A várandósság alatti időszak a gyermek teljes életére hatással van. A gének által kódolt fizikai fejlődésen túl, viselkedésünkben is megjelennek általános törvényszerűségek. Ezek közül néhány már a méhen belüli élet során megnyilvánul.
A stressz egy negatív érzelmeket összefoglaló kifejezés, ami utalhat akár rövid, vagy hosszan tartó aggodalomra, feszültségre, szorongásra stb. A várandós nők nagy hányada tapasztal a mentális egészségével kapcsolatos kihívásokat a várandósság során, úgymint szorongás, depresszió, stressz. Az Anya érzelmi és mentális állapota a terhesség alatt közvetlenül hatással van a magzatra, amely hosszú távú következményeket vonhat maga után. Az Anya terhesség alatti érzelmi és mentális állapota közvetlen hatással van a magzat biológiai, pszichés és érzelmi fejlődésére.
Az anyai stressz hatása a magzatra
Egy 30 évet felölelő finn tanulmány szerint a várandósság alatti súlyos stressz hosszútávú negatív hatásokkal járhat a babára nézve, aki később akár tízszer nagyobb eséllyel nézhet szembe személyiségzavarral. A várandósság alatti kóros stressz a gyermek későbbi depressziójának, szorongásának is a kiindulópontja lehet. Kifejezetten káros stresszfaktornak számít a folyamatosan fennálló tehetetlenség érzés, amit az anyuka nem tud feloldani és nem követi nyugalmi állapot. Fakadjon ez egzisztenciális kérdésből, például mély szegénységből, vagy természeti katasztrófa átéléséből, esetleg erős gyászból, érzelmi vagy fizikai bántalmazásból.
A kisbaba érzékeli az anya negatív érzelmeit, akárcsak a boldogságát. Stressz hatására a vérben megnő a kortizol hormon szintje. Ha ez az állapot folyamatosan fennáll, az fizikai és lelki értelemben is kifárasztja a szervezetet. Mivel a kortizol képes átjutni a méhlepényen, a magzatvízben befolyásolhatja a baba agyának dopamin termelését.
A kutatók megállapítása szerint az akut rövid távú stressz nincs hatással a magzatra. Ha azonban az anyuka hosszú távon volt kitéve stresszhatásnak, a magzatvíz CRH-szintje mérhetően megemelkedett. A Jénai Egyetem kutatói azt találták, hogy a tartós anyai stressz hatására megemelkedett stresszhormonszint befolyásolja a magzat agyának fejlődését és növeli a későbbi életszakaszában olyan betegségek fellépésének esélyét, mint pl. a depresszió, gyakorlatilag "beleprogramozza" azokat.
A holland Tilburg Egyetem tudósai megállapították, hogy a tartós anyai stressz, különösen ha az a 12. és 22. terhességi hét között éri az anyukát, kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és kognitív fejlődését és hatásai még húsz évvel később is felismerhetők. További kutatásokkal megállapítást nyert, hogy a magas anyai kortizolszint a terhesség második felében heves stresszválaszt vált ki a magzatnál. Ha hosszú időn át emelkedett a stresszhormon szintje, akkor a szervezet energiaigénye megnő. A szimpatikus idegrendszer fokozza a vérkeringést és növekszik a pulzusszám. Emiatt a magzat súlygyarapodása és fejlődése késhet, az idegrendszere érése is elmaradhat.
Az emberiség a kezdetektől fogva érzi, hogy a terhesség alatt az anyát érő akár testi, akár lelki stresszhelyzetek káros hatással lehetnek a magzat méhen belüli fejlődésére. Emiatt a legtöbb társadalmi berendezkedésben biztosítani igyekeznek a várandós nők tehermentesítését, de ugyancsak ezt a célt szolgálja a terhességi hormonok által biztosított nyugalom, kiegyensúlyozottság, fokozott alvásigény, amely a terhesség bizonyos szakaszaiban jellemzi a kismamákat. Az erre vonatkozó rendelkezésre álló tanulmányok mostanáig általában az első trimesztert jelölték meg, mint a magzat fejlődése szempontjából az anyai stressz káros hatására leginkább érzékeny időszakot. Némileg ellentmond az eddigi ismereteinknek, ugyanakkor elképesztően magas esetszámával megcáfolhatatlanul bizonyítja az anyai lelki stressz magzatkárosító hatását egy néhány napja online publikált svéd-amerikai tanulmány.
