Napjainkban a korszerű turbódízel motorok minden tekintetben felveszik a versenyt a benzinesekkel, sőt, bizonyos tekintetben még túl is szárnyalják azokat.
Tesztautónk motorterében a 170 lóerős 270 CDI motor bújt meg, mely hihetetlen 400 newtonméteres nyomatékkal rendelkezik. A hatalmas nyomaték olyan elementáris erővel gyorsítja az autót már alacsony fordulattól, amire a kínálatban megtalálható szívó benzines aggregátok nem képesek. Indulástól érezhető a hatalmas, 400 newtonméteres nyomaték, ami elementáris erővel szaggatja maga alatt az aszfaltot. Az ötsebességes automata váltóval kombinálva, ki sem lehetne találni ideálisabb partnert a vontatásra.
A motor járása kiegyensúlyozott és kulturált, elfeledtetve a régi dízeles időket. Hidegindítás után, alapjáraton még felfedezhető azért a dízel jellegzetes hangja, de miután bemelegedett, jócskán megszelídül a motor járása. Magasabb fordulatszámon gyönyörű, öblös hangon zenél az öthengeres motor, mely sokunk szerint szebb a benzinesekénél is.
A bődületesen nyomatékos V8-asok már túlterhelik az alvázas konstrukciót. Dízelből is fölösleges a V8, a 270 CDI a legjobb motor az ML-hez. És tudják, még mi a jó az öthengeres motorban, amilyen ez a 2.7-es is? A mercisek biztosan! Az, hogy még egészen takarékos, vegyes fogyasztási értéke 6,4, de a városija is csak 9,8 liter az ötsebességes automatával. Ennél a példánynál az elmúlt 74 000 kilométerre 7,6 l/100 km. Ebben azért vannak városi szakaszok, illetve síelős túrák is, amikor például tetőbox volt a kocsin, s növelte a légellenállást, meg persze a fogyasztást is. Amúgy autópályán 130 km/óránál 6,5 l/100 km körül kér a 174 lóerős, 425 Nm nyomatékú dízel, s ez látszik is az átlagon. Ugyanakkor minden szempontból - anyagilag is - kellemes utazóautóvá teszi az E-t.
A Mercedes-Benz ML 270 CDI (W163) általános tapasztalatai: Egyetértek a kollégákkal, valóban nem egy terepjáró ördög, de nem is arra találták ki. Kényelmes, a magyar utakra kiváló a futóművei, nem kell havonta gömbfejeket cserélgetni. Teljesítménye kielégítő, nálam a végsebessége 185-190km/h, na de ez nem verseny autó. Nagy, biztonságos (8) légzsák, nekem semmi bajom nem volt, és nincs is vele. Fékbetéteken, és szervizeken kívül semmi gond vele, olajakat, szűrőket cserélni időben rendben, és agyon verhetetlen. Viszonylag olcsón megkapható. Strapabíró alvázas felépítményével terepre és vontatásra is beválik. Méret, kényelem, kidolgozás: Kategóriájának egyik legnagyobb utastere, kényelmes ülések. A 2001 végi facelift után már az anyagminőség is nagyjából megfelel a prémium elvárásoknak, ha nem is üti meg a Mercedes-szintet. Felhasználóbarát, praktikus részletek, óriási, jól pakolható, hodálynyira bővíthető csomagtér, nagy terhelhetőség, akár 3500 kg-os vontatható tömeg.
A 270 CDI motorral szerelt Mercedes modellek esetében a fenntartási költségek is fontos szempontok. A Mercedes szervizek drágán dolgoznak, és az alkatrész sem olcsó. Van hogy a 270 CDI is bemondja az unalmast, na akkor aztán zsebbenyúlás, mélyen. Kisebb a rizikó a V6 benzinessel, még ha jóval többet is fogyaszt.
A Mercedes 270 CDI motorral szerelt autók biztonsága is kiemelkedő. 2002-ben az Euro NCAP tesztjén 4 csillagosra törték, gyalogosvédelme 1 csillagot kapott, nem meglepő. Kezdettől fogva négy légzsákkal szerelték, de kaphatott hátra is oldallufit.
