történne, a szülészeti team felméri a méhnyak (cervix) érettségét. Ez a felmérés a Bishop-score néven ismert pontrendszerrel történik. Ez a pontszám öt tényezőt vesz figyelembe: a méhnyak tágasságát, hosszát (előtöröltségét), konzisztenciáját, helyzetét, valamint a magzat feje és a medence közötti viszonyt. Ha a Bishop-score alacsony, az azt jelenti, hogy a méhnyak még nem készült fel a szülésre. Ilyenkor az indítás első lépése a méhszájérlelés (cervix ripening) lesz, amelynek célja a szövetek puhítása és a tágulás elősegítése.
A szülésindítás sikeressége nagymértékben függ attól, mennyire volt képes a méhnyak előkészülni a folyamatra.
A modern szülészet számos eszközt használ a szülés mesterséges elindítására. Ezek a módszerek két fő csoportba sorolhatók: a kémiai (gyógyszeres) és a mechanikai eljárások.
A leggyakrabban alkalmazott kémiai módszerek a prosztaglandinok, amelyek természetes módon is részt vesznek a méhnyak érésében és a méh összehúzódások elindításában. A prosztaglandinok célja, hogy utánozzák a természetes érési folyamatot: puhítják és rövidítik a méhnyakat. Ez a folyamat több óráig, néha egy egész napig is eltarthat, és a kismamának ez idő alatt szoros megfigyelés alatt kell maradnia. A gyógyszeres indukció előnye, hogy hatékonyan készíti elő az éretlen méhszájat, de hátránya, hogy nehezebben kontrollálható, mint az oxitocin infúzió.
A mechanikai módszerek fizikai nyomást alkalmaznak a méhnyakra a tágulás elindítására. A legelterjedtebb a Foley-katéter használata. Ennek során egy vékony csövet vezetnek be a méhnyak és a magzatburok közé, majd a cső végén lévő ballont fiziológiás sóoldattal felfújják. A Foley-katéter előnye, hogy nem jár gyógyszeres beavatkozással, így kisebb a hyperstimuláció kockázata. Bár a behelyezés kellemetlen lehet, általában hatékony és biztonságos módszer.
Egy másik gyakori mechanikai beavatkozás az amniotómia, közismertebb nevén a burokrepesztés. Ezt csak akkor lehet elvégezni, ha a méhszáj már legalább enyhén tágult (általában 2-3 cm). Egy speciális eszközzel (amniotomy hook) átszakítják a magzatburkot. A burokrepesztés felgyorsítja a szülés folyamatát, de egyúttal megnöveli a fertőzés kockázatát, mivel megszűnik a magzatot védő steril gát.
Ha a méhnyak már érett, vagy a mechanikai módszerek előkészítették, az oxitocin infúzió a leggyakoribb eszköz a kontrakciók erősségének és gyakoriságának szabályozására. Az oxitocint intravénásan, infúziós pumpán keresztül adagolják. A szülészeti team nagyon alacsony dózissal kezdi, majd fokozatosan növeli az adagot, amíg el nem érik a hatékony, rendszeres összehúzódásokat. Az oxitocin rendkívül hatékony, de ez a módszer hordozza a legtöbb szülésindítási kockázatot. Mivel az oxitocin nem a szervezet természetes ritmusát követi, a kontrakciók gyakran erősebbek, fájdalmasabbak és kiszámíthatatlanabbak lehetnek, mint a spontán szülésnél.
A méh hyperstimulációja (tachysystole) azt jelenti, hogy a méh túl gyakran vagy túl erősen húzódik össze. Indított szülésnél ez a legfőbb aggodalom. Ha a kontrakciók túl sűrűn jönnek (pl. 10 percen belül 5-nél több), vagy túl hosszan tartanak, a méh izomzata nem tud megfelelően ellazulni a kontrakciók között. Hyperstimuláció esetén a szülészeti teamnek azonnal reagálnia kell: csökkenteni vagy leállítani az oxitocin infúziót, és szükség esetén gyógyszert adni a méh ellazítására (tocolyticumok).