A Bázeli Egyetem kutatói vizsgálatuk eredményeit az Environmental Health Perspectives című szaklapban közölték. A tudósok 75.000 várandós nőt vizsgáltak meg és a gyermekeik egészségügyi állapotát 10 éves korukig követték nyomon. A stresszes kismamák gyermekeinél fokozott volt a testi panaszok kialakulásának kockázata. Ha a kismamát terhessége alatt mindennapos stressz éri, később a gyermeknél egészségügyi problémák jelentkezhetnek, például légúti-, bőr- vagy emésztőrendszeri megbetegedések fordulhatnak elő a kicsinél. Ha a stressz, a szorongás vagy a félelem fokozza az anya szívverését, rövid időn belül a magzat szívverése is felgyorsul. Az erős stressz és a félelem hatására a kisbaba túl kis súllyal vagy idő előtt születhet meg.
Az anyai érzelmi állapotai jelentős biológiai hatásokkal bírnak a magzat fejlődésére, különösen az idegrendszer, az agy és a hormonrendszer szintjén. A magas kortizolszint a magzatnál később szorongásos zavarok, viselkedési problémák és érzelmi labilitás kialakulásához vezethet. A magzati agy különösen érzékeny az Anya érzelmi állapotára, hiszen az agy fejlődése az anyai szervezetben zajló biokémiai változásokra is reagál. Azok a magzatok, akik tartósan ki vannak téve az Anya negatív érzelmi állapotainak, nagyobb kockázattal szembesülnek neurológiai fejlődési rendellenességekkel. Az Anya negatív érzelmi állapota közvetlenül befolyásolhatja a magzat fizikai fejlődését is. A krónikus stressz és szorongás hatására csökkenhet a magzat tápanyagellátása, ami alacsony születési súlyt vagy akár koraszülést is eredményezhet.
A magyarországi kutatások is alátámasztják, hogy a várandósság alatti szorongásnak negatív hatása van a magzati fejlődésre. Az anyák emocionális stresszállapotát ugyanis olyan nagy morfológiai eltérésekkel hozzák összefüggésbe, mint az újszülöttkori gyomor alsó kivezetésének szűkülete, az úgynevezett infantil pyloric stenose, a gyomorfekély, továbbá változatos gyermekkori pszichiátriai megbetegedések. Két nagy populáción végzett felmérés is azt mutatja, hogy a súlyos, váratlan traumák a másállapot első harmadában, mint például egy gyermek vagy egy közeli hozzátartozó halála, fokozott rizikót jelentenek olyan veleszületett megbetegedésekre, mint a nyitott gerincvelő és a farkastorok, valamint a szív és a máj megbetegedései.
A születés előtti életidőben a babákat érő stressz káros hatással van agyuk fejlődésére. A 8 és 9 éves korban megismételt vizsgálatok eltérő jellegű problémákat találtak a fiúknál és a lányoknál. A fiúkra jellemzőnek bizonyult a hiperaktivitás, az önkontrollzavar és az agresszivitás, míg a lányoknál a társas problémák voltak feltűnőek.
A magzati etológia és a viselkedésmintázatok
A magzati etológia az emberi viselkedés gének által öröklött magatartásmintázatait kutatja. Legfrissebb ágazata a magzati etológia, amely során a magzatot és annak fejlődését természetes környezetében, a méhen beül (intrauterin) vizsgálják. Célja, hogy feltárja azokat a gének által meghatározott aktivitásmódokat, melyeket a magzat a születés után is végez, akár felnőttkorban is.
A várandós nők vizsgálatára az 1960-as évektől kezdve használják az ultrahangot, más néven a szonográfiás módszert. Mindez a magzat anatómiai paraméterein kívül annak viselkedésének vizsgálatát is lehetővé teszi. A magzati magatartás ugyanis a központi idegrendszer által irányított élettani működések összességével írható le, mint például a szemmozgás, a testmozgások vagy a szív működése. A központi idegrendszer fejlődését pedig a gének határozzák meg, melyeknek köszönhetően egyre változatosabb magatartásmintázatok jelennek meg, köztük tehát olyanok is, amelyeket magunkon is megfigyelhetünk.
Klinikai szempontból a magzati viselkedés kutatása olyan ismeretek gyűjtésére is alkalmas, amelyekkel már a születést megelőző (praenatalis) időszakban előrejelezhetünk fejlődési rendellenességeket vagy egyes betegségeket. Mivel a magzat magatartása jelentős mértékben a központi idegrendszer működésétől függ, az abnormális magatartásból következtethetünk annak éretlenségére vagy más rejtett funkciós zavarokra. A magzatmozgások minőségének elváltozása például fejlődésbeli elmaradásra utalhat. A mentálisan retardált magzatoknál csökkent mozgást és a mozgások rövidebb időtartamát figyelték meg.