A belső tér és kényelem terén is jeleskedik a motorral szerelt típus. Az egész belső teret áthatja valami győzikés vadromantika: neki valószínűleg tetszene az a puffos, gyűrött bőrbetét is az ajtókon. Autónak nem annyira vészes, így bézsben kellemes, világos, nincs is rosszul összerakva, nem zörög, nem nyiszog. Mercedesnek már sajnos elég borzalmas: abszolút megértem a korabeli kritikákat - egy Mercedest Mercedesként értékel az ember, és ez Mercedesnek egyszerűen vásári. Bármelyik Mercedes után. Miért nem rakták be ezekbe a rendes Mercedes kapcsolókat?! Itt van ez az indexkar, hát hogy néz ez ki? Milyen érzettel kattan? Összerakottságra meg nagyjából olyan, mint az én 12 éves Toyotám, amivel egyszer felborultak, szétszedték és összerakták, így állt elő az ML-Merci-érzet. A telefonszett mára nem olyan hatalmas extra, főleg, hogy az ősi Nokia tartó valójában le van törve, és az imádság megtartja a helyén, de csak míg el nem indulunk. Kipörgésgátló, villanyos ülés, szervó, klíma és navigáció, amihez sose volt magyar DVD-lemez. Tempomat, mindenféle légzsákok, miközben az igazi extra a LOW RANGE kapcsoló, a gombbal kapcsolható felező, ami a mai ML-ekben már közel sem alap. A luxus, vagy inkább figyelmesség további apró jelei, hogy a kesztyűtartó az utolsó néhány centin mintha valami fékezetten szervós megoldással nyílna, viccesen fordulnak ki a pohártartók, és belülről nyitható a csomagtérajtó. Az ML ülésdöntő rendszere meglepett: egyszerű, viszonylag könnyen végrehajtható, és ami a legmeglepőbb, megoldották, hogy hátul sík rakteret kapjunk. Előre-hátra tologatható a hátsó ülés, legalábbis két állásban, elöl és hátul, és már ezeknél a korai SUV-knál meg kellett tanulnunk, a nagy tehén test nem feltétlenül jelent öt vagy akár négy kényelmes ülőhelyet. A kormány csak tengelyirányban állítható - a kortárs Fabiában speciel már mindenfelé, de ez a koreai/japán iskola.
A 10 éves E-osztály egy igazi prémiumautó. Az ülések ma is kényelmesek, hiszen gyakorlatilag újszerűek, négy felnőttnek ma ugyanolyan kényelmes utazóautó ez a példány, mint volt újkorában. Csak akkor listaára - extrák nélkül is - több mint 13 millió forint volt, és ebbe a példányba még néhány milliónyi extra is belekerült - ahogyan az szokás a prémiummárkáknál. Kétzónás például a klíma, van elektromos napfénytető, de extra az is, hogy teljes értékű pótkerék lapul a csomagtér aljában, meg persze a hátsó támlák dönthetősége vagy a tolatóradar is. És ezek mind kellenek. Nem kopott, éppen csak fényes karimájú a csaknem 210 ezer kilométert futott autó kormánykereke. Itt biztosan nem kamu az óraállás, az évi 21 000 kilométeres átlag szerénynek számít. Ilyen előélettel nem meglepő, hogy az autó vezetés közben is újszerű.
A futómű etalon, lógás vagy kotyogás nyoma sincs, a négy lengőkaros első és a multilink hátsó rendszer kényelemből is jeles, a mercedesesen kitekerhető és kidőlő kerekekkel pedig élmény a manőverezhetőség. A 4,82 méter hosszú (amúgy jól át is látható) szedán 11 méter átmérőjű körön fordul - ez minden egyes parkolásnál vagy rendőrfordulónál felfoghatatlan előny. Az persze már ismét az E gazdájának érdeme, hogy a felnik egyike sincs leütve, összekaristolva, a gumik jó állapotú Michelinek - ezen sem spórolt a márkahű tulaj. Ha ezeket, valamint a létező legkorrektebb szervizeltséget, a végig fűtött garázsban tárolást összeadjuk, már nem is lesz drága az elsőre annak tűnő E-osztály. Ha valaki ilyen autót keres, tud rá szánni ennyit, az feltétlenül nézze meg, nézze meg, hogy miként törődik ezzel az autóval gazdája, miként vezeti, és rá fog jönni, ezt kell megvenni. Ha pedig valaki ilyen autót szeretne és nem tud ennyit szánni rá, az jobban teszi, ha letesz a modellről. A vételár-különbséget, de inkább annak többszörösét ugyanis vélhetően az olcsóbban kínált példányokra is rá kell majd költeni, hogy ilyen - gyári - állapotba kerüljenek. El is lehet persze bliccelni, csak akkor nem ilyen lesz az adott példány, hanem egy messziről ilyennek tűnő. Értékes apróságok: tempomat, kétzónás automata klíma, és ami talán a legfontosabb: vezetett szervizkönyv.