Bár a szülésindítás gyakran szükséges beavatkozás az anya és a baba biztonsága érdekében, elengedhetetlen, hogy a kismama tisztában legyen a potenciális veszélyekkel. Az egyik leggyakrabban felmerülő aggály, hogy az indukció növeli-e a császármetszés szükségességét. A kutatások azt mutatják, hogy ha a méhnyak éretlen (alacsony Bishop-score), az indítás valóban megnövelheti az esélyét annak, hogy a szülés nem halad megfelelően, ami végül császármetszéshez vezet. Ennek oka az, hogy a mesterségesen generált kontrakciók nem mindig olyan hatékonyak a méhszáj tágításában, mint a természetes úton induló szülés.
Bár ritka, a méhruptúra a szülésindítás egyik legsúlyosabb kockázata. Ez a veszély különösen azoknál az anyáknál magasabb, akiknek korábban volt már császármetszésük vagy más méhműtétjük. Az oxitocin vagy a prosztaglandinok által okozott túl erős összehúzódások rendkívül nagy nyomást gyakorolnak a korábbi hegekre, ami a méh falának szakadásához vezethet.
A gyakori hüvelyi vizsgálatok, a burokrepesztés és a hosszúra nyúló szülési folyamat mind növelik az anyai fertőzés (chorioamnionitis) kockázatát. Az indított szülés gyakran tovább tart, mint a spontán szülés, ami több beavatkozást tesz szükségessé, ezáltal növelve a fertőzésveszélyt.
A szülésindítás célja éppen a magzat védelme, de a beavatkozásnak vannak saját magzati kockázatai is, amelyeket figyelembe kell venni. Ahogy fentebb említettük, a hyperstimuláció csökkenti az oxigén áramlását a méhlepényen keresztül. Ha a magzat szívritmusa erre rendellenesen reagál (például lassulással vagy változékonysággal), ez magzati distressz jele. Ilyen esetekben a teamnek gyorsan kell döntenie a szülés befejezéséről, ami gyakran sürgősségi császármetszést jelent.
Bár a szülésindítás általában a terminust betöltött terhességeknél történik, előfordulhat, hogy orvosi okokból korábban kell beavatkozni. Ha az indítás a 37. hét előtt történik, a babának nagyobb esélye van a koraszülöttségből adódó légzési problémákra és a neonatális intenzív osztályra (NICU) kerülésre.
A burokrepesztés (amniotómia) után ritkán előfordulhat, hogy a magzatvízzel együtt a köldökzsinór előreesik a méhszájon keresztül. Ez egy rendkívül sürgős, életveszélyes állapot, mivel a zsinór összenyomódhat, elzárva ezzel a baba oxigénellátását. Amennyiben ez bekövetkezik, azonnali sürgősségi császármetszésre van szükség.
A kockázatok ellenére a szülésindítás gyakran a legbiztonságosabb döntés. A 41. terhességi hét után a placenta öregedni kezd, és hatékonysága csökken. A szülés indítása ezen a ponton megelőzi a magzatvíz csökkenését, a meconium aspirációt (a baba székletének belélegzését) és a méhen belüli elhalálozás megnövekedett kockázatát.
Egy nagyszabású svéd kutatás, az ARRIVE tanulmány is igazolta, hogy a 39. hét utáni szülésindítás csökkentheti a magzati halálozás kockázatát.
Súlyos preeclampsia vagy kontrollálatlan gesztációs diabétesz esetén a terhesség folytatása életveszélyes lehet az anyára nézve. Az indukció azonnali megoldást nyújt, megszüntetve a terhességi állapotot, ami a legtöbb esetben gyors javulást eredményez az anya állapotában.
A kismamák gyakran nincsenek felkészülve arra, hogy az indított szülés mennyire hosszú és kiszámíthatatlan lehet. Ez nem egy gyors megoldás.
A szülésindítás általában a kórházi felvétellel kezdődik, ahol a kismama egy szülőszobai vagy előkészítő kórterembe kerül. A méhszájérlelés órákig tarthat, és ez az időszak sokszor tele van bizonytalansággal és várakozással. Ez a hosszú bevezetési fázis mentálisan rendkívül megterhelő lehet.
Az indított szülések egyik leggyakoribb panasza a fájdalom. Az oxitocin által generált kontrakciók gyakran hirtelen jönnek, erősebbek és kevésbé hullámzóak, mint a természetes összehúzódások. Emiatt az indított szüléseknél sokkal nagyobb az igény az epidurális érzéstelenítésre. Statisztikailag az indított szülések több mint 80%-ában igényelnek valamilyen fájdalomcsillapítást.
