A mellhártya a tüdőt és a mellkas falát belülről beborító vékony hártya. A mellhártya két rétegből áll, a rétegek között pedig folyadék (savó) található, így azok elcsúszhatnak egymáson a légzőmozgások közben. A mellhártyagyulladás (pleuritis) során ezen savós réteg gyulladása következik be. Ha a mellhártya gyulladt, a rétegek csúszás közben dörzsölődnek, ami be- és kilégzéskor szúró fájdalmat okoz.
A mellhártyagyulladás veszélyes, mert a kettős falú lemez szoros kapcsolatban áll a tüdővel is. A világ 10 vezető haláloka közül 4 valamilyen légzőszervi megbetegedés, és a WHO véleménye szerint ebben az elkövetkezendő években sem lesz változás. A vezető halálokok közé tartozik a tüdőrák, a COPD, a Covid okozta szövődmények és a mellhártyagyulladás is. Cikkünkben közelebbről bemutatjuk ezt a betegséget.
A mellhártya felépítése és funkciója
A mellüregben több szerv is megtalálható: lég- és nyelőcső, tüdő, szív. A mellhártya béleli ki a mellkast, illetve osztja azt két külön részre. A mellhártya - latinul pleura parietalis -, két savóshártyából áll, melyek közül az egyik a tüdőt borítja, a másik a mellkast. Köztük található a vékony mellhártyaüreg, amely síkosító folyadékot tartalmaz. Ez segíti a tüdőt abban, hogy levegővételnél surlódásmentesen tudjon mozogni a mellhártya falain.
A tüdő a mellüregben helyezkedik el, két félből áll. A jobb tüdő három lebenyből áll, míg a bal mindössze kettőből. A jobb és bal tüdőt a gátorüreg választja el egymástól, ami tartalmazza a szívet, a nyelő- és légcsövet, továbbá idegeket, nagy ereket és nyirokcsomókat.
A mellhártya mechanikai és immunológiai védelmet biztosít a tüdőnek, továbbá azért felel, hogy a tüdő megfelelőképpen tudjon mozogni a levegővétel során. Ez a mozgás a mellkasfal tágulását és összehúzódását takarja, amely következtében negatív nyomás keletkezik.
A mellhártyagyulladás típusai és okai
A mellhártya megbetegedései közül a leggyakoribb a mellhártyagyulladás (pleuritis), amely gyakran jár együtt tüdőgyulladással. A mellhártya gyulladása lehet úgynevezett „száraz pleuritis”, amikor a mellhártyalemezek között nem szaporodik fel a folyadék. Ez a gyulladás lehet bakteriális vagy vírusos, traumás eredetű egyaránt, de autoimmun betegség jeleként is előfordul.
Száraz mellhártyagyulladás lehet a gyulladás elején vagy éppenséggel a végén, mikor a termelt folyadék még nem olyan nagy, hogy a lemezek eltávolodjanak egymástól, és a fibrines lepedék, ami fedi a lemezek felületét, érdes, a két mellhártyalemez egymáshoz dörzsölődve fájdalmat okoz. A folyamat gyógyulásakor is észlelhetjük a leírtakat, mikor a gyulladás csökken és visszahúzódik.
Nagyon gyakran a mellhártya lemezei közti folyadék felszaporodásával jár a betegség ("nedves pleuritis"). Ez akár több liter is lehet, ami a tüdőt összenyomva nehézlégzést, fulladást okoz.
Mellkasi folyadék megjelenhet szívelégtelenség, bakteriális tüdőgyulladás, különböző rosszindulatú daganatos betegségek, tüdőembólia, vírusfertőzés, májelégtelenség, tbc, azbesztexpozíció és egyéb betegségek kísérőjeként.
A mellhártyagyulladás okait vizsgálva megállapítható, hogy a legtöbb esetben valamilyen bakteriális fertőzés, míg ritkán vírus áll a betegség hátterében. Gyakran ezek a kórokozók váltják ki a tüdőgyulladást, ami sok esetben átterjed a mellhártyára. Ha utóbbi begyullad, akkor az érintettek légzésnél fájdalmat éreznek.