ML tuning ezen a 2.7 CDI gépen, ami motoroptimalizálás kedvéért jött a telephelyünkre. Ügyfelünk csiptuning okán érkezett hozzánk, mivel javítani szeretne autója robbanékonyságán és pedálreakcióján. Vágya ezzel együtt kedvezőbb fogyasztás elérése volt, a rugalmasság érezhető javulása, az autó használhatóságának javítása mellett. Mégis szem előtt tartva az eredetivel azonos megbízhatóságot. Az ML 163 PS erőforrása számottevő betervezett mechanikai túlméretezéssel van megáldva, ezért a csiptuning várható haszna bőséges. A motor szuper eredménnyel csiptuningolható, az élettartam sérülése technológiánkkal nem merül fel. Szeretett autód 163 lóerős motorjának és hajtásának megbízhatósága ellenére is azonnal felrobbantható egy amatőr tudtodon kívül az eBay-ről fillérekért vett csiptuninggal vagy akármilyen Mercedes tuningbox beszerelésével. Műhelyünkben az általános előkészületet (interjú, állapotfelmérés, tesztkör, motordiagnosztika, az érkező motorbeállítás mentése, vizsgálata, legtöbbször teljesítménymérés) követte az autó gazdája elvárásainak megfelelő egyedi Prémium Pro stage1 beállítás kivitelezése. Az elvárás szerinti beállítás van, hogy két lépcsőben kerül finomításra a Mercedes futásteljesítményének és speciális kérések lekövetésével. Főleg fiatal autóknál vagy extrább kérések esetén létfontosságú a dyno teszt és folyamatos diagnosztikai kontroll. A Mercedes tuning, Prémium Pro chiptuning eredménye ezen a 2.7 CDI motoron Ügyfelünk elvárása szerint alakult. Rigotech Prémium Pro erős mégis biztonságos beállításainkat NE keverd össze egyéb chiptuningokkal, tuningbox ajánlatokkal! Ezeket kizárólag mi készítjük, és forgalmazzuk.
Szegény ember nem engedheti meg magának, hogy olcsó autót vegyen - kevesek által ismert, de annál igazabb mondás ez, és nagyon illik aktuális tesztautónkra is. Ugyanis W211-es E-osztályos Mercedeseket akár ehhez hasonlóan dízelmotoros és automata váltós példányokkal is lehet kapni könnyedén 2 millió forint alatt is. Ezt pedig gyakorlatilag 3,6 millióért hirdetik. Felárát kerekítsük 1,5 millió forintra, ami jelen esetben elképesztően komoly, 75 százalékos többlet. Azonban így is azt mondjuk, hogy bizony megéri ennyivel drágábban E-osztályt venni. Ugyanis 10 éves Mercedes és 10 éves Mercedes között fényévnyi különbségek lehetnek, és vannak is! Már az újak között is nagyon komoly differenciák adódhatnak, a használatbeli eltérések pedig még jobban - és sokszor felfedezhetetlenül - meghatározzák az autó milyenségét. A negatív előélet jellemzően kifürkészhetetlen, s ha nincs előélet, szinte biztosak lehetünk abban, hogy rendes, törődő gazdája sem volt az autónak. A W211-es széria 2002-ben jelent meg, láthatóan nem a legfrissebb, de még nem is elavult a forma. Mégis milyen ez? Évi 20-21 ezer kilométert zömében városon kívül futott. Egy nagykanizsai - műszaki beállítottságú - üzletember autója. Nem titok, hogy nem az egyetlen autója, városban ezért nem ezt nyüstölte. A 10 éves Merciben persze az éves futás alapján így is van 210 ezer kilométer, ám ez egy ilyen kaliberű autónál inkább kevés, mint sok. A használati módot alátámasztja, hogy fékbetétet (automata váltó mellett!) eddig egyszer és csakis elöl kellett cserélni. Látható kopás sem a fék-, sem a gázpedálon, sem pedig a kormánykeréken nincs. És az utastérben sehol máshol sem. Sokatmondó az is, hogy hiába ajánlottam mosópartnerünknél a külső-belső mosást, a belsőre semmi szükség nem volt, hiszen - ahogyan a tulaj is mondta - ez az autó mindig tiszta. A sofőroldali ajtó nyitása után pedig rögtön láttam, hogy valóban nem vicc a pedánsság: a sofőrülés tövében szarvasbőr-törlőkendő lapul „alapfelszerelésként”. Alap, hogy vezetett a szervizkönyv, az E törésmentes, az pedig állítólag egy elvétett szervizprogramozás eredménye, hogy az autó az első olajcsere óta 15 000 kilométerenként kér új olajat.