A szülésindítás nem csak fizikai, hanem jelentős mentális kihívás is. A spontán szülésnél a kismama teste diktálja a tempót. Indításkor ez a szerep átkerül az orvosokhoz és a gyógyszerekhez. Ez a kontrollvesztés érzése szorongást okozhat. Erősítsd meg magadban, hogy a szülésindítás egy aktív, gondoskodó döntés része, amely a babád és a te egészségedet szolgálja.
Mivel az indítás hosszú folyamat, a kísérő (apa, dúla) szerepe felértékelődik. Ők segíthetnek abban, hogy a várakozás időszaka elviselhetőbb legyen, és támogassák a kismamát a fájdalmasabb kontrakciók alatt.
A szülésindítás egyik leggyakrabban tárgyalt hátránya az úgynevezett „dominó-effektus”. Például, ha az oxitocin infúzió túl erős kontrakciókat okoz, a kismama sokkal gyorsabban kimerül és a fájdalom is elviselhetetlenné válik. Ez vezethet az epidurális érzéstelenítés kéréséhez. Az epidurál azonban lelassíthatja a szülést, vagy megnehezítheti a kismama számára a hatékony nyomást. Ez a láncreakció nem feltétlenül negatív kimenetelű, de fontos megérteni, hogy az indítás beindíthat egy olyan beavatkozási sorozatot, amely eltér a kismama eredeti szülési tervétől.
A kórházi protokollok jelentősen befolyásolják, hogy mekkora az esély a dominó-effektusra. Néhány kórházban szigorú időkorlátokat alkalmaznak az indítási folyamat egyes fázisaira. Ha a tágulás nem éri el a kívánt tempót, gyorsan javasolhatják a császármetszést.
Bizonyos egészségügyi feltételek esetén a szülésindítás megfontolása még összetettebbé válik. Ikerterhesség esetén a szülésindítás gyakori, mivel az ikrek általában korábban születnek, és a terhesség folytatása a 38. hét után jelentősen növeli a kockázatokat. Az indításra vonatkozó döntés függ az ikrek elhelyezkedésétől és attól, hogy melyik baba van elöl (fejjel vagy farral).
Ha egy kismama korábban már szült császármetszéssel, és most hüvelyi szülést szeretne (TOLAC - Trial of Labor After Cesarean), a szülésindítás kérdése rendkívül érzékeny. A méhruptúra kockázata jelentősen megnő, ha prosztaglandinokat használnak a heges méhszáj érésére.
A szülésindítás hosszú és kimerítő lehet, ezért a megfelelő energiaszint fenntartása kritikus. Amíg a méhszájérlelés zajlik, és a kismama még nem aktív vajúdó, általában megengedett a könnyű, jól emészthető ételek fogyasztása. A kis adagokban bevitt szénhidrátok (pl. pirítós, banán) energiát biztosítanak a hosszú folyamathoz.
A mozgás kulcsfontosságú. Bár az indítás során gyakran folyamatosan monitorozni kell a babát (CTG), ami korlátozza a mobilitást, fontos, hogy a kismama kihasználja a rendelkezésre álló időt a testhelyzetek váltására.
A szülésindítás egy orvosi beavatkozás, és mint minden beavatkozásnál, a kismamának joga van az informált beleegyezéshez. Ez azt jelenti, hogy az orvosnak részletesen tájékoztatnia kell a javasolt eljárásról, annak kockázatairól és előnyökről, valamint a lehetséges alternatívákról (pl. várakozás).
Ha a kismama nem ért egyet az indítás javasolt időpontjával vagy módszerével, joga van további kérdéseket feltenni, második véleményt kérni, vagy - ha az orvosilag biztonságos - halasztást kérni. Természetesen, ha a halasztás azonnali életveszélyt jelent, az orvosoknak a protokoll szerint kell eljárniuk.
Ne félj kérdezni!
Sok kismama keres természetes módszereket a szülés elindítására, mielőtt beleegyezne a gyógyszeres beavatkozásba, különösen a túlhordás esetén.
- Nemi élet: A sperma prosztaglandinokat tartalmaz, és az orgazmus méhösszehúzódásokat okozhat.