A mellhártyagyulladáson kívül más betegségek is megtámadhatják azt. Ennél a típusú mellhártyagyulladásnál a hártya egyenetlenné válik, amitől a két mellhártyalemez surlódik. Ennek következtében rendkívül erős és szúró mellkasi fájdalom jelentkezik minden levegővétel során. Minél mélyebb a levegővétel, annál intenzívebb a fájdalom is. A betegek épp emiatt csak felületesen vesznek levegőt, illetve olyan testtartást vesznek fel, ami a gyulladt részről leveszi a terhet. Ez a betegség fájdalmas köhögéssel is járhat. A fájdalom zömében egyoldali, és a gyulladás mértékétől és elhelyezkedésétől függően akár a vállba is kisugározhat.
A mellhártyagyulladás lehet önálló betegség vagy más betegségek következményeként is kialakulhat. Cikkünkben összefoglaljuk, milyen típusai, okai és tünetei vannak, illetve hogy hogyan történik a kezelése.
A mellhártyagyulladás tünetei
A mellhártyagyulladás leggyakoribb tünete a légzéssel összefüggő éles mellkasi fájdalom. A fájdalmat a beteg általában a mellkasában érzi, közvetlenül a gyulladás helye felett, de a fájdalom kisugározhat a hasba is, amikor akut hasi kórképektől kell elkülöníteni.
A mellhártya megbetegedéseinek tünetei eléggé specifikusan jelennek meg. Gyulladás, közvetlen nyomás hatására a mellhártyában fájdalom jelentkezhet, ami a be- és kilégzéssel szinkronban érezhető. E tünet önmagában csak annyit jelez, hogy a fájdalom - feltehetően - a mellhártyából származik, azonban annak eredetét nem árulja el.
A mellhártyagyulladás tünete a fájdalmon és nehézlégzésen kívül lehet a láz és az, hogy az egyik oldalon fekve a fulladás és fájdalom mérséklődik. Általában az érintett mellhártya oldalán fekvés enyhíti a nehézlégzést, mivel az a mellkasfél kevésbé tér ki légzéskor. Ha a beteg erre az oldalára fordul, akkor a másik, egészséges tüdő jobban kitér, és működése hatékonyabbá válik.
Egy másik tünete a recsegő vagy dörzsölő légzési hang, ami a mellhártya gyulladt részeinek egymáshoz dörzsölődéséből adódik.
Ha nagy mennyiségű folyadék szaporodik fel, és elválasztja a mellhártyalemezeket egymástól, a fájdalom meg is szűnhet.
A nem megfelelő kezelés, illetve a nem tökéletes gyógyulás következtében megvastagodhat a mellhártya, ha ez nagy kiterjedésű, akkor a tüdő már nem tud teljesen kitágulni, így előfordulhat, hogy az érintett nem jut elegendő oxigénhez.
Ennél a típusú mellhártyagyulladásnál több folyadék van a mellhártyaüregben, mint normálisan. Ennek alapvetően több kiváltó oka is lehet: ha a mellhártyagyulladás következtében alakult ki, akkor beszélünk erről a betegségről. Másfajta panaszok azonban jelentkezhetnek a köhögés mellett: például nehézlégzés vagy légszomj. Ez abban az esetben fordulhat elő, ha annyira súlyos a folyadéktöbblet, hogy az összenyomja az egyik tüdőfelet. Amennyiben nem kezelik megfelelően a mellhártyagyulladást, akkor itt is maradandó problémákhoz - például alacsony légzési térfogathoz - vezethet.
A mellhártyagyulladás diagnózisa
A száraz mellhártyagyulladás diagnózisának felállítása az orvos által végzett fizikális vizsgálaton alapszik. Egyes esetekben már a beteg testtartása is sokat elárul - például az esetleges légzési problémákról -, illetve az is láthatóvá válik, hogy melyik oldalon található a mellhártyagyulladás. Pontosabb információkat nyújt a mellkas meghallgatása és kopogtatása.
Mellkasi folyadékgyülem esetén a fizikális vizsgálatot követően képalkotó vizsgálatokkal (mellkas röntgen, ultrahang, CT) lehet kimutatni a folyadékot, annak elhelyezkedését és mennyiségét.
A képalkotó vizsgálatok is rendkívül fontosak. A mellkasi röntgen nagy jelentőséggel bír. Míg száraz mellhártyagyulladás esetén nem láthatók jelentős elváltozások, addig a nedves mellhártyagyulladás során keletkező folyadékfelgyülemlés nagyon jól kivehető.
A mellkasi folyadék okának tisztázásához elengedhetetlen a folyadék laboratóriumi vizsgálata. A mintát kórházi körülmények között mellkascsapolással nyerik.