Meg is kapja, így a 2,7 literes soros öthengeres (már nagynyomású befecskendezős, változó geometriájú turbós) motor állapotáért biztosan nem kell aggódni. És tudják, még mi a jó az öthengeres motorban, amilyen ez a 2.7-es is? A mercisek biztosan! Az, hogy még egészen takarékos, vegyes fogyasztási értéke 6,4, de a városija is csak 9,8 liter az ötsebességes automatával. Ennél a példánynál az elmúlt 74 000 kilométerre 7,6 l/100 km. Ebben azért vannak városi szakaszok, illetve síelős túrák is, amikor például tetőbox volt a kocsin, s növelte a légellenállást, meg persze a fogyasztást is. Amúgy autópályán 130 km/óránál 6,5 l/100 km körül kér a 174 lóerős, 425 Nm nyomatékú dízel, s ez látszik is az átlagon. Ugyanakkor minden szempontból - anyagilag is - kellemes utazóautóvá teszi az E-t. Ha kell, 9,3 másodperc alatt képes 100 km/órára érni, végsebessége 220 km/óra, az autópályás 130 km/óra pedig sétatempó.
Nem teljesen, hanem a melegben és hidegben is kellemesebb módon csak a széleken bőrözöttek az ülések, az ajtókönyöklők viszont szintén bőrrel burkoltak. A 10 éves E-osztály egy igazi prémiumautó. Az ülések ma is kényelmesek, hiszen gyakorlatilag újszerűek, négy felnőttnek ma ugyanolyan kényelmes utazóautó ez a példány, mint volt újkorában. Csak akkor listaára - extrák nélkül is - több mint 13 millió forint volt, és ebbe a példányba még néhány milliónyi extra is belekerült - ahogyan az szokás a prémiummárkáknál. Kétzónás például a klíma, van elektromos napfénytető, de extra az is, hogy teljes értékű pótkerék lapul a csomagtér aljában, meg persze a hátsó támlák dönthetősége vagy a tolatóradar is. És ezek mind kellenek. Nem kopott, éppen csak fényes karimájú a csaknem 210 ezer kilométert futott autó kormánykereke. Itt biztosan nem kamu az óraállás, az évi 21 000 kilométeres átlag szerénynek számít. Ilyen előélettel nem meglepő, hogy az autó vezetés közben is újszerű.
A futómű etalon, lógás vagy kotyogás nyoma sincs, a négy lengőkaros első és a multilink hátsó rendszer kényelemből is jeles, a mercedesesen kitekerhető és kidőlő kerekekkel pedig élmény a manőverezhetőség. A 4,82 méter hosszú (amúgy jól át is látható) szedán 11 méter átmérőjű körön fordul - ez minden egyes parkolásnál vagy rendőrfordulónál felfoghatatlan előny. Az persze már ismét az E gazdájának érdeme, hogy a felnik egyike sincs leütve, összekaristolva, a gumik jó állapotú Michelinek - ezen sem spórolt a márkahű tulaj. Ha ezeket, valamint a létező legkorrektebb szervizeltséget, a végig fűtött garázsban tárolást összeadjuk, már nem is lesz drága az elsőre annak tűnő E-osztály. Ha valaki ilyen autót keres, tud rá szánni ennyit, az feltétlenül nézze meg, nézze meg, hogy miként törődik ezzel az autóval gazdája, miként vezeti, és rá fog jönni, ezt kell megvenni. Ha pedig valaki ilyen autót szeretne és nem tud ennyit szánni rá, az jobban teszi, ha letesz a modellről. A vételár-különbséget, de inkább annak többszörösét ugyanis vélhetően az olcsóbban kínált példányokra is rá kell majd költeni, hogy ilyen - gyári - állapotba kerüljenek. El is lehet persze bliccelni, csak akkor nem ilyen lesz az adott példány, hanem egy messziről ilyennek tűnő. Értékes apróságok: tempomat, kétzónás automata klíma, és ami talán a legfontosabb: vezetett szervizkönyv.