A szívműködés gyakorisága, a szem- és a testmozgások jelenléte vagy hiánya alapján a magzat négyféle magatartási státuszát különíthetjük el. A magatartási státuszok a központi idegrendszer működésének kifejezői. Ezek közül megkülönböztetünk csendes alvást, melyben a magzat nyugalomban van, szabályosan ver a szíve, időközönként rövid testmozgásokat produkál, de szemét nem mozgatja. Ezzel szemben az aktív alvás fázisában már gyakoriak a végtagmozgások és a szívverés is erősödik. Az ébrenlét között is megkülönböztetünk csendes és aktív ébrenlétet. Utóbbiban erőteljes és folyamatos az aktivitás, beleértve a sok törzsrotációt. A szemmozgások folyamatosak és a szívműködés jellege sem állandó. Az idő kisebb részében figyelhető meg ez az állapot, a legtöbb időt a magzat az aktív alvás periódusában tölti.
Az emberi magzat mozgásvizsgálatát a terhesség 7. hetétől lehet érdemben elkezdeni. A 14-15. héttől akár tizenhat féle olyan mozgás is megfigyelhető a méhen belül, ami később a születés után is jellemző. Méhen belül töltött idejük legnagyobb részét alvással töltik.
Veleszületett reflexek és viselkedésmintázatok
- Riadás: A riadás egy primitív reflex, ami már az első trimeszter végén kiváltható. Oka lehet erős zaj, fizikai ütés, de pszichés stressz és örömhír vagy probléma hatására is bekövetkezhet. Ilyenkor a magzat legtöbbször a fejéhez kap. A mozgás mindig a végtagokra jellemző, és gyakran a nyak és törzs felé irányul. 18 hetes korban a magzat idegrendszerének fejlettsége miatt ez a reflex megszűnik. Születés után a riadás a Moro-reflexben nyilvánul meg, amikor a csecsemő az első 4 hónapban stressz hatására először széttárja karjait, majd a testéhez közelíti. A riadás egy másik formája, amikor a magzat magához húzza a kezeit és a méh falához húzódva összekuporodik.
- Csuklás: A riadáshoz hasonló, de attól elkülönítendő mozgás a csuklás. A magzat a 9. héttől kezdve tud csuklani, ami lehet egyes vagy egymást követő sorozatos roham, ami néhány percig tarthat. Nagyon gyakori, hogy sorozatos csuklást figyelhetünk meg a magzaton, ha az anya dohányzott.
- Mosoly és sírás: Az arc mimikája már a méhben fejlődik, tehát ez is egy genetikailag öröklött tulajdonságunk. A méhen belüli gyermek arcjátéka a vidámságot és a szomorúságot vagy a sírást képes kifejezni. A boldog mosoly a jó hangulatot tükrözi, amikor a szájzugok felfelé ívelnek. Az elkeseredett - reménytelen mosoly során - ami a sírás határán lévő magzatot vagy már magát a sírást is jelentheti, a szájzugok lefelé irányulnak. A terhesség 20. hetétől kezdve a magzatban minden olyan készség megvan, amelyek a sírás magatartásformájához szükséges. Képes a koordinált légzésre, az állkapocsnyitásra, a szájmozgásra, az állremegésre, a nyelvkinyújtásra és a nyelésre is.
- Nyelvkiöltés és ásítás: A nyelvkiöltés is egy ősi, veleszületett ösztönünk, mely a terhesség 20. hete előtt kimutatható reflexaktivitás. Az agytörzs és a gerincvelő megfelelő fejlődéséről tanúskodik, bár elég ritka jelenség. Ellenben az ásítás már a terhesség 11-12. hetétől kezdve előfordul. Legtöbbször az aktív alvás státuszában figyelhető meg, a csendes alvás alatt kevésbé.
- Szexualitás a méhben: Az elsődleges nemi jellegek már a magzati korban kialakulnak. Ebből kifolyólag mindkét nemnél láthatunk érdekes jelenségeket. A nőnemű magzatoknál a harmadik trimeszterben már kissé elődomborodó emlőket láthatunk az ultrahang felvételeken, míg újszülöttként ezekből az emlőbimbókból nyomásra váladék, úgynevezett „boszorkánytej” is ürülhet. A fiú magzatok esetében létrejött nemi szerv pszeudoerekcióját figyelhetjük meg. Ez természetesen nem a nemi vágy hatására jön létre, hanem bonyolult hormonális és neurális folyamatok állnak a hátterében.