A vérvétel szintén elengedhetetlen, hiszen ezáltal kimutatható a gyulladás jelenléte, illetve annak súlyossága is. Amennyiben úgy véli az orvos, hogy egy autoimmun betegség áll a mellhártyagyulladás hátterében, akkor szintén egy vérvétellel lehet erre fényt deríteni.
A felgyülemlett folyadék megvizsgálása is szükségessé válhat. Ehhez egy tűt szúrnak be a bordák között a mellhártyaüregig, majd mintát vesznek a folyadékból, amit laborban vizsgálnak meg. Akár a mellkas tükrözése is szükségessé válhat.
A beteg fizikális vizsgálatán kívül a mellkasröntgen, laborvizsgálat, egyéb betegségek áttekintése szükséges. A mellkasi folyadék lebocsájtása során bakteriológiai, citológiai vizsgálat végzése adhatja meg a pontos diagnózist.
A mellhártyagyulladás kezelése
A kiváltó októl függetlenül gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel a mellkasi fájdalom enyhíthető és bizonyos esetekben a gyógyulási folyamatot is elősegíti. A legfontosabb azonban az alapbetegség megfelelő kezelése, mely igen különböző lehet, és gyakran hosszú időt vesz igénybe.
A mellhártyagyulladás kezelése magába foglalja az alapbetegség kezelését is. Ha baktériumok okozták, akkor antibiotikumok szedése szükséges, a mellhártyagyulladás tüneteit pedig célzott gyógyszerekkel, például fájdalom- és lázcsillapítókkal kell enyhíteni.
Nedves mellhártyagyulladásnál szükségessé válhat a felgyülemlett folyadék eltávolítása, azaz egy mellkas-csapolást kell elvégezni, ha nagyon sok a folyadék. Ebben az esetben egy vékony csövet vezetnek be a mellkason, aminek segítségével le lehet szívni a folyadékot, illetve amennyiben szükséges, akkor a mellhártyaüreget át lehet mosni sóoldattal vagy antibiotikumokkal.
Folyadékgyülem esetén magát a folyadékgyülemet is kezelni kell. Makacsul visszatérő mellkasi folyadék esetén bizonyos gyógyszereknek a mellűrbe való fecskendezésével a két mellhártyalemezt össze lehet tapasztani, ami megakadályozza a folyadék újratermelődését. Súlyosabb esetekben a mellkasba vezetett draincsövek segítségével öblítő és szívó kezelésre is szükség van.
A beteg számára fontos az ágynyugalom, láz- és fájdalomcsillapítás, bakteriális eredet esetén antibiotikum-, vírusfertőzés esetén szteroidterápia. Amennyiben nagymennyiségű folyadék szaporodott fel és légzési nehézséget okoz, a folyamat gyógyulásáig akár többszöri mellkaspunkció (a folyadék leszívása) is szükséges lehet.
Ha egyéb (daganat, embólia, szív-, máj-, vesebetegség stb.) van a háttérben, természetesen annak a megfelelő terápiája elengedhetetlen.
A gennyes mellhártyagyulladás (empyema) kezelése: Említettük már, hogy a megcsapolt folyadék gennyes is lehet. Ezt az esetek többségében előre lehet sejteni, mert az empyemában szenvedő betegeknek általában súlyos tüneteik vannak: nem csillapítható magas láz, hányinger, étvágytalanság stb. Szemben a savós mellhártyagyulladásokkal, az empyema sohasem gyógyul meg megfelelő kezelés nélkül, sőt az esetek nagy részében különféle szövődményeket, végül halált okozhat. A fel nem ismert empyemára az is jellemző, hogy hiába adják a betegnek a legkülönbözőbb antibiotikumokat, általában még a láz sem múlik el. Ezért az empyemás beteget haladéktalanul mellkassebészhez kell irányítani, aki a mellkasba vezetett draincsövet állandó szívásra állítja be. A láztalan állapot gyorsabban következik be, ha a draincsövön keresztül a mellkast naponta át is mossák. A fenti módon kezelt betegek túlnyomó többsége néhány hét (esetleg hónap) alatt meggyógyul, először panaszaik csökkennek, majd a folyadék savóssá válik, a tüdő kitágul. Ha ezt sikerült elérni, a kezelés befejeződött. Gyógyszeres kezelésre tulajdonképpen csak akkor van szükség, ha az alapbetegséget gyógyszerelni kell (például tüdőtályog vagy tbc-s eredetű gennyes mellhártyagyulladás). Az elhanyagolt empyemákban a tüdő kitágítása ritkán sikerül.