Köszönjük az eladó példány tesztlehetőségét! Ezen írásunk a törvényi szabályzás értelmében fizetett hirdetés, habár az saját, a tesztvezetés során szerzett tapasztalataink alapján született, cikkünkbe sem az autó tulajdonosának, sem gyártójának nincs beleszólása.
Van azonban egy típus, amit eddig talán túl újnak gondoltunk, de tökéletes példát mutat arra, milyen, amikor egy Merci szépen öregszik. Újként konzervatív volt, de nem fog rajta az idő. Baden-Württemberg legmenőbb taxisai és hagyománytisztelő fogorvosok egyaránt örülhettek, amikor 2002-ben bemutatkozott a pápaszemes E-osztály utódja, a W211, ami úgy lett egyszerre elegánsabb és modernebb elődjénél, hogy alapjaiban keveset változott. Konzervatív, mégsem ósdi hatása egészen a 2008-as modellváltásig stabil vevőbázist adott a márkának, körülbelül 1,5 millió darab kelt el belőle, és még 2009-ben, a széria végén is jelentősen túlteljesítette a BMW és az Audi eladásait ebben a kategóriában. A W211 legfontosabb technikai újdonsága a fékpedál és a hidraulikus egység között kizárólag elektronikus összeköttetésben lévő fékrendszer (SBC) volt, ám ez nem sült el túl jól, hiszen egyszerre volt drága és problémás, így a 2006-os facelift után kivezették a hagyományos motorizáltságú (nem-AMG) verziókból. Sokkal érdekesebb, hogy mik voltak benne utoljára: E-osztályok közül ebben volt utoljára pedálos rögzítőfék, öthengeres és sorhatos dízelmotor, és a beltere is inkább egy éra lezárását jelenti. 2025-ben még nem tartunk ott, hogy a W211 megbecsült youngtimer legyen, helyette egy nagyon jó ár/érték arányú, komfortos utazóautó, ami talán most éli legnehezebb napjait: sokan fillérekért akarják megvenni és szinte ingyen fenntartani. Épp csak annyira hajlandók költeni rá, hogy menjen, a csillag mögött pedig nem az igényes, komplex technikát értékelik, hanem a megmaradt, morzsányi reprezentációs erőt keresik.
Bőven van eladó a hazai piacon, Németországban pedig órákon át lehet lapozgatni a kínálatot, még színre és felszereltségre szűrve is százas nagyságrendben lehet közülük válogatni. Az elfogadható példányok árai nagyjából két és hárommillió forint közt alakulnak, de egy szomorúbb példányt simán meg lehet venni egymillió forint környékén is, a drágábbak pedig vagy nagyon kiemelkedő állapotúak, vagy valamelyik AMG csúcsváltozatot képviselik.