- Ricinusolaj: Bár gyakran használják, súlyos gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat okozhat (hasmenés, hányás), ami dehidratációhoz vezethet, és magzati distresszt okozhat.
Fontos, hogy ezeket a természetes módszereket ne alkalmazzuk a 40. hét előtt, és mindig konzultáljunk a szülészorvossal.
Ha a szülésindítás sikeresen elindult, a folyamat innentől kezdve hasonló a spontán szüléshez, de a monitorozás és az orvosi felügyelet szigorúbb marad.
A kitolási szakaszban fontos a kismama együttműködése. A szülészeti team szorosan figyeli a magzat szívhangját a kitolási szakaszban is. Ha a baba nem halad megfelelően, vagy stressz jeleit mutatja, a teamnek gyorsan kell döntenie a segítő beavatkozásokról (vákuum vagy fogó) vagy a császármetszésről.
A placenta megszületése után kiemelt figyelmet fordítanak a posztpartum vérzés megelőzésére. Mivel az oxitocin infúzió kimerítheti a méh izomzatát, további gyógyszereket adhatnak a méh összehúzódásának segítésére, ezzel minimalizálva a vérveszteséget.
A szülésindítás összetett orvosi döntés, amely tele van bizonytalanságokkal, de a megfelelő tájékoztatás és felkészülés segíthet abban, hogy a kismama aktív és pozitív résztvevője legyen ennek a folyamatnak.
Sokan aggódnak amiatt, hogy az indított szülésnek lehetnek-e hosszú távú hatásai az anyára vagy a babára nézve. Nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a szülésindítás vagy az oxitocin infúzió negatívan befolyásolná a szoptatás megindulását. A szoptatás sikeressége sokkal inkább függ az első órákban történő bőr-bőr kontaktustól, a helyes mellre tétel technikájától és a kórházi támogatástól.
A kismamák, akiknek indítással kellett szülniük, néha negatívabban értékelik a szülési élményüket, különösen, ha az császármetszésbe torkollott. Az indítás során érzett kontrollvesztés és a fájdalom intenzitása növelheti a szülés utáni traumás stressz (PTSS) kockázatát. Fontos, hogy a kismama a szülés utáni hetekben is kapjon érzelmi támogatást, és ha szükséges, feldolgozza a szülési élményt szakember segítségével.
A szülésindítás sikere és a kockázatok minimalizálása nagymértékben függ a kórházi ellátás minőségétől és a szülészeti team tapasztalatától. A kismama felelőssége, hogy a várandósság alatt tájékozódjon a választott intézmény gyakorlatáról. A szülésindítás a 39. hét után általában biztonságosabb, mint a további várakozás.
Az elmúlt években nagy vitát váltott ki az ARRIVE klinikai vizsgálat (A Randomized Trial of Induction Versus Expectant Management). Ez a tanulmány arra jutott, hogy az alacsony kockázatú, első gyermeküket váró kismamák esetében a 39. hét utáni szülésindítás csökkentette a császármetszés kockázatát és javította az anyai és magzati kimeneteleket. Ez az eredmény sok kórházat arra ösztönzött, hogy fontolóra vegyék az elektív (választható, orvosi indok nélküli) indítást a 39. héten. Azonban fontos megjegyezni, hogy az ARRIVE-tanulmány eredményei nem univerzálisak, és nem minden szülészeti protokollban alkalmazzák.
A második szülés során a test emlékszik az első szülés tapasztalataira, a méhszáj egyszer már kinyílt, így a vajúdás általában gyorsabb és kevésbé fájdalmas. A szülőcsatorna rugalmasabb, a csípők szélesebbek lehetnek.
A második terhesség alatt általában nyugodtabbak vagyunk, több tapasztalatunk van, és kevésbé aggódunk a kisebb dolgok miatt. Az első gyermekkel való törődés azonban fáradtabbá tehet minket.
A második terhesség során a has hamarabb láthatóvá válik, mivel az izmok gyorsabban tágulnak. A magzat mozgását is hamarabb érezhetjük, részben a tapasztalat, részben pedig a rugalmasabb bőr miatt.
A második terhesség alatt általában több kilót szedünk fel, ami a striák megjelenésével is járhat. Fontos a megfelelő súly fenntartása és a bőr hidratálása.