A mentális problémák és a magzati fejlődés összefüggései
A terhesség alatt az Anya minden fizikai és érzelmi állapota befolyásolja a magzat fejlődését, beleértve a stresszt, a szorongást és a depressziót. Azok az érzelmi állapotok, amelyek nem kerülnek kezelésre, később komoly felnőttkori következményeket vonhatnak maguk után, mint például alacsony önértékelés, kötődési nehézségek vagy párkapcsolati problémák.
Az érzelmi nehézségek több forrásból eredhetnek, ideértve az Anyát érő mentális zavarokat, belső érzelmi állapotokat, külső nyomásokat és korábbi traumákat. Az Anya mentális egészsége rendkívül meghatározó a magzat számára. Az olyan mentális problémák, mint a depresszió, a szorongás vagy a PTSD (poszttraumás stressz zavar) komoly kockázatokat jelentenek a magzati fejlődés szempontjából.
- Szorongás: Az Anya folyamatos aggodalommal és félelemmel teli állapota, amely a mindennapjaiban is megnyilvánul, hosszú távon veszélyezteti a magzat fejlődését. A magas szorongásszint növeli a szervezetben a kortizol és más stresszhormonok szintjét, amelyek átjutnak a placentán, és befolyásolják a magzati agy fejlődését. Ennek következtében a gyermek születése után nagyobb eséllyel alakulhat ki szorongásos zavar vagy érzelmi instabilitás.
- Depresszió: Az Anya terhesség alatti depressziója különösen veszélyes, mert nemcsak az Anya érzelmi állapotát, hanem a magzat fejlődését is jelentős mértékben befolyásolja. A depressziós állapotban lévő Anya kevésbé képes kapcsolatba lépni a magzattal, és érzelmileg elzárkózhat, ami gátolja az érzelmi kötődés kialakulását már az anyaméhben.
- Poszttraumás stressz zavar (PTSD): Ha az Anya valamilyen traumatikus élmény hatására folyamatosan stresszt él meg, az szintén káros hatással lehet a magzat idegrendszeri fejlődésére. A PTSD gyakran erős szorongással, alvászavarokkal és hirtelen érzelmi kitörésekkel jár, amelyek megnehezítik, hogy az Anya érzelmileg stabil és kiegyensúlyozott legyen a terhesség alatt.
- Krónikus stressz: Az Anya tartós, kezeletlen stresszhelyzete olyan biológiai folyamatokat indít el a szervezetében, amelyek károsak a magzatra. A stresszhormonok hosszan tartó jelenléte a véráramban kihat a magzati idegrendszer fejlődésére, különösen az érzelmek szabályozására és a stresszre adott válaszokra.
Az érzelmi elhanyagolás, amely a magzati korban vagy a korai gyermekévekben történik, gyakran nem ismerhető fel azonnal. Az ilyen trauma hosszú ideig rejtve maradhat, és csak későbbi életszakaszokban, különösen felnőttkorban válnak nyilvánvalóvá a következményei. Az érzelmi elhanyagolás felismerése összetett feladat lehet, mivel az érintettek gyakran nem kapcsolják össze felnőttkori problémáikat a korai érzelmi tapasztalataikkal.
A terhesség alatti szorongás egyik okozója pont az sok esetben, hogy bármennyit is mesélnek az ismerősök, családtagok, bármennyi filmet nézünk meg vagy cikket olvasunk el a témában, mindig adódhatnak olyan tünetek, amelyeket mindenki elfelejtett megemlíteni - és emiatt a várandós nők azt gondolhatják, hogy biztosan velük van valami baj, ez a gondolat pedig a tünet miatti aggodalommal egybevéve szorongáshoz vezethet. A testben végbemenő folyamatok mellett más is kiválthat szorongást - sok esetben ki is vált, ez a második leggyakoribb pszichés betegség ebben az időszakban.