Olvasói felajánlásból jutott el hozzám kipróbálásra egy facelift utáni, 2006-os évjáratú E220 CDI, ami a Classic-Elegance-Avantgarde felszereltségi trió középső, Elegance változata, viszont ezen kívül nem kiemelten jól extrázott példány, szövet ülésekkel, kézi váltóval és halogén fényszórókkal. Megkerestem Magyar Tomit - aki nem csak az ország egyik legismertebb dízel driftautóját, a Terrorbenzt építette meg, de a mindennapokban mindenféle Mercedes javításával és karbantartásával foglalkozik -, hogy szóljon néhány szót a W211 motor- és váltókínálatáról, valamint a típus általános problémáiról. A korai, soros dízelmotorok szinte elnyűhetetlenek, a négyhengeres OM646, az öthengeres OM647 és a sorhatos OM648 az egyik utolsó, igazán jó motorcsalád, közös alapokra épülnek, utóbbi pedig egyenesen a legendás OM606 motor szellemi utódjának nevezhető. Ha valaki biztosra akar menni, a turbó és a porlasztók állapotát időben felméreti, ellenőrizteti az EGR-t és természetesen rendszeresen megadja a karbantartást is a motornak, a korabeli dízelekhez képest viszont jóval kevésbé nyűgös konstrukció. Egyedül a szívósor műanyag pillangószelepének állítómotorja szokott még benne tönkremenni, de ez sem jelent nagy kiadást a tulajdonosnak. Olajfolyás ritkán jellemző rájuk, ha komolyabb problémák merülnek fel, érdemes lehet gyanakodni, hogy rengeteg kilométer lehet a motorban, és itt a rengeteget tényleg sokszázezres nagyságrendben kell érteni. Viszonylag jó motor még az OM642 kódú, 3000 köbcentis V6 dízel a későbbi szériából, bár itt jóval több a problémaforrás, a szelepfedeleknél és a vákuumpumpánál gyakorta folyik az olaj, és sokkal jellemzőbb rá a turbóhiba is, ami sokszor annak köszönhető, hogy a leömlő fél perselye fellazul, és ezen keresztül spén kerül a feltöltőhöz, ami gyorsan tönkreteszi. Érzékenyebbek a befecskendezők is, gyakrabban kell rájuk költeni, és az olajhűtő hőcserélő is rendszeresen tönkremegy. Dízelekből a pokol kapuja a 4000 köbcentis V8-as dízel, amit sok szerelő még az utcában sem akar meglátni, mert minden megoldott probléma után kettő másik következik. Dupla EGR-rendszere gyakran meghibásodik és rengeteg pénz megjavítani, egy turbócseréhez is ki kell venni a motort a karosszériából, a hőterheléstől tönkremenő vezetékelés, meghibásodó vizes intercoolere van, a szervizalkatrészek pedig olyan árúak hozzá, hogy gyorsan el is lehessen költeni az autó értékét egy közepes javításra. Tomi a W211-ről alapvetően jó véleménnyel van, a facelift előtti, elektrohidraulikus SBC-rendszer javítását 200 ezer forint körüli összegnek saccolja, és megvan rá a bevett, jól működő technológia. A kombi, azaz T változatok szintszabályzós hátsó futóműve és az AirMatic felszereltségű autók légrugói komoly javítási költésget jelenthetnek. Ezen kívül előfordul beázás a csomagtérben, és bár a rozsda az elődnél kevésbé jellemző, itt is előfordul, a tapasztalt szerelő látott olyan példányt, aminek az első nyúlványa a toronyig felrohadt. Apró, de zavaró hiba lehet az óracsoport, aminek a háttérvilágítása, de sokszor a műszerei is meghibásodnak. Egy korrekt állapotú W211 olyan, mint a nyugalom szigete.
Noha a géptető, az első sárvédők és jellemzően a csomagtérajtó is alumíniumból készült, a W211 a kortársaihoz képest nehéz autónak számít, 1600 kiló körül indul, erősebb motorral inkább 1700-1800 kiló, míg a T, azaz kombi karosszériaváltozat további 50-100, a 4Matic összkerékhajtás pedig 70-100 kiló extra tömeget jelent, így könnyedén két tonna közelébe kerülhet az E-osztály saját tömege. Külső terén a mattuló fényszórók és a díszlécekről lepattogó krómozás zavarhatja meg az összképet, előbbit mindenképp érdemes javíttatni - eleinte polírozás és lakkozás vagy fólia, később foncsorfelújítás segít. Rozsdásodással kapcsolatban a W211 sokkal jobb választás, mint a legendás előd, a W210, hiszen ellenben az előddel, teljes cinkfürdős védelmet kapott gyártáskor. A 16-23 eltelt év persze nem múlt el nyomtalanul, és a korábbi sérüléseknél is gyorsan felütheti a fejét a rozsda, illetve a nyúlványok, tornyok, doblemezek és küszöbök környékén magától is el tud kezdődni a barnulás, ezek jellemzően nehezen észrevehető pontok, a küszöb esetén a műanyag takaróburkolat sem segít az azonosításon. Zajszigetelése mai autókhoz képest is meglepően magas szintű, 130 környéki tempónál is halk beszélgetésre alkalmas, de városban, alapjáraton sem zavaró a négyhengeres dízel hangja. Kifinomult és pihentető vele utazni, nem véletlenül szerették ezeket taxinak használni: sokkal minőségibb munkakörnyezet bármilyen átlagautóhoz képest. A beltér általános pusztulása abszolút nem jellemző még a nagyon sokat futott példányokra sem, a gombok felülete itt-ott lekopik, finom elhasználódás megjelenik az üléstámla szélén, de összességében nagyon tartós az egész, éppen emiatt villanjon fel benned a piros lámpa a megtett kilométerek hitelességével kapcsolatban, ha egy elhasznált beltérrel találkozol, de az óra 2-300 ezret mutat.
