A dán tőzsdepalota leégése és a svéd "haláltakarítás"

Egy április közepi kedd reggel tűz ütött ki a Børsenben, a dán tőzsdepalotában, Dánia egyik legrégebbi és legkülönlegesebb épületében. Majdnem pontosan öt évvel a párizsi Notre-Dame leégése után. A tűz következtében leomlott az ikonikus sárkánytorony, amelynek éppen az volt a küldetése, hogy megvédje az épületet a tűzzel és az ellenséggel szemben. Az épület körülbelül fele elpusztult.

A tőzsdepalota épülete Koppenhága történeti területén található Slotsholmen városrészben, több másik jelentős műemléképülettel körülvéve. A tőzsde története a XVII. században IV. Keresztély király azon törekvésével kezdődött, hogy Koppenhága nemzetközi kereskedelmi központtá váljon. Ehhez a királynak szüksége volt egy olyan helyszínre, ahova a kereskedőket koncentrálni lehet, így született meg a kor első bevásárlóközpontja.

A sárkánytorony az eredeti épülethez később építették hozzá, és 1625-ben fejezték be. A torony négy összefonódó sárkányfarkat ábrázolt. Ezek a csúcson egy pontban végződtek, ahol három korona ült, a 400 évvel ezelőtti Dán, Svéd és Norvég Királyságot szimbolizálva. A jelenlegi tulajdonos a Dán Kereskedelmi Kamara, a Dansk Erhverv. 1883-as felújításakor a tetőfedést a jelenlegi rézre cserélték, miután az eredeti ólomtetőből a svéd ostrom alatt ágyúgolyókat öntöttek. Éppen ezt a réztetőt, valamint a homlokzatot újították fel, amikor a tűz keletkezett. A tervek szerint 2024 őszén fejezték volna be a munkálatokat, és a Børsen megnyitása óta eltelt 400. év.

Reggel 7 óra után kapta a rendőrség a tűzesetről a bejelentést, és nem sokkal később a helyszínre is értek a katasztrófavédelemmel együtt. Azonnal megkezdték az oltást, lezárták a környéket és evakuálták az épületet, majd a Christiansborg egy részét is. A katasztrófavédelem kiérkezéséig a járókelők kezdték el kimenteni a festményeket az épületből, amit a hivatalos szervek folytattak. Nem sokkal később az épülettől 700 méterre található Nationalmuseet küldött 25 dolgozót a műkincsmentés segítésére. A mentési munkálatokban az épület tulajdonosának, a Dansk Erhvervnek az ügyvezető igazgatója, Brian Mikkelsen is személyesen részt vett.

Amikor délután a helyszínre érkeztem, az első, ami szemet szúrt, hogy nincs a mentési helyszínen tömeg és fontoskodás. Pont annyi ember intézkedett, amennyi hatékonyan együtt tudott működni. A feladatot nagyon higgadtan és szervezetten végezték. Ezt a következő napokban is így láttam. A környék csak szalagokkal volt lezárva, felügyelő személyzet minimálisan volt jelen. Minden járókelő tiszteletben tartotta a rendőri kordonokat. Általános nyugodt légkör uralkodott, pánikhangulatnak nyoma sem volt. Mindenki tette a dolgát, a civilek pedig nem zavarták a munkálatokat.

Délutánra már főleg fehér füst és gőz jött az épületből, és éppen egy mérnökcsapatot emeltek fel kosaras emelővel, hogy valamilyen stratégiát állítsanak fel a beomlott tetőszerkezet kiemelésére, mert anélkül nem tudták elérni a beomlott anyag alatti tűzfészkeket. Több tűzoltóautó is részt vett az oltásban, az összes környező utcai tűzcsapra rá voltak csatlakozva, illetve szivattyúzták a vizet a Børsgraven csatornából is, amely szerencsére az épület közvetlen közelében van. A katasztrófavédelem a Børsennek abba a részébe is folyamatosan vizet permetezett, ahová a tűz addig nem terjedt át, hogy megakadályozzák a továbbterjedést.