Fontos kiemelni a túlterheltség fogalmát. Ezekkel az elvárásokkal mind a szülés előtti, mind a szülés utáni időszakban borzasztó megterhelő szembenézni és megpróbálni mindennek megfelelni, miközben épp elég folyamat megy ilyenkor végbe mind fizikailag, mind mentálisan a kismamában. Fontos tényező emellett, hogy az anyai érzés nem feltétlenül alakul ki a szülőágyon. Sokszor hónapok szükségesek hozzá - részben erre szolgál a gyermekágyi időszak (ami 6 hét), amellett, hogy sikerüljön kipihenni a szülés fáradalmait és a testi-lelki változásokat.
A depresszió a leggyakoribb pszichés betegség várandósság alatt és szülés után. Egy gyermek foganása, majd születése a legtöbb családnál hatalmas boldogság. Azonban, ha a család vagy a nő anyagi nehézségekkel küzd, és/vagy párkapcsolati gondjai vannak, esetleg egyedül kell szembenéznie az anyaság állította kihívásokkal, nem részesül megfelelő társas támogatásban, az már a várandósság alatt depresszióhoz vezethet. A szülést követően a nők kb. 50-85%-a rövidebb ideig tartó, enyhén lehangolt állapotba kerül (normál esetben ez pár óráig, maximum néhány napig tart). Ha azonban ez fennmarad, akkor szülés utáni depresszióról van szó.
A stressz, a szorongás, az idegesség megoldása 10 lépésben
A megelőzés és a támogatás fontossága
A számos kutatási eredményt figyelembe véve lehetőség nyílik a gyerekek egészségi állapotának javítására. Mindennek tudatában még fontosabbá vált, hogy csökkentsék a stresszt, ami a várandós anyukákat éri, illetve a veszélyeztetett gyerekek egészségének megóvását célzó megelőző intézkedések ugyancsak nagyon hatékonyak lehetnek.
Azoknak az anyukáknak, akik tartós stresszhatásnak vannak kitéve, javasolt pszichológus vagy pszichoterapeuta támogatását kérni, hogy megtanuljanak könnyebben és eredményesen megküzdeni az őket érő stresszel, mind saját maguk, mind kisbabájuk érdekében.
A baba és a várandós anya kapcsolatát nem hagyja érintetlenül az átélt stressz. A szakemberek újabban összefüggések után kutatnak a várandósság alatti anyai érzelmek és a fejlődési rendellenességek között. Nem véletlen tehát, hogy a kismamáknak stresszmentes környezetet és életmódot kellene biztosítani. Ezt elsősorban a gyermek apja, de a hozzátartozók és a munkatársak is garantálhatják.
Egy gyermekét váró vagy éppen megszült nőnek nagymértékű támogatásra van szüksége a környezetétől, leginkább a hozzá közel állóktól. Mint bármilyen másik mentálisan megterhelő helyzettel, ezzel is kellő segítséggel és megerősítéssel lehet a legjobban megbirkózni. Próbáljuk beleképzelni magunkat a kismama helyzetébe! A teste teljesen kiszámíthatatlanul kezdhet el viselkedni, 9 hónapig együtt kell élnie azzal az érzéssel, hogy kevés kontrollja van a saját teste felett - ez senkinek nem lenne egyszerű helyzet. Emellett gyökeresen megváltozik az élete, ami rengeteg bonyolult, sokszor negatív érzéssel jár együtt. Minden esetben tegyük lehetővé számára az érzelmei megélését. Bármilyen pozitív vagy negatív érzelemről is számol be, mindig hallgassuk meg odaadással, figyeljünk rá, gyakrabban keressük és érdeklődjünk a hogyléte felől.
Legyünk tisztában azzal, hogy fennáll az esélye valamilyen pszichés betegség kialakulásának. Mivel azonban a várandósság és a szülés alapvetően teljesen természetes folyamatok, ezért ráijeszteni sem kell a lehetségesen megjelenő betegségekkel a gyermeküket váró nőkre! Elég, ha tisztában vagyunk a lehetséges tünetekkel és fel tudjuk ismerni azokat. Nagyon fontos, hogy mindezt azután is tegyük meg, hogy a gyermek megszületett. Engedjük meg az anyának, hogy megélje az érzéseit, a nehézségeit, ha vannak. Sose kizárólag anyaként tekintsünk rá, hanem emberként, individuumként, aki pont akkor fogja a képességeihez mérten lehető legjobban ellátni anyai teendőit, ha közben lehetősége van megküzdenie a környezete támogatásával a saját problémáival, nehézségeivel. Tehát a legfontosabb az, hogy kellő lelki támogatást nyújtsunk a nő számára, hogy ténylegesen kiegyensúlyozott és boldog időszak lehessen ez a számára.