Biztosan finomabbak a hathengeresek, a semmilyenségén túl egyáltalán nem zavart a 220 CDI kevés hengere, bár én dízelhangra és vibrációra eggyel kevésbé vagyok érzékeny, mint kollégáim nagy része. Többezer kilométeres átlagfogyasztása ennek az autónak 6,5 liter körül alakul, óvatos közlekedéssel ez lehet akár egy literrel kevesebb is, városban, rövid távokon persze simán meg lehet vele etetni a 9-10 litert is.
Városban kicsit furcsának tűnik a kézi váltó egy ennyire modern E-osztályban, viszont maga a hatfokozatú szerkezet működése határozott és pontos, az autó fenntartási költségeit pedig valamelyest csökkentheti, bár a 2000 körül ébredő 400 Nm nyomaték előbb-utóbb tönkreteheti a kettőstömegű lendkereket, ami nem olcsó javítással jár. Ebben a konkrét példányban az ülésfűtést nem sikerült működésre bírnunk, a rádió nem volt tökéletes feszességgel a helyén és a kormányműnek is volt egy enyhe kopogása, de aki huszonéves autóval tervez járni, az ilyen és hasonló problémákra folyamatosan számíthat. Mercedes alkatrészárakkal és komplexitással számolva nem is mindig olcsó a javítás, de ezek apróságok, egy átfogó műszaki egészségesség érződött rajta, és ez utóbbi a legfontosabb, mert ezt pótolni szinte lehetetlen, ha a megvásárolni kívánt példánynak már lóg keze-lába. A W211 abból a szempontból nagy csapda, hogy már végletekig elhasznált állapotban van akkor, amikor elkezd rajta érződni, hogy rossz.
M-osztály új skála: Kényelmes áldozatot. Mercedes lett erősebb, gyorsabb, biztonságosabb. És még ennél is tekintélyes. A jó jóság nem keres a lábát az ember alkotta homokos hegyek imádkozott egy ésszerű összeget a rózsa fém henger. Körülnézett, sejtettem, aztán ott voltak hengerek, melyek a szalag egy izmos szállítószalag egyszer csúszott, húzza ki a homokot a karrierjét. Made for Russia: Mercedes-Benz ML350 célja, hogy egy fejlődő ügyfél alkalommal, amikor Oroszország volt érzékelhető a külföldi gyártók, mint a harmadik világbeli ország már régóta telt el. Most kínálnak nemcsak hozzáférhető és egyszerű modellek, mint a Renault Symbol vagy Fiat Palio. optimális egyensúly: Autók egy három sugár csillag a motorháztetőn Oroszországban vonatkoznak különleges izgalom. Között azonban Mercedesian dzsipek, valamilyen oknál fogva meghajolnak Gelendevagen, és az M-osztályú autó szinte a második évfolyam tartjuk. Hiába. Ha szüksége van egy kényelmes autó, nem egy kényelmes traktor, EMKA néz ki, sokkal előnyösebb.
A Mercedes 270 CDI motor jellemzői a következők:
- Teljesítmény: 170 lóerő
- Nyomaték: 400 Nm
- Hengerek száma: 5
- Váltó: 5-fokozatú automata
- Fogyasztás (vegyes): kb. 6,4 l/100 km
- Fogyasztás (városi): kb. 9,8 l/100 km
- Gyorsulás 0-100 km/h: kb. 9,3 másodperc (E-osztály esetében)
- Végsebesség: kb. 220 km/óra (E-osztály esetében)
A 270 CDI motor kiváló választás lehet azok számára, akik egy erős, nyomatékos, ugyanakkor takarékos és kulturált járású erőforrást keresnek. A motor megbízhatósága és tartóssága is kiemelkedő, így ideális társ lehet hosszú távú használatra.
Mercedes-Benz E270 CDI W211 teszt (2003) - Alapjárat