Mellhártyagyulladás terhesség alatt
A mellhártyagyulladás terhesség alatt speciális figyelmet igényel, mivel a kezelés során figyelembe kell venni a magzat egészségét is.
Tisztelt Hölgyem! Kérem, keresse fel orvosát, aki a mellhártya gyulladást megállapitotta és a gyógyszerelést a kora terhességnek megfelelően alakitsák át. Ezt követően, ha nőgyógyásza a jövő héten megállapitotta a terhesség korát akkor már az aktuális mellhártyagyulladás okozta tünetek és a nőgyógyászati statusz alapján egyeztetni lehet a további therápiát. Ez egy kényszerhelyzet és több véleményt kell egyeztetni, de ne késlekedjék.
Fontos tudni, hogy sok gyógyszer, amelyet mellhártyagyulladás kezelésére általában alkalmaznak, nem szedhető terhesség alatt. Ezért elengedhetetlen az orvossal való szoros együttműködés a legmegfelelőbb és legbiztonságosabb kezelési terv kidolgozásához.
A szakmai ajánlások a standard asztma terápiában alkalmazott gyógyszereket, általában kis kockázatúnak tartják a terhesség alatt. Ezzel együtt is várandós hölgyeknél a helyileg ható - inhalációs szteroidok és inhalációs rövid hatású béta-agonista hörgőtágító - készítményeket részesítjük előnyben. Dr. Potecz Györgyi ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a belélegzett szteroid tartalmú gyógyszereket kis-és közepes dózisban, az utasítások betartása mellett használva nem kell mellékhatásoktól tartani, ill. nincs káros hatása a magzatra.
Ha elakadtál, mi a KÖVETKEZŐ LÉPÉS : terhességi teszttől az első ultrahangig
A mellhártyagyulladás diagnózisa terhesség alatt is hasonló eljárásokat foglal magában, mint nem terhes állapotban: fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálatok (ha szükséges és biztonságos), laborvizsgálatok. A folyadék vizsgálata is fontos lehet.
A kezelés során az orvosok célja a tünetek enyhítése, a gyulladás csökkentése, miközben a legkevésbé veszélyeztetik a magzatot. Ez magában foglalhatja az alapbetegség kezelését, gyulladáscsökkentőket (bizonyos típusúakat), és szükség esetén a folyadék eltávolítását.
A mellhártyagyulladás megelőzése
Sajnos, a mellhártyagyulladás megelőzésére korlátozott lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, hiszen általában valamilyen alapbetegség okozza. Épp ezért a légzőszervi megbetegedések megelőzésével tudjuk leginkább megakadályozni annak kialakulását.
Ahogy már fentebb is írtuk, rendkívül fontos, hogy megelőzzük a légzőszervi megbetegedések kialakulását, ami azt jelenti, hogy fokozottan kell figyelnünk a tüdő védelmére. Első sorban ez azt jelenti, hogy hagyjuk el a tüdőt érintő káros szenvedélyeket. A légzőszervek nedvesen tartása szintén fontos! Ehhez rendszeresen inhaláljunk sóoldattal, főleg a fűtési szezonban. A sportolás és mozgás is nagy jelentőséggel bír: menjünk el rendszeresen sétálni, futni vagy biciklizni. Ezek az állóképességet javító mozgásformák pozitív hatással vannak a tüdőre, edzik és immunizálják azt. Természetesen az immunrendszer erősítéséről sem feledkezhetünk meg, erre minden évszakban figyeljünk. Ebben sokat segít a kiegyensúlyozott étkezés, hiszen annak köszönhetően minden fontos tápanyagot és vitamint be tudunk juttatni a szervezetünkbe.
Összességében elmondható, hogy a mellhártyagyulladás elkerüléséhez meg kell előznünk a különböző légzőszervi megbetegedések kialakulását, hiszen a mellhártyagyulladást a legtöbb esetben más betegségek okozzák. A tüdő és immunrendszer erősítésével sokat tehetünk azért, hogy elkerüljenek minket az ilyen típusú betegségek. Ebből a célból ajánlott különféle gyógykészítmények, teák és immunerősítők alkalmazása.
tags: #mellhartyagyulladas #terhesseg #alatt