Az oltást tovább nehezítette, hogy a felújítás miatt az épület fel volt állványozva, és az állvány rádőlt a tűz alatt az épület egyes részeire. A helyszínen néhány építőmunkás brigád is dolgozott az állványzaton, mikor az épület kigyulladt. Másnap reggelre 40 konténer érkezett a helyszínre, amelyekkel a falak külső stabilitását szerették volna megerősíteni, azaz az összeomlást megakadályozni - miután kizárólag a külső falak lÉszaki Áramlat-1 és -2 gázvezetékeket szeptember végén szabotázsakció keretében felrobbantották. A svéd ügyészség jelentése szerint mindkét rongálás helyszínén robbanóanyag-maradványokat találtak. A Balti-tengeren szeptember végén jelentettek ismeretlen eredetű gázömléseket, amikről kiderült, hogy a Svédország és Dánia közelében húzódó, Oroszországot Németországgal összekötő két orosz gázvezetékpáron keletkezett lyukak okozzák. Ezután mind a svéd, mind a dán kormány szabotázsakciót emlegetett, és bejelentette, hogy sürgős vizsgálatot kezdeményez az ügyben.

Az épületben végzett átalakítási munkálatok miatt a tőzsdét fokozott tűzveszély fenyegette. Sokszor a tűz- és füstjelző érzékelőket letakarják téves riasztások elkerülése érdekében, és többször a tűzgátló vagy füstgátló ajtókat is leakasztják. Egy független tűzbiztonsági szakértő előzetes véleményében azt feltételezi, hogy a nyeregtető felső részén hosszában, az álmennyezeti szigetelés felett, az épületszárny egészén végigfutó holttérben terjedhetett át a tűz, ahova egy használaton kívüli kisebb strangon keresztül juthatott fel. Valószínűleg az álmennyezet feletti szigetelés akadályozta meg, hogy a tűzjelző berendezések beinduljanak. A szakértő szerint a nagymértékű, a tető 15 méteres gerincén végigmenő lángok megjelenése előtt négy perccel még semmilyen tűz vagy füst nem látszott, tehát a tűznek beltérben kellett kifejlődnie. Ezen elmélet alapján a tűz építőipari kivitelezési fegyelmezetlenséghez nem kapcsolható.

A Dansk Erhverv ügyvezető igazgatója, Brian Mikkelsen nyilatkozata szerint a Børsent újjá kell építeni, bármi is legyen. A dán építészeti cikkek között olvasható néhány felvetés, hogy ne a leégéskori állapot visszaállítása legyen az alapvetés, meg kell fontolni az eredeti, XVII. századi verzió visszaépítését, illetve akár valamilyen modernebb kiegészítést is lehetne tenni. A tervezésen kívül még a finanszírozás is kérdéses. A kormány egyelőre nem nyilatkozott ez ügyében, a szükséges forrásokra elsősorban alapítványoktól lehet számítani. Bár a tőzsdeépület rendelkezik építési biztosítással, mivel felújítás alatt állt, ez nem fedezi a tűz okozta károk helyreállításának költségeit. Ezen kívül két másik biztosítása is volt az épületnek, egy általános és egy ingóságokra vonatkozó. A tulajdonos a tüzet mindhárom biztosítótársaságnak jelentette, jelenleg is folyamatban vannak a tárgyalások. A Dansk Erhverv a három társasággal közösen megállapodott abban, hogy a biztosítási összegek bizalmasak maradnak.

A svéd "haláltakarítás" trendje

Kevés könyvtípusnak volt akkora sikere az elmúlt években, mint a rendteremtésre és életünk leegyszerűsítésére tanácsokat adó életmódkönyveknek. A műfaj legnagyobb sztárja egyértelműen a japán Marie Kondo, aki hihetetlen világsikert ért el azzal, hogy megírta, hogyan dobáljuk ki magunk körül a felesleges tárgyakat. De ugyanehhez a trendhez kapcsolódott az elmúlt években a dán meghittség-elmélet, a hygge importálása is. Nem nehéz felfedezni a közös logikát ezekben a könyvekben: mind lehetőséget ígérnek arra, hogy a magunk számára állíthassuk elő azt a komfortérzést, amit a minket körülvevő társadalmak egyre kevésbé tudnak biztosítani.