A második szülés során a magzat első mozdulatainak felismerése is könnyebb, hasonlóan az idő előtti összehúzódások felismeréséhez.
A szülés utáni időszak, a puerpérium, az erőnlét és a jó kondíció visszanyerésének ideje. A szoptatás sikere nagymértékben függ a korai bőr-bőr kontaktustól, a helyes mellre tétel technikájától és a kórházi támogatástól.
Nincs két egyforma terhesség. Rengeteg különbség lehet ugyanannak a nőnek a terhességei közt. Lehet, hogy a második terhesség hasonló lesz az elsőhöz, de észrevehetjük azt is, hogy minden más.
Az első szülő kismamákat kevés kérdés foglalkoztatja jobban, mint az, hogy honnan fogják tudni, mikor indul a szülés? Mikor kell indulni a kórházba? A szülés nagyon sokféleképpen indulhat! Sokszor már napokkal korábban vannak tünetek, amik előre jelzik. Leggyakrabban nem arról van szó, hogy mint egy gombnyomásra, elindul a szülés. Sokszor a test már napokkal, sőt hetekkel előbb elkezd készülődni a nagy eseményre. Fájdalmatlan keményedések talán egyre sűrűbben jelentkeznek. Lehet, hogy a nyákdugót elhagyod a WC-ben. Talán délutánonként, esténként mensiszerű fájdogálásokra leszel figyelmes, amik szépen elmúlnak. Érdemes a könnyű és gyors élmény érdekében az első hullámokon otthon átlebegni, és a ténylegesen erős, rendszeres kontrakciókkal kórházba menni. A legkönnyebb szülések a saját maguktól beindult szülések! A partner segíthet ilyenkor, hogy türelemre inti a kismamát, aki általában ilyenkor igencsak türelmetlen. Elege van a várandósságból, már tényleg terhes neki az állapota.
- Az összehúzódások rendszeresen jönnek. 35-40 másodpercesek. A tankönyvi szülés 12-14 óra.
- Észreveszed, hogy elhagytad a nyákdugót - akár egy darabban, akár több menetben. A nyákdugó távozása önmagában még nem jelent semmit, és nem jelzi, mikor fog kezdődni a szülés. Ez egy nagyon megbízhatatlan jel. Van olyan kismama, aki hetekkel előbb veszti el a nyákdugót, van aki csak szülés KÖZBEN!
- Naná hogy a közért kellős közepén… mikor egy kis pukkanást hallasz, és elönt a víz! Lehet hogy az összehúzódások azonnal elkezdődnek, lehet hogy csak órákkal vagy akár napokkal később. Ha a víz tiszta, akkor nincs ok a pánikra, csupán alapvető higiéniai szabályokat kell betartani, és a hüvelybe SEMMI nem mehet innentől kezdve. Szép komótosan haza lehet menni, összeszedni a cókmókot és bemenni a kórházba.
- Elkezdődnek az összehúzódások, mint a tankönyvi verzióban. Csupán 35 másodpercesek. Nem kell igazán rájuk figyelni vagy megdolgozni azért, hogy el tudd lazítani magad, amíg történnek. A valódi vajúdás majd napokkal később kezdődik, de nem bánod, mert tudod, hogy a vajúdás akkor kezdődik, amikor te és a baba készen álltok rá.
- 60 másodperc hosszú, intenzív, 4 perces fájásokkal indítasz. A vajúdás első mérföldkövét teljesen átugrod, és a másodikban kezded, mivel a méhed azonnal kemény munkába kezd. Otthon maradtok még 1-2 órát, majd mikor partnered konstatálja, hogy az összehúzódások már 60-70 másodpercesek és 3 perc van közöttük, eldöntitek, hogy ideje indulni. A kismama komoly, sőt elkezd bizonytalankodni, ami rögtön a 3. mérföldkőre emlékezteti a partnert, és javasolja, hogy induljanak.
- Sűrű összehúzódásokkal kezded, 3 perc van közöttük, de csak 20-30 másodperc hosszúak. Arra gondolsz, biztos gyors vajúdás lesz, de nem vagy teljesen biztos, mert bár közel vannak egymáshoz, nem igazán meggyőzőek.