Bár a beszámolók szerint egy Svédországban viszonylag elterjedt jelenségről van szó, a döstädning mostani felkapottsága kizárólag egyetlen szerzőhöz, Margareta Magnussonhoz köthető. Magnusson könyve 2016-ban jelent meg, tavaly év végére készült el az angol fordítása, idén januárban jött ki az Egyesült Államokban, és az utóbbi hetekben egymást érik a cikkek, melyek az élet szép lezárásának kézikönyveként emlegetik a vékony kötetet. A hasonló életvezetési és életjavítási könyvekhez hasonlóan Magnusson tanácsai is sokszor meglehetősen banálisnak hatnak. A könyv fő üzenete, hogy ahogy öregszünk, nem szabad túl sokáig várnunk ezzel a feladattal. Magnusson szerint ideális esetben 65 éves korban elkezdhetjük a tárgyaink számának visszaszorítását, számunkra felesleges dolgainkat innentől kezdve fokozatosan családtagoknak, ismerősöknek és jótékonysági szervezeteknek adományozhatjuk.

Szintén egy példa a gyakorlati tanácsokra, hogy előbb a személyes emlékekkel kevésbé átitatott tárgyakat kezdjük el szortírozni, mert ha például a fotók válogatásával kezdjük el a dolgot, fennáll a veszélye, hogy teljesen elveszünk az emlékekben, és semmit nem haladunk előre. Épp ezért jó kezdési hely a konyha, ha pedig a folyamat végén eljutunk majd a fotókig, érdemes könyörtelennek lenni. A haláltakarítás trendje akkora hullámokat vetett, hogy a Washington Post még a washingtoni svéd nagykövetet is megkérdezte a témáról, és Karin Olofsdotter elmondta, hogy szülei is csináltak ilyet, amikor a nyolcvanas éveikben jártak. A svéd kultúra sem volt védtelen ugyanakkor a tömegfogyasztástól és a felesleges tárgyak felhalmozásától, ami az elmúlt évtizedekben jellemezte a nyugati társadalmakat. Magnusson ki is tért erre a Guardian újságírójával beszélgetve: míg régebben a biztonság szinonimájaként jellemzett Volvo volt az a termék, ami leírta Svédországot, ma a H&M és az Ikea, két olyan cég, melynek termékei jó, ha öt évig kihúzzák.

Magnusson könyve egyfelől jól illeszkedik az elmúlt évek már említett rendteremtési sikerkönyvei közé, de közben van egy másik trend is, amit jókor kapott el, látványos, hogy a halál témája egyre jobban szivárog vissza a nyugati társadalmakba. Van művész, aki gombákkal készül megetetni a testét, lehet ma már halálbábát bérelni, aki átsegít az utolsó napok megpróbáltatásain, létező szolgáltatás az otthoni ravatalozás, sorra alakulnak a halált elfogadó támogatói közösségek, ahol lehet ezekről a kérdésekről egymással beszélgetni.

Viszont ezeknek a divatirányzatoknak lehet egy pozitív hozadéka is: a XX. század második felére a nyugati társadalmak halálhoz fűződő kapcsolata rettentően dehumanizálódott. Nem beszélünk a halálról, nem szívesen beszélünk a haldoklókkal, amikor csak lehet, inkább elfordítjuk a fejünket. Ez pedig sem a haldoklónak nem könnyíti meg az utolsó időszakát, sem a világban itt maradó családtagoknak, barátoknak nem segít később a gyász feldolgozásában. Ha ezek a könyvek, ötletek és szolgáltatások legalább annyit el tudnak érni, hogy lesznek, akiknek könnyebb lesz saját közelgő halálukkal szembenézniük, és tudnak majd erről beszélgetni másokkal, az már önmagában komoly változást jelenthet életük utolsó szakaszára.

Peter Madsen esete

Iszonyú félelmetes és bizarr a svéd újságírónő, Kim Wall halálának története, illetve amit eddig tudni lehet róla. Az újságíró csütörtökön nem tért haza időben a riport után, ezért élettársa értesítette a rendőrséget, és a tengeralattjáró sem ért vissza péntekig a kikötőjébe. A férfi először azt mondta a rendőröknek, hogy a nő már nem volt a hajón a baleset idején, őt még csütörtökön partra tette Koppenhága mellett. Tegnap aztán a dán főváros mellett egy biciklis egy emberi törzset talált fej és végtagok nélkül a tengerparton. Mára készült el a DNS vizsgálat, ami megállapította, hogy a Kim Wall maradványairól van szó.

A 47 éves Madsen saját kezűleg épített tengeralattjáróján ölte meg a 30 éves Kim Wallt, akit feldarabolt, majd a tengerbe dobott a Dánia és Svédország közötti szorosban. Az ügyészség szerint Madsen beteges szexuális fantáziái kiélése céljából kínozta és gyilkolta meg az újságírónőt, aki azért szállt fel a búvárhajóra, hogy riportot írjon róla. Kijelenthető, hogy szabotázs történt, felrobbantották az Északi Áramlat-1 és -2 gázvezetékeket szeptember végén, közölte pénteken a svéd ügyészség. A jelentés szerint mindkét rongálás helyszínén robbanóanyag-maradványokat találtak.

A hajó fedélzetén tartózkodott Madsent, akit még pénteken időben kimenkítettek a süllyedő járműből, a rendőrség őrizetbe vette, és egy dán bíró szombaton elrendelte 24 napra vizsgálati fogságát nem szándékos emberölés gyanújával Kim Wall svéd újságírónő eltűnése miatt. Madsen tagadja a vádat, azt állítja, hogy a róla és hajójáról cikket készítő újságírónőt partra tette csütörtök este egy szigeten a koppenhágai kikötőben, de a nőt nem találják. A 2008-ban közösségi finanszírozásból házilag épült, 8 férőhelyes tengeralattjáró a legnagyobb a maga nemében a világon.

Három évvel a gyilkosság, és két évvel azután, hogy életfogytiglanra ítélték, Peter Madsen dán feltaláló először ismerte el bűnösségét Kim Wall svéd újságíró megölésében. mondta a börtönben ülő férfi egy újságírónak a most bemutatott Secret Recordings with Peter Madsen című dokumentumfilm szerint. A sorozat mintegy 20 órányi telefonbeszélgetésen alapul, amelyet egy újságíró vett fel a gyilkossal az ő tudta nélkül. Az akkor 30 éves riporternő portrécikk írása végett szállt Madsen tengeralattjárójába. Az út során a férfi beteges szexuális fantáziái kiélése céljából megkínozta, majd kivégezte. A holttestet feldarabolta, majd a tengerbe dobta. Madsen az ellene folyó eljárás során mindvégig tagadta a gyilkosságot, állítása szerint a nő balesetet szenvedett és meghalt a hajón. Ezt követően pszichózisa támadt, védekezett, és csak családját akarta menteni azzal, hogy feldarabolta és a tengerbe dobta Wall holttestét. A bíróság előtt arról is beszélt, hogy ezt követően felmerült benne az öngyilkosság gondolata, de aztán rájött, hogy „túlságosan hiányoznának neki a macskái”. A Kimm Wallt megölő és feldaraboló Peter Madsen egy bombával fenyegetőzve szökött volna meg, de már a börtön közelében elfogták.

Egész Skandináviát megrázta Peter Madsen előre kitervelt, kegyetlen és perverz gyilkossága.

tags: #svedorszag #down #kor #444