- A magzatvíz nem elfolyik, hanem csak csordogál. Nem nagyon, de észrevehetően. Az orvosok véleménye megoszlik arról, mi ilyenkor a teendő.
- A vajúdás 30-35 másodperc hosszú kontrakciókkal kezdődik, 10-20 percenként. Hát az elég ritka. Azért érzitek biztonságosnak ezt a megoldást, mert még csak az első érzelmi mérföldkő van láthatáron: a kismama csupa izgalom és csevej. Nem nehéz átvészelni az összehúzódásokat.
- Elkezd fájni a hátad. Egyre erősebben. Rendszeres. Vannak olyan nők, akik a vajúdást csak a hátukban érzik.
- Gyakran előfordul, hogy egy kismama hetekig 3-4-5 centire nyitott méhszájjal flangál. Nem vajúdnak. Viszont egy rutinvizsgálat alatt ez kiderül, és a kismamának megmondják, hogy most már bármelyik percben elindulhat a szülés! A kismama erre természetesen felfokozott érzelmi állapotban megy haza, és várja az első összehúzódást. Elérkezik a hétfő, gyerek még sehol. A következő hétvége is elmúlik, még mindig semmi.
A megindított szülések nehezebbek! Légy türelmes! Egy 2001-es tanulmány 1514 egészséges terhes kismama várandósságának időtartamát vizsgálta. Ugyanakkor egy nemrégiben készült 2022-es felmérés az első, második és harmadik alkalommal várandós anyák terhességének hosszáról azt mondja, hogy a második babák körülbelül ugyanabban az időben érkeznek, mint az elsők, 39 hét és 5 nap után.
És valóban, a második vajúdás általában fele annyi ideig tart mint az első: először átlagosan 12-18 óra a vajúdás, másodszor azonban 6-8 óra. És igen, valóban azért mert a test emlékszik, a méhszáj egyszer már kinyílt.
Egy tanulmány szerint azoknál a kismamáknál, akiknél az első terhesség során preeklampszia alakult ki, a második terhesség során 14,7%-ra nőtt a preeklampszia kialakulásának kockázata.
A lelki készülődés a szülésre és az anyaságra kiemelten fontos. Bár sok pénzt lehet költeni babaholmikra és a szülésre, ez nem garantálja a felkészültséget a szülővé válás mentális és érzelmi terheire. A 9 hónapos várandósság ideje lehetőséget ad a testi és lelki felkészülésre, a rituálék és tradíciók segíthetnek az átmenet megélésében.
Az ultrahangos vizsgálatok során a kismama megismerkedhet a babájával, átadhatja magát az anyai érzéseknek. A várandósság alatt a test jelentős változásokon megy keresztül, ami természetes és szükséges a szüléshez és a szoptatáshoz. Fontos elfogadni ezeket a változásokat és a test új szerepét.
Az anyaságra való felkészülés során a hangsúly az egészséges életmódra és a vitaminok szedésére helyeződik, hogy a kismama képes legyen táplálni a babáját és fenntartani immunrendszerét.
A második szülésnél sokkal nyugodtabbak vagyunk, több tapasztalattal rendelkezünk, és kevésbé aggódunk a részletek miatt. Azonban az első gyermekkel való törődés fáradtabbá és kevésbé koncentráltá tehet minket.
A második terhesség alatt a has hamarabb láthatóvá válik, és a magzat mozgását is korábban érezhetjük. Több kilót is felszedhetünk, ami striákhoz vezethet. Fontos a bőr hidratálása és a megfelelő súly fenntartása.
A szülésindítás egy biztonságos eljárás, ha a megfelelő szakértelemmel és gondossággal végzik. A 39. hét utáni szülésindítás általában biztonságosabb, mint a további várakozás, csökkentve a magzati halálozás kockázatát.
Ha az első szülésből vagy szülés utánról kellemetlen élményeid maradtak vissza, érdemes őket még a várandósság folyamán feldolgozni. Nem feltétlenül kell a korábban elszenvedett nehéz szülést, kellemetlen körülményeket újra átélni.
A szülésindítás egy összetett orvosi döntés, amely tele van bizonytalanságokkal, de a megfelelő tájékoztatás és felkészülés segíthet abban, hogy a kismama aktív és pozitív résztvevője legyen ennek a folyamatnak